Békés Megyei Népújság, 1963. június (18. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-20 / 142. szám

1963. június 19. 3 Szerda — Szellő, gyorsabban egy kicsit! Alig észrevehetően rándul meg a hajtószár, a lónak azonban nem kéül több biztatás. Ügetésbe vált át, s a könnyű homokíutó úgy gördül a nyomában, hogy a na­gyobb zökkenőknél nemegyszer a feibillenéa veszélyével fenyeget. A makadámút simább kissé, s az egyenletes poroszká- lás monoton zajában folytathat­juk a megkezdett beszélgetést. — A múlt év októberében ke­rültem ide — pergeti vissza az emlékezés filmjét Hegedűs József, a kunágotai Petőfi Termelőszövet­kezet főállattenyésztője —, de úgy érzem, már sikerült teljesen gyö­keret eresztenem. Korábban a Bánkúü Állami Gazdaságban dol­goztam és aranyikalászos mező­gazdászként vonultam be. A ha­tárőrségnél lehetővé tették, hogy beiratkozzam a mezőgazdasági technikum levelező tagozatára. Mire leszereltem, már el is végez­tem a második évfolyamot. Első évfolyamként ugyanis beszámítot­ták a kétéves mezőgazdasági szak­iskolát. Ez év tavaszán vágtam neki a képesítő vizsgának, s az érettségi bizonyítvány megszerzé­se után kineveztek a szövetkezet főállattenyésztőjévé... Elhallgat, mint aki be is fejez­te mondanivalóját. Tűnődöm, fag- gassam-e tovább, hiszen éppen a mostani munkája érdekelne; aztán úgy döntök, hogy inkább a gya­korlatban nézem meg, amire kí­váncsi vagyok. Jobbra, egészen a látó­határ széléig, egyetlen hatalmas búzatábla hullámzik *— Lehet-e innen telefonálni? Rauter mindenre el volt ké­szülve, csak éppen erre nem. «— Persze, hogy lehet. — Akkor kérem kapcsoltas­son össze Berlinnel, Himmler birodalmi vezető úrral. Rauter felugrott székéről. — Ez lehetetlen. Még én sem hívhatom fel közvetlenül Himmr lert. Előbb Heydrichnél kell je­lentkeznem. Érti, még én sem, hogyan hívhatná fel maga, kö­zönséges civil. — Próbálja meg minden eset­re, majd meglátjuk. — Jól van. Majd meglátjuk, gondolta ma­gában Rauter — hogyan leckéz­tetik meg ezt az öntelt orvost. Levette a hallgatót, felhívta a Gestapo-közpon tot és azt mond­ta, hogy dr. Kersten nevében hívják fel Himmler számát Az­után visszaült az asztalhoz és úgy tett, mintha elmélyedt vol­na az előtte lévő iratok tanul­mányozásába. öt perc sem telt el és csengett a telefon. Rauter levette a hallgatót a készülékről olyan arckifejezéssel, ami semmi jót sem ígért. No, most lesz... Pánikkal határos meglepetés tükröződött az arcán, amikor a készülékből jövő hangot meg­hallotta. Kersten felé nyújtotta • hallgatót. Gyökerei eresztett — Tizenhárom-tizennégy má­zsás átlagot várunk — pillant oda riportalanyom. — Nem sok, de ha figyelembe vesszük, hogy a múlt évben csak kilenc-tíz mázsa ter­mett holdanként, azt hiszem, elé­gedettek lehetünk majd ennyivel is. Régi tanyaépület előtt húzza meg a hajtószárat. — Itt megállunk — mondja és fürgén leugrik a földre. Szellő bé­késen legelni kezd, mintha csak tudná, hogy gazdája nem szaba­dul egyhamar innen. Az épületben kopácsolás zaja fogad bennünket, s akkor látom csak, hogy az ütött-kopott tanya­ház belsejét korszerű borjúnevelő- vé alakítják át. — Régi vágyam teljesül ezzel — mondja büszkén. — Ha befe­jezzük, áttérhetünk a borjúállo­mány itatásos nevelésére, amely boriamként hat-hétszáz forintot hoz a konyhára... Már nem is keli kérdeznem; ha a munkájáról esik szó, olyan lelkesen magyaráz, mintha nem­rég született kislánya első moso­lyáról tartana előadást. — Alig fél esztendeje a két li­tert sem érte még el a napi fejést átlag, tehenenként. Száz tehéntől szárikilencven liter tejet fejtek. Ma pedig... Erre a korszerű száz­férőhelyes istállóban kapunk vá. laszt, ahová éppen fejéskor top­panunk be. — Azt hiszem, hozhatja a pá­linkát! — szól oda egylábú fejő­székéről az egyik gondozó. Csodálkozásomat látva, kísérőm nyomban bővebb magyarázattal szolgálj — A pálinka; „célprémium’’. A napi száz litert fejő állatgondo­zóknak ígértem. — Száz litert? Hány tehéntől? — Tizenkettőtől. Gyors számítás: több mint nyolc liter tehenenként. Hát már itt tartanak? Mosolyogva válaszai ki nem mondott kérdésemre: — Nem kell rögtön csodára gon- I azonban a szövetkezet jövedelmé- dolni; messze vagyunk még et- I rak 25—30 százalékát az állat­tól. Talán egy hónap is beletelik, mire elérjük... Egy hónap? Fél esztendő alatt így is szép teljesítmény. Meg is mondom neki, mire szerényen sza­badkozni kezd: — Ha az állatgondozók nem végeznék lelkiismeretesen a fel­adatukat, még sehol sem tarta­nánk. Az én érdemem legfeljebb annyi, hogy megmagyaráztam nekik, mit miért kell tenni. Ezt azonban bárki megtehette volna. Megtehette Tolna... De nem tette. A legbeszédesebben és a legszomorúbban az a másfél millió forintos ráfizetés bizonyít­ja ezt, amelyet az elhanyagolt ál­lattenyésztés okozott a múlt év­ben a tsz-mek. — Sokat, nagyon sokat keli még dolgoznunk, hogy minden teljesen rendibe jöjjön... — Hegedűs Jó­zsef hangja kicsit elgondolkodó. — Ebben az évben csupán annyit szeretnék elérni, hogy az állatte­nyésztésből visszatérüljön a ráfor­dított pénz. Két-három év múlva tenyésztésnek kell biztosítania. — Csak a kezdet nehéz — vi­gasztalom tréfásan. — Ha egyszer rendes kerékvágásba kerül, szinte magától megy majd itt minden. Akkor aztán bőven jut idő a pi­henésre is. — Azzal még várni kell egy kicsit — mosolyog, miközben új­ra helyet foglalunk a homokfu­tón. — Egyelőre kemény tanulás következik. Ősszel már az Agrár- tudományi Egyetemen szeretnék továbbtanulni... De azt hiszem, pihenni később sem igen érek majd rá. Nagyon szeretem a mun­kámat és a szabad időmet is szí­vesen ráfordítom, ha azzal jobb eredményt érhetek el, nagyobb jö­vedelmet biztosíthatok a szövet­kezetnek. Mert remélem, kicsit én is hozzá tudok járulni ahhoz, hogy a betervezett 28 forintos munkaegység értéke egy-két év múlva harminc fölé emelkedjék, sőt, rövidesen elérje a negyven forintot is. Mit mondhat itt a riporter? Sok sikert kíván hozzá. Túrán István Bővítik a békéscsabai Kossuth Tsz öntözőtelepét lás-'.ws»' A békéscsabai Kossuth Tsz- ben a téglagyári bányavíz Az orvos füléhez emelte és be­szélni kezdett. — Éppen az imént lertartóz- tatták egyik legjobb barátomat Teljes szavatosságot vállalok ér­te. Kérem Reichsführer úr, hogy adjon utasítást, hogy szüntessék be ellene az eljárást. Himmler talán nem is értette, amit az orvos mondott, újra be­teg volt és szenvedett. Első szava az volt: — Mikor érkezik vissza. Rette­netes fájdalmaim vannak. Kersten hallatlan megköny- nyebbülést érzett. A sors kegyes volt hozzá. Himmler most az ópi­umszívóhoz volt hasonlatos, aki hajlandó mindent megtenni, hogy kábítószerhez — az orvos kezeihez — jusson. Kersten így válaszolt: — Csak a jövő hét elején men­nék vissza. De ha barátomat le­tartóztatják teljesen megtörve érek haza és egy ideig képtelen leszek dolgozni. — Honnan beszél? — Rauter úr hivatalából. — Adja ide gyorsan, rendelke­zett Himmler. Hollandia mindenható Gestapo főnöke átvette a hallgatót, köz­ben katona állásba helyezkedett. Így maradt a beszélgetés végéig. Kersten csak annyit hallott: Pa­rancsára Reichsfürer úr.s Ahogy parancsolni méltóztatik... Utána Rauter visszaadta a hallgatót az orvosnák. — Megbízom önben — hallotta Himmler hangját. — Barátja sza­badlábra kerül, de jöjjön vissza miinél előbb, jöjjön vissza, ami­lyen gyorsan csak tud. — Nagyon köszönöm. Az összeköttetés megszakadt, Kersten helyére tette a hallga­tót és dermed ten állt. Ugyan­olyan dermedten állt vele szem­ben Rauter is. A Gestapo-főnö- köt személyes kudarca és meg­aláztatása dermesztette meg, Kerstent pedig az hogy hirtelen felismerte, milyen nagy hatalma van adott időközökben Himmler fölött. Biggnell kiszabadítása után az orvos Berlinbe utazott. Brandt, Himmler személyi titkára gratu­lált Kerstennek, hogy sikerült barátját kiszabadítani. De figyel­meztette arra, hogy Rautemek hathatós és hatalmas pártfogója van Himmler helyettese, Heyd- rich személyében. Heydrich so­hasem fogja megbocsátani Kers­tennek, hogy aláásta hollandiai megbízottjának tekintélyét és ezáltal az ő tekintélyét is. — Legyen óvatos — figyelmez­tette Brandt. (Folytatjuk) szomszédságában már elkez­dődött az öntözés. Most új csatornát készítenek, hogy a tsz távolabb fekvő tábláira is eljusson a víz. Az új csatorna elkészítése után tudják a zöldségtermő területet növel­ni. Szakszervezeti mozaik „Hűséggel a nép egészségéért’. Ez a felírás olvasható azon az íz­léses kivitelezésű, apró törzsgár- da-jelvényen, amelyet július else­jén adnak át a megye egészség- ügyi intézeteiben ünnepi munka- értekezletek során. Akik immár 30 éve dolgoznak, gyógyítanak, azok arany-, akik 20 éve, azok ezüst-, akik pedig 10 éve egészség- ügyi dolgozók, azok bronzjelvényt kapnak. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezeténeik me­gyebizottságán hallottuk, hogy az idén 22 arany-, 71 ezüst, és 153 bronzjelvényt adnak át. o Száznyolcvan iskolás gyermek kedvezményes nyári üdültetését segíti a KPVDSZ és a Textiles Szakszervezet megyei bizottsága ebben az évben. A miskolc-tapol- cai üdülőben június 25-től augusz­tus 25-ig hat turnusban 10—10 napig nyaralhatnak a gyerekek gondos felügyelet mellett, nagyon szép környezetben. o Oktatási és tanulmányi bizott­ságokat hoznak létre a megye textilipari üzemeiben a dolgozók továbbtanulásának segítésére. Az oktatási bizottságban a vállalat- vezető, a személyzeti vezető, a párttitkár, szakszervezeti bizott­ság titkára és a KlSZ-titkár kap helyet. A tanulmányi bizottságok 3—4 tagúnk lesznek és arra hiva­tottak, hogy megszervezzék a dolgozók iskolájába, a gimnázi­umba, technikumba járók tanulá­sának segítését. o Korábban már hírül adtuk, hogy rendelet jelent meg az üze­mi tanácsok újjáválasztására és hatáskörének bővülésére vonatko­zóan. A jövőben csökkentik a tanács tagjainak létszámát, s ez­zel — minden bizonnyal — ered­ményesebbé válik a munka. Me­gyénkben júliusban és augusztus­ban, a 111. negyedévi termelési tanácskozásokon kerül sor az üze­mi tanácsok újjáválasztására. o • Június második felében és jú­liusban munkavédelmi ankétokat rendeznek a megye egészségügyi intézményeiben. A gyulai kór­házban, a József Attila Szanatóri­umban és a szeghalmi kórházban ez idő alatt tüzetesen megvizsgál­ják a munkavédelem helyzetét és intézkedéseket tesznek arra, hogy a jövő évi költségvetésből megfe- I lelő összeget áldozzanak a mun-, I kavédelemre. Megalakult a Magyar Nyúltenyésztők Országos Egyesülete Eddig a Magyar Agrártudomá­nyi Egyesület keretében működött a házinyúltenyésztési szakosztály, amelynek tagjaiból most — a földművelésügyi miniszter enge­délye alapján — megalakult a Magyar Nyúltenyésztők Országos Egyesülete. Az új egyesület 11 nyúltenyésztő termelőszövetkezet, továbbá kereken 200 szövetkezeti társulás, szakcsoport, illetve ifjú­sági szövetkezet és több tízezer egyéni kistenyésztő munkáját irá­nyítja majd. A tervek szerint rövidesen megkezdik a legjobb hazai nyúlfajták törzskönyvezését, ugyanakkor az állomány feljaví­tására több kiváló külföldi prém- és húsnyúl törzset hoznak be, s megszervezik a nagyüzemi pecse- nyenyúl-tenyésztést. (MTI) Az Aszfaltútépítő Vállalat keszthelyi és békéscsabai munka­helyeire azonnali hatállyal felvesz segédmunkásokat, kubikosokat, kövezöket és kőműveseket. Szállás, étkezés és különélésd pótlék, négyhetes hazautazása költségtérítés biztosítva. Jelentkezés sürgősen Békéscsaba, Lenin út 5/a., személyesen vagy írásban, esetleg 28—06 tele­fonon. Felvételkor utazási költséget megtérítjük. 60527

Next

/
Oldalképek
Tartalom