Békés Megyei Népújság, 1963. május (18. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-17 / 113. szám

IMS. május 17. 4 Péntek Hogyan lett élüsem a Békéscsabai Pamutszövő? Az elmúlt év kiemelkedő mun­kája alapján, 1963. május elsején Élüaem-jelvény került a Békés­csabai Pamutszövő homlokzatára. Évekig olyan hír járt erről az üzemről, hogy korszerűtlen gép­parkja és általában félévszáza­dos, elavult, a mai viszonyok kö­zött nem gazdaságos épületei mi­att ésszerűtlen itt a termelés, s jobb lenne, ha vagy teljesen újjá­építenék az üzemet, vagy átcso­portosítanák innen a dolgozókat máshova. A pamutszövő kollektí­vája azonban 1961-től szinte hó­napról hónapra bizonyítja, hogy elhamarkodottak voltak ezek a nézetek. Tavaly pedig olyan ered­ményeket produkált, amelyet sok­kalta jobb körülmények között termelő üzemeink sem tudtak el­érni a megyében. Három műszak — egy akarat Hogyan lett élüzem a pamut­szövő? Ennek legalábbis három fő összetevője van. Mindenekelőtt az, hogy az üzem párt- és szak- szervezete jó érzékkel, s a dolgo- acfe akaratával egyetértésben, he­lyes irányba fejlesztette tovább a szocialista munka versenyt. Két esztendővel ezelőtt mindössze egy brigád küzdött itt a Szocialista cím elnyeréséért. 1962 májusában kilenc brigád alakult meg, me­lyek előtt közös cél lebegett: el­nyerni a Szocialista üzemrész cí­met. 172 szövőgép mintegy 106 munkása egységes kollektívává alakult ebben a nemes verseny­ben. A három műszak ugyan kü- lön-külön vállalásokat tett, még­is együttvéve ugyanazért a célért küzdöttek. S hogy elérjék a cél­jukat, nem sajnálták ehhez az üzemen kívüli fáradságot sem. Felváltva tapasztalatcserékre jár­tak más üzemekbe. Békéscsabán a ruhagyár, a kötöttárugyár kol­lektíváit látogatták meg. Buda­pesten, Szegeden pedig a testvér textilüzemeket Mindenünnen hoztak tarsolyukban jó módszere­ket, melyeket aztán apránként itthon is bevezettek. Mindez hoz­zá járult valamicskét az új miunka- erkölcs gyarapításához is, s ezzel a termelés előrelendítéséhez. Ösztönzően hatott a brigádokra, hogy az üzemvezetés mindig se­gítő szándékkal állt a hátuk mö­gött Elmondhatjuk, hogy a Bé­késcsabai Pamutszövőben megva­lósult a szocialista munkaverseny rendszeres napi nyilvántartása, habár a brigádok, vagy jó egyéni teljesítmények népszerűsítésében még mindig van hiba. De napról napra ismerik a műszakok az elő­ző napi termelés adatait, s így nyomban rá tudnak kapcsolni ott, ahol valami elmaradás mutatko­zik. Mindenki tanul Az élüzem szint elérésének má­sik fő tényezője az a rendkívül széles méretű szakmai képzés, A kereskedelem és a vendéglátóipar felkészült a Budapesti Nemzetközi Vásár látogatóinak ellátására A Budapesti Nemzetközi Vásár látogatóinak nem kell tartaniok attól, hogy éhen vagy szomjan maradnak, mert a kereskedelem és a vendéglátóipar megfelelően felkészült ellátásukra; nem lesz Egy hét múlva átadják Szarvason a megye első szövetkezeti javító kombinátját Május 25-én adják át Szarvason a vas- és fémipari ktsz-ben a megye el­ső szövetkezeti javító kombinátját. A szövetkezet saját erejéből átalakított ízléses, modem kombinátban televí­ziót, rádiót, háztartási gépeket javíta­nak és ellátják a garanciális javítá­sokat is. Ugyancsak Szarvason még ebben az évben átadják a hárommillió forintos költséggel épülő új autószervizt is. A szövetkezet a környéken Diesel-gépek villamosságának javítását is vállalja. Ugyancsak újszerű lesz a Diesel-por- lasztóbeállító-szolgáltatás is. Ebben segítséget kaptak, a Budapesti Mirköz Ktsz-től, ahonnan egy speciális porlasztóbeállító berendezést hoznak. hiány ételben és italban. A meleg, friss ételek kedvelőit a Mátyás- pince, a Balaton-étterem és a Vaj- dahunyad-étterem várja, amelyek, ben egyszerre 1900 vendég foglal­hat helyet. Az éttermeket „sza­kosították”: az egyikben főleg ha. Iáit, a másikban roetonsültet a harmadikban pedig elsősorban bográcsguly ás-kü lön legességeket tálalnak majd. 400 vendéget befo­gadó söröző is nyílik. Ezenkívül három önkiszolgáló étterem és 11 büfé is a látogatók rendelkezésére áll. A vendéglátóipar hat, a cse­mege élelmiszerkereskedelmi vál­lalat pedig 5 fagylalt pavilont lé­tesít. A Közért 10 gurulókocsi­ról árusít tejet és tejterméket, péksüteményt és édességet. Tra- fikárufchoz 14, könyvekhez pedig három helyen juthatnak hozzá a látogatók. A vásár területén a népművészeti és háziipari pavilo­non kívül 12 magánkisiperos is árusít jellegzetes magyar emlék­tárgyakat, fafaragásokat, matyó­babákat, kerámiákat és mézeska­lácsot (MTI) Elfekvő készletünkből eladó: lóvontatásű és gépi vontatásé porozógépek 10 000 forintért. Orkán típusú háti porozógépek 200 forintért, valamint 470 kilogramm rézgáüc. Porozógépek kijavított, használható állapotban vannak. 4000 db használt, jó minőségű 26.39/db 8000 db 80 százalékos 42.22/db répamagos zsák (135x72 cm). Ellenérték fedezetigazolással egyenlíthető lei. MEZÖHEGYESI CUKORGYÁR 211 Funkció amely szintén megvalósult az üzemben. Három éve még agitál­ni kellett a szövőket, hogy men­jenek iskolába. Most a dolgozók 70 százaléka szakmunkás-oklevél­lel rendelkezik, elvégezte az egy­éves szakmásító tanfolyamot. A művezetőkből — akiket korábban szintén nehéz volt „megmozdíta­ni” — nyolcán textil technikumba járnak s 42 közül csupán négy (ötven éven felüli) nem vesz részt a művezető-továbbképző tanfolya­mon. Ezt a Könnyűipari Minisz­térium oktatási főosztálya szervez­te. Két év alatt 65 nyolcadik ál­talános iskolát elvégzett lányt és kilenc fiút neveltek ki ebben az üzemben szakmunkádnak. Az általános szakmai tovább­képzés növeli a műszaki vezetők­kel szemben támasztott követel­ményeket is és biztosítja, hogy a jó műszaki intézkedések mara­déktalanul megvalósuljanak. Egy újítás eredménye Nem utolsósorban járult hozzá a termelés fellendítéséhez az az újítás, melyet a Magyar Pamut- ipartól vett át az üzem. Az újí­tást: a bordaláda könnyítését gép­ről gépre vezették be, és általa nagyszerű eredményt értek el a szövőszékek fordulatszámának növelésében. Míg azelőtt percen­ként 181 volt a fordulatszám, je­lenleg 199. Más szóval: míg 1961- ben naponta 66 millió vetés volt a gépek teljesítménye, addig 1962-ben 69 millió 700 ezerre emelkedett az átlag, 1963 első ne­gyedévében pedig már 73 millió. Boncolgathatnánk tovább az élüzem szint elérésének összetevő­it Az elemzés legmélyén ez a tanulság áll: a vezetés jól együtt­működik a dolgozókkal. Megérte­ti velük a feladatokat, támaszko­dik elgondolásaikra, s az így ala­kuló erős kollektíva képes arra, hogy egy régen „halálra” szánt üzemben is nagyszerű eredménye­ket érjenek eL v. d. Ismerősöm beszélte, aki éve­ken át egyik közintézményünk vezető beosztású dolgozója volt. Leírom panaszát, mert itt-ott ta­pasztalható még az észrevételei­hez hasonló fals szemlélet és hátha ez a példa is segít az el­oszlatásában. Szó szerint idézem szavait: , Ügy néznek rám sokan azok közül, akiknek korábban felet­tese voltam, mintha valamit vé­tettem volna ellenük ... Amikor vidékre jártam ellenőrizni, ins­trukciókat adni a feladatokhoz, megkülönböztetett szeretettel fo­gadtak. Szinte kínos volt sok­szor, ahogyan körülvettek, les­ték a szavaimat, s amilyen elis­merő dicsérettel illettek — néha jogtalanul —, hogy terveik tel­jesítéséhez milyen nagymérték­ben hozzá járultak az én útmuta­tásaim. Akkor azt hittem; a sze­retet nekem, az embernek szól, aki legjobb tudásom szerint igyekeztem segíteni. Igazságta­lan lennék, ha egy kalap alá vonnám ezeket a kisebb vezető beosztású dolgozókat, mert volt köztük olyan, aki valóban a se­gítő szándékomért tisztelt, hiszen, ha a munka úgy kívánta, ott maradtam velük együtt a késő esti órákig is ... Sokan azonban képmutatóan a „felettes”-nek adresszálták megkülönböztetett tiszteletüket. A negédes szavak, az erőltetett kedvesség és túlzott udvariasság csak máz volt. Most döbbentem erre rá, hogy elhe­lyeztek a régi funkciómból, s máshová mentem dolgozni. Né­ha-néha találkozom az utcán a régi „kedveskedőkkel”. Hűvö­sen, ridegen köszönnek, s ha úgy adódik kényszeredetten vál­tanak szót velem, majd sietősen igyekeznek tovább. Csalódtam ezeknek az embereknek az őszinteségében, annál is inkább, mert akik feljebb voltak és van­nak nálam, azok nem éreztetik velem, mintha „kisebb értékű” ember lennék az alacsonyabb beosztásban... De rádöbbentem a magam hi­báira is a régi munkahelyemen. Bevallom, ha néha indokolatla­nul is ért, de mindig jólesett az ajnározás, amit ezektől az em­berektől kaptam, legyezgette a hiúságomat, élesztgette bennem az önteltséget. Elkanyarított kis­sé attól, hogy a szakmai dolgok mellett kiszállásaimon szemléleti kérdésekkel is foglalkozzak. Mert most már tudom, a „ked­vesség”, csak a funkciónak szólt, pedig nem az teszi az embert... S elmondotta még: új munka­helyén, ahol tudják, hogy maga­sabb beosztásból került oda, őszinte és meleg fogadtatásban részesült a dolgozók és az otta­ni vezetők részéről egyaránt, s nagyon jól érzi magát a kollek­tívában. Észrevételeihez nem kívánunk különösebb kommentárt fűzni. Mindössze annyit, hogy mint Kádár elvtárs mondotta a szak- szervezeti kongresszuson: a mi társadalmunk, a munka társa­dalma, amelyben az egymás iránti megbecsülés mértékét egyedül a társadalom hasznára végzett munka befolyásolhatja. Aki nem ezen a szemüvegen át értékeli az embereket, annak hi­bás a szemlélete... V. D. Az időjárás és az ember Megkezdődött az első magyar Orvosmeteorológiai Konferencia Csütörtökön reggel a TIT Kos­suth Klubjában megkezdődött az első magyar Orvosmeteorológiai Konferencia. A kétnapos tanácskozás rende­zői elmondották hazánkban ez az első alkalom arra, hogy feltárhas­sák eredményeiket az érdeklődők előtt azok a külföldi, de elsősor­ban magyar szakemberek, akik az időjárásnak az ember életére gya. korolt hatásait kutatják. (MTI) Peter Hacks: Á muzikális kutya Egyik nap déltájban egy csú- — jelentette ki Titus bácsi, nya barna zongora tűnt szemé- az a Sawatzki kisasszony?” .Ki be Henriettének az ebédlőben. Soha azelőtt nem látta itt. Fede­lén egy kackiás baiuszú, kemény­galléros úr fényképe állt. „Vet­tem valamit” szólalt meg a szom­széd szobában Titus bácsi vidám hangon. „Látom — felelte Henri­ette, — de azt hiszem, az egyik lába rövidebb.” „Miket beszélsz, hogy Edisonnak rövidebb az egyik lába?” — fortyant fel a bácsi s besietett a szobába. „Nem, a zongorának” — helyesbített Henriette. „Semmiség — felelte Titus bácsi — viszont én a kép­ről beszélek. Egész életemben az volt a vágyam, hogy legyen egy Edison képem. Végre szereztem egyet, de a tulajdonos nem akar­ta másképpen eladni, csak a zon­gorával együtt” „Igen, igen — mondta Henriette, — de mit kez­dünk ezzel a buta zongorával?” „Megtanulsz zongorázni rajta” —• találta fel magát Titus bácsi. „De hisz nekem egyáltalán nincs hal­lásom?” — ellenkezett Henriette. „Minden ember muzikális hajla­mú, mondja Sawatzki kisasszony” kérdezte Henriette bizalmatlanul. „A te zenetanámőd” — felelte Titus bácsi. Sawatzky kisasszony szobájá­ban állt egy nagy fekete zongora. Mellette ült egy kis mopszli ku­tya és szomorú szemével kérdőn zöld színű tapétázott falnak, amelyen nyomott lila virágok tarkálltak. Mindenütt faragott vi­rágtartók függtek, amelyekből különféle növények eresztették lefelé nagy leveleiket. Egyetlen tárgy tetszett Henriettének az egész szobában: a forgatható zon­goraszék. „Ülj le a székre, de ne forogj rajta” — mondta Sawatzki kisasszony. — Megkezdjük a hal­lásellenőrző gyakorlatokat.” Fel­nyitotta a zongorát és lenyomott két billentyűt. Az egyik mély, dörmögő hangot adott, a másik nézett Henriettére. Aranyozott oroszlánmancsokkal díszített pi­ros heverő támaszkodott a sötét­magasabbat és derűset. „Melyik hang volt a magasabb?” — kér­dezte a kisasszony. „Egyelőre

Next

/
Oldalképek
Tartalom