Békés Megyei Népújság, 1963. április (18. évfolyam, 77-99. szám)
1963-04-03 / 78. szám
1963. április 3.. 3 Szerda A magyar és szovjet vasutasok közti barátság csabai példája Van egy szocialista brigád Békéscsabán, a „MÁV fűtőház November 7 műszaki kocsi vizsgáló brigád”, az amelyiknek Hajdú János a ,kapitánya”. Április 4-én veszik át ünnepélyes formában az oklevelet a Vasutasok Szakszervezete és a MÁV békéscsabai fűtőház főnöksége kezéből. A Szocialista brigád cím elnyerése annak bizonyítéka, hogy a munkában mindnyájan példamutató módon helytálltak, a szerződés minden pontjának eleget tettek: erős megbízható, jó közösséggé fejlődték. Ha meggondoljuk, hogy kocsivizsgáló munkájuk jó vagy rossz végzésétől súlyos összegű értékek menthetők meg, vagy válhatnak kárrá, s gondosságukat, lelkiismeretességüket a határon túl futó kocsik, vagonok is hirdetik, el kell ismernünk, hogy az oklevél méltó kezeikbe kend. Van azonban ennek a kis közösségnek még egy másik érdekes oldala is. A minap a Magyar— Szovjet Baráti Társaság Békés megyei elnökségén bemutattak egy régi-régi MSZBT aktivistának, Müller Dezsőnek, az említett brigád egyik erősségének. A fentieket tőle tudom. Büszkén újságolta, hogy a fűtőházi pártszervezet, szakszervezet és a szakvonal értékelése szerint vállalásuk teljes, az oklevél jogos. Táskájából elővette a brigádnaplót, hogy azzal is alátámassza mindezt. Mindjárt az első oldalon ezt olvashattam: „November 7 szocialista brigád naplója. E név kötelez benneteket. Legyetek méltók e névhez!” A továbbiakban — ahogy ez már a naplóműfaj természetéből adódik — a brigád életének kisebb-nagyobb eseményeiről értesülhettem. Amellett méltató bejegyzéseket is találtam, ilyen aláírásokkal: „A budapesti nyugati műszaki kocsiszolgálat főnöke”. „A rákosrendezői Május 1 szocialista brigád”. „Az MSZBT Békés megyei elnöksége” és így tovább. Persze kíváncsi lettem, hogy kedves, de egyszerű baráti jókívánságokról vagy többről van-e szó? — Céltalanul, csak úgy felszínes udvariaskodásból nem szoktak brigádokkal naplózgatni, leveüez- getni. Oka és értelme van annak — mondta Müller bácsi, majd így folytatta: — Itt vannak a rákos- rendezőiek. Egymással tapasztalatcserét folytató, egymást segítő két közösség fogott kezet. A vasút két azonos szolgálati ága közötti újszerű kapcsolat ez, úgy vélem. Vagy itt ez a másik eset — húz elő szovjet bélyegekkel megrakott borítékot. — Levelezésbe kerültünk a moszkvai Nikoiáj fűtőházzal. így kezdődik a levél: „Baráti üdvözletünket küldjük drága csabai vasutas barátainknak. Örömmel üdvözöljük azt a törekvésüket, hogy a magyar és a szovjet vasúti munkások közti barátságot kiszélesítsék...” Soraik mellé egy gyönyörű színes képsorozatot is mellékeltek Moszkváról. A csabai MÁV fűtőház November 7 szocialista brigádja már szövi is a terveket: meghívják szovjet társaikat ide és ők is ellátogatnak Moszkvába egy kis kocsiműszaki tapasztalatszerzésre és egymás közvetlen baráti megismerésére— H. B. Összevonták a Békéscsabai Ruhagyárban a speciálgépeket és a vasalókat A Békéscsabai Ruhagyárban hétfőn reggel fél 6 órakor új üzemrész indult. Bár átalakítás és új beruházás nem történt, a mű- helyrészek átcsoportosítása mégis egészen speciális, új üzemrész indulását jelenítette. A szervezeti intézkedés lényege az, hogy a speciálgépéket és a vasalókat egy üzemrészben vonták össze, és ezzel elkerülték a ruhaneműk nagyobb távolságra való szállítását. Bár az új üzemrész is a korábban elfogadott létszámtervvel dolgozik, a termelékenység növekedni fog. Az idegen rám meredt. — Nem kapta meg az elnök levelét? Hogy jövök és fogadjon szeretettel? Mondtam én néki, hogy ajánlva adja fel, dehát az elnök fél a gazdasági válságtól és úgy gondolja, hogy ott spórol, ahol tud. Az amerikai posta meg, tudja, milyen... Elnök. Levél. Nincs ajánlva. Amerikai posta. Pista legyek, ha értem. Az idegen felállt, szertartásosan meghajolt és átadott egy borítékot» — Ha elveszett, itt a másolat. A megbízólevelem. Felnyitottam. Válóban az elnök írta alá. Hogy ez és ez az úr az ö személyes különmegbízottja és mindenki álljon a rendelkezésére. — Uram — szólt az idegen — sürget az idő. Támaszpontjaink, hogy józsefvárosiasán fejezzem ki magam, „be vannak lőve”. Éppen ezért elhatároztuk, hogy tengeralattjárókra szereljük minden bázisunkat. És ezek sétálnak majd a tengeren. Vagy parancsra a víz alá mennek. Nyilván önnek is lesz szüksége néhány tengeralattjáróra. De ez még nem elég. Kitűnő rakétáink vannak; szezon végi kiárusítás, mielőtt jön a lefegyverzés. Polarisok. Hallott már róluk? Egy-kettő bedöglött, az igaz, de látott már selejtmentes termelést? Szóval itt az idő, most vagy soha, vásároljon Polaris-rakétát. Igazán olcsón adjuk, csak a szövetségese, inknek, és önnek olyan megbízható arca van. Biztosan elkel néhány tucat rakéta a háza táján. Mennyit szabad felírni? Sírjak vagy nevessek? Nyilván megbolondult ez a pasas, hogy pénzes palinak néz. Miből vegyek én Polaris-rakétát? És minek? Sáskát irtsak vele vagy a gyereket jutalmazzam meg a bizonyítványosztás után? — Soha vissza nem térő alkalom — folytatta az idegen. — Az elnök nagyon fog örülni, ha európai szövetségesei vásárolnak tőle, kell az a kis dohány és nagyon előnyös vétel. Részletre is lehet vásárolni, egy kis előtakarékos- sággaL A borsó nagyüzemi termesztésének úttörője Nagy a gondja. Év végéig a gaz. daságnak tízezer hízott sertést kell értékesítenie, s a hagyományos ta. karmánytermesztési módszer eny- nyi jószágnak nem biztosít elegendő fehérjét. Egyik napja ugyanúgy, mint a másik töprengéssel, kutatással, hazai és külföldi szaklapok, kiadványok tanulmányozásával, késő éjszakába nyúló vitával telik él. A megoldás sokat váratott magára. De egyszer azután minden jött. A takarmányborsóra esett a választása, mint jgen értékes fehérjét adó növényre. A hozam meny- nyisége azonban elkedvetlenítette. Jó termés esetén holdanként 8—12 mázsát várhat az ember. Ez plédig roppant kevés. Legalább 20 mázsát kellene holdanként termelni, hogy a tízezer sertés takar, mányozását biztosítani tudják. De hogyan? Hiszen azok a nagy szak- tekintélyek, akik annak idején a takarmányborsó termesztéséről doktori, kandidátusi disszertációikat írták, ők sem tudtak holdanként 20 mázsa takarmányborsó termést számba venni. A hagyományos termesztés útját követve ez ma is lehetetlen. Éppjen ezért Terven felül 13 és fél millió forint nyereség egy év alatt Megyénk állami gazdaságai a rendkívül aszályos 1962. évben terven félül tizenhárom és fél millió forint nyereséget adtak a népgazdaságnak. így összesen ötvennyolc millió 455 ezer forint nyereséggel zárták az évet. Jó munkájukért nyereségrészesedés és prémium címen összesen hatmillió-kettőszázezer forintot kapnak a dolgozók. A nyereségrészesedés osztását megkezdték. Elsőnek a Gyulai Állami Gazdaság rendezett évzáró ünnepséget, ahol 26 napi munkabérnek megfelelő átlag nyereségrészesedést kaptak, a nyolc—tíz éve itt dolgozó törzsgárda azonban — melynek 125 tagja van — hatheti keresetnek megfelelő részesedést kapott. De szépjen osztanak a bánkúti kertimag gazdaságban, Hidasháton és az Orosházi Tangazdaságban is. kellett a borsótermesztésben is új utat keresni. A főagronómus ennék az útnak vágott. Olyan príma vetőágyat készíttetett a magnak, amilyet a jelenlegi körülmények csak megengednek. Közben kezébe került egy Szovjetunióban kiadott tanulmány, amelyben a hektáronkénti 60 mázsa szemtermés elérésére „bevetett” agrotechnikai eljárások voltak felsorakoztatva. Ennek alapján a kétszeres gabonasortávolságot leszűkítette 12 —14 centire, s a 80—90 kiló borsó lkezdődik a brigádgyűlés. Megválasztják a jegyző- könyvvezetőt. Egy igen szűkszavú ember üdvözli a megjelenteket, ismerteti az összejövetel célját és felkéri a mellette ülőt, mondja el, mit javasol a traktorosok pártcsopxxrtja a termelés fokozására. Egy középtermetű, 35—40 év közötti, határozott tekintetű férfi áll fel. Ruházata igényes. Nyakkendőt visel. A mellettem ülőtől tudom meg, hogy traktoros. Hallgatom szigorú következetességgel szőtt mondatait. A munkaverseny, ről beszél. — Jó traktoros — suttogja a szomszédom. — Most azt akarja, hogy mások, akik még nem közelítették meg a jók színvonalát, ki. érdemeljék a megtisztelést. „Versenyezzünk a szocialista brigád címért. Lássuk, melyik brigád, hogyan használja ki a gépet, mekkora teljesítményt ér el, milyen anyagokat használ fel, s főként mennyit, hogyan él, s tanul-e?” Figyelnek az emberek. A jelentős kereseti lehetőség, az ember megbecsülése, a gép szeretete, a jobb minőségű munka a téma. De ez még nem minden. Hiszen az ember élete nemcsak munkából áll. Ott a család, a feleséggel és a gyerekekkel is törődni kell. A kíváncsi gyermek nemegyszer érdeklődik az elektromosságról, a helyett 160 kiló vetőmagot használt. A korábbi 3—i centis vetésmélységet kétszeresére növelte. Körösi Zoltán, a Felsőnyomási Állami Gazdaság főagronómusa ezzel a tettével felíratta magát a borsó nagyüzemi termesztésének úttörői közé. ö és munkatársai töretlenül bíznak abban, hogy az el_ gondolása alapján elvetett borsó holdanként megadja a 20 mázsát, és a gazdaság teljesíti a 10 ezer motorokban végbemenő folyamatokról, s ezt mind-mind el kell magyarázni, hogy ne csak erősnek, nagynak, hanem okosnak is tartsa az apját. A tudást pedig nem lehet a boltban megvenni. Ennek megszerzéséért áldozatot kell vállalni, tanulni, művelődni kell. S ezt a példamutató magánélet ajánlja. A jelszó: „Szocialista módon élni, dolgozni és tanulni” elárasztja a termet. De amikor a sarki csárdára terelődik a szó, egy ember felemeli a fejét. „Hót cikkor inni sem szabad?” De szabad, csak módjával. Először legyen meg a családnak az, amire szüksége van, s néha-néha a munka befejezésével be lehet oda térni, de csak emberséggel — hangzik. A kezek szavazásra emelkednek. Valóságos kézerdő. Ellenvélemény nincs. Mindenki szociális, ta módon akar élni, dolgozni és gondolkodni. Erre az útra térnek az itteni traktorosok. Pótolják majd az általános iskola hiányzó osztályait, technikumba, egyetem, re jelentkeznek, hogy sokak tudományának felhasználásával többre bírják az éleki Lenin Tsz határát. v Szép kezdeményezés, igazi szocialista gesztus. Elekes István tette, akiben szenvedélyes vágy él a szocialista emberré válásért.-sík. Kertészeti bemutató az orosházi Béke Tsz-ben hízott sértés eladását. —síkEllenvélemény nincs Megmakacsoltam magam. A feleségem sincs itthon, még majd szemrehányásokat tesz, hogy minek pazarolom itt a család pénzét, amikor függönyt akarunk venni. Rákiabáltam az idegenre. — De most aztán elég! Nem veszek semmit és punktum! Nem elég, hogy betör egy tisztességes Tekintettel arra, hogy Orosháza és a járás termelőszövetkezetei célul tűzték ki az idén a nagyüzemi kertészet minden eddiginél na. gyobb arányú fejlesztését, szükségessé vált többek között különböző gyakorlati tapasztalatok elsajátítása is, amelyet a közös gazdaságok tagjai egymás közt igyekeznek megszervezni. Mivel a Béke Termelőszövetke. zet egyike azoknak a közös gazdaságoknak, ahol az élvonalba jutottak a kertészkedéssel, a mező- gazdaságot irányító szervek április 1-én itt rendezték meg a tapasztalatcsere-bemutatót, amelyen részt vettek a járás és a város szövetkezeteinek kertészeti szakemberei, valamint vezetői. A Béke Tsz kertészetében sok hasznos tapasztalatot gyűjtöttek, amelyeket a saját gazdaságukban is eredményesen felhasználhatnak. család otthonába, ráadásul még rakétát akar nekem eladni? Üdvözlöm az elnököt és mars! Az idegen zavartan felállt és összecsukta az aktatáskáját. — Tisztességes család? Hát nem a kancellár úr őexcellenciájához van szerencsém? — Nem kérem. Placsek Döme vagyok és ez itt a Jászfényszaru- köz 4/b. Az idegen felpattant, kirohant az előszobába, magára rángatta a kabátját, felcsapta fejére a köcsögkalapot és kiviharzott az ajtón. Az ilyen alakok nem hagyják az embert aludni. Marthy Barna jwmm AJÁNDÉKOZZON* HÚSVÉTRA AWOÖÖÁWOC FOTÓALBUMOT EMLÉKKÖNYVET 46—140 Ft-ig ä| 50: j 4 Ä ifi 26-tól 40 Ft-ig ffZZ
