Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-28 / 98. szám

»63. április 28. 5 Vasárnap Az orosházi OTP-fiókban Mi lett a javaslatok sorsa? A tanácstagi jelölőgyűléseken Békéscsabán is több száz hozzá­szólás hangzott el. A hozzászólá­sokból az elmúlt hetekben kilenc­venkilenc olyan közérdekű javas­latot vettek elő, amely sürgősen megvalósításra vár. Ezekben a napokban hangzott él éppen az egyik megválasztott tanácstag ré­széről a kérdés: — Vajon megtalálom-e az el­hangzott javaslatokat? Nemcsak ennek a tanácstagnak, hanem a többieknek is válaszol­hatunk, hogy a városi tanácsnál a beérkezett jegyzőkönyvek alapján — hogy ezt a rossz szót használ­jam — „kigyűjtötték” a közérdekű felszólalásokat, s azokat kiadták az osztályoknak. Betétgyűjtési verseny a takarékszövetkezeteknél Hegedűs Géza íré Békéscsabán Májusban ismét találkoznak a szocialista országok könyvkiadásának vezetői Megvalósuló javaslatok és távlatok Elöljáróban mindjárt el kell mondani, hogy a kilencvenkilenc javaslat között elhangzott olyan is, amely máról holnapra nem va­lósul meg, nem azért, mintha meg­valósíthatatlan lenne, hanem anyagi feltételeink esetleg nem tesznek mindent azonnal lehetővé. Mert például mindenki tudja, hogy Erzisébethelynek nagyobb üzlethálózatot kell biztosítani. De azt hiszem, az erzsébethelyiek is megértik, hogy egy minden igényt A találkozó hasznos eszmecse­réje nagyban hozzájárult több probléma tisztázásához, és teljes megértéséhez. A TIT Békés me­gyei Írók Köre, a Képzőművészeti Szövetség Békés megyei csoportja, a Jókai Színház szakszervezeti bi­zottsága és a Békés megyei Nép­újság rendezésében létrejött ta­lálkozót — tervek szerint — több, hasonló összejövetel követi majd. A múlt évi tapasztalat nyomán a MÉSZÖV igazgatósága — a Szövetkezetpolitikai Főosztály közvetlen segítségével — ez év el­ső felére betétgyűjtési versenyt hirdet. A verseny célja: a betétállo­mány növelésével biztosítani a jö­vedelmezőbb gazdálkodást. Ez a versenyszakasz június 30-ig tart. Első helyezést az a takarékszö­vetkezet ér el, amelyik betétnöve­lési tervét a legmagasabb száza­lékra teljesíti. Kizáró olk, ha va­lamelyik takarékszövetkezet rész­jegyállomány növelési és nyere- ségi tervét nem teljesíti. A verseny végső értékelésére a fMtí ÁPRILIS 28. Békési Bástya: Meztelen diplomata. Békéscsabai Brigád: A három testőr és a Milady bosszúja. Békéscsabai Sza­badság: Huszárkisasszony. Békéscsa­bai Terv: A 30. születésnap. Gyomai Szabadság: Isten őszi csillaga. Gyulai Erkel: Halászlegény frakkban. Gyulai Petőfi: Válás olasz módra. Mezőko­vácsházi Vörös Október: Ez is szere­lem. Orosházi Béke: Elloptak egy bom­bát. Orosházi Partizán: Meztelen dip­lomata. Sarkad! Petőfi: Az aranyem­ber. Szarvasi Táncsics: Oldás és kötés. Szeghalmi Ady: Pinocchió. június 30-i mérleg felülvizsgálata után kerül sor. A verseny meghirdetésének programjából a jutalmazás sem hiányzik. A legjobb eredményeket elérő takarékszövetkezeteket a kö­vetkező díjazásban részesíti a MÉSZÖV igazgatósága: Az első helyezett 500, a máso­dik 400, s a harmadik helyezett 300 forint jutalomban részesül. B. I. Április 26-án, délután fél 4 óra­kor Hegedűs Géza író Békéscsaba szíművészeivel, a megye képző­művészeivel, íróival és újságírói­val találkozott a Jókai Színház klubjában. A vendég a modern művészeti irányzatokról tartott előadást, majd több kérdésre vá­laszolva részletesen kifejtette a különböző irányzatok jellemzőit. Varsó. A VTII. varsói nemzetközi könyvvásárt május 18 és 26 kö­zött rendezik meg a lengyel fő­városban. A nemzetközi könyvvé, sár idején a szocialista országok könyvkiadásának vezetői megtart, ják harmadik értekezletüket, amely egyebek között az együtt­működés új formáival foglalkozik majd. (MTI) hogyha napokig nézi az ember, galambok szállnak rajta, mintha most röppennének ki kerek fész­kükből. Megvolt a fészek és megvolt a galamb és megvolt a varázslat, mely úgy sűrűsödött össze a tegnap ízeiből és a mai tavaszips napsütésből, mint a méz a sok-sok virág nektárjá­ból. János csak nézte az asszonyt, és nem is emlékezett, miről be­szélgettek eddig. Nemcsak a mai napon, hanem heteken, hónapo­kon át. Mit mondtak egymás­nak? Óvatosan letette a konyakos­poharat és újra megcsókolták egymást. — Megőrültél? — nevetett még egyszer Sárika. — Meg! — mondta újra János és olyan bódulatot érzett, mintha nem is ő lenne, aki eddig volt, mintha kiszakadt volna a való világból, úgy, mint kamaszkori ábrándozásaiban és cseppet sem csodálkozna, ha most idejönne a pincér, hogy: — siessünk kérem, mert indul a hajó messze, isme­retlen tengerekre, örökre ... De a pincér nem jött. A pin­cér bent az asztalok között úsz­kált teli poharak meg üres po­harak csilingelősével, villanásai­val a karján, az ülővendégeket szolgálta ki. Városi emberek ül­tek az asztaloknál, főképpen fia­talok, ismeretlenek, a nagyligeti esti társaság, ifjú párok, akik ta­lán záróráig nem is szólnak, csak bámuliák egymást, csevegő, pletykázó csoportok, egy fiatal tanár, aki csak itt'tudja elmon­dani kolleganőjének mindazt, ami az egésznapos együttlét alatt felgyűlt benne. Az ülő rész most a békés pol­gári világ, a valóságos, a másik, amiből ők ketten egy-egy dél­utánra kiszakadtak. Ott van a párocska — pillan­tott befelé János — a fiú arca még mintha ismerős is lenne. Nem riadt meg, az ő ismerősei nem járnak ilyenkor eszpresszó­ba, a város biztos búvóhely, er­dőnél jobban rejti az embert. — Ott van az a párocska, a lány valami irodában dolgozhat vagy talán gyárban, könnyű munkán, és nézi az órát, haza kell men­nie, biztosan várja a mama, és holnap vagy a jövő héten újra itt lesznek, nézik egymást, meg­isznak egy feketét. Mit tudnak arról, hogy piros zúzmó van az erdőben a fák törzsén, mit tud­nak arról, milyen a fal mintája, hogy galambok röppennek rajta, ha kettesben nézi az ember? Mit tudnak arról, hogy hajók indul­nak az ismeretlenségbe innen, az eszpresszó sarkából is? A fiatalok csak nézik egymást, a fiúnak mozdul a szája, mintha azt mondaná: — Ö az. — A lány is errefelé néz, de csak lopva, mert megtanulta, hogy nem il­lik bámészkodni és a fejét in­gatja: — Nem, tévedsz, ő sokkal alacsonyabb. — Fogadni mernék — mondja most a fiú és átnyújt­ja kezét az asztal fölött. És ta­lán még akkor is ezen vitatkoz­nak, amikor János meg Sárika már megitta a konyakot, és egymást karolva kilépett az eszpresszóból. — Mit félsz, csacsikám? — Téged féltelek — mondta Sári és csipkelődő gúny is volt a szavában. — A te jóhíredet. Mégis akkor úgy jöttek haza, külön, János a motorral, Sári pedig megvárta az utolsó vona­tot. Talán akkor indult el a pletyka, talán a szőlőben látta meg őket együtt valaki. János először Eszti néni szemén vette észre, hogy anyósa gyanít, hal­lott, tud valamit, s akkor már az is világossá vált előtte: — nem­sokára Katinak is fülébe jut a hír. — Hát aztán? Tudja meg és csináljon botrányt és szakítsa meg, ami még köztük van. Vala­minek úgyis történnie kell már. (Folytatjuk) kielégítő áruházat felépíteni ma nem tudunk. Megvalósulhat ez? Igen, meg is valósul. És itt ér­demes mindjárt elmondani azt is, hogy a választógyűléseken szám­talanszor felmerült Erzsébethely problémája. Volt olyan hozzá­szóló, aki kijelentette: „ez egy ha­lálra ítélt” kerület. Most nehéz lenne számadatokat és tényeket idézni arról, mi és mennyi épült az elmúlt években ebben a kerü­letben, de az biztos, és az utcán járók is láthatják, hogy egyre több ház épül, átalakítják a régi üzlethelyiségeket és a közeljövő­ben megépül az új általános isko­la is. Nem halálra ítélt kerület ez, és az a távolság, amely mestersé­gesen született a város és a kerü­let között, egyre jobban megszű­nőben van. Azok a javaslatok, amelyek Er- zsébethelyen a gázlerakatot, a víz­hálózat bővítését, új filmszínház létesítését, közös fürdő megvaló­sítását kérték, nem máról holnap­ra megvalósítható létesítmények, de biztosak lehetnek abban, hogy bármily nagynak látszik a 16 vagy 20 év, megvalósulnak. Hi­szen ezt a fejlődés diktálja, az élet követeli meg. Út- és vízhálózat- bővítés Az elhangzott közérdekű javas­latok közül körülbelül 80 százalék a városi tanács építési és műszaki osztályához tartozik. Már többször beszámoltunk arról, hogy a városi tanács komoly erőfeszítéseket tesz azért, hogy a város képét megvál­toztassa, tovább bővítse a vízháló­zatot, csatorna- és úthálózatot. Eb­ben az évben a városi tanács út­építésre több mint négy és fél millió forintot költ. Ez lehetővé teszi két kilométer útszakasz megépítését és több kilométer sza­kaszon elvégzik a szükséges ál­lagmegóvási és javítási munkála­tokat. Ebben az összegben nincs benne az a központi beruházással épült útszakasz, amely a Lenin úton és a Békési úton folyik. A közvilágítás fejlesztését sokan kér. ték a tanácstagi jelölőgyűlése­ken. Erre egymillió 300 ezer forin­tot kért a városi tanács, de egyút­tal beterjesztett egy pótjavaslatot is, amelyben póthitel megszavazá­sát kérte, hogy még többet tudja­nak ebben az évben elvégezni, így megépül a Fürst Sándor, Bocs­kai, Derkovits, Kiss Ernő utca korszerű villanyhálózata, de kor­szerűsítik az orosházi úti felüljá­ró megvilágítását is. Az elmúlt években, de még eb­ben az évben is problémát jelen­tett a vízellátás a városban. A la­kosság társadalmi munkával és forintjaival is támogatja ezt a munkát, s ennek eredménye az, hogy ebben az évben újabb tizen­öt közkifolyót létesítenek a Fürst Sándor, a Gábor Áron, a Beloian­nisz és a Franklin utcában. Jó néhány év óta, amióta a községfejlesztés egyre nagyobb szerepet kap a tanácsok munká­jában, és a tanácstagok is egyre nagyobb lelkesedéssel szervezik a társadalmi munkát, legkönnyeb­ben az út- és járdaépítéshez tud­ják mozgósítani kerületük, utcáik lakosait. Ebben az évben 500 ezer forintot fordít a városi tanács er­re a munkára, s így megépülhet több mint 5 kilométer járda. A többi közötti a Szigeti Károly so­ron, a Damjanich, a Ságvári, a Béke, a Vörös Október és az Asz­talos János utcában. De, hogy ez a munka sikeres legyen, és meg is valósuljon, a tanácstagok, s az ut­cák lakóinak összefogására is szükség van. Bár nem tanácsi vál­lalkozás, hanem állami beruhá­zással épül a szenny- és vízveze- tékhálózait, de még egyszer érde­mes elmondani, hogy ez megépül a Gábor Áron, Beloiannisz, Irá­nyi, Fürst utcákban, valamint a Tanácsköztársaság út több sza­kaszán, a Bocskai, Kiss Ernő, Sziklai és Tompa utcákban. A javaslatok további sorsa Nem elképzelhetetlen az sem, hogy a jelölőgyűléseken elhang­zott javaslatok után, s azok ki­vizsgálása után a kerületi nép­frontbizottságok újra összehívják a lakókat és ott számolnak be a javaslatok sorsáról. De a közeljö­vőben sorra kerülő tanácsülésen már a városi tanács vb vezetői el­mondják majd, hogy mi az, amit meg tudnak valósítani és mi az, amire még évekig várni kell. Egy biztos: a javaslatok jó helyre kerültek, és megvalósítá­sukért mind a tanácstagok, mind a helyi vezetők a tanácsnál, a párt- bizottságon, az osztályokon min­dent megtesznek. Ha a tanácsta­gok, s a kerületek lakói kutatják és keresik azokat a lehetőségeket, amellyel egy-egy javaslat hama­rabb megvalósulhat, időt takarí­tunk meg, de gazdagabb lesz vele a város is. Dóczi Imre A mezőgazdasági lakosság figyelmébe! A mezőgazdasági lakosság 1963. évi általános jöve­delemadó II. negyedéves részletének befizetése 1863. április 1-én esedékessé vált. Mindenkinek saját érdeke, hogy adóját legkésőbb a kamatmentes fizetési határnapig, 1963. május 16-ig rendezze, mert az addig ki nem fizetett adórészlet után — visszamenőleg április hó 1-től kezdve 3 ezrelékes adópótlékot számítanak fel pénzügyi szerveink. Megyei fanács VB Pénzügyi Osztálya 232

Next

/
Oldalképek
Tartalom