Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-09 / 81. szám

1963. április 7. 2 Vasárnap A gyulai Vörös Csillag Tsz kommunistáinak érettsége 1963. április 7„ vasárnap. — 435 évvel ezelőtt, 1528 áp­rilisában halt meg Ajtósi Dürer Albert magyar származású né­met festő. Atyja Ajtós község­ből vándorolt ki. Igen sokoldalú művész volt, festő, grafikus, rézmetsző. Legnagyszerűbb mü­veit a grafika területén alkotta. Egyik leghíresebb müve: Az Apokalipszis négy lovasa * * * — 115 évvel ezelőtt, 1848 áprilisában halt meg Gaetano Doni­zetti olasz zeneszerző. Mintegy 70 operájával e műfaj egyik leg­nagyobb olasz mestere lett. Édes dallamosságukkal kitűnnek a Lammermoori Lucia (1835) és utolsó remeke, a Don Pascalé című opera-buffa (víg, néha szatirikus dalmű-típus) című mű­vei. * * * — 115 évvel ezelőtt, 1848. április 7-én nevezte ki a király az első felelős, független magyar minisztériumot. * * » ÉRDEKES TALÁLMÁNYOK ÉS FELFEDEZÉSEK. — 2200 évvel ezelőtt, időszámításunk előtti 3. században írta Arisztotelész görög filozófus, számos tudomány rendszerező je a meteorológiára vonatkozó munkáját. Ezzel a művel indult meg a légkör megismerése, kutatása. ötszázalékos drágulás egy év alatt Ausztriában Ajtósi Dürer Albert Az irodában, ahol Sándor György elvtárs utolsó simításokat végzi a titkári beszámolón, fény­cső izzik, városi fény ragyogja be a helyiséget. A kultúrteremben, ahol a gyulai Vörös Csillag Tsz kommunistái előtt mondja majd el a beszámolót, még Tungsramm égők világítanak, mint a másik teremben is, ahol éppen a kiszis- ták vitatkoznak vagy húszán egy leendő rendezvényük szereposztá­sán. A kultúrterem nem valami díszes, de akik most a kopott szé­keken ülnek, és feszült figyelem­mel hallgatják a titkár szavait, majd nehézkesen felállnak, s okos, megfontolt módon hozzászólnak, városi szintűvé varázsolják a he­lyiséget A kommunisták szerepe a ter­melésben, feladatai az egységes paraszti osztály kialakításában .., — ez a címe a napirendi pontnak. A szavak nyomán benyomul e kis terembe a hatalmas, több ezer holdas szövetkezet. Itt elevenedik meg előttünk a kertészet mun­kája, a sertésgondozóik, TÜZÉP- fogatosok, növénytermesztők, ag- ranómusok mozgása. Az egész komplexumban pedig kiemelten, aláhúzva, kritikailag bemutatva a kommunisták tevékenysége. Nem elszakítva a termeléstől, hanem éppen annak alapján, most egy­másról mondják el: mi a hibánk, hogyan kell szocialista módon él­ni, dolgozni és gondolkodni. Nem egetverő hibákról van szó. Mégis óriási jelentőségűekről, mert le- vetkezésiik az új típusú ember for. málódását jelenti. — A pártszervezet kommunistái­nak szocialista gondolkodásmód- já'ban az elmúlt évek során nagy fejlődés ment végbe — hangoztat­ta titkár. — Ámde él még bennünk is a régi gondolkodás maradványa. Egyes elvtársaink még ma is a múltban lévő hovatartozásuk sze­rint ítélik meg az embereket, nem pedig végzett munkájuk alapján. Példa erre Csomós János elvtárs felfogása, aki könyvelőjét, mint régebbi közvetlen vezetőjét ilyen szemléletből eredően ítéli meg. Hibásak vagyunk, mert nem tár­tuk föl kellő határozottsággal az ilyen ferde felfogás haszontalan- ságát. Egységes paraszti osztályt, nemzeti egységet akarunk. Az nem ok valamely pártonkívüli le­becsülésére, hogy hibát követ el, vagy nem lát tisztán