Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-16 / 87. szám

1963. április 14. 5 Vasárnap Tavaly 4,7 millióval Nagyabb áruforgalmat értek el a fildmiívesszSvetkezetek, mint 1961-ben A földművesszövetkezetek me­gyei szövetkezeti központjának választmányán elhangzott beszá­moló, s az egymást követő hozzá­szólások hű tükörképet adtak az egyéves tevékenységéről. A be­számoló élsőnek azt tette szóvá, hogy a múlt évben 50 százaléknál aligtöbbre teljesítették tagszer­vezési tervüket a megye földmű­vesszövetkezetei. Az új szövetke­zeti tagok 296 ezer forintot fizet­tek a részjegyalapra. Ennek elle­nére a részjegybefizetés még a 18 százalékot sem éri él megyei szinten. A- három város — Békéscsaba, Gyula,, Orosháza — kivételével a megyében 362 ezer ember vásár­lási igényét a. földművesszövetke­zetek boltjai voltak hivatva ki­elégíteni. A megye fmsz-ei, a tervezett egymilliárd 60 millió forint kiskereskedelmi áruforgalmi tervüket egymilliárd 864 mil­lió 432 ezer forintra teljesí­tették. Az előző év forgalmát 45,7. millió forinttal haladták túl, s a megye kiskereskedel­mi forgalmából az fmsz-ek részesedési aránya 51,1 száza­lék volt 1962-ben. Nagy volt a keletje a televíziós készülékeknek a mosógépnek és a rádiónak. Az élelmiszer árufor-1 galmi tervet 108,2 százalékra tel­jesítették az fmsz-ek, 11,2 száza­lékkal többre, mint az előző év­ben. S ez 42 millió forint többle­tet mutat. 1959-ben egy falusi la­kos átlagosan 883 forint értékű élelmiszert vásárolt, a múlt évben ez 1139 forintra növekedett. Vegyesiparcikkből az éves ter­vet 100,2 százalékra teljesítették az fmsz-ek. Jó eredményt értek el a földművesszövetkezetek vendég, látóipari egységei is. Éves árufor­galmi tervüket 101,2 százalékra teljesítették. A saját termelésű áruforgalom körül még nincs min. den rendben, de a megye ossz ven­déglátóipari forgalmából az fmsz, ek részesedési aránya mégis 63,4 százalékos volt. A MÉK és az fmsz-ek éves felvásárlási tervüket csak 94,4 százalékra teljesítették. A burgonya- s a korai zöldségfé­lék kivételével a felvásárlás álta­lában kedvező képet mutat, de a zöldség- és gyümölcsfelvásárlás­ban lemaradás volt. Fokozatosan bővült 1962-ben a lakosság szolgáltatásának kielégítése is. A múlt évben három önálló kölcsönzőbolt működött a megyében. Ugyan­akkor további kölcsönzést folytattak 31 szaküzletben 76 A csabacsűdl általános iskolások tovább tanulnak Csabacsűdön, az általános isko­lában ebben az évben 47 lány és fiú végzi él a nyolcadik osztályt. A nyolcadikosok már döntöttek, hogy az iskola után hol és merre szeretnék folytatni tanulmányai­kat. A negyvenhét gyermek közül 12-en gimnáziumba jelentkeznek, hárman ipari technikumiba, nyol­cán a békéscsabai közgazdasági technikumba, kertészeti techni­kumba, zenei gimnáziumba és képzőművészeti gimnáziumba egy- egy tanuló jár majd, ha jelentke­zésüket elfogadják. A most végző nyolcadikosok kö­zül hetein határozták el, hogy 3 éves mezőgazdasági tanulóképző tanfolyamra iratkoznak be, öten az állattenyésztésben, ketten pe­dig a növénytermesztésben sze­retnének szakmunkásokká válni. Ugyancsak heten döntöttek úgy, hogy ipari tanulók lesznek, és már munkahelyet is találtak a terme­lőszövetkezetek műhelyedben, ahol gépszerelőkké, géplakatosokká ké­pezik ki őket. A jelentkezések összesítése szerint a csabacsűdi iskola nyolcadikosai közül heten nem határoztak még, többségük azonban egyelőre nem tanul to­vább, és később döntenek, hogy milyen élethivatást kedvelnének meg. Addig is — jövőre — a to­vábbképző iskolába járnak majd valamennyien. vegyesboltban, négy vendég­látóegységben és 43 egyéb he­lyen. Földművesszövetkezeteinkben már a múlt évben is megtalálta a la­kosság az üvegezést, a harisnya- szemfelszedést, a ruha méretre igazítást, a fafelvágást. Feladat a kölcsönzésre beállított mosógé­pek, edények és egyéb felszerelé­sek számát tovább növelni, vá­lasztékukat tovább bővíteni. A békéscsabai GELKA Vállalat 19 földművesszövetkezettel kötött szerződést a múlt évben rádió- és televíziós készülékek javításába. Az idén már a vegytisztítás és a cipőjavítás szolgáltatási tevékeny­séget is kiterjesztik az fmsz-ek. A szövetkezetek forgalmába került áruk. 94,25 százalékát ellen­őrizték leltárilag. Az előző évinél ez jóval kedvezőbb. Az egyező leltárak száma 158-al szaporo- I dott, míg a többlettel zárt leltá­rak száma 224-el csökken, vi­szont mintegy 284 ezer forinttal nagyobb volt a leltárhiány össze' ge, mint 1961-ben. A leltárhiányra kát vizsgálva legrosszabb volt a helyzet a gyulai és a sarkadj já­rásban. A leltárhiányokat, s az előzőleg már említett kisebb-ma- gyobb fogyatékosságokat figye­lembe véve is elmondhatjuk: a megye földművesszövetke­zeteinek pénzgazdálkodása 1962-ben tovább szilárdult. Álló- és forgóeszközük ked­vező növekedést mutat. Ezt mutatja, hogy a 71 földmű­vesszövetkezet közül az álló­eszköznél 45, a forgóeszköz­nél pedig nyolc fmsz nem vett igénybe hitelfedezetet. Jelenleg 128 ezer tagja van az frhsz-i mozgalomnak s az 5 ezer alkálmázott mellett majdnem 3 ezer Választott vezető tevékeny­kedik a lakosság jobb ellátásáén, a felvásárlási tervek teljesítésé­ért. A múlt év sikerét érzékelteti az is, hogy 24 kollektíva nyerte el a Szocialista brigád címet, 70 egy­ség a Kiváló címet, öt takarékszö­vetkezet érte el a kiváló szintet és számos földművesszövetkezeti dol- dolgozó kapta meg a Kiváló dol­gozó oklevelet, jelvényt, s a vele­járó pénzjutalmat. Balkus Imre Épül a csorvási művelődési ház A község lakossága régi vágya valósul meg. Az új létesítményre községfejlesztési alapból 2 300 000 forintot fordítanak. A nagyterem­ben 350 személyes szélesvásznú mozit alakítanak ki, melynek be­rendezését a MOKÉP biztosítja, a sssi könyvtár a klub-szoba és a szak­köri helyiségek berendezéséről pedig a megyei tanács gondosko­dik. A művelődési házat az építők előreláthatólag szeptemberben adják át rendeltetésének. Svecz János művezető a tervrajz alapján tájékoztatja Temesi Jánost, a községi tanács vb-titkárát a munkák menetéről. Mellettük (jobbra) Méri Imre brigádvezető. oooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooooo (^h'f-zuLgjő44iás Irta: Art Buchwald istálló felé és itt már az alacso­nyabbik minisztériumi ember vette át a szót: szarvasmarha­ügyekben országos tekintélynek számít. Cseikpvel sikerült végre hátramaradni a libasor végére, míg a többiek a lerakott téglá­kon egyesével menteik át az út túlsó oldalára. Csekő még min­dig kedélyes volt, vidám, ahogy átértek, átölelte Jánost, hátba- veregette. — Na, Jánoskám, kezdheted te is. Láttad, mi volt itt, amikor idekerültem? Egy határ ganéj, szöktek az emberek, akkora ga­zuk volt a kukoricában, hogy még máma is emlegetik. Mért lógatod az orrod — fordult hir­telen szembe Jánossal — talán te is verekedtél, mint az öreg Sós Kálmán? — Már ezt is tudod? — Mondom, hogy járt nálam Kovács Feri, mindent elmondott. Éppen ebben az ügyben ment ki már hajnalban Szőllősre, haza­küldtek néhány népnevelőt. It­tak a betyárok. De az öreg Sós is jól beszívhatott, mert úgy ha­donászott, hogy valóban ie kel­lett fogni. Aztán reggel maga jött be, hogy aláír. Mit szólsz hozzá? — Sós Kálmán belépett? — Te nem is tudtad? Jó em- red lesz ő a szövetkezetben. — Éppen erről van szó. Pajtás, te ismersz engem, nem akarok sokat magyarázni, el kell jön­nöm Szőllésről. Érted? ■— Bántottak? — Nem arról van szó. Csekő egészem meghökkent, János se tudott szólni, csak néz­ték egymást pillanatokig. — Családi ügy, most nem tu­dok beszélni róla. Nem marad­hatok ott. Végy föl akárminek, mondd, hogy itt van szükség rám és már régebben megegyez­tünk. Csekő semmit nem értett az egészből, csak azt látta, hogy Já­nos szinte sírással küszködik, ismerte jól a cimboráját, érezte, hogy itts komoly dologról van szó, mégis legszívesebben hátba- veregető vidámsággal folytatta volna, hogy föl a fejjel, neki a munkának, mit búsulsz, testvér! Nem, evvel most semmire se menne. — Tudod, hogy én nálam ne­ked mindig kész a helyed — mondta hát komolyan. — Hív­talak egy párszor. Csak attól fé­lek, hogy most egy kicsit elkés­tünk. Kovács Feri már úgy be­szélt rólad, mint biztos embe­rükről. Ha csak rajtom múlik, ide holnap beállhatsz vagy akár most, még választhatsz is. Tu­dod mit! Ahogy ezekkel végzek, úgyis megyek a járáshoz, beszé­lek velük. — Délután jönnek hozzám, akkor kell nekik valamit mon­danom. — Hány órára? — Négyre ígérték. — Négyre, négyre... — dör­zsölte homlokát Csekő. — Ha négyre nem is, de úgy öt felé odamegyek. — Noteszt vett elő, lapozgatott — Ötre biztosan. Ad­dig te ne mondj semmit. Nagy baj van? — nézett még egyszer szembe Jánossal. — Kimászunk belőle öregem, voltunk mi már nagyobban is. Ötre! — mutatta még az ujján. — Na, menjünk, még azt hiszik, elvesztünk, — és sietett a többiek után. János csak állt tétovázva, menjen, ne menjen? Habozásá­ból végül egy vontató segítette ki, üres pótkocsival indult kifelé a majorból. — A központba? — Oda — intett a vezető. János még szólt a sofőrnek, mondják meg Csekőnek, hogy neki el kellett menni, avval föl­mászott a pótkocsira és bedöcög­tek a gazdaság központjába. (Folytatjuk) A napokban olvas­tuk, hogy egy svéd sebész megoperált egy férfit, aki a mű­tét következtében hat hüvelykkel alacso­nyabb lett. A férfi eredetileg hét láb hét hüvelyk, az operáció után azonban mind­össze hét láb egy hü­velyk magas volt.^ Nos, lehet, hogy ez mérföldkő az orvos­tudományban, de is­merünk feleségeket, akik már évek óta zsugorítják a férjü­ket és egyetlen elis­merő szót sem kap­nak érte. Vegyük például egyik barátunkat, aki nősülésekor hat láb három hüvelyk ma­gas volt. Most, hét évi házasság után mindössze öt láb ma­gas. A férj-zsugorításnak számtalan módja van. A legegyszerűbb ven­dégségben alkalmaz­ható, amikor a férj éppen viccet akar mesélni. „Oh, Charles, — így a nej — az is­tenért csak nem mon­dod el megint azt az ócska viccet?” S nip- hopp. a férj már két hüvelykkel össze­ment! Másik módszer — ehhez a férj összes barátjának jelenléte szükségeltetik: „Ha hiszitek, ha nem, George az egyetlen az egész hi­vatalában, aki az idén nem kapott pré­miumot”. * Egyes nejek a férj­zsugorítás kulturális módszereit gyakorol­ják: „Rémes, Harry csak vadnyugati filmeket hajlandó megnézni a tv-ben! Azt hiszem, évek óta egyetlen könyvet sem olva­sott”. „John állandóan vedeli a sört és csak az ökölvívó mérkőzé­sek érdeklik”. A ven­dégek valamennyien nevetnek — John összébb és összébb megy. Egyes feleségek legszívesebben a gye­rekek előtt járatják le a férjet. Ismerek egy asszonyt, aki mi­helyt a férje arról mesél a srácoknak, hogy milyen nagy labdarúgó zseni volt ifjúkorában, rögtön megjegyzi: „Ugyan! Két futballszezont végigücsörgött a tri­bünön anélkül, hogy valaha labdába rú­gott volna”. Más nejek csak ar­ra várnak, hogy a férj háborús élmé­nyeit mesélgesse a családnak. Amint szegény férj eljut hajmeresztő történe­tének közepéig ami­kor éppen elfogják a német vonalak mö­gött, a nej gyen­géd szemrehányással hangiában megszólal: „De drágám, mondd meg nekik az igazat! A helyi kiképzőtábor­nál sohasem kerültél közelebb Németor­szághoz”. Ez a férj, aki valamikor kosár­labdázott az egyete­men, ma már törpévé zsugorodott. Jó módszer a férjek kicsinyítésére, ha a nej emlékezteti őket legközelebbi szom­szédjuk legújabb be­szerzéseire: „Jane Lindsay új bundát kapott. Per­sze mi nem engedhet­nénk ezt meg ma­gunknak a te fizeté­sedből. De különben is Arthur Lindsay annyival rámenősebb, mint te”. Vagy: „Az Alding- ton-gyerekek nyári táborba mennek. Meg kellett monda­nom a gyerekeknek, hogy ők persze nem mehetnek, mert a kedves papájuk nem keres eleget”. * Meglepő, hogy mi­lyen kevés férfi tilta­kozik feleségének le- járatási akciói ellen. Az ember azt hinné, hogy, ha egyéb nem is, de legalább a lá­buk belefájdul, hi­szen szemtanúi vol­tunk, hogy egyes fér­jek tíz láb magasak voltak, amikor elin­dultak egy piknikre, s mire a nejük vég­zett velük, már alig tudtak a kocsijukhoz mászni. Mi a magunk ré­széről nagyon szeren­csés férjnek bizonyul­tunk, mert alig né­hány hüvelyknyit mentünk csak össze. Ez is rendszerint olyankor történt, amikor politikai kér­déseket fejtegettünk és nőnk megjegyezte: „Őszintén szólva nem is tudja, hogy mit beszél”. Ha pedig vitába bonyolódtunk valaki­vel, nőnk óhatatlanul a másik fél pártját fogta, megjegyezve: „Lehet hogy most így állítod be — de otthon nem ezt mond­tad”. Ha olyan vendég­ségbe megyünk, ahol számolnünk kell nőnk fellépésével, magasí­tott cipősarkokat vi­selünk. Ilyenkor ak­ciói folytán csak a cipőmagasításból kell leadnunk. A legkomolvabb férj-ellenes hadmű­velet általában a vendégségben eltöl­tött este másnapján várható — amikor a férj biztos benne, hogy a legeslegjobbat nyújtotta. Ilyenkor a feleség megszólal: „Tudod fi­am, hogy tegnap este bolondot csináltál ma­gadból? Olyan kíno­san éreztem magam, a legszívesebben • sír- vafakadtam volna”. Az ilyen vendégség utáni beszélgetések után valóságos csoda, ha az a szegény férj még valaha is talpra tud állni. (A „New York He­rald Tribune”-ből) Ford.: Margittai Ali­ce.

Next

/
Oldalképek
Tartalom