Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-08 / 105. szám

1963. má jas 8. 3 Szerda Felemelték a bab felvásárlási árát IReiékes szerveik a babterme- 3és elősegítése érdekében ösztön­zőbb felvásárlási árak bevezeté­sét határozták el. A háziasszonyok körében legkedveltebb fürj-, illet­ve közismertebb nevén tarkabab mázsánkénti felvásárlási irányárát 410 forintról 650 forintra, a fehér gyöngybab, a fehér cukorbab, a fe­hér laposbab és a soproni hosszú bab irányárát pedig 460 forintról ugyancsak 650 forintra emelték. A szokvány minőségű fehérbab ára ez évtől kezdődően 410 forint he­lyett 550, az egyszínű színes vagy vegyes fürjbab ára pedig 360 forint helyett 460 forint lesz. Az újonnan megállapított árak, mind a termelőszövetkezetek, mind pe­dig a háztáji és egyéni termelők vonatkozásában, az előzetesen megkötött szerződések alapján ér­tékesített árura vonatkoznak. A termelőszövetkezeteket a felemelt árak mellett a továbbiakban is megilleti a mázsánkénti 20 forin­tos nagyüzemi felár. A szakemberek rámutatnak, hogy a felvásárlási ár emelése most már messzemenően kifize­tődővé teszi a babtermélést. Első­sorban vonatkozik ez azokra, akik kukorica köztesként termelik ezt a fontos élelmezési cikket, hiszen ily módon, lényegében külön mun­ka nélkül 1000 forintot meghaladó összeggel növelhetik egy-egy hold kukorica jövedelmét. (MTI) Új típusú csehszlovák gyártmányú traktort vizsgáztatnak a Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézetben A Mezőgazdasági Gépkísérleti Intézet Bertalan Lajos úti laboratóriumába új típusú Zetor—1011 Major elnevezésű, négyhengeres traktor érkezett. Az intézet munkatársai meg- vizsgálják a traktor teljesítőképességét, majd tartóssági próbának vetik alá. Amennyiben a traktor jól vizsgázik, ren­delnek belőle a mezőgazdaság részére. A képen: Madarász András csoportvezető és Baracskai László szakmunkás az új traktor működését vizsgálják. (MTI-fotó: Fehérvári Ferenc felv.) gát; egyetlen asszonynak ennyi férfi között. Kisvártatva jött Keceli Feri is a feleségével — s akkor már szé­keket kellett behozni a veran­dáról — ez a fekete bajuszú szép szál ember csaknem egy­idős Jánossal, legénykori jó bará­tok, és amikor ötvenhat után Feri visszajött Szőlősre, újból összebarátkoztak. Felesége kü­lönben második' asszony, Nagy- ligetről ho>zta, itt nem is nagyon ismerték. Végüil egy ismeretlen, szürke egyenruhás ember jött be, a já­rási tűzrendészettől, az elnökhe­lyettest kereste, mert úgy hal­lotta, autóval van és szeretne vele bemenni Nagyligetre, vonat már csak éjfélkor lesz. Ittragadt hát 6 is. A férfiúk a nagy asztalt ülték körül, csak a járási elnökhe­lyettes pártolt át a díványra, az asszonyok mellé. Kati is leült végre, a bor János gondja, most már szolgálja ki mindenki ma­gát. Vidám volt Kati, de szokása szerint csöndes, az italt is éppen csak megkóstolta, inkább a töb- bdéket kínálta szaporáni de őket is hiába, az asszonyok nemigen ittak. Ilyenek ezek — mo­solygott magában Kati — az egyik azért nem iszik, mert nem szereti az italt, a má­sik meg éppen azért, mert na­gyon szereti. A kis Bereczné hányszor megvallotta neki, hogy tk bizony az urával egy pintet is megisznak csak úgy maguk­ban vacsora után, édes likőr meg akár ne is legyen a háznál, úgy­se éri meg a holnapot A nagy asztalnál egyre vidá­mabb a hangulat, Kati Jánost keresi szemével és alig hallja a járási elnökhelyettes történeteit, pedig jóízzel mesél ez a kis em­ber, végre elemében van, nincs semmi feszélyezettsége. talán az itfaltól, talán az asszonytársaság­tól megjött a hangja. Bereczné megilletődötten pillog, mert a történetekben sűrűn előfordul­nak ilyen mondatok; „Alig szál­lók ki a kocsiból”, „hiába dudál­tunk nekik”, meg „azt mondja erre a miniszter”. De nem hival. kodon, hanem természetes hang­lejtéssel hangzott él minden ilyen kifejezés, ahogy a történet megkívánta. — Hát nem olyanok az embe­rek, mintha álarcot hordanának? — gondolta Kati. — Mikor va­csora közben feszes derékkal ült az asztalnál és mindenáron te­kintélyes-komolyra formálta ar­cát, ki hitte volna erről az em- ről, hogy nevetni is tud, sőt ne­vettetni? Hogy ilyen világlátott és tele van élménnyel, vidám történettel? A másik asztalnál is kezdtek már kibújni a lepkék a bábból. János maradt csak komoly és csöndes, mintha bánata volna. Kati nem is értette, mitől eny­Sssekercés Sándor „fájdalmai99 mint amilyen kezdetben a traktor, a műtrágya, a szövetkezetellenes- ség volt. Egyes emberek félnek az újtól, s ezért mindennek lehord­ják. Felkacag. Azt hittem, azon derül, hogy eddig még minden új dolgot nagyon nehezen, sok rábe­szélés után lehetett megszerettet­ni a parasztemberek zömével. — Emlékszem rá, mennyire rúg- dalóztak a traktorszántás ellen a kezdeti időkben. Azt mondták, hogy megnyomja a földet. Én vi­szont pártoltam a traktorszántá^t. Volt is nekem termésem elég szé­pen.­— Talán csak nem bánja, hogy a szövetkezetbe lépett? — ugrat­tam színtvallásra. — Két dolgot sajnálok én csak. Az egyik az, hogy nem 36 évvel ezelőtt találták fel a hibrid kukoricát. A másik az, hogy nem hallgattam szüléimre, amikor 4 évvel ezelőtt azt mondták; Ne költs fiam a tanya tatarozására, bontsd le és építs házat benn a faluban. Ha nem futja a pénzed, hát segítünk. — Azt válaszoltam, hogy nem Hangos az (Tudósítónktól) /t vadászok jól tudják, mer- /—ff re van Cserszád Bélme- *—' ^ gyér határában. Ősi erdőfolt ez. Vannak részei, amelyek soha mást nem termet­tek, mint fát. Főként cserfát. In­nét a neve is: Csererdő. Nyugati sarkán húzódik egy nyelv alakú irtvány. Ennek egyik szélén fut a kanális, amelyben a falu bő vizű artézi kútjának mara­dék vize csordogál a Körös felé. Évek óta abba vész haszontalanul. A haladó idő megokosította azo­kat, akiket a földhöz kötött sor­suk. Adva van a víz, a kitűnő erdei föld, csak vállalkozók kellenek ahhoz, hogy a vizet megfogják és a föld öntözésére kényszerítsék. így született meg a bélmegyeri Aranykalász Tsz vezetőinek lel­kében az a gondolat, hogy a cser- szádi irtványon öntözéses kerté­szetet létesítsenek. A terveket Perjési András ag- ronómus elkészítette. Megszervez­te a kertészbrigádot és munkához láttak. Pedig akkor még hideg hó takarta a világot. A tsz közeli istállóiból megin­Lucernaszéna készítési bemutató Bánkúton és nem. Azt hittem, hogy nem tudnék a faluban megélni. Most már látom, jól megélnek azok is, akik benn laknak. Mi volna ne­kem motorral kijárná a szövetke­zetbe? Semmi. A gyerekeknek vi­szont nehéz az iskolába járás. A fiam benn lakik a mamáéknál. De a kislányt is nem adhatjuk oda dupla bajlódásnak, pedig szeret­tem volna, ha óvodába jár. Töb­bet tanulnak azok a gyerekek, akik közösségben nevelkednek... — Ezek szerint, nem sajnálja az egyéni gazdálkodást? — Hem én. Annyira nem hogy valámelyik nap az elnökünket motoroztattam valahová. Mikor elhaladunk amellett a terület mellett, ahol még egyéniek kese­rítik a földet is meg magúkat is, azt kérdi az elnök: Mennyiért áll- nál ismét közéjük, Sándor? — Se­mennyiért — válaszoltam. Nem tudnék én már újra hajnali há­romkor kelni meg napokig az eke után gyalogolni. Meg azért sem állnék közéjük, mert semmi­vel nincs nekem kevesebbem most, mint amikor egyéni voltam. Még jószágból sem igen.­Kukk Imre erdő alja... dúlt a trágyahordás. Megérkeztek a vásárolt kertészablakok. Ilyene­ket házilag is csináltak. A brigád Prorók Mihály vezetésével meg­kezdte a melegágyak berakását. Asszonyok és lányok hallgatják a vezető tanácsait, utasításait s eddig minden ténykedésük siker­rel járt. Milliószám állnak készen a palánták a kirakáshoz. A kanálisra a tsz férfi tagjai gá­tat vetettek. A feltorlaszolt vizet gépszivattyú emeli ki a csatorná­ból és ömleszti a kertészet ágyá- saira. Amióta megszólaltak a rigók, azóta fel-felhangzik az asszony­brigád dala is. Reménykedő mun­kások dala ez, amely arról szól, hogy ahol az emberi ész és akarat összefog, ott többet terem az ősi parlag. Ha majd megindulnak a társ­szekerek, hogy a termést a pia­cokra hordják, kimegyek megint a cserszádi kertészetbe az aratást szemlélni, s az örömet, ami ara­táskor tölti meg a földet simogató dolgozók lelkét. Akkor majd erről az örömről írok tudósítást lapunknak. Kiss József Keskenyen kígyózik a salak­járda, amelyen motorkerékpáro­zunk. Egy billenés és borulhatunk a motorkerékpár vezetőjével; Szekercés Sándorral együtt. De nem, biztos kézzel vezet. Isimer már minden hepe-hupát, 'hiszen naponta kétszer teszi meg ezt az utat tanyájától a békési Október 6 Tsz központjáig. Még mosolyog­ni is van kedvem. Azon, amit hal­lottam róla. Az istennek sem akart a szövetkezetbe lépni 1960- ban. Az agitátorok már rekedtre beszélték magukat. Ügy látszott, hiába. Végül azt mondja Szeker­cés: Hát rendben van, aláírom a belépési nyilatkozatot, de csak azután, ha kiürítették ezt az üveg pálinkát. Miután megérkeztünk a tanyá­jába, ahova háztáji gazdaság-néző­be hozott ki, s mindent szemügyre vettem, az üvegért nyúlt: Ha meg nem sértem... Ö nem issza, nem szereti a pálinkát. Beszélni szeret, s beszél is, szinte kérdezetlenül, ’S nagyon értelmesen. — Kevés a takarmány ennyi jó­szágnak. Ügy tudom tartani a te­henet, s mellette egy üszőt nevel­ni és egy tinót hizlalni hét süldő­vel együtt, hogy vásárolok szála­sat is, meg szemeset is. A puly­káknak, libáknak és a csirkéiének is dobni kell. Bár nem sokat tar­tunk belőlük, ne csináljanak kárt a közösnek, ne érjen bennünket ezért szemrehányás. — Megéri, vásárolt takarmá­nyon jószágot tartani? — csodál­kozom rá. — Meg. Mert a tehén, bár 8 éves már, 17—18 liter tejet ad na­ponta, ellés után.. Jó pénzt lehet árulni hetenként egyszer az össze- szoporodott tejfölb.l, túrób.ló Per­sze, nem sok takarmányt vásáro­lok én. Nem győzöm áldani azt, aki a jól termő hibrid kukoricát kitenyésztette. Az kerül a háztáji földbe is és jól terem, még a mi szikfoltos földjeinken is. Vannak, akik nem szeretik, azt mondják rá, hogy kisebb tápértékű. Én nem hiszem. — Ez csak amolyan beszéd, nyíré borús, hiszen minden jól alakult? A többiek egyre vidá­mabban adogatták egymásnak a szót, Csekő az újságírót ugratta, de már az sem maradt adós, vissza-visszalőtt. — Volt nekem egy öreg taná­rom, az szokta mondani, hogy fegyvert csinálni könnyű, de embert, azt nehéz. Ti is így vagytok mind. Azt hiszitek, hogy traktor meg műtrágya, meg is­tálló, avval kész a világ. Embert csináljatok, komám, embert! — Azt csak te tudsz a toliad­dal, mi? — Mj meg csak lövöldözünk meg műtrágyázunk? — toldotta hozzá Kosa is. — Tudok vagy nem tudok, az majd eldől. De azért mondok va­lamit Kosa elvtárs, megcsináltuk a szövetkezetét, nagy dolog, jó dolog, nem is volt könnyű. De embert még nehezebb lesz csi­nálni hozzá. — Meglesz az is — mondta Szőke István és közben szor­galmasan töltött a poharakba, de előbb mindenkivel megitaitta a magáét. — Rátöltés nincs. —Azt hiszed, mi ezt nem tud. juk. ' — Te csak ne legénykedj — ölelte át az újságíró Kósa János vállát. — Tudod mivel jöttem én ide? (Folytatjuk) A mezőkovácsházi járás mező- gazdasági osztálya május 9-én, csütörtökön a Bánkúti Állami Gazdaság Rózsa-majori üzemegy­ségében lucemakészítési bemuta­tót rendez. A bemutatóra meghív­ták a járás valamennyi termelő­szövetkezetének főagronómusát és gépcsoport vezetőjét. A résztve­vők tanulmányozzák majd a lu- cemaszéna készítés különböző módjait, közöttük a Vámosi-féle hideglevegős szárítási eljárást. ÉM. Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat azonnali belépéssel alkalmaz kőműves, ács, épület-lakatos, épület-asztalos szakmunkásokat, I segédmunkásokat és kubikos brigádokat. Vidéki dolgozók részére munkásszállást, üzemi étkezést, vala­mint munkaruhát biztosítunk. Jelentkezni lehet Szeged Bocs­kai utca 10—12. Munkaerőgazdálkodás. 26048

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom