Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-10 / 58. szám

1565. március 16. IO Vasárnap SPORT* SEGf T —* Mi a baj Setikém? Fáradtnak Látszik.' Vagy talán beteg? — Az előbbi, szakikám, az előbbi. Képzelje, részt vettem a sportveze­tők kétnapos tanácskozásán Gyu­lán. S abba fáradt bele? ~ Ha mindig közbeszól, sosem érek a végére. Nagyon hosszú a történet. Egyébként, ha csodálkozik, ha nem, abba fáradtam bele. Ügy kibabráltak vélem, hogy rágondolni is rossz. Tudja, a Komlóban kaptam szoba- kat.~ isi Szobákat? =*♦ Nem bírja ki szó nélkül? igen­is szobákat. Megkaptam a 20-ast, s egy házaspár riadtan ugrott szét, amikor benyitottam. XJj kulcs, új meglepetés. A 27-esben ruhatár. Még feljebb avanzsáltam, s a 30- asban javában fújták a kását. A íz­esben meg alighanem az őserdő né­hány lakója költözött. Be se nyitot­tam. Így aztán négy kulccsal a zse­bemben jól kimulattam magam. Reggelig huzattam a cigánnyal azt, hogy aszongya: Édesanyám nem tu­dok aludni... Még most is rekedt va­gyok. —i Akárcsak a Bcs. MÁV kézilab- dós lányai. sh Miért? Azok is mulattak? Nem, ők a halotti éneküket har­sogták Orosházán, a teremkupában nem tudtak csoportelsők lenni, az orosháziak és a hódmezővásárhelyi­ek viszont igen. A MÁV-lányok az­tán a döntő mérkőzésen pótolták, amit elmulasztottak a pályán. —* Gondolom, jólesett az oroshá­ziaknak a biztatás. —> Csak maga ne gondoljon sem­mit, mert a MÁV-lányok a hódmező­vásárhelyi csapatnak tették a szépet. fe4 De hiszen ez... Nem értem. =■» Nyugodjon meg, én sem. sw Az lehet, de én azt nem értem: miért voltak akkor durvák a hód­mezővásárhelyiek, miért verekedtek, sőt egyik kísérőjüket ki is kellett vezetni a teremből. Nem elérhetetlen a nyugalma, hogyha a lejárt vagy közeljö­vőben lejáró tűzbiztosítás helyett korszerű, több kocká­zatot magába foglaló ÉPÜLET ÉS HÁZTARTÁSI ÁLTALÁNOS BIZTOSÍTÁST KÖT. Bővebb felvilágosítást az Álla­mi Biztosító körzetfelügyelői és fiókjai adnak. x SPORT * SPORT « SPORT«SPORT D3el eK 5-* Ezt viszont én értem. Az oroshá­ziak alaposan megkeserítették első­ségüket, s ha most szép játékkal nem sikerült az elismerést kivívniuk, tették ezt sportszerűtlenkedésükkel. r-i Ügy látszik, akkor a héten csúcsforgalom volt sportszerűtlen­ségekben. Hogy-hogy? es Ügy szakikám, hogy a megyei tomászbajnokságra készülő Luki bá- csiékat csaknem kidobta Fáry Kati néni a tornateremből. a» Vigasztalódjanak, nem ők, az egyedüliek. Enyhe vigasz. De, hogy készül­jenek? Hol, a szabadban? rH Ilyet ne is kérdezzen, talán én vagyok az oka, hogy nincs Békés­csabán egy normális tornaterem? Sőt, még abban sem vagyok ludas, hogy az üdvözölendő Homoki-féle kezdeményezést lelőtték, mielőtt a terv elkészült volna. De megsúgok valamit: úgy tudom, a Kati néni másfelé kacsingat. El akar menni. —» No, ha ezt Luki bácsi megtud­ja, nemcsak kacsint, de csókot is ad magának. — Inkább a Békési Fmsz Vörös Meteor lányaitól kapjak. ■—h Csak nem búcsúznak azok Is? — Majdnem. Ugyanis nemigen tö­rődtek velük. Panaszkodni kezdtek, s a JTST elnöke telefonon érdeklő­dött az ügyvezető elnök sportra ál­dozandó szabad idejéről, hogy ezt a nemtörődömséget megbeszéljék. s-i A beszélgetés sikerült és a lá­nyok nem mennek sehova. Ez lo­gikus. ■— Ahogy azt Móriczka elképzeli. A lányok maradnak, de nem az ügy­vezető elnök jóvoltából. Tudja mit válaszolt a TST elnökének? w Nem hallgatództam. —Akkor most hallja: A sportra két perc időm is csak a jövő hónapban lesz. —» Micsoda sportköri elnök lenne belőle. Mit mond Setikém? Bolondgom­bát evett? Éppen ilyenkor mond ilyeneket, amikor a sportkörök ve­zetőségét kiegészítik? Képzelje el, ha... •—1 Elképzeltem: egy ilyen elnök a sportkör élén. Micsoda eredmények születnének ott. — Azt hiszem, jó lenne, ha orvos­hoz menne. rH Ne küldjön sehova. Hát nem érti? Egy ilyen vezető mellett a tár­sadalmi aktívák mit produkálhatná­nak? Végre valóban azok vezetnék a sportkört, akik értenek hozzá. . »KÖSSÖN TOUÉRTÉKESITÉS SZERZŐDÉST h .LIBÁRA. KACSÁRA -W FOLDMUVESSZOVETKEZETNÉL KEDVEZMÉNYEK* 1- KÉSZPÉNZ ELŐLEG A NAPOS LIBA ÉS KACSA BESZERZÉSÉRE K 2. MAGASABB ÁTVÉTELI ÁR. Vasárnapi sportműsor LABDARÜGÄS: Békéscsabán, délelőtt fél Hl ósraikotr Bcs. VTSK—Bcs. Honvéd, előtte 9 órakor Bcs. VTSK n.—Bcs. Honvéd n. barátságos mérkőzés. Délután 3 óra­kor, a Kazinczy utcai sporttelepen Bcs. Előre—Orosházi Kinizsi barátsá­gos mérkőzés. Gyuilán, a Gyulai MEDOSZ a Buda­pesti Láng Gép-gyár csapatával játszik barátságos mérkőzést délután 3 óra­kor. Előtte a Sarkadi Kinizsi—Gyulai Kinizsi n. barátságos mérkőzés lesz. ÖKÖLVÍVÁS: Békéscsabán, az Építők Trefort ut­cai Művelődési Otthonában délelőtt 9 órától megyei ifjúsági serdülő és fel­nőtt egyéni bajnokság. BIRKÓZÁS: Orosházáin, a Spartakusz országos ni. osztályú szabadfogású felnőtt bfar- kózóvensenyét rendezik meg a KIOSZ- székiház nagytermében délelőtt 9 érá­tól. VÍVÁS: Orosházáin, a gimnázáuari tornater­mében délelőtt 9 órától a megyei Di­ák Sportközpont Békés megyei közép­iskolás női és férfi tőr, férfi kard- és egyéni vívóverseny lesz. CSELGÁNCS: Békéscsabán, a Balassi Művelődési Otthonban délelőtt 9 órátóa rendezik meg az országos vidéki ifjúsági csa­patbajnokságot. Kiváló sportmunkás „örök fiatal, örök vidám”. Ez­zel a jelzővel illették Bődi Lász­lót, a békésszentandrási asztalos mestert, amikor szóba jött a ka­jak-kenu szakosztály. Megyénk­ben ez a fiatal sportág rövid idő alatt olyan alapot teremtett ma­gának, hogy ma már kiállja a „vihar” támadásait is. Igaz, Bé- késszentandrás olyan különleges helyzetben van, hogy a Körös csaknem körülnyaldossa a közsé­get, a sportág meghonosodása azonban emberek, társadalmi munkások áldozatkész keze nyo­mán született. Ezek közé tartozik Bődi László is. Az ő irányításával és segítségével építettek újjá hét selejt kajakot. Délelőtt, délután és este a villanyfénynél egymásután öltöttek új ruhát ezek a vízi sporteszközök. Fiatalok barkácso­ló munkája formálta testüket, s közöttük ott volt Bődi László, aki négy évtizeddel maga mögött az úttörők közé sorolta magát, s akik maguk közé valónak tartot­ták őt, befogadták. Nem korával, de valóiban úttörő munkájával formáit erre jogot. Több mint százórai munkája siklik majd tavasszal a Körös hátán. A múlt évben még verse­nyeken is részt vett, s egyszer harmadik, egyszer pedig negyedik lett Szerénységéért és odaadó munkájáért megbecsülik a köz­ségben. MÁR MEGINT! Megfigyeléseim szerint a köz­hangulatra két állapot jellemző: az egyik, amikor büszkék vagyunk a fiatalokra, a másik, amikor már megint baj van a fiatalokkal. Ezek nem határesetek, mint ahogy azt gondolni lehetne, hanem a közvélemény természetes előfor­dulásai. A rendhagyó eset éppen, hogy az, amikor se ilyen, se olyan értelemben nem foglalkozunk az ifjú generációval. Jelzem, ez utób­bi feltevés erősen akadémikus ter­mészetű, mivel olyan időszak, hogy az ifjú építőket ne szidal­maztuk vagy istenítettük volna, emberemlékezet óta nem fordult elő. Mikor szokás büszkének lenni a mai fiatalokra? Mindenekelőtt országos tanácsko­zások alkalmával. Az ilyen tanács­kozásokon a fiatalok egy csapásra komoly előmenetelekről tesznek tanúságot és önzetlenül szolgál­ják a társadalmi haladás ügyét; élenjárnak a termelésben és a ta­nulásban; segítik és tisztelik az öregeket; öntudatuk az eget nyal­dossa és erényeikkel kiérdemlik az aranytartalék megtisztelő cí­met; a felszólalásokban kizárólag úgy szerepelnek, mint az új em­bertípus megszemélyesítői; nincs terv és magasztos cél, amit ne vál­tanának valóra és többnyire ha­táridő előtt; fogékonyak az új iránt és a marad iság elleni kérlel­hetetlen küzdelemben nem ismer­nek határokat; példát mutatnak, amiben csak lehet; optimisták, de nem elbizakodottak, ám, ha a helyzet úgy kívánja, komolyak, mint egy szobatudós, bár a reali­tás iránti érzékük jövel fejlettebb annál; egyszóval okosak, szépek és jók, akikre jogos büszkeséggel tekint a haza felnőtt lakossága, mert úgy látja: jó kezekben van a veteránok öröksége, a mai lét és a holnapi távlatok. Azután véget ér a tanácskozás és miközben szép lassan elcsitul az ünneplés zaja, úgy válnak egy­re komorabbá a felnőtt tekinte­tek. A tények makacsul azt bizonyít­ják, hogy amint befejeződnek a tanácskozások, máris feljajdul a közvélemény: már megint baj van a fiatalokkal! Mikor szokás szidalmazni a fiatalokat? Mindenekelőtt, ha garázda ala­kok leütnek valakit az utcán és erőszakosságokat követnek el a kárvallott menyasszonyával. Mind a mai napig emlékezetes számunk­ra Budapesten a Vágóhíd utcai huligánok esete, amiről közel egy éven át cikkeztek a lapok. Az eset valóban szégyenteljes volt, ám, ha jól emlékszem, az ifjú bű­nözők száma nem haladta meg a hatot. Mégis úgy beszéltek róla, hogy na lám, az ifjúság a huli­ganizmus rabja lett. A társadalom húsz éven aluli tagjai azokban az időkben rettegve bujkáltak az ut­cán, mert soha nem tudták, mikor pofozza fel őket egy felnőtt, a hu­liganizmus elleni küzdelem hevé­ben. S félelmük nagyon is meg­alapozott volt. A felnőttek ugyan­is az általános iskola alsó osztá­lyosaitól húszéves korig minden fiatalban huligánt véltek felfe­dezni. Ez alól csupán a saját gyer­mekük képezett kivételt. Nem sokkal a Vágóhíd utcai malőr után, divatba jött a fekete nadrág. Ez olaj volt a tűzre. A köz­vélemény csak úgy hörgött a fel­háborodástól és a felnőttek fog­csikorgatva megjósolták a szocia­lista haza pusztulását, amit a fe- kete-nadrágos ifjúság fog előidéz­ni. A rendőrségi krómka több olyan esetet följegyzett, hogy a felháborodott tömeg békés ké­ményseprőket félholtra vert, mert fekete nadrágot viseltek. S az if­júság csupán azért nem veszett ki az utolsó szálig az üldöztetés éveiben, mert hamarosan magára húzta a fekete nadrágot a fel­nőtt lakosság is. A fekete nadrágot sorrendben a házi buli követte. Ám a házi buli, érdekes módon, nem kavart fel akkora hullámokat, mint az előjelekből azt hinni le­hetett. Nem mondom, beszéltek, cikkeztek róla, de különösebb fel­háborodás és lelkesedés nélkül, csakhogy neve legyen a gyerek­nek. Meg is lett az eredménye. A házi buli hamarosan csődbe jutott, a nagyfokú érdektelenség követ­keztében. Ha olykor fel is üti még fejét, a fásult közöny és a szénsa­vas üdítő italok nyomják rá bélye­güket. Feltűnhetett a fiataloknak, hogy kezdeményezésüket nem ítéli el a felnőtt társadalom, ezért abbahagyták. A soron következő összecsapás­ra a twist adott okot. Amikor az első twistelő pár hanyatt vetette magát a táncpar­ketten, még úgy látszott, hogy ez­zel kezdetét veszi minden idők legbrutálisabb vérengzése az ifjak és öregek között. Szinte örömmá­morban úsztak a hadviselő felek: végre egy igaza háború a tunyító békében! A felnőtt sajtó őrjöngve támadta az új táncot, aminek kö­vetkeztében a twist, hallatlan népszerűségre tett szert a fiatalok között. Képesek voltak utcán, munkahelyen, iskolában, sőt még otthon, munkaidő után is, párba rendeződve twistéin! S aztán kí­sértetiesen megismétlődött a fe­kete nadrág históriája: előbb csak néhány, majd egyre tekintélye­sebb tömegű felnőtt vegyült el a twistelő ifjúság között és azóta együtt kiáltja mind, aki magyar: Twist! Twist!... Már-már azt hittük, hogy a twist talaján egymásra talál végre ifjú és öreg, s nem lesz több bal­viszály az elütő korosztályok kö­zött, amikor ismét felharsant a hallali és harcba szólította a baj­vívó feleket. Ifjú költőóriások bontottak zászlót a Dunántúl lan­káin, valamint az Élet és Iroda­lom ormain. Kiáltványuk megre­megtette az irodalom öreg falait, s félő volt, hogy porrá lövik azit, a nagy nekibuzdulásban. Nos, a fiatalok és öregek presz­tízsháborúja egyre hevesebben dúl az irodalomban, így annak végső kimenetelét nem áll mó­domban összegezni. Most már vad általánosításokat vagdosnak egy­más fejéhez, amiből kiderül, hogy elérkezett a harc legválsá- gosabb szakasza. Amikor ugyanis valaki vagy valakik saját nézetei­ket általános igazságként hagoz- tatják, ott megbékélésről már szó sem lehet. Ezt a megállapítást — ami mellesleg a sajátom — a fia­talok és öregek emberemlékezet óta pusztító háborúzásainak okait kutatva, akár mértékadó magya­rázatként is elfogadhatjuk. Ilyen dolgokban nem szoktam tévedni. Ivanics István

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom