Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-19 / 90. szám

1963. április 19. 3 Péntek Időszerű vásárlás a A megyéből sokan, így Czuth Józsefné, a végegyházi Szabad­ság Tsz tagja is a békéscsabai vetőmagboltban vásárolta meg a kertjébe szükséges zöldség- és virágmagvakat, virággumókat. Közművesített a hunyai Hunyadi Tsz Egy 250 méter mélységű artézi kutat fúrtak az elmúlt hetekben a hunyai Hunyadi Tsz-ben. A ki­fogástalan minőségű vizet beveze­tik a kettő, egyenként 70 férőhe­lyes növendékmarha-istállóba, a 40 férőhelyes istállóba, az 1000 férőhelyes tyúkólba, és a sertéste­lepre is, ahol 50 férőhelyes fiaz- tató, 300 férőhelyes hizlalda és 400 férőhelyes süldőszállás van. Ezzel a szövetkezet mindkét üzemegységét ellátták megfelelő közművesítéssel. Jól jövedelmez a saláta A sarkadi járás termelőszövet­kezetei közül, a sarkadi Dózsa Tsz 2300, a zsadányi Búzakalász Tsz pedig 1750 melegágy! ablakkal rendelkezik, s ezeket nemcsak a palántaneveléshez, hanem primőr áru előállításához is használják. A Dózsa ‘Tsz-ben 20 ezer, a Búza- kalász Tsz-ben pedig 22 ezer fej saláta érett eddig szállításra Jó részét Budapesten értékesítették 3, 3,50 forintért darabonként. A Dózsa Tsz-ben 120 melegágyi ab­lak alatt már olyan paprika van, amit május elején szállítanak, 100 üveg alatt pedig már virágzik a paradicsom. A jövő héten sarabolják a cukorrépát a zsadányi Bűzakalász Tsz-ben A kukorica kivételével minden tavaszi növény magját elvetették a zsadányi Búzakalász Tsz-ben. Többek között 206 hold tavaszi árpát, 80 hold napraforgót, 270 hold lucernát és vörösherét, 50 ■hold kendert és 110 hold cukorré­pát, A fagy eléggé megviselte en­nék a szövetkezetnek is az őszi árpáját, ezért 200 holdon felülve­tették tavaszi árpával. Az idejé­ben elvetett 110 hold cukorrépa már szépen sorol, s úgy tervezik, hogy a jövő hét elején mozgósít­ják a szövetkezeti asszonyokat, s a gazdák családtagjait, s teljes erővel hozzálátnak a sarabolás- hoz. meg. Ennek pozitív hatásai erő­teljesebben 2—3 év leforgása alatt válnak mindenki számára kéz­zelfoghatóvá. De, ha a telephelyek oldaláról is vizsgáljuk a kérdést, feltétlen szembe kell, hogy tűnjön: néhány kivételtől eltekintve bármely nagy kapitalista üzemet is nézünk, mindenütt a telephelyes, az úgy­nevezett leányvállalatok egész sorával találkozunk, s ezek irányí­tása gyakran sok ezer kilométer­ről történik. És mégis az egyes te­lephelyek kooperációja, munka- megosztása magas színvonalú. Magyarország ipari fejlődésének egyik sajátossága, hogy az ipar fele Budapesten, azonkívül egy­két ipari gócponton helyezkedett eL Az ország jelentős részében számottevő ipar nem volt. Kor­mányunk helyes ipartelepítési po­litikával több és több területet kapcsolt be az ipari tevékenységbe. — Jászberény, Békéscsaba, Nyír­egyháza stb. — Így a mezőgazda­ság gépesítése következtében fel­szabaduló munkaerő bizonyos hányadát foglalkoztathatják eze­ken a helyeken és az ipari mun­kásgárda kicserélése a vidék poli­tikai és kulturális arculatára is pozitív hatással van. Ily módon az azonos jellegű, egymást kiegészítő üzemek összevonása, egységes irányítása minden józan számítás szerint csakis előnyökkel járhat. Eddig az összevonások szüksé­gességét igyekeztünk bizonyíta­ni, szükséges azonban néhány szót az előnyeiről is szólni. Erről az alapról kiindulva lehetőség nyílik a vállalati felújítási alapok haté­konyabb és koncentráltabb fel- használása is. Nyilván az addig négy, esetleg öt vállalat felújí­tási költségét egy vagy néhány he­lyen, ahol azt a leghatékonyab­ban lehet gyümölcsöztetni — ott használják fel. Mód van az anyaggazdálkodás megjavítására, az elfekvő készletek átcsoportosí­tására, általában a forgóalapok gazdaságosabb felhasználására. Nagy népgazdasági hasznot jelent az is, hogy az összevonások után az árut ott állítják elő, abban az üzemben, amelyben a lehető leg­gazdaságosabban termelhető. Igen sokat javulnak majd az úgyneve­zett kooperációs kapcsolatok is, amelyekről ma még gyakran hangzik el jogos panasz. Azonnal jelentkező eredmények is szép számmal vannak. Ilyen például a DIMÁVAG, amelyben A sertéstenyésztés helysete megyénk hen Az aszályos esztendők soro­zata rányomta bélyegét megyénk­ben is a takarmánytérmesztésre: a vártnál kevesebb takarmány termett 1961-ben és 1962-ben is. Ez azonban nem járt együtt a ser­tésállomány csökkenésével. A szá­mok azt mutatják, hogy a ter­melőszövetkezetekben 1960 óta évről évre fejlődött a sertésállo­mány. Az 1960 évinél 1961-ben 74 522-vel, 1962-ben pedig az 1961 évinél 54 257-tel tartottak több sertést. Ugyanebben az időszak­ban a kocaállomány 1981-ben 11629-el, 1962-ben pedig 1735-el növekedett. A közös gazdaságok­ban tehát igen nagyarányú volt a növekedés. A megye tsz-eiben most már ott tartanak, hogy beál­lítják a jelenlegi takarmányter­méshez szükséges kocaállományt. A háztáji gazdaságokban 1961- ben 12 211-el tartottak több ser­tést, mint 1960-ban, a kocaállo­mányból, amely 1860-ban 15 355 volt, 1962-ben elérték a 24 ezres létszámot. Mindezek a tények azt tanú­sítják, hogy 1981-ben megyei szinten a termelőszövetkezetek, háztáji, egyéni és kisegítő gaz­daságok sertésállománya nem csökkent, sőt 7268-al haladta meg az 1960. évi szintet. 1962-ben a haszonállat-növekedés 52169-el tovább haladt, viszont a kocalét­szám december 31-ig 79-el ^sok­ként. Ez a csökkenés lényegében nem sok, de a legutóbbi jelentések azt tanúsítják, hogy a háztáji és egyéni gazdaságok egy részében a szűkös takarmánykészletek mi­att 1963 első negyedévében sok kocát levágtak. A Földművelés- ügyi Minisztérium felhívására megyénkben is megszervezték a kocaakciót. Néhány hét alatt csaknem tízezer kocát helyeztek ki a termelőszövetkezetekbe és a háztáji gazdaságokba. A szakirá­nyítási szervek előtt most az a cél áll, hogy a kocalétszámban beállt csökkenésnek elejét vegyék, és a megye az idén újból érje el az 1961-es kocalétszámot. A szövetkezetekben már el­kezdődött a szakszerű sertéste­nyésztés. Ezt bizonyítja többek között az is, hogy a múlt eszten­dőben a kocánként tervezett 9,95- ös malacszaporulatot 12,04-re tel­jesítették. Most további erőfeszí­tésre van szükség, hogy az egyé­ni és kisegítő gazdaságok sertés- állománya ne csökkenjen, ugyan­akkor a lakarmánytermő terület­tel rendelkezők — tsz-ek és ház­táji gazdaságok — újabb kocák tenyésztésbe állítását vállalják. Ehhez azonban a takarmány jutta­táson kívül — amely kocánként négy mázsa abrakkal az állam a háztájiba biztosít — igen nagy szükség van a jó elhelyezésre. Sertésférőhelyből megyénkben nincs hiány. A férőhelyek 70 szá­zaléka van csak kihasználva, pusztán az a bai, hogy a néhány évvel ezelőtt készített szerfás épületek korszerűtlenné váltak. Huzatosaik, s bennük csak nagy veszteségek árán tarthatók a jó­szágok. A Földművelésügyi Mi­nisztérium ezek korszerűsítésére 100 millió forint hitelt biztosít, de csak jövőre. Az épületek átalakí­tása azonban a véges tervezői ka­pacitás és az építők hiánya miatt egy év alatt szinte lehetetlen. Éppen ezért helyesebb lenne, ha megfelelő ütemezéssel már az idén hozzálátnának a sertésférő­helyek korszerűsítéséhez és azt az ötéves terv végére fejeznék be. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya és a járási szakirányítá­si szervek igen jelentős részt vál­lalhatnának a korszerűsítés szer­vezéséből, hogy év végéig a leg­szükségesebb átalakítások elké­szülhessenek. D6 nemcsak az ólak korsze­rűsítésére van szükség. Az évek­kel ezelőtti beruházási politika nem tette lehetővé a sertéstelepek szakszerű kiépítését. Az ólak legtöbbje mellett nincs darakeve­rő, vízmelegítő, jó ivóvíz, szúróhe­lyiség, dögkút és így tovább. Ezek miatt már tavaly is egész sor betegség tizedelte a szövetke­zetek sertésállományát. A jövő­ben egyre inkább arra kellene tö­rekednie a megyei, és a járási mezőgazdasági osztálynak, hogy egy-egy termelőszövetkezetben — a jelenlegi követelményeknek megfelelően — a rendelkezésre bocsátott beruházási összegből, a szövetkezet erőforrásait kiegészít­ve szüntessék meg a most tapasz­talható egyenetlenségeket. a A Biharügrai Haltenyésztő Gaz­daságban, amelyre most már egy­re inkább ráillik a kacsatenyésztő gazdaság jelző is. tnár a halasta­vak vizére bocsátották az első, idei keltetésű öthetes kacsákat. Az előnevelőben jelenleg 50 ezer kiskacsa van. de a kilenc darab tízezres gép is tele van tojással. A gazdaságban ugyanis ebben az évben legalább 130 ezer pecsenye- kacsát akarnak felnevelni a ta­valyi 121 ezerrel szemben. Ennél többre is lenne lehetőség, azon­ban egyelőre kevés a keltetőgépek és az előnevelek férőhelyeinek száma. 1965-ig azonban újabb 26, egyenként tízezres keltetőgépeí vásárolnak, újabb 20 ezer férő­helyes kacsanevelőket építenek, s az ötéves terv utolsó évében már mintegy 100 ezer pecsenyekacsát nevelnék a saját, 16 ezres törzsál­lományuktól. Megyénkben tehát lényegé­ben nem csökkent a sertésállo­mány. A szövetkezetekben ugya­nis évről évre fejlődött. Az a visszaesés, amely az egyéni és háztáji gazdaságok némelyikében megmutatkozott, figyelemre mél­tó, le kell vonni belőle a szüksé­ges következtetést, mert most az a feladat, hogy a szövetkezetek és a háztáji gazdaságok tovább nö­veljék kocaállományukat, hogy jövőre megyénk még több hízott sertést adjon a népgazdaságnak. Dupsi Károly Félszázezer forint jövedelem primőrökből Vízre engedték kacsák első csoportját Biharugrán A saláta és a retek helyébe paprika és uborka került az összevonásnál egy sor beruhá­zást megtakaríthattunk, mert a közös vállalat új beruházás nélkül is meg tudja oldani feladatát. A Hajtóműgyár és a Felvonógyár egyesítése következtében a kapa­citás-növekedés jelent komoly előnyt. Lehetne a példákat sorol­ni, de úgy gondoljuk, az a fon­tos, hogy jóindulattal kezdjünk a munkához, ne a kívülállók sze­mével bírálgassunk, hanem lássuk be, hogy a kapitalizmussal folyta­tott békés verseny az eddiginél hatékonyabb vezetési módszereket követel meg. a gazdaságosság fo­kozása, a korszerű termékek gyártása területén. A politikai és gazdasági veze­tőknek egyaránt . nagyon fontos feladatuk tehát, hogy az átszerve­zés során érintett dolgozókkal részletesen és emberségesen tár­gyalják meg az ő személyüket érintő és általában az egész át­szervezéssel járó tennivalókat. Sajnos a tapasztálat sokszor azt mutatja, hogy éppen az embereket nem veszik kellően figyelembe. Márpedig az üzemek összevonásá­nak is az ember szolgálata, életé­nek megjavítása a célja. Orsói János A gyulai Népköztársaság Tsz 3500 üveg alatt ter­mesztett primőröket A primőrtermelés nagy részét már piacra adták. 150 üveg alól mintegy 10 ezer fej salátát, 50 üveg alól pedig több száz cso­mó retket adtak át a MÉK-nek, illetve szállítot­tak Budapestre. A korai szállításokból 50 ezer fo­rint jövedelme volt a' ter­melőszövetkezetnek. A felszedett primői'ök helyébe — kihasználva minden üveget — azonnal paprika és uborka került. Néhány hét múlva ezt is elszállítják. Az É. M. 44. Állami Építőipari Vállalat (Budapest V., Kossuth bajos tér 13—15.) azonnal felvesz ács, állványozó, kőműves szakmunkásokat, valamint KUBIKOSOKAT és SEGÉDMUN­KÁSOKAT. Szállást és napi kétszeri étkezést biztosítunk. Munkaruhát 6 hónapig nem adunk. Szerszám szükséges. Ta­nácsigazolást kérünk. Munkahelyek csak Budapesten. 143

Next

/
Oldalképek
Tartalom