Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-01 / 100. szám
J&cquA i léqq 'étnhök Sokáig nem tudtam, hogy Sándor barátom miért szereti annyira a léggömböket. Nem gyerek már, huszonnyolc éves és különösen azokat a színes gumi- buborékokat szereti, amelyeket május elsején látni. Rozka, a felesége, ha az utcán léggömböt lát, mindig nevet és örül, és mindig megjegyzi: „Minden léggömb egy csók!" Sandrinak ilyenkor meg is kell puszilni a feleségét. Így volt ez mindig, ha léggömböt láttak, nem magyarázkodtak, akkor se, ha velük voltam. Az ő dolguk — gondoltam és sokáig nem szóltam semmit. Egyszer aztán akaratlanul csúszott ki a számon séta közben az utcán: — Jó játék ez ekkora gyerekeknek! — rám néztek és összenevettek, én folytattam. — Miért nem azt találtátok ki, hogy minden madár, veréb vagy galamb, vagy akár autó láttán csó- kolózni kezdtek. Ha csak ürügy kell rá? — nem hagyták, hogy befejezzem, közbevágtak. — Hát te nem is tudod? — Nahát...! — nevetett Rozka. Szőke hajtá megrázta. Két gödröcske volt az arcán, azok, ha nevetett, szinte külön is éltek. — Hogy te ezt nem tudod? Sanyi se mondta el? — Nem mondtam volna? — szól Sanyi is. — Akkor elmondom... azt hittem, neked elmondtam. Az történt, hogy... — Állj! — kiált közbe a felesége. — Majd eljön velünk május elsején és mindent megtud. Úgy érdekesebb is lesz. Jó? Ebben maradtunk. Aztán a legutóbbi május elsején együtt vonultunk fel. Soksok léggömb szállt föl, a város felett pöttyös volt tőlük a tiszta kék ég, mintha szeplők virítottak volna tavaszi arcán. Már több mint három éve házasok és minduntalan egymást bújták Rozi meg Sanyi. Tulajdonképpen nekem tetszett a dolog, maradjanak ilyenek egész életükben — magamban ezt kívántam nekik. Ki hinné, hogy ez a csacska lány egyetemet végzett, és rövidesen doktorálni fog? Ki hinné, hogy a férje „csak” esztergályos. Igaz, érettségizett. A felvonuláson sem lettem okosabb, hiába néztem őket, hiába beszélgettünk minduntalan a léggömbökről, ők csak titok- zatoskodtak és nevettek és persze csókolóztak. — Majd délután három órakor mindent megtudsz — mondta a felvonulás végén Rozka. — Várj bennünket a ligeti út elején a padoknál. De ne szólj semmit, csak ha mi megengedjük, akármit is látsz, jó? Még kíváncsibbá tett ez a dolog. Sanyi is titokzatosan bólogatott. Már háromnegyed háromkor ott voltam a megbeszélt helyen. Bevallom, arra is gondoltam, hogy jól becsapnak és majd nagyot nevetünk együtt. Tévedtem, mert pontosan három órakor az úttól jobbra feltűnt Sanyi, kezében kis madzagon piros léggömb „horganyzott” és vígan libegett a feje fölött. Hiába meresztettem a szememet, Rozkát sehol se láttam. Csak nem vesztek össze? Sanyi pedig megállt az első padoknál, rólam tudomást se vett. öt perc telhetett el, amikor az ellenkező irányból Rozi tűnt fel. Az ő feje fölött is egy piros léggömb táncolt az enyhe szélben. Megállt az első padnál. Sanyi elindult feléje, majd komoly arccal a feleségéhez lépett. — Kézit csókolom, kisasz- szony — mondta. — Nagyon örülök, hogy tényleg eljött, féltem, hogy nem fog eljönni. — Majd más hangsúly- lyal tette még hozzá: — Igaz, hogy két percet késett, de... •— Semmi „dél" — vágott közbe Rozlca. — öt percet most is jogom van késni! Hiszen akkor is ennyit késtem. — Ezt tudom — feleli Sanyi —, de most összesen hetet késett... a kisasszony! Én csak állok értetlenül, ők folytatják. — Talán bemutatkozna előbb, kérem — komolyodik el újra Rozlca. — Nagy Sándor vagyok, a javából. — A macedóniai ...? — Nem hölgyem, a kispesti. Miért, magának így nem felelek meg? — De nem ám! — neveti el magát az asszonyka. — Mindenféle piripócsi nagysággal nem állok szóba. Uram, leléphet! — teszi hozzá. > — Látod? — néz rám minden átmenet nélkül Sanyi. — Ilyen ö! — Csak ne rontsd el! Mindig te rontod el! — Én rontom el? Hát nem te rontod el? Miattad nem lehet sose úgy csinálni, mint akkor. — Nem hát, mert te komolytalan vagy. — Rozka «■■■■■■•■■■■■■■■■■■■■■•■■■■a*■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■** kavicsokat rugdosva sétálgat előttünk. — Miért is jöttem el akkor? — csaknem pityereg. Hég mindig csak sejtem a dolgot. Némán állnak, mindketten a cipőjük orrát nézegetik. Érzem, hogy az engedélyük nélkül kell megszólalnom. — Igazi, nagy gyerekek vagytok!... De még most sem értem ... — Mert ilyen barátod van — int fejével a férje felé Rozka. — Jó, elmondom — kezdi Sanyi — csacsiság az, amit csinálunk! Megismételni sose lehet azt a napot Nem is kell. A többi napnak kell örülnünk. Négy éve, május elsején történt itt a közelben ... — Majd énI — vágott közbe az asszonyka. — A barátod egyszerűen leszólított az utcán! — mondtz és felvágta büszkén a fejét. — Leszólítottam? Ez már sok! Én is vittem egy csokor tarka léggömböt az üzem gyülekező helyére meg ő is a csoportjához. Valahogy egymás mellé kerültünk és a szél összekeverte a két léggömbfürtöt. Mondom, teljesen véletlenül ... — Nahát! ■— méltat1,M- kodik Rozka, de én látom, hogy már csak mímeli a haragost. — Még hogy véletlenül ...! Még a végén azt mondja, hogy a léggömbök miatt vett feleségül! Még percekig Ingerük egymást, végül elmondják, hogy azóta minden május elsején délután három órakor eljátsszák az ismerkedés első perceit és „áldozatot" mutatnak be az emlék-istennek, léggömb-áldozatot. Végül most is kibékülnek, mert az áldozat csak úgy szívből jövő. Nézem, hogyan kötik össze és engedik el a két piros léggömböt. Azok frissen szállnak ki a zöldellő fák közül, a ritkásan gomolygó felhők felé. Kiss Dénes Hajdik Antal: Dokkmunkások-vwvwvwvvwv>/wwwwwwwwwww>vwvwwww\/vwvs Bertolt Brech: Felleghajtó szél hozza a mennydörgő vihart, de a háború fergetegét emberfia szabadítja a világra, nem az egek szele. Tavaszi verőfényben zsendül a föld, s virágot nyit a rét. A béke örökszép szirma más, nem rög termi, hanem emberi akarás. Vas és acél gőgös királyai nem gyártanak ekét, kalapácsot, mérlegük főtétele a háború. Két kezünkön számolhatjuk meg őket, harácsoló vágyuknak mégis szűk e sáros földgolyó! Élő ember, csengő arany csak számoszlop nekik, rubrikába való. Amíg akár egy él közülük, fenyeget a haláltáncos dáridó. Szülő! veszélyben a gyermek, békeharccal védheted meg életét. Rajtad is áll, hogy legyőzik-e millióink a háború dühét. Ha sorompóba lépve egyet akarunk, átkos emlék lesz a vérontás és békés a holnapunk. Népek! sorsotok ma a ti kezetekben van. Nem végzet többé a háború, s nem ajándék családok léte. Fékezzük meg az uszitókat, tanítsuk emberségre. A gyűlölet arcába sújtva szertefoszlik az öldöklés réme! Boldog Balázs fordítása |/i ne Ismerné Lep. ^ csákót, a bölcset, aki mindenre talál magyarázatot és megoldást. A jövő zsenijének tartják> akinek kár volt a mába születnie. Akadnak olyanok is, akik nagyképű fráternek könyvelik él. Ennek ellenére mindkét álláspont képviselői szívesen társalognak vele. Most is hatalmas embergyűrű veszi körül a főtér egyik sarkában és záporoznak feléje a kérdések: — Hogyan oldaná meg a lakásproblémát véglegesen? Nyomban kész a felelettel: — Szobahőmérsékletűre fűteném a Földgolyót. Mindenki mindig a szabadban tartózkodhatna. Lakásnak spanyolfal is megtenné. — De mivel fűtene ekkora égitestet? —- Olajkályhákkal rakatnám tele az utcákat, tereket, mezőket és minden ember kezébe hősugárzót nyomnék. — Hát a szerelem? Ezzel a nyavalyával mit kezdene? — fordul hozzá egy aggszűz. — Bocsánat kisasz. szony — emeli fel kezét tiltakozón Lep- csák —, a szerelemmel kapcsolatban nyavalyáról és hasonlókról szó sem lehet, legfeljebb kora rügy. fakadásről, kései bimbózásról, rossz talajról, zord időjárásról és hasonlóról. De •■■■■■■■■■■*■>••>«■■■■■■■■■■■■■■ minderről a szegény szerelem nem tehet; virulni kíván önnön törvényei szerint. zéséig, bizonyos fokon és értelemben ér. zéktelenné tenné őket ez iránt az érzés iránt. Felfortyanás Hogy zavartalanul tehesse, segíteni kell neki, hogy lényegét és emberi szép érzelmekké magasztosult küllemét ne csúfíthassák botrányok, gyalázatok, tragédiák. — Maga mit tenne, Lepcsák? — zúg feléje a sokadalom. — Serdülő gyermekeinket olyan szérummal oltanám be, mely a serdülő kortól egészen aa egyetemi diploma megszerNyugodtabban tanulnának, sportolnának, eredményesebben töltenék be ifjúságuk szerepét. Persze mikor elérkezik az ideje. bennük is kivirulna a szerelem. Ettől a biológiai adománytól nincs jogunk megfosztani őket. De az oltás védelmet nyújtana a szerelmi kilengések ellen, sőt serkentené a tanulást. Felnőtt korban következnék a második injekció, mely az emberi élet végéig hatna. Akik megszeretik egymást és egybekelnek, örökre megmaradnának egymás iránti hűségükben. Ezzel mindenféle szerelmi tragédiát száműznénk. K itör a hurrá, körül üdvrivallják Lepcsákot. Amint csendesül az ováció, szót kér a tömegből valaki, aki szerint tovább kellene kombinálni azt az oltást. Olyan komplex-szérumra gondol, melynek beadásától minden ember jó, szorgalmas, békeszerető lesz. Ezt a valakit is körülrivallják. Mire megszólal egy másik, egy kövér alak és új kérdést dob Lepcsák elé: — Na és a zaba? Lassan már annyian leszünk, hogy sokan! Lepcsák máris válaszol: — Azt mondják, hogy az alga megment minket. A tengerben sok milliárd tonna van belőle. A z álmélkodástól ” hangjavesztett tömegből adminisztrátor külsejű emberke motoszkál elő és szerényen kérdezi: — Azt tessék elárulni kedves mester, hogy fűzős dossziét mikor lehet kapnj a papírboltokban? Ége_, tő szükség lenne rá. Lepcsák felfortyan: — Mit gondol? Mindentudó vagyok? Cj Rezső
