Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-14 / 110. szám
19*3. május K 4 Kedd A több és olcsóbb árutermelés jövőjét ismerték fel sw Néhány évvel ezelőtt, még nagyüzeminek számítottak az 1—2 ezer holdas, 5—600 állatférőhely- lyel rendelkező szövetkezetek^ A vácsházi járás hat szövetkezete ismerte ezt fel, s a felismerést tett követte. Íme befejeződéshez közeledik az összefogás nagy erejét megtestesítő 3600 férőhelyes közös telep, ahonnan évente ezután több mint 10 ezer hízott sertés növeli dolgozó népünk húsellátását. De nemcsak az építtetők egyesültek itt, hanem az építők is, a járás hét szövetkezetéből egy közös vállalkozásba. Sem egyik, sem másik közösről nincs még adat az összefogás előnyeinek bizonyítására, azonban már érezni ebben a kezdeményezésben azt, hogy mindkét vállalkozás a szöAz ön itató készítői a telepvezetővel. fejlődők azonban makacsul gördül előre a maga útján, még nagyobb összefogást, még több és még olcsóbb árutermelést követel. Megyénkben elsőnek a mezőkodezés többségét is olcsón, házilag készítsék el. A 80 önetető & ugyanannyi önitató elkészítésre Varga András, Tóth László, s még néhány a kun- ágotai Bercsényi Tsz eddigi lakosainak nevéhez fűződik. Semmiben sem különbözik ezek minősé^ ge a gyárban készültektől, viszont olcsóbbak, s ez is fő szempont. A kőművesek Kuti Sándor, Ditt- mann János és a többi gyakorlott kőműves, akik az etetővályúkat készítik nagy szakszerűséggel ős gyorsan, meg tudták volna csinálni. a kifutók mentén húzódó vízlevezető-csatornákat is. De ehelyett selejtes, erre a célra nagyon ■megfelelő vasbeton-elemeket vásároltak. Ezek nemcsak olcsóbbak az újonnan készítettnél, hanem még egyszer olyan szélesek, s így nem fenyeget olyan veszély, hogy egy nagy zápor következtédben víz árasztja el a telepet. Egy-egy levezető-csatornának vásárolt vasbetonelem 6,5—7 mázsa. Daru kellene a helyére emeléséhez, de így is elboldogulnak vele tizenegyen. Azaz, hogy többet is számolhatunk, mert a 180 centi magas, 122 kilós Kristóf Istvánban legalább két ember ereje feszül. Volt és még van is cipekedni való. Az eddig elkészült öt, egyenként 600 férőhelyes hizlaldához, a víztoronyhoz, a takarmánykeverő házhoz, a 20 vagonos magtárhoz és az irodaépülethez 337 ezer téglát, 80 ezer cserepet, 685 köbméter kavicsot és homokot, 1382 mázsa cementet és meszet meg 375 köbméter faanyagot használtak fel. De még épül egy 600 férőhelyes hizlalda, ezenkívül 400 méter hosszúságban bekötőút,egy mélyfúrású kút, és villanyhálózat. A telep fásítása sem maradt ki a számításból. Az építkezésen járva-kelve' önetetőről és etetővályuról is hallottunk. Ezért megkérdeztük a telep vezetőjétől, Tóth Balázstól: milyen módszerű lesz tulajdonképpen az etetés. Válasz: kombinált. Az önetetőkben állandóan tartanak száraz abraktakarmányt, hogy jóllakhassanak azok a sertés sek is, amelyeket a többiek elvernek a vályútól. Az épület hosszában kétoldalt futó vályúkba egyébként motoros targoncáról ömlik a nedves takarmány, minden emberi cipekedés nélkül. Az önitatók automatikus nívótartóból telnek meg állandóan friss vízzel. A süldőket egyelőre 45 kilogrammos súlyban szállítják ide a társszövetkezetek, de később egyenesen a fiaztatókból hozzák a leválasztott malacokat 25 kilós súlyban, s így egy mozgatás után kerülnek maid oda, ahová sorsuk előírja: a vágóhídra. A hizlalás módszerének bemutatására majd néhány hónap múlva bővebben visszatérünk. Azonban szeretnénk, ha minket Ifjú Tóth Lajos, ifjú Simon János ácsok, a kifutók készítői. megelőzve a megye minden tájá-„ ról elmennének Kunágotára a szövetkezeti vezetők, s a jó tapasztalatok mellett szereznének ösztönzést is a hasonló összefogásra . „ Kukk Imre Fotó': Kocziszky László Egy csokor a belső betonozást készítők közül, akik mind kőművesnek vallják magukat. Megbecsült tagjai a termelőszövetkezetnek a cigánycsaládok Mezögyánban, a Liszt Ferenc utcán — a cigánysoron — a kis apróságok az idősebb nagymamával, nagypapával az árokparton játszanak, beszélgetnek. Fiatalembert, fiatalasszonyt — kivéve a pici gyerekeseket — nem lehet otthon találni. Megváltozott már itt is az utca képe is. A házak környéke rendes, tiszta, virágok díszítik az udvart. A községben dolgos, szorgos embereknek ismerik a cigányokat. Dolgoznak szinte kivétel nélkül valamennyien. A legtöbbjük a helyi Magyar—Bolgár Barátság Tsz-ben keresi megélhetését. Vannak azonban olyanok is, akik a közeli állami gazdaságban szerződtek idénymunkára. A termelő- szövetkezetnek 57 cigány tagja van. De ténylegesen 100—150-en is dolgoznak, többségük a növény- termesztésben — mint családtagok. Az elmúlt gazdasági évben közülük többen 250—300, sőt még 400 munkaegységnél is többet gyűjtött össze. Bozsányi Mihály 416, ötvös Lajos 431, Ötvös Ferenc 411 egységet szerzett. Néhá- nyan házat, rádiót vettek az elmúlt évi keresetből. A növénytermesztők jelenleg répát egyelnek a községtől 5—6 kilométerre. Szívesen elbeszélgetnek a megváltozott életükről, a társadalom megbecsüléséről a rövid ciga- rettaszünettoen, amíg feltartjuk őket a répaegyelésben. Területet vállalt valmennyi, sőt van, aki a répaterületből két részt kért, mint Ötvös Lajos, aki 2 ezer négyszögöl helyett 4 ezer négyszögöl répát munkál meg. Nem is akárhogyan. Bárki megnézheti a kiegyelt répát utánuk szép, tiszta a répa földje. S ami nagyon fontos, elég sűrűre is hagyják. Szentírásnak vették az elnök szavait, hogy csak a sűrűre hagyott répa terem sokat. Fűti őket az is, ahogyan mondják: Termésátlagban le akarják hagyni a magyarokat. Az egy darabban lévő 68 holdas répatáblát ők vállalták el művelésre. Nagy részét már ki is egyelték. Egyénekre osztották a területet, de mégis öten-hatan egyelnek egy-egy csoportban. Segítenek egymásnak. Közbe-közbe beszélgetnek, énekelnek is. A rövid beszélgetésből kitűnt, hogy szeretik a termelőszövetkezetet. Szabó Rózsika fiatal munkacsapatvezető az idén lépett a termelőszövetkezetbe. Alig dolgoztak még valamit, hiszen a tavaszi növényápolás csak most kezdődött, s Rózsika máris 30 munkaegységet gyűjtött össze. Az öttagú , Szabó családban négyen dolgoznak állandóan. Nemrégen vettek házat a községben 30 ezer forintért, és most a szép bútorra gyűjtenek. Szabó Gábor szintén az idén lépett a termelőszövetkezet - be. Éppen haza készülődik saját kerékpárján, de azért a beszélgetés őt is ott tartja egy kis időre. Évekig állami gazdaságban dolgozott, mint szerződött munkás. De megunta a vándoréletet. Most már csak azt bánja, hogy miért nem évekkel ezelőtt lépett be. Nagyon jól érzi magát a fiatal Sántha Sándorral, akivel együtt kezdtek dolgozni a szövetkezetben. Szabó Gábor az idei keresetből televíziót akar vásárolni. Tavaly nyolcezer forintos bútort és háromezer forintos rádiót vett. Az ő példája nyomán egyre többen vannak, akik takarékosan élnek, spórolnak. 1 beszélgetők eldicsekedtek azzal is, hogy ma már nem a Liszt Ferenc utcában vásárolják a házat vagy építenek, hanem bent a községben. Mindegyiknek van egy titkos vágya, amit az idei keresetből meg akar valósítani. Egyik kerékpárt, másik bútort, de legtöbben a ház tatarozására gyűj- 'enek. Csepkó Eta Egymás mellé épül a víztorony, a takarmánykeverő-ház és a kút. íme, akiben két ember ereje fe' szül... Kufi Sándor kőművesnek a felesége is dolgozik az építkezésen. vetkezeti árutermelés és építkezés jövőjének útjára lépett. Példájukat, ha lassan is, akár az első szövetkezeti parasztok példáját, minden bizonnyal követik majd a többi termelőszövetkezetek. Az építővállalkozásba tömörült emberek mindegyikéről külön-kü- lön is érdemes volna írni, hiszen ahányan vannak, annyi felé dolgoztak a megyében és az országban. De talán éppen az, hogy sok felé jártak, sok mindent láttak és tapasztaltak, tette képessé őket arra, hogy mindenhez jól értsenek, s a telepre szükséges bérén-