Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-12 / 59. szám
1963. március 12. 4 Kedd Miért hag'fta el sok dolgozó a Gyomai Építőipari Ktsz-t? Sok tréfa, vidám jelenetek a nőnapi ünnepségeken Kezdhetnénk úgy is ezt az írást, hogy szó szerint közölnénk Czeg- lédi Ferenc segédmunkás levelét, aki a Gyomai Építőipari Ktsz-hen régebben uralkodó tarthatatlan helyzetet tárta fél őszinte nyíltsággal. Kommentár nélkül is elegendő volna ez az írás ahhoz, hogy súlyos következtetéseket vonjon le az olvasó a ktsz régi vezetőségéről, abból az áldatlan állapotból, amelybe néhány hónappal ezelőtt taszították a torzsalkodás, az egymást érő intrikák, rágalmazások az egész kisipari szövetkezetét De önmagában mégis szubjektív színezetűnek tűnne ez a levél. Elsősorban azért, mert csak a felszínen jelentkező hibákra mutat rá, s nem elemzi: miként burjánozhattak el annyira a hibák, melyek aztán sok-sok dolgozót űztek el a ktsz- től Főkönyvelő — erkölcsi bizonyítvány nélkül Hogy Aszta képet kapjunk az egész ügyről, el kell mondani: éppen négy esztendővel ezelőtt alakult meg Gyomán az építőmunkások kisipari szövetkezete. Az igazsághoz tartozik, hogy ennek legaktívabb kezdeményezője Ki- szely Géza kőműves volt, aki 44 ezer forint takarékban gyűjtött pénzével segítette az első hónapokban a szövetkezés életrékelé- sét, s utána is saját motorkerékpárjával, saját benzinjét használva látogatta munkavállalás miatt a járás községeit. Noha költségeire később megszavazott háromezer forintot a közgyűlés, a mai napig sem vette f<ú a jogosait járó összeget... Abban az időben volt napirenden a falu szocialista átszervezése, s a tsz-építkezések folyamatos munkát biztosítottak a ktsz- nek, amely Kiszely Géza' elnök vezetésével megerősödött. Üj tagok, segédmunkások, műszaki és számviteli szakemberek kerültek a szövetkezetbe, amely már megengedhette magának, hogy főkönyvelőt is alkalmazzon. Ebben az ügyben éppen Kiszely Géza kardoskodott egy olyan ember mellett, aki korábbi törvénytelen cselekedeteiért nem kaphatottf!) erkölcsi bizonyítványt. Ez pedig egy bizalmi állás betöltéséhez feltétlenül szükséges. Az elnöik vállalta mindezért a felelősséget, s így került a ktsz-be főkönyvelőnek Uhrin Gyula, ezzel egyidőben pedig műszaki vezetőnek Könczöl János. ÜJ posztjukon nemsokára valamennyien „elsők” akartak lenni az intézkedések jogában. Ezért aztán sokszor előfordult, hogy utasításaik keresztezték egymást, am/i a három vezető között nézeteltéréséhhez vezetett. Mindezt látták a dolgozók és aszerint oszlott meg a táboruk, hogy melyik vezetőnek adtak igazat. így alakult ki lassan két csoport a ktsz- ben. Egyik, amelyik Könczöl és Uhrin pártján állt, másik, amelyik Kiszely mellett kardoskodott. Ki nem fíze*eit órabérek Ä nézeteltérések sokszor fob- banásig feszültek és kitörtek a ktsz közgyűlésein. Egy alkalommal Czeglédi Ferenc szóvá tette ezeket a súlyos hibákat. Megbírálta a főkönyvelőt, s a műszaki vezetőt, akik, ahogy mondta: „saját embereiknek” jobban kedveztek a munka- és az anyagkiutalásoknál. Mi léét a bírálat vége? Elüldöztek őt a szövetkezettől. „Nem veszekedéssel, hanem azzal, hogy olyan kevés pénzt fizettek, hogy eljöttem magamtól” — írja erről Czeglédi. Szembeötlő igazságtalanságokat követitek el vele szemben, csak azért, mert a vélt igazságot Kiszely mellett látta, és ezért síkra is szállít. Egy alkalommal például vagonnyi homokot kellett kirakni az állomáson. Ezért a munkáért a főkönyvelő 66 forintot számoltatott el részére. Ugyanakkor ugyanennyi mázsa homok kirakásáért Neigart Lajosnak, egy másik segédmunkásnak 92 forintot fizettek Id. Vagy egy másik példa a sok közül. Uhrin kútásással bízta meg Czeglédi Ferencet. A 9,6 méter mély kút ásásáért', amelyen 45 órát dolgozott, 112 forintot fizettek ki neki. Ebből a nevetségesen alacsony összegből e nehéz fizikai munka órabére még 3 forintra sem futja. Nemegyszer fordult elő az is, hogy borítékában száz forinttal kevesebb ösz- szeget talált annál, mint ameny- nyi járt volna neki. Mikor ezt szóvá tette, azt felelték: biztos a brigádvezetőjének számoltak el véletlenül többet, kérje el tőle a 100 forintot... Nem csoda, hogy ilyen körülmények közül elmenekült Czeglédi és jó néhány társa, mint például, ahogyan a levelében írta: Kovács László festő. Kiszely László ács, Brandt Lajos esztergályos. Gál villanyszerelő és sok más szak- és segédmunkás. Mert nem volt pártszervezet A vezetők torzsalkodása így vezetett a jó munkások egy részének elmenekülésére, s mindez azért fordulhatott elő. mert a ktsz-hen nem volt olyan szerv, amely elejét vegye a hibáiknak, helyes irányba befolyásolja a vezetők és dolgozók energiáját. Igaz, akadtak kommunisták a szövetkezetben. De nem volt pártszervezet, amely egybefogta volna őket, s ezért nem tudtak egységes álláspontra helyezkedni a vitás kérdésekben. S mivel a pártellenőrzés hiányzott a gazdaságvezetésben, általában a termelésben, sok egyéb visszás dolog is előfordult a ktsz életében, mely alkalmat adott p«ró és kontra a különböző vélemények kialakulására. Ilyen visszás helyzet adódott például abból, hogy az ellenőrzés hiánya miatt kétszer is összedőlt a dévaványai Szociális Otthon, ktsz által épített kerítése. Elmulasztották itt a megfelelő talaj- vizsgálatot, s a hibáért egymásra igyekeztek hárítani a felelősséget a vezetők. Ilyen visszás, intrikára alkalmat adó helyzet keletkezett miután az enrődiekkel egyesült a ktsz, s az ottani raktáros öt mázsa cementet adott kölcsön egy illetőnek, aki viszont pénzt fizetett a „kölcsön” cementért. Kiszely maga is követett el szabálytalanságot nem egy ízben, a gépkocsi önkényes használatában. Ebbe aztán belekapaszkodtak Uhrinék. S mivel Kiszely háromhónapos elnökképző tanfolyamról hazajövet élesebben bírálta őket az észlelt hiányosságok, a felszökő rezsiköltség miatt — szemébe vágták neki, hogy az ilyen nem hivatalos autóutak ma“ a növekedett a rezsiköltség. Nem. volt pártszervezet, amely megakadályozta volna A vi'ák elfajulását. a KIOSZ megyei szervének kellett rendet teremteni a vezetésben, pontot tenni a viták végére. A vizsgálat során sok bi- zonyítatlan dolgot vagdostak egymás fejéhez a vezetők, amelynek felsorolása nem célunk, mert a szubjektivitás, egymás lejáratása irányította mindkét fél vádaskodásait. Tény — s ezt még egyszer szeretnénk aláhúzná, ha elevenen működő pártszervezet van a ktsz- ben, akkor nem fajulhattak, volna odáig a nézeteltérések, hogy végül is Kiszely Géza és Könczöl János elkerült a szövetkezettől, Uhrint pedig alacsonyabb beosztásba helyezték. Kiút a hibákból Hogy egyetlen módja volt a .megoldásnak ez a radikális intézkedés, az vitatható. Kiszely, aki maga is sok szabálytalanságot vétett elnöksége alatt, most keresi az igazát. Ügy véli, ha bűnös, bizonyítsák ezt be, és ennek meg telelőén büntessék meg a törvény előtt... Erkölcsileg azonban, mint a ktsz vezetője, sok mindenért ő is elmarasztalható. Az egész ügyet csupán a tanulságok miatt írtuk meg, melyet az esetből levont a járási pártbizottság. Ez a tanulság pedig, hogy nem fejlődhet napjainkban egészségesen egyetlen termelőegység sem, amelyikben nincs pártszervezet. Az elmúlt hónapok példájából okultak Gyomán. A ktsz élére egy fiatal szakmunkást állított a közgyűlés, Fridrich elvtárs személyében. aki öthónapo® einökképzó tanfolyamot végzett, s rátermettnek bizonyult már eddig is arra, hogy a régi hibák maradványait felszámolva jól irányítsa a szövetkezetét. Ebben segít most már neki, s az új vezetőségnek a nemrég alakult üzemi pártszervezet is, politikai munkával, s a termelés páirtellenőrzésével. Varga Dezső Már szinte hagyományossá válik, hogy a nemzetközi nőnap alkalmából egyes vállalatok és üzemek férfidolgozói vidám műsoros esteket rendeznek a nödolgozók tiszteletére. Békéscsabán a DAV dolgozói már hetekkel a nemzetközi nőnap előtt vidám műsorral, tréfás jelenetekkel készültek az ünnepségre. A kedves és hangulatos műsoros est után megvendégelték az asszonyokat és lányokat. Ugyancsak hasonló tréfás műsoros estet rendeztek március s-án, a Gyógyszertár Vállalatnál. Különösen jól sikerült A fodrásznál cimü jelenet és a divatbemutató, melyen férfiak öltöztek be manekennek. A legérdekesebb volt és a legtöbb tapsot kapta a „zsákruha-modell”, mely eredeti zsákból készült. A Körös Állami Áruház férfidolgozói és a szakszervezet, a Kossuth Biteremben vacsorán látta vendégül a vállalat nődolgozóit. A nők megbecsülése, munkájuk elismerése érződött ezeken az ünnepségeken. Képeink a nőnapi rendezvényekről készültek. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa ünnepi nagygyűlést rendezett a szakszervezeti nőaktívák részére. Az ünnepségen Vas- Witteg Miklós elvtárs, a SZOT alelnöke mondott beszédet. Képünkön az előadó a nőaktívák egy csoportjával beszélget. A Dél-Magyarországi Áramszolgáltató Vállalat férfidolgozói által rendezett műsoros est egyik vidám jelenetéről készült felvételünk. K. J. (Fotó: Kocziszky László HltlMGI \Y 32. Antiba osont minden szomorúság, amely az éjszakában tanyázott. Fáradtan, nyugodtan szólalt meg. —- Nehéz lehet, tudom. Nekem se könnyű. Ha szereted Klárit, el kell menned a faluból. — Mert utadban vagyak?!... — Mert leinternálhatnak! — Miért?... — Kulák vagy. Dani térde megroggyant, mintha ház omlott volna a vállára. Megint érezte a hurkot, amely tavaly ősz óta annyiszor szorította már a nyakát. Erőlködve tudott csak beszélni. — Ember vagyok, édes jó barátom. Ha bűnöm van, cipeljenek bíróságra. Ha teher vagyok, üssenek agyon. Csak élni ne hagyjanak így... A hosszú legény előbbre billentette fejét, lába mellett tanácstalanul tóbálta a pumpát. Percekig hallgatott. — Ha ember vagy, akkor legyen belátásod — mondta végül halk határozottsággal. — El kell menned. Legalább addig, amíg nem tesznek igazságot. Ne hozz bajt a feleségedre meg az apósodra. Tőlem meg ne tarts. Becsülöm magamat annyira, hogy mások is becsülhessenek. Többet nem mondhatok. Lehajolt a kerékpárért, fölcsatolta a pumpát és szó nélkül el- karikázott. Dülöngélve gurult alatta a bicikli. Kőhajításnyira meg is állt, visszaszólt: — Ha elmész, olyan helyre állj dolgozni, ahova legjobban kell az ember. Akkor fél esztendő múlva apádat is hazahozhatod. Dani mozdulatlanságba fásultan állt az út közepén. Megvárta, míg semmivé enyész a távolodó bicikli nyikorgása, aztán ráérősen indult hazafelé. Megint orgonái tak a farkaskutyák valahol messze, az országhatár közeié, ben, s benne is nyüszítve jajdul- tak az érzések a gondolattól, hogy megint el kell mennie, de most már egyedül. Pásztoréknak saoba-konyhás házuk volt, mint a legtöbb szegényparasztnak, de az elhurcolt gazda ragasztott hozzá egy féltetős kamraféiét még a háború előtt. Most ezt a szűk helyiséget rendezték be szövetkezeti irodának. Tanácsolták a járástól, hogy nyugodtan sajátítsák ki valamelyik kulák házát, csak hogy hiába múltak a hónapok, a kulák- költöztetés emléke nem akart halványulni a faluban, az bizonyult hát a legokosabbnak, ha nyugton hagyják a lakatot a lezárt portákon. Napközben szólt az öreg Kincses Antinak, hogy beszélni szeretne vele. A párttitkár a rücskösfalu, fehérre meszelt irodában várakozott a sánta elnökre. Jobban félt az öregtől, mint valamennyi felettesétől együttvéve. Vacsora után behúzódott a sze- dett-vedett bútorok közé, egyik cigarettáról a másikra gyújtott, s a sűrű füstben olyannak tűnt a lámpa, mintha nem is levegőben, hanem zavaros vízben világítana. Anti ezen az estén
