Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-25 / 95. szám

W63. április 25. 5 Csütörtök A tömegkulturális munka jó eszközei a tanfolyamok Néhány szó az orosházi művelődési házban szervezett tanfolyamokról Az orosházi művelődési háziban jó hagyományai vannak a külön­böző tanfolyamoknak. A művelő­dési ház vezetősége különös gond­dal szervezi, irányítja ezeket, és helyesen ismerték fel, hogy a tanfolyamok jó lehetőséget bizto­sítanak a minél nagyobb tömegek megmozgatására és bekapcsolásá­ra a kulturális életbe. Különösen sikeres évek óta a balett-tanfo­lyam. Szépséghibája azonban, hogy túlnyomórészt 10 éven aluli gyermekek alkotják az egyes cso­portokat, felsőtagozatos vagy kö­zépiskolás növendékük alig van. Ennek okát abban látják, hogy fő­ként a középiskolás fiatalok szü­lei idegenkednek attól, hogy gyer­mekük balett-tanfolyamra járjon. Nyilvánvaló pedig, hogy a test­kultúra, a jó ízlés, a szép mozgás kialakításához is sokat nyújt a balett. A tanfolyamra jelenleg 33 gyermek jár, és Urbán Rózsi táncmester vezetésével három cso­portban tanulnak. A csoportok már készülnek a június végére tervezett balettvizsgára. Sikeresek a művelődési ház tánctanfolyamai is. Legutóbb fél év alatt hét tanfolyamot szervez­tek, ezeken 352 fiatal tanulta meg a társastáncokat, és ismerkedett az illem szabályaival. A hét tánc- tanfolyam közül hármat a járás három községében: Gádoroson, Csanádapácán és Nagyszénáson rendeztek meg, nyárra pedig di­ák-tánctanfolyam szervezését ter­vezik, az orosházi középiskolás fi­atalok számára. A nyelvtanfolyamok — eszpe­rantó, orosz, német és angol — váltakozó sikerrel folynak. A leg­szebb eredményt az eszperantó- tanfolyam mutathat fel: itt 5 hó­napon át 400 hallgató részvételé­vel folyt a tanítás. A továbbiak­ban az orosz, a német és az an­gol tanfolyam hallgatói-létszámá­nak gyarapítása a cél, hogy ezek is eredményesebben működhesse­nek. A korábbi években nagy ér­deklődést kiváltó szabász-, rajz- és fotótanfolyam ebben az évadban nem kezdődött meg; a szabász- rajz-tanfolyam jelentkezők hiá­nyában, a fotótanfolyam pedig a fotószakkör vezetésében mutatko­zó hibák miatt. A művelődési ház vezetősége a közelmúltban részletesen megvizs­gálta a tanfolyamok munkáját, helyzetét, hogy az év tapasztala­tait az új népművelési évad kez­detén, szeptemberben máris hasz­nosítani tudják. Tagszervezési, részjegynövelési és társadalmimunka-felajánlás a megye fmsz-eiben Megyénk földművesszövetkezetei hetekkel ezelőtt számba vették: meddig akarnak jutni az idén a tagszervezésben, a részjegybefize­tésben, s a társadalmi munka fo­kozottabb elterjesztésében. A békési járásban 160, a gyo­maiban 345, a gyulaiban 286) az orosháziban 640, a mezőkovácshá­ziban 570, a sarkadiban 347, a szarvasiban 259, s a szeghalmi já­rásban pedig 215 termelőszövet­kezeti és más foglalkozású dolgo­zóval akarják növelni a földmű­vesszövetkezeti tagság népes tábo­rát. Ugyanakkor a megye nyolc já­rásának földművesszövetkezeti dolgozói és vezetői vállalták, hogy 207 ezer 700 forinttal növelik a részjegyalapot. A gyomai, a me­zőkovácsházi és a sarkad! járás földművesszövetkezeteinek kivé­telével a többi járás fmsz-ei meg­tervezték a társadalmi munka ér­tékét is. Így a békési járásban 15 ezer, a gyulaiban ötezer, az oros­háziban 48 ezer 500, a sarkadiban 26 ezer 900, s a szeghalmi járás földművesszövetkezetei pedig 15 ezer forint értékű társadalmi munkára vállalkoztak. B. 7. csak kocog álmosító egyenletes­séggel. Ahogy az út a malomárok völgye felé kanyarodott, beértek a ködbe. Először csak egy-egy foszlánya ért föl az útig, mint a fátyol, mint a szélfútta könnyű pehelycsomó, aztán jobbra is, balra is tenger hullámzott előt­tük, áradó tenger, melyből még kilátszott a közeli fák csúcsa, a nagy hullám-tódulások meg­megszakadtak néha és újra lát­ták az utat, a táj kis darabját, aztán derékig, nyakig és teljesen belevesztek a köd-óceánba. Autó jött szembe, lassan, ta­pogatózva, derengő lámpáit ak­kor látták csak, amikor már egé­szen közel volt, aztán három au­tó is jött egymást követve, kü­lönben olyan egyedül voltak, mintha elvesztek volna egy is­meretlen világban. Sári küszködött a rátörő fá­radtsággal. János egyszercsak azt érezte, hogy az asszony teste elernyed és feje, válla ösztönö­sen befelé dől, az ő vállára. — Jaj! — riadt föl először Sárika és próbálta újra egyenesen tartani magát, de néhány perc múlva újra csak János vállának dőlt, aztán meg, már álomban, mint a fészket kereső kismadár, le­hajtotta fejét egészen János ölé­be, és fázósan magárahúzta a pokrócot. János egy ideig moz­dulni sem mert, nehogy föléb­ressze, meg is lepte az asszony­nak ez a maga-elhagyása, meg is értette, hiszen ismerte annyira Sárikát, gondjait, ismerte a le­taglózó fáradtságot is, amikor le kell csukni a szemet, ledőlni a földre, hóba, bárhová, akkor is, ha összeomlik a világ, akkor is, ha belehal az ember. — Aludj bogárka — mondta sajnálkozva és félig hangosan, aztán megigazította a pokrócot. Akkor mondta először, hogy bo­gárka. Sári bizonyosan meg se hallotta, aludt mélyen, egyik karját feje alá tette, a másik végignyúlt teste mellett. János csak a keze fejét látta, ujjait, melyek szétnyíltak, mintha lep­két engedtek volna el, és arcá­ból azt a világító darabkát, mely szabadon maradt a pokróc, a hajfürtök és a kar keretében. És a melegséget érezte, ezt a bé­késen szuszogó bizalmat, ott az ölében és azt a különös sugár­zást, melynek nincs neve, mely titkos áramával valahol alvó lámpákat gyújt az emberben, soha-nem-volt kis motorokat kezd zümmögtetni. Az öreg ló patái verték a tak­Értékes szarmata lelet Kardoskúton Néhány nappal ezelőtt Fejes Sándor, a kardoskúti Rákóczi Tsz szorgalmas fogatosa egy kis bronz pénzt és né­hány ecfénycserepet adott azzal a meg­jegyzéssel, hogy azokat a kardoskúti határ déli részén, a Fehér Lajos-féle 489. sz. tanyától északra, az Aranyad- ér délkeleti partja közelében húzódó partvonulat felszínén találta. A cserepek szürke, korongon készült, időszámításunk utáni IV. századi szarmata edények és tálak töredékei. Az igen szép pénzérmet pedig n. Constantinus római császár verette az i. u. 335—#61. közötti években. A jó állapotban lévő érem előlapján Dn Constantivs P AVG. Köriratban a császár diadémos mellképe látható jobbra fordulva. Hátlapján FEL TEMP REPARTIO feliratban a csá­szár balra fordulva, hajó orrán áll, jobb kezében phönix madarat (feltá­madás szimbólum), baljában pedig Krisztus-monogramos zászlót tart. Mö­götte a hajó farában Viktória, a győ­zelem római istene ül kormánylapát­tal a kezében. A leletek kétségtelenül egy település területéről valók, amely az időszámí­tásiunk utáni IV. század második fe­lében még lakott volt. Ifj. Olasz Ernő kutató Elloptak egy bombát Román filmszatíra, sok-solc kacagtató ötlettel, sziporkázó humorral (Az orosházi Béke mozi mutatja be 1963. április 26-tól 28-ig). A visszafelé vezető úton Az első tett-tői a hazatérésig | börtönből, félve várják az első ta- nehéz az út. S az, ki egyszer té­vedett, még nehezebben viseli el azt. Mert akik kiszabadulnak ai lálkozást ismerőseikkel, volt mun­katársaikkal. Milyen a visszatérés? Sajnos, sokan tudnák tanúsítani, hogy nehéz. De a társadalom gon­doskodása azért nem szűnik meg sohasem, és azok, akik tévedtek, akik hibát követtek el, érezhetik, hogy gondoskodnak róluk is. Az 1960 évi 10-es számú tvr. ezt bi­zonyítja. A rendelet végrehajtási utasítása kimondja, hogy a taná­csok mellett meg kell bízni egy felelős beosztású embert, aki fog­lalkozik a börtönből szabadultak munkába állításával. Most né­hány napon keresztül azt néztük, azt vizsgáltuk, hogy vajon mi lett ennek a rendeletnek a sorsa Békéscsabán? Egy újabb határozat A rendelet megjelenését követő időben a városi tanács végrehaj­tó bizottsága foglalkozott a tör­vényerejű rendelettel. A városi tanács vb. 1961. március 3-án ho­zott 74/1961 vb. számú határozata Orvos András elvtársat, a városi — Milyen tapasztalatokat szer­zett az elmúlt évek során? — A lehetőségekhez mérten tud­tunk is segíteni. 1961-ben 11 fő elhelyezését, s munkába állítását intéztük el. — Csak a munkába állításról csoló és a pamutszövő vállalat is segít, ha ilyen ügyben keresi fel őket. Legtöbb problémát a ki­sebb vállalatok okozzák. Nemré­gen történt, hogy a SZEFU-nál nem fogadták vissza egyik volt munkatársukat. L. P. ennél a vál­lalatnál dolgozott, és egyszer illu- minált állapotban ellopott egy ke­rékpárt. Tettét nagyon megbánta és hathónapos börtönbüntetése helyett már négy és fél hónap után kiengedték. A vállalat nem vette vissza. Most a Tatai Tégla­gyárban dolgozik. P. L. április 5- én szabadult, és még mindig nem tudott elhelyezkedni. A városi ta­nács illetékesei több alkalommal megkeresték a vállalatokat, de el­utasították a felvételt kérőt. Pe­dig úgy az építőiparban, mint más munkahelyen is küzdenek munkaerőhiánnyal. Van nehéz eset is. Orvos elv­társ egy példát mondott: tanács személyzetisét bízta meg ennek a munkának ellátásával. Tőle kérdeztük meg: tust a betonon: kip-kop-kop, kip-kop-kop, a gumikerekű kocsi úszott, mint valami bárka, is­meretlen, elvarázsolt vidéken, ahol nem voltak házak, fák, em­berek, nem voltak fények se, csak valami tengerfenéki deren­gés, a köd összesűrűsödő és rit­kuló rétegei, a nyirkos, hűvös magány, ahol csak ketten van­nak emberek egymás sugárzó melegére utalva. — Köd van ugye? — kérdezte akkor Sárika félálomban és már föl se emelte fejét, csak úgy sut­togta a szavakat, szája félig ki­nyílt és Jánosnak meg kellett igazítani a fejét, le ne csússzon az öléből. — Köd van ugye? Sűrű köd ült a réten és mezőn, az egész láthatatlan világon. — Aludj bogárka. És ne kérdezzed, hol járunk, hová megyünk, úgy­se tudnám megmondani. A falu előtt már folébredt Sá­rika, még ahhoz is volt ereje, hogy tréfálkozzék: — Jaj, de ké­nyelmetlen ágyacskám volt! A búcsúzásnál sem történt semmi, csak kezet nyújtott, mint a fér­fiak: — Köszönöm, János. Még­is akkor kezdődött minden, azon az estén, azon a ködbevesző úton. (Folytatjuk) gondoskodtak? — Nem. A kiszabadultak több­sége 300—500 forintos segélyben is részesült, és az elhelyezésük után is több alkalommal utánuk néztünk, hogy vajon munkahelyü­kön, hogy érzik magukat. — Az elmúlt évben hogy tud­ták ezt a feladatot betölteni? — Akkor tizenhat főt helyez­tünk el, sajnos azonban olyan ta­pasztalatot is szereztünk, hogy a vállalatok munkaügyesei nem is- rperilk a rendeletet és sokszor fel­teszik nekünk ezt a kérdést: — „Nincs jobb kádered?” — ilyen­kor nagyon nehéz meggyőzni egyes vállalatvezetőket arról, hogy ezek előtt az emberek előtt sem szabad lezárni a becsületes élethez való visszavezető utat. Akik már dolgoznak. A beszélgetés során Orvos elv­társ elmondta azt is, hogy a tég­lagyár, a kötöttárugyár, a forgá­A nehézipar három felsőfokú technikumát új szakokkal és tago­zatokkal bővítik az 1963—1964. tanévben. A Kazincbarcikai Fel­sőfokú Vegyipari Gépészeti Tech­nikumban mérés- és szabályozás- technikai, valamint üzemszerve­zési szakot nyitnak levelező tago­zattal. Az Esztergom—Kenyérme­zei Felsőfokú Vegyipari Gépészeti — Zs. I. 22 éves nő a ruhagyár­ban dolgozott. Munkatársainak ruháját lopta el az öltözőszekré­nyükből. 1960 júniusában szaba­dult, majd utána visszament a gyárba, de már 1961 júniusában újra szabadult, s ezt követve 1962 júniusában is. Minden sza­badulás után felkereste a városi tanácsot. Most nem tudjuk hol dolgozik — mondta befejezésül Orvos elvtárs, de még hozzátette: — Ebben az esetben már meg is értjük a vállalatok félelmét az ilyen munkaerőtől. Bár, ha már első esetben munkát kap, talán nem kellett volna ismét szabadul­nia ... Nehéz a visszafelé vezető út, de a társadalom lehetőséget akar biztosítani a megtévedteknek, hogy ez könnyebb legyen. Raj­tuk is múlik, hogy visszatérve, becsülettel dolgozzanak és meg­találják helyüket. (—czi.) Technikum bányagépészeti és bá- nyavillamossági szakkal bővül, nappali és levelező tagozaton. A Budapesti Felsőfokú Villamos- energiaipari Technikum vidéki fiataloknak levelező tagozatot in­dít. Az új szakokra, illetve tago­zatokra összesen mintegy 300 hall. gatót vesznek fel. Jelentkezéseket május 10-ig fogadnak el, (MTI) Új szakokkal és tagozatokkal bővül három nehézipari felsőfokú technikum

Next

/
Oldalképek
Tartalom