Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)
1963-05-26 / 121. szám
a békéscsabai Építők Kultúrotthonból Szombat este van, nyolc óra wtán. Az egyik teremből biliárdgolyó csattogása hallatszik ki, a Trefort utcai kultúrotthon tágas kerthelyisége azonban még berendezetten és névtelen. Legfeljebb a táncplató előtti virágoskert kőszegélyes gruppjai utalnak a tavaszra, Itt találkozom ennek a tavaszi varázsnak élő megtestesítő fével, egy mosolygós arcú, fiatal lány. nyal, Darabos Magdival, aki a kultúrotthon mai esti ügyeletese. Könyvtár és analfabéta „olvasója“ Mivel Magdi egyben könyvtáros is, mindjárt itt kezdem az ismerkedést. Látszik, hogy bájos instruk. torom szívélyessége nem csupán a sajtónak szól, hanem abból az ügyszeretetből fakad, amivel hivatásszerű munkáját ellátja, ahogyan szeret az emberek, kel foglalkozni, szereti munkájúit, a könyveket. Tőle tudom meg, hogy a könyvtár könyvállománya tekintélyes: IS ezer kötet. Rendszeres látogatói száma pedig 70—80, nagy részben a vállalói dolgozói és a közeli iparitanvló-in- tézet tanulói köréből. Hogy mit szeretnek leginkább olvasni itt az emberek? Az idősebbek természetesen Jókait, a fiatalok a mai írókat és az útleírásokat. Megelégedéssel hallom ezeket a számokat, hallgatom a lelkes hangú tájékoztatást, azután felleszek egy kérdést: — Mondja, Magdi, mind. ezen kívül nincs-e valami különös érdekessége az itteni könyvtári munkának? A lány pár pillanatig eltűnődik, azwtán felcsillan a szeme. — De igen! Van egy írás- tudatlan kölcsönzőnk is. Egy 40—45 év körüli asz- szony, aki restelkedve vallotta be, hogy nem tud írni- olvasni. A könyvtárból szorgalmasan hazahordott könyvekből a férje olvas fel neki. Kit takarnak a lángvörös rózsák? Szombat este táncestéje is a kultúrháznak, így nemsokára már a tágas táncteremben nézelődöm. A parketten 3—4 pár tangót táncol. A lányok csinosak, komolyak, a fiúk sötét öltözetben, elegánsak, jó mozgásúak, A zenekar később twistbe kezd és elkezdődik a pároknak az a vi- tustáncszerű rángatódzása, ami sportteljesítménynek is igen komoly volna. Később a porta felőli ajtón újabb vendég csoport érkezik a táncterembe. Valamennyien férfiak, azaz — miami tűzpiros-rózsás ruhaszín is villog a sötét zakók között, de bárhogyan is igazítom szemüvegem, csak férfit vélek felismerni a fekete alapanyagú, kék-zöld absztrakt mintás, ugyanakkor tenyérnyi, lángvörös rózsákkal díszített, félkimo- nószerű ingblúz alatt. Magdi restelkedve fordul felém: — Látja, hiába küzdünk annyit az ilyen ízléstelenség ellen, néha csak előfordul. — Én aat szeretem, ha ember és ember viszonylatában nincs semmi tartózkodás az igazmondás dolgában.- ha nyüt sisakkal állhat meg mindenki előttHavai ka kapta magát és kiment a szobából. — Én azt szeretem, ha egymás szemébe mondjuk a hibákat és az erényeket; tartózkodás, fontolgatás, kicsinyes érdekek dédélgeté- se nélkül... Csak a szemébe... mert nincs (annál borzasztóbb, mint amikor az alkotásban oly nagyra nőtt ember lealázza önmagát azzal, hogy csak suttog társad erényeiről és hibáiról, mint a kávészürcsolő öregasszonyok . Ez nem illik a mi szédületes rolbogású korunk, hoz— S mikor idáig értem, éreztem, hogy most már meg kell mondanom, kereken, 6zemitöl-szembe. — Koháry elvtárs, én megmondom önnek isten