Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-10 / 58. szám

KÖRÖSTÁJ ___________KULTURÁLIS MELLÉKLET___________ L EGFONTOSABB: A MŰ — Hozzászólás egy interjúhoz — P rdeklodessel olvastam fel, a társulat mindig ki esz- lesznek, három is), ha ezzel a Csoór Istvánnal közölte, hogy találkozzanak nem párosul az írói termé- készult interjút, a Népúj- velük a megyei írók is. Gon- kenység. A legfontosabbak ság múlt vasárnapi számá- dőljünk csak a múlt évi a művek, a jó művek. A Bá­bán. Annál is inkább, mi- Kor társ-estre vagy Móricz kés megyei írók csak úgy vei nyilatkozata döntő ré- Virág látogatására. tudják kivívni az illetékes szóban a TXT írói körével Az írók műveinek érté- megyei szervek elismerését, foglalkozott. Hozzaszolá- kelését és megvitatását is a Köröstáj oldalszámának somban a TIT Békés me- programba vettük. Azon- bővülését, (megtörtént — gyC! Szf76Ze“ a "*■ ban ha egy-egy író művé- Szerk), ha alkotásokat tesz­nek a nek az asztalra. Az írók ^ sz^.nék. néhány _ például Űj Rezső „respublicája" nem tűri megj^zést fűzni. egyfelvonásosának vagy Fi- ^ a rangot és csak a ne­1{± ladeUi Mlhály verseinek vi- vet )Jót s jól, Ebben ^ a 1960-ban a TIT Irodalma taestje _ ahg jelent meg nagy titok” — tanítja Ka­egy-két író, vagy amikor a zinc2yi s a mai ^ Tiszatáj rovatvezetőd sze­szatájlhoz küldött műveket, többen megsértődtek, s azóta meg sem jelentek a kör összejövetelein. Egyetértek Csoór István­nal akkor, amