Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-04 / 128. szám
4. 5 Kedd Ä tanév vég© előtt Kopár sziget A japán filmgyártás nagy nemzetközi érdeklődést kiváltott filmjét, a Kopár sziget-et tűzte műsorára június 3-tól 4-ig a dombegyházi Dózsa mozi. A film egy szigeten élő szegény család életét, sorsát mutatja be lenyűgöző erővel. Damaszkuszi rózsa, pukkanó duda fürt és egyéb egzotikus növény virágzik a Szarvasi Arborétumban éllány nap választ el bennünket a tanév végétől. De ez a pár nap a legizgalmasabb. Most azokról a tanulókról szeretnék néhány szót szólani, akik számára ez az év vége „sorsdöntő”. A tanulók egy bizonyos százaléka igen könnyen veszi a tanulást. Minden fontosabb számukra a rendszeres tanulásnál. Van idejük sportra, szórakozásra, de a tanulásra annál kevesebb. Elzárt aztán a sebbel-lobbal végzett, felületes tanulásból vajmi kevés marad meg bennük, és amikor elérkeznek az év végi ismétlések, úgy állanak a már tanult, és talán többször átismételt anyag előtt, mintha az számukra teljesen új lenne. Pedig az iskolai munka lényege most az ismétlésekkor mutatkozik meg Ki az, aki összefüggésében látja az egész évi anyagot? Ki az, aki nemcsak órákra tanult, hanem egy-egy tantárgyat összefüggéseiben tekintett át? És az, aki csak néha- néha, számításból tanult meg egy-egy órai anyagot, most a legnagyobb zavarban van. Mit tegyen, hogy az év ne legyen számára elveszett idő, mit tegyen, hogy valahogyan mégis megmentse magát az osztály megismétlésétől? ¥ lyenkor, év vége felé, benépesülnek a szülői fogadók. Sok szülő keres fel bennünket. Minden eszközzel igyekeznek a tanárnak bebizonyítani, hogy az ő gyerekük szorgalmas, alapjában véve rendes gyerek, de „valahogyan nagyon peches”, valahogyan olyan szerencsétlen, hogy mindig pontosan akkor kerül rá a sor, amikor a legnehezebb, legkényesebb és a legnagyobb mennyiségű anyagot kell visszaadni. Ha egy másik alkalommal felelt volna gyermekük, akkor minden bizonnyal eredményesebb lenne a munkája. Ilyen és ehhez hasonló véleményekkel jönnek a szülők a tanárhoz akkor, amikor már késő. Vagy talán mégsem késő? Hisz ezek az utolsó napok arra valók, hogy alkalmat és lehetőséget adjunk a gyengébb tanulóknak: mutassák meg, hogy legalább a minimális követelményeknek eleget tettek, a jövőre tekintve „tanultak” valamit és mutassák meg azt a szándékukat, hogy ezentúl rendszeresebben tanulnak. Oe nagyon szépen meg kell kérnünk a kedves szülőket, ne legyenek gyermekeik cinkosai. Mert a tanár előtt világosan áll a gyermek és higyjék el a kedves szülők, nemi a „szerencsétlen időben” történt feleltetés az oka a gyermek gyenge előmenetelének, hanem a huzamos és rendszeres nem-tanulás. Nem jó, ha a szülő azzal akarja a szaktanárt meggyőzni, hogy valótlant állít. SokJÜNIUS 4. áéfcési Bástya: Cartouche. Békéscsabai Brigád: Francia kandalló mellett. Békéscsabai Szabadság: Csodálatos vagy Júlia. Békéscsabai Terv: Egyiptomi történet. Gyomai Szabadság: Ez is szerelem. Gyulai Erkel: A vád tanúja. Gyulai Petőfi: Cartouche. Mező- kovácsházi Vörös Október: Pinocchió. Orosházi Béke: Keresztesek I—II. Orosházi Partizán: Séta a nárciszok körül. Sarkad! Petőfi: Amikor egy lány 15 éves. Szarvasi Táncsics: A különös lány. Szeghalmi Ady; Egy Mostany meg a lánya. kai helyesebb, ha a szülő őszintén feltárja gyermeke hibáját, lustaságát, „haszontalanságát’’ és kéri a pedagógus segítségét. Talán még az utolsó napokban is akad lehetőség a javításra. Csak ebből vonja le a szülő a tanulságot és fogadja meg magában, hogy a jövőben rendszeresen ellenőrzi, irányítja gyermekét és nemcsak az év végén keresi fel a pedagógust. Egy másik típus: az a tanuló, aki az egész évben könnyen vette tanulmányait, most teljesen össze- roskad. Nem hallani mást tőle, mint azt: Most már úgyis minden mindegy. Most már nem lehet javítani. Már eldőlt az érdemjegyem. Már kialakult rólam a vég. leges vélemény. Annyit siránkozik az ilyen gyermek, hogy szinte beleszuggerálja a szülőbe a meg- változtathatatlant. Ha annyit tanulna legalább most, az év végén, mint amennyit siránkozik, lehetne jobb eredményt elérnie, jyj eg kell mondani diáknak és szülőnek egyaránt: a mi iskolarendszerünkben és a mi nevelési elgondolásainkban nincsenek elveszett emberek. Mi minden lehetőséget megragadunk arra, hogy megmentsünk minden tanulót, ha látjuk a tehetséget, az érdemeket benne. Ha egy gyermekben megmutatkoznak a képességek vagy észrevesszük azokat a gátlásait, amelyekért nem teljesen ő a felelős, legyenek nyugodtak a szü(Tudósítórttetöl) A vésztői községi művelődési otthon színjátszó csoportja a községben már három alkalommal mutatta be a Bástyasétány 77 című zenés vígjátékot. Eddig összesen 350O-am tekintették meg az előadást. Különösen nagy sikere volt ökrös Gézának, aM egyben a darab rendezője is. Kiss Balázs, a Körös-menti Csorgóháza népfrontíbizottságá- nak elnöke sokat hallott, olvasott és még többet beszélt a nemzeti egységről. Szinte ízlelgette a két szót, amikor a gyűléseken összefogásra buzdította az embereket. Ő már régen ilyesmire gondolt és most beteljesül a vágya. Micsoda viszály- kodás volt, amikor még külön begyeskedtek az emberek, mert az egyik kulák volt, a másik meg zsellér. Az egyik azért, mert nagygazda volt, a másik meg azért, mert 1945-ben az urasági földön leverte a mezs- gyekarót, földes gazda lett ő is. Később meg azért, mert felszedte a mezsgyekarót és nagytáblákon érett a búzája, sárgult a kukoricája. A nagygazda meg az istennek sem hajlott, akárhogy- is puhították. Ügy esett azután, hogy senk kapa az eperfán rozsdásodott be, a gaz meg kivirult a földeken. Pedig mennyit izzadt ő is, de hát sehogyan sem győzték. Gép sem volt any- nyi még, mint most, így azután gyenge volt a termés, és kevés jutott neki is belőle. Pedig ő nyolc holdat vitt a szövetkezetbe, s nem vághatott olyan karéj kenyeret, amilyen egy napra kell, ha kapál az ember. Méricskélte, mint a vándor, hogy másnapra is jusson. A gyerekeknek meg úgy osztogatta az asz- szony, mint most a tortát. Türelmes ember, de erre már ő is sokat emlegette a keserves Istent. Most olyankor emlegeti csak, ha kevesebben mennek el, lök, hogy mi mindent megteszünk a gyermekért. IS kell mondanom egy esetet. K. Gy. ismétlő tanuló a VIII. osztály, ban. Az év eleje óta alig volt más felelete, mint elégtelen. A tanuló lehangolt, kedvtelen volt. Szinte lerítt róla az unalom, a nemtörődömség. Meg is mondotta: ő úgy érzi, elveszett ember. Számára itt nincs hely és nincs lehetőség és éppen ezért egyáltalán nem tanul. Több pedagógus összefogott és megkísérelte meggyőzni álláspontjának helytelenségéről. Megbeszélésre ültünk össze szüleivel és a tanuló „megpróbálta” — mint 'mondotta — a tanulást. Becsületére kell mondani, szorgalommal, nagy erőkifejtéssel tanult és egyik sikeres felelete után a másikat szerezte meg. Nem szóltunk neki semmit, ő jött hozzánk azzal: Ér. demes tanulni és ha a hátralévő időt sikerül jól felhasználnom, ta_ Ián ... talán, még a közepes ren- dűséget is elérem. És elérte. Most, az év vége előtt pár nappal, azzal állított az osztályfőnöke elé, hogy a mennyiségtan tanára kijelentett: őt már ebben az évben nem felelteti, mert szép munkája alapján nyugodtan adja meg neki a 4-es érdemjegyet. csak egy példa, de van ilyen sok. És örömmel látjuk, hogy a reménytelen tanulók száma nagyon csekély. Nincs elveszett ember, de a veszélyt csak szorgalommal és megfelelő tudással lehet elkerülni. Dr. D. P. tapsot kapott Huszár Anna és Bartyik István. A nagy sikerű színdarabot már Mezőgyánban, Geszten, Körösújfalun, Körös- nagyharsányban, Okányhan és Füzesgyarmaton is bemutatták. Most meghívást kaptak Komáéiba, Dobozra és Dévaiványára is. — n — mint ahogyan 5 gondolta, árkot ásni, melybe majd a mesterek lefektetik a vízvezeték-csöveket. Mert annál hamarabb éri közelebb mindenki a vizet, ha harmincan-ötvenen látnak hozzá. Hiába sápítoz valaki, hogy majd leszakad a karom, amíg az ötödik sarokról elhozom a vizet, ha ásót, lapátot restell fogni. Mert hát a csövek megvannak, azt megvette a tanács, a mestereiknek is megvan a pénz, amiért lerakják, de az árkot nekünk kell kiásni, mert arra már nem futja a pénz. Ami még van, az kell az iskolát meg az óvodát rendbe hozni. Milyen jó is az, hogy most Barna Nagy Gergely is ássa az árkot. Hej, pedig de rátarti volt, még a lovat sem fogta volna be a kocsiba. Nem dúl-fúl Szabó Pista sem, mint annak idején, hogy a kulákek eldugnak mindent, azért nincs zsír, sem liszt. S milyen takarosán nyesi meg az árok oldalát, megtanulta jól, amikor kubikolt. Barna Nagy Gergely oda is les néha-néha, de hát így okul az ember egymástól... Egy dolog mégis emésztette Kiss Balázst. Nem volt megbé- külve, hogy Bodroga Géza református pappal nem tudott még olyan barátságot kötni, mint másokkal. El-eljár a népfront elnökségi üléseire, elmondja, hogy az egyház támoA világhírű Szarvasi Arborétum — amit természeti szépségéről méltán nevezhetünk az „Alföld tündérkertjének” — pompában díszük. A világ minden tájáról származó, mintegy ezerötszáz egzotikus növényfaj és változat tarkítja ezt a csodálatosan szép kertet. A különböző színárnyalatokban zöldellő kertben sok szép virág díszük. Egyik legszebb ékessége a kertnek jelenleg a damaszkuszi rózsa, melynek három- méternyi lombkoronáján alig látszik levél az illatos rózsáktól. gat ezt is, azt is. Azután meg úgy ül ott, mintha piszkaiét nyelt volna. Még csak nem is pislant, csak ha már nagyon csípi a szemét a dohányfüst. Milyen jó lenne vele is meg a többi egyházfival jobban megismerkedni. Emberi közelségre van szükség. Ne úgy néznénk egymásra, hogy reverendás, nem reverendás. Sokszor el is indult már Bodrogáihoz. Mégis könnyebben megy ott a dolog, Bodroga nem érzi magán a sok szempárt, hogy mit is mond. A papiakhoz közeledve mindig meglassította a lépteit, formálta a szavakat. S amikor a kapuhoz ért, mintha valami mindig meglökte volna, továbbment, s a legközelebbi sarkon gyorsan befordult. S ahogy egy ilyen alkalomkor szedte gyorsan a lábát, hirtelen felütötte a fejét, most már az elnökségi összejövetelen végire jár a dolognak. S szinte bűvösen forgatta a szavakat, amikor a legközelebbi ülésen beszélt. — Mert egyek vagyunk abban, hogy minden dolgozó ember jól éljen ebben az országban — fordult Bodroga felé. — S a múltban emelt válaszfalat döntsük le véglegesen. Legyünk egyek. Ezt kívánja a nemzeti egység. Utolsó szavait éljenzés kísér te, s ő megelégedetten emelte fel borral telt poharát és Bodroga Gézává], koccintott először. Nagyon érdekes a pukkanó dudafürt, melynek sárga fürtjei a dudára emlékeztetnek. Sok szép sárga rózsa, fehér, ciklámen és tűzpiros nemes rózsa virágzik, teljes pompában fehérük a gyöngyvirágcserje s a Kanton vidékéről származó fehérfürtös spirea. Az Arborétumban — ahol jellegzetes klímát alakított ki a sok dísznövény és fa — a különböző tájakról származó orgonák folyamatosan két hónapig nyílnak. .Jélen- leg a kínai orgona iüata terjeng az örökzöld fák között. Mert erre az alkalomra bort is hozott, lássa az egyházfi, hogy ilyesmit sem sajnál, olyan ő, mint a többi ember. Bodroga Géza felállt s fehér ujjaival rátámaszkodott az asztalra. — örömmel nyugtázom az elnök úr szavait s biztosítom, hogy mi, egyházfiak szívünk teljes melegével támogatjuk a népfrontot. Az ő szavait is éljenzés kísérte, kezet ráztak és szíves szóval hívta az elnökség tagjait vendégül. Fel is kerekedtek. S a Körös-parti kis nyaralóban körülülték a fonott asztalt. Mire a csillagok feljöttek, kétszer sütöttek nyárson szalonnát, s a 10 literes fonott üvegnek csak az alján lötyögött valami. Kiss Balázs, Bodroga Géza az asztalon taktust kopogtak, s a többiek dúdoltak. Majd Kiss Balázs felállt, ünnepélyesen körülhordozta tekintetét, s tagoltan ejtette a szavakat — Kedves honfitársaim! A népfront a nemzeti egység hordozója. Egyek vagyunk. Velünk vannak az egyházfiak is. Énekel, jük hát el a XC. Zsoltárt. Halkan kúsztak a nyári éjszakában a dallamok: Te benned bíztunk eleitől fogva... Aztán csend borult a nyaralóra. Bodroga szemében könny csillant meg, majd felemelte fehér kezét, s felcsendültek ajkán az Intema- "ionálé akkordjai. A többiek hangja körülölelte, mint sikló csónakot a csobogó víz... Cserei Pál Mindenütt nagy sikert aratnak a vésztői színjátszók Ugyancsak jól szerepelt és sok fLeilofit a válaszfal