és ember előtt, hogy ezek az amerikaiak nagy bajiban vannak: Nem sokáig lesznek már elsők! És azt is megmondom nyíltan, őszintén, hogy ez a mai ebéd, ez a székelykáposzta, amit az új szakácsnő főzött, igen sósra sikerült. A kkor az a cinikus De” mény zavarba akart hozató. Közbekotyogott. — Miért nem mondod ezt az amerikaiaknak meg a szakácsnőnek? Azzal érzél'keltettem szemtelen közbeszólásának ürességét, hogy figyelembe se vettem. Hanem most már az igazgató dolgára fordítottam a szót. — Koháry elvtársnak is tartozom néhány keresetlen mondattal. Szeretném, ha nem értene félre és őszinteségemért őszinteség lenne a jutalmam. ,Én elnézem önt, amint nap-nap után utolsónak megy el a gyárból. Nem tesz ez jót az egészségének. És azzal is tartozom, hogy mióta ön a válla, lathoz került, itt egészen megváltozott a munkaszellem. Az emberek becsülik, szeretik, elismeréssel emlegetik az egész gyárban. Csak nem mondják meg így szenttől szembe, mert a kispolgári csökeványek fojtogatják bennük az őszinte szavakat. És nagyon kérem, ne nehezteljen rám azért, mert így ki tá rulkozt am... I áttam, hogy megható- *■ dott és vártam, hogy erre csak szól valamit. De csalódtam. Olyan derék ember és mégsem! Hiába, még ő sem szokta meg az új légkört, még ő sem véste a szívébe, hogy csak gátlástalanul, mindenkinek és mindent csak a szemébe!... Gyávafi lejárt ekkorra, mint egy öreg vekker. Diadalmas pózba vágta magát, majd kezet nyújtott — Szervusz, kérlek, szervusz. Ti sokat segíthetnétek ebben a dologiban! Aztán még valami eszébe jutott — Apropos! Olvastam a cikkedet a Cinege-együttesről! Neked is megmondom, kitűnő cikk volt! Sajnos, egy-két sajtóhiba belecsúszott No, ne haragudj, hogy így a szemedbe! Tudod, én már csak ilyen vagyok! Nagy időiket élünk, emberileg is naggyá kell válnunk. Sz, Simon István Azután a fiúhoz megy és igyekszik felvilágosítani öl. tözete illetlen voltáról. A dacos vállrándítás kíséretében adott válasz elképesztő: — Hogy jöjjek ide, ha nincs más, amit felvegyek?! Szegény gyermek! Tanuljunk meg táncolni — a négerektől Táncszünetben Csepregi Barna zenekarvezetővel meg a zenekar többi tagjával beszélgetek. Évek óta összehangolódott, hivatásos zenészekből álló együttes, hosszú idő óta muzsikálnak itt a kultúrotthon táncesté, lyein. A téma, természetesen a tánc, a tánczene. — Milyen táncokat szeretnek a fiatalok? Mi az igényük? — kérdezem. — Hát, olyan kérem, mint az ifjúságé általában — mondja Csepregi Barna. — Legkedveltebb táncok a csa-csa, a twist és általában a féltangós számok. A régi, hagyományos táncok, a csárdás, a keringő szinte szóba sem jöhet. — Mi a muzsikusvélemény a twistről? Ha már itt annyira kedvelik? — Hát, kérem, a zenéje 12 pcríódusú, lüktető ritmusú, optimista hangulatú muzsika. Talán ez is az oka, hogy ez a zene úgy magával ragadja az ifjúságot. — És a tánc? A zenekarvezető megvonja a vállát: — Ez már nehezebb kérdés. Az a véleményem, hogy minden táncot lehet ízlésesen és ízléstelenül, otrombán is táncolni. Eleinte itt is voltak, akik feltűnés- vágyból szertelenül járták, de ma már meglehetős mér. téktartással táncolják a fiatalok. A zenekar egyik tagja közbeszól. — Nemrég Szolnokon voltam a sógoromnál és ott egy rendezvényen egy igazi néger táncolta a twistet. Hogy micsoda csodálatos tánc volt az?! Csupa kellem, grácia volt az illető minden mozdulata. Az egész tánc egyetlen mozdu. latművészeti atrakciósoro. zat volt. Nem lehetett betelni vele. Nevelve jegyzem meg: — Szóval úgy gondolja, hogy mi csak dilettáns módon táncoljuk a twistet? — Körülbelül. Mert, ha itt is úgy táncolnák, mint az a néger, öröm volna néz. ni. Több mint epilógus Tiz óra felé jár az idő, amikor azzal a jóleső érzéssel hagyom el az Építők Kultúrotthont, hogy, habár egyetlen látogatás alkalmával az itt folyó sokrétű munkának csak egy kis részét ismerhettem meg, ha nem is tekinthettem be a hét egyéb napjain, naponta és a különböző napszakokban is zajló kultúrmunká- ba; az irodalmi színpad, a színjátszók, a sakk- és horgászkor, a nők akadémiája, a gyermekfoglalkoztatások színes és tartalmas programjába, tapasztalataim sommázása mégis igen kedvező: az itt folyó munka rangadóan illeszkedik bele Békéscsaba kulturális életé- be. Surányi Sándor Költőink védelmében avagy körültekintőbben idézzünk, A minap kezembe került egyik kollégám meg a ballagó diákok jóvoltából két meghívó. Ugyan nem én voltam invitálva a ballagásra, de kollégám azután tudakozódott, vajon lehetséges-e, hogy két költő azonos verset írt volna? Elém tárta a Kőszegi Jurisich Miklós Gimnázium IV/a osztályának meghívóját, olvassam él a mottóját. Mondhatom, szép szavakat idéztek, de... Majd megmutatta a Békéscsabai Köz- gazdasági Technikum IV/c osztályának meghívóját is, amelyen csodák-csodájára ugyanaz a vers szerepelt. Az ugyan még nem lepett volna meg, hogy a csabai diákokat Í6 azonos gondolatok vezérlik, mint a kőszegieket, csakhogy... igen, csakhogy valami nem stimmelt, mert a két versszak ugyan majdnem megegyezett, de a kőszegieknek úgy látszik, nem tetszett a vers eredeti írója, s némi kis ét- költés után más költő nevét írták alá. Bizonyságul álljanak itt a versrészletek: a békéscsabaiak így idézték: „Ah, vége, vége vagy ki tudja?... Diák marad az ember, amíg él, Leckéjét a sírig'tanulja, Nehezebbet folyvást-a réginél." (Reviczki) A kőszegi diákok viszont így idéztek: „Ah vége, vége — vagy ki tudja, Diák marad az ember míg [csak él, Leckéjét a sírig tanulja, Űjjal, nehezebbet a réginél.* (Ady) No, gondoltam, ennek utána járok, mert itt valami nincs rendjén. Nem is került sok időbe, míg megállapítottam: az idézett versszakot bárki megtalálhatja Reviczki Gyula összegyűjtött munkáiban, a Diákélet című versben. Biztos, hogy a kőszegi diákok nagyon szeretik Ady-t, de ez még nem indokolja az átköltést, s a névváltoztatást, mert ezek után nyugodtan vallhatták volna a vers írójának saját magukat is vagy azt, aki átköltötte vagy... igen, azt aki a hibás idézetet jóváhagyta. v. Háló Ferenc A könyvhétre jelent meg DARVAS JÓZSEF: RÉSZEG ESŐ. Saját pályáját, egyszersmind nemzedéke sorsát méri fel Darvas József ebben a regényében. Az író bemutatja: hogyan fejlődtek, milyen világnézeti utat futottak be értelmiségi hősei az elmúlt negyedszázad alatt. LENGYEL JÓZSEF: PRENN FERENC HÁNYA. TOTT ÉLETE. A Kossuth-díjas író regényében a Magyar Tanács- köztársaság időszaka elevenedik meg. Felszabadulás utáni irodalmunk egyik legjelentősebb alkotása ez a könyv. FEGYIN: A MÁGLYA. A regény, az író világhírű trilógiájának harmadik, önálló része. Fiiadéi fi Mihály: Tavaszi ének falun Már Horatius is itt pihent, ha a zajos Enyészet cifra ragyogással elapasztotta kedve bőrtömlőit... Falun pihenték új életre kedvük a próféták is, s itt a prófécia befonta csenddel a hangtalan Egészet. Beleszagoltam ma egy marék földbe, Zerge vággyal sudár gyerekszellők nyargalva vitték kitágult tüdőmnek mélyről érkezett üzenetét. A gazda még kaszáját nem emelte. Ott térdel a tökénél, s tíz ujjahegyébéi életformáié bölcsesség rügyez... Mert szőlő lesz itt s lakodalom ősszel! S úgy húzzák majd egy deres hajnalon, hogy az a lány majd sír is örömében meg nevet is a nagy bánaton: hogy hált mint mondják: „Asszony lesz a lányból...” s kacsintanak hozzá, biztatják a legényt, haj, pedig nem is biztatni kék szegényt, csak elvonulni a lakodalmas háztól, és aztán majd csak — asszony lesz a lányból... Emlékeim! Ti locsogó barátok! Mit ki nem fecsegtek még az életemből! — Tavasz van újra. S ki tudja, még hányszor... Elmúlt örömök, jövendő biztatások kövessetek! Egy gazdag őszbe érni át. ,wvvwWWWWWŰVWW\/WWMVWVV>/WWWWWVlWWVWWV> "^""‘‘“’"""r^T^XTnmnrrwnnr^vMM t if iDfim Gombháború Francia film ■ A GOMBHÁBORÜ című, meg- kapóan friss film az első világháborúban elesett Louis Per- gaud regénye alapján készült. A rendező mintegy száz fiút szerződtetett a forgatáshoz, de hagyta, hogy úgy játsszanak, mintha a kamera ott se lenne. Yves Robert tökéletes sikerrel alkotta meg bájos, a gyermekkor humorával áthatott filmjét, amely gazdag kitűnő ötletekben. A film, bár modernizálta Fergaud regényét, szellemét, frissességét, egészséges mondanivalóját érintetlenül megőrizte. Egészen egyszerű, rövid szavakkal mond el olyan igazságokat, amelyeket mások egy egész filmmel sem tudnak kifejezni. Yves Robert egy történetet mond el, amelyben jól megfér egymás mellett az érzelem és a tréfa, a komikum és a költészet. Longevenne iskolásai a tanév kezdetekor hadat üzennek a velrans-iaknak. Mindkét tábor foglyainak levágják valamennyi gombját, a szülők nem kis bosszúságára. Lebrac, a longeveme-iek vezére ezután meztelenül viszi csapatát a harcba. Ebből különböző bajok származnak. Majd elhatározzák, hogy füvek, gombák és erdei állatkák eladásából pénzhez jutnak, és így pótolhatják a csatákban elvesztett gombokat. A velrans-iak azonban nagy győzelmet aratnak, amely a két csapat vezérét ugyanabba az intézetbe juttatja. A felnőttek nem értik a gyerekek játékát, és miközben megpróbálják megakadályozni, maguk is gyerekesen viselkednek. A film jellegét elsősorban a szereplők adják. A felnőttek is kitűnőek, de a gyerekek viszik el a pálmát. Hasonlítanak a világ összes többi kamaszára, amikor nincsenek jelen felnőttek. Hitelesek, élők, természetesek. Yves Robert a fiúkat Ifjúsági szervezetekből szedte össze. Házában kolóniába szervezte őket, és így számukra a filmezés elsősorban játék volt. Megváltoztattam a regény végét — mondja a rendező —, mert nem akartam táplálni egyes pesszimizmusra hajlamos nézőkben azt az elhamarkodott következtetést, amellyel a háborúkat az emberek verekedési kedvével igazolják. Mert a háborújukon kívül — ami csupán játék a számukra — semmi sem választja el egymástól ezeket a fiúkat, ha ugyanazokkal a nehézségekkel kell szembenézniük. . (Bemutatja a bélmegyeri Szabadság mozi május 2&-tól 28-ig.)