valamiben, ha egyébként jól végzi munkáját. Harminckilenc kommunista, a tagság 90 százaléka volt jelen a taggyűlésen és egyharmada szó­lalt fel. De olyan módon, ami az alapszervezet tagságának politi­kai érettségéről tanúskodik. — Szavainknak és tetteinknek egybe kell esni — mondta Csomós elvtórs. — Hogyan is valósíthat­nánk meg másként a párt politi­káját, dolgozhatnánk eredménye­sen az egységes paraszti osztály kialakításán? Nem szánom-bá- nom-ot akarok mondani. De tény, hogy bizony sokszor elhangzik még az emberek között: miért te­gyek én másként, amikor egy-egy párttag is így csinálja. Ezért ne­künk igényesebbeknek kell len­nünk saját magunk iránt. Csak így követelhetjük meg másoktól is a rendet, fegyelmet. Szükséges, hogy segítőén mutassunk rá egy­más hibáira és az is szükséges, hogy rendelkezéseket hozzunk a hibák megelőzésére... Esetleg úgy, mint az üzemben, ahol a vál­lalati ügyrend szabályozza a hatás­köröket A társadalmi tulajdon védelmé­ről megállapították az elvtársak, hogy van ebben fejlődés, de a ten­nivaló még több. Sándor György titkár személy szerint megbírálta azokat az elvtársakat, akik ha­nyagul vezették eddig a gazdasági felszerelések, anyagok nyilvántar­tását, ami miatt azután nem stim­melt a leltár sem. Vidó és Csomós elvtársak tanultak a szóból, mely- lyel kapcsolatban ezt mondta Be­ne Lajos veterán, az ellenőrző bi­zottság elnöke: — Tízezrek mehetnek veszen­dőbe szövetkezeten belül a liberalizmus, a nemtörődömség miatt. Ne sajnálja senki azt a há­rom percet, amikor meg kell ma­gyarázni az embereknek: a hanya­gul kezelt alkatrészek, az idő előtt javításra szoruló szerszámok, ko­csik, a vetésvédelem elhanyago­lása mindannyiomkat megrövidít... Az egész tagság megbecsülését érdemelte volna ki az, aki idejé­ben észreveszi, hogy a sertéstelep­ről az egyik gondozó rendszeresen elhordja, s Dobozon és más helye­ken árusítja a közős takarmányt. Kiss elvtárs ott dolgozik a tele­pen, s nem vette észre ezt. Úgy­szólván az orra előtt loptak — mondta a párttitkár. — Három dologban követtem el hibát. Első az volt, noha a kul­csot rám bízta a vezetőség, én át­adtam a társamnak. Másodszor: nem voltam figyelmesebb, nem vettem észre, hogy valami susrnu. solás van. De a legsúlyosabb: ami­kor hallottam a dologról, azt kér­tem a vezetőségtől, indítson vizs­gálatot. Nyerje el a bűnös a bün­tetését, csak én ne szerepeljek a bejelentők között, mert nem aka­rok rossz színben maradni előttük és senki előtt. Ez torz felfogás volt. Nem akkor rendes az ember, ha tűri a megkárosítóit, így nem lehet előbbre jutni ... _ — A szocialista erkölcs fogal­mába tartozik a kommunisták munkában való példamutatása, a munkaidő jő kihasználása — hangzott a beszámolóban. — Itt nincs is különösebb hiba. Ezt bi­zonyítja, hogy míg a szövetkezet egy tagjára eső átlagmunkaegység az elmúlt évben 292 volt, addig a párttagok munkaegysége átlago­san 445. Az idő kihasználásában még mindig hiba van. Például a kertészetben, ahol Barta és Cso­mós elvtársak, mint függetlenített vezetők, és Salamon elvtárs, mint vezetőségi tag állandóan ott van­nak, s mégis lehetőséget adnak arra, hogy öt óra helyett már fél­ötkor abbahagyják az emberek a munkát. Pedig hatvan ember fél órai munkakiesése három kertész egésznapos munkáját jelenti. A kommunista erkölcs elsősor­ban a munkához való új viszonyt jelenti. Ugyanakkor a szocialista erkölcs az emberekhez való jobb, bensőségesebb, közvetlenebb, bi­zalmasabb viszonyt is jelenti. Csak így alakulhat ki lelkes, op­timista, a jövőben mindig vidá­man bízó kollektíva. De néha ezt az elvet is megsértik a kommu­nisták. Itt, a titkár Gyarmati elv­társ agnonómust említette, aki néha türelmét vesztve kiabál az idősebb dolgozókra és megenged­hetetlen jelzőket használ, s aid megfogadta változtat majd ezen. A taggyűlésen nagyon hasznos és építő, segítő szavak érték azo­kat, akik elmulasztottak vagy rosszul tettek egy és mást. Az például, hogy a határozatok meg­hozatala után már nem lehet vi­ta a végrehajtásiban, mint Kertész elvtársinál, aiki noha szavazott, utólag mégis egy alkalommal egyet nem értésének adott hangot. A pártszervezet vezető szerepe éppen azt jelenti, hogy egységesen segítenek a jó és hasznos hatá­rozatok hozatalában és egységesen segítik e határozatok végrehajtá­sát. S a sok hozzászólás azt mu­tatta, mindenkihez közel álltak a felmerült dolgok. A pártszerű bí­rálat, önbírálat fegyverével egé­szítették ki a beszámolót, a ha­tározati javaslatot, adtak útmuta­tást egymásnak. A bírálat egyet­len esetben sem az ember ellen irányult, hanem a ténylegesen meglévő hibák éllen, hogy egy lé­péssel közelebb kerüljön az egész kollektíva a célhoz: szocialista módon élei, dolgozni és gondol­kozni— V. D. Becs Ausztriában országos mérete­ket ölt a rohamos drágulás miatti tiltakozások hulláma. A munkások és alkalmazottak üze­mi, helyi és országos szervezetei, a drágulás hivatalos statisztikai adataira hivatkozva, nemcsak az áremelkedések ellen tiltakoz­nak és a további drágulás meg­akadályozását követelik, hanem ahhoz is ragaszkodnak, hogy a bé­reket a drágulás mértékének megfelelően felemeljék. Az oszt­rák statisztikai hivatal, rendsze­rint kissé szépített, hivatalos je­lentése is kénytelen elismerni, hogy márciusban a létfenntartási költségek 3,6 százalékkal halad­ták meg a múlt évi március szín­vonalát. A kenyér, liszt, cukor, tej, sör, gyufa és egy sor közszük­ségleti cikk további drágulása áp­rilisban és májusban — előzetes számítások szerint — újabb 1,7—2 százalékkal emeli a létfenntartási költségeket. A drágulás mértéke egy esztendő alatt tehát megha­ladja az öt százalékot. A kisfizeté­sű, nagycsaládos dolgozókat és főleg a nyugdíjasokat nehéz anyagi problémák elé állítja a schilling vásárlóerejének csökke­nése. (MTI) azon, hogy jó életet kíván terem­teni önmaga és szerettei számára, mégis valami olyan lebeg állan­dóan a szeme előtt, hogy adjon magából valamit, hogy alkosson vagy legalább munkája eredmé­nye láttán jó érzése legyen, lett légyen is az egyszerű tsz-tag vagy agrármérnök. Mindezek ellenére — bízva ben­ne — mégsem hiszem, hogy elve­szett volna számunkra. Hiszen a javíthatatlan emberek száma cse­kély, s ha Lacit a kispolgári men­talitás hínárja öleli is magához, még elszakadhat tőle, mint ahogy volt idő, amikor nem volt még rabja ennek a mákonynak. Azért bízom benne, mert senki­re sem lehet hatástalan az a te­remtő, alkotó légkör amely ná­lunk ma uralkodó, s amely a kö­zönyösség, a renyheség, a vélt seb- nyalogatás békeperspektívájának látásmódjában szenvedők táborá­ból nap, mint nap sok-sok embert elhódít. Végtére is lemondhat-e akár egyetlen társadalom is arról a pluszról, amely a szűk értelemben vett kötelesség és a célok mielőbbi megvalósítása irányában ható al­kotó munkálkodás többlete között van? Ügy vélem, a válasz egyér­telmű, erről egyetlen társadalom sem mondhat le. E plusz nélkül ugyanis nincs fejlődés, nincs hala­dás. Erre a pluszra minden társa­dalom igényt tartott és igényt tart. éppen ezért tudatosan odahat, hogy megkapja. Kérdés azonban, hogyan? S ez az, ami az emberi­ség számára nem mindegy, hogy az éhség, a munkátlanság fegyel­AGELKA békéscsabai szervizüzeme értesíti kedves ügyfeleit, hogy garanciális és fizető javító szolgálatát Szabadság tér 1 alá helyezte és üzemi tevékenységét a háztartási kisgépek javításával bővítette. 38616 Konzultáció Bálint és László A minap rég nem látott bará­tommal, Lacival futottunk ösz- sze. Kíváncsian faggattuk egy­mást: hogy van a család, ott van-e még a megyénél, kivel találkozott a fiúk közül, mi foglalkoztatja mostanában stb., sfcb? Ha ez utób­bit nem kérdezem meg, talán a régi emlékek boldog tudatában válunk el egymástól. De nem így történt! Hogy miért? Mert nem a régi, tettre kész barát, hanem at­tól teljesen idegen ember vála­szolt: elvégzem a munkámat, se többet, se kevesebbet, mint amennyit kell, utána hazamegyek, olvasok, nézem a tv-t, a többi nem érdekel — így ő. Mi történhetett ezzel az ember­rel? Cikázott át agyamon a gondo. lat. Mivé lett az az ember, akivel az ifjúság minden romantikájával vetettük bele magunkat az életbe. Hiszen én úgy ismertem öt, mint akitől idegen a passzivitás, az apátia, az egy helyben topogás És mindez most miért? Talán „sér­tett” ember? Mert „Y” már osz­tályvezető, s ő még mindig nem az, csak helyettes, hogy „X” már kétszer volt külföldön s ő még csak egyszer, hogy egyik javasla­tát két éve elutasították ... Ej öre­gem — mondja — nem érdemes az embernek törnie magát, az sem érdekel különösebben, ha a csizmaszárból kel fel a Nap. Az eset nem egyedülálló, vala­mennyien találkozhatunk hasonló­val. Azt mondhatják erre egye­sek, miért nem elegendő, ha va­laki elvégzi a munkáját, hiszen ez hasznos. Mit akarnak még tőle, teljesíti a kötelességét, mi több, a szocializmust építi. De hát akkor mégis miért háborgók? Mert a ré­gi baráttól teljesen idegen menta­litású ember lett, aki előtt a cél a jóllakottság, vágyai a szamárlétra fokaihoz tapadnak, s akinek a hi­vatás, az ügy csupán fikció. Véletlen, hogy Laci idáig jutott? Ö amolyan szerencsés ember, aki­nek viszonylag mindig sima volt az útja, mindig kedvezően alakult a sorsa. Ha jól emlékszem, soha­sem kellett nagyon megküzdenie semmiért sem. Sok mindent ka­pott ezüsttálcán az élettől. Laci nem sértett, Laci önző, s mindent abból a szemszögből vizsgál: mi származik az adott dolgokból így vagy úgy az Ö számára. Talán így már valamelyes kerekebb a kép Lászlóról, hogy nem sértődöttség­ről van szó, hanem ezzel takarja, vagy ez takarja el önzését, reny- heségét, állhatatlanságát. Élethivatásnak tekinti az ilyen ember a munkáját? Ugyan! Csu­pán kenyérkereseti forrásnak. De hát akkor mi lehet életének célja? Jól enni, könnyen élni. önmagá­ban véve ez még nem lenne bűn. De csak ennyi — az már igen. Hi­szen akiben van, akár csak egy szemernyj hivatásérzet, annak túl

Next

/
Oldalképek
Tartalom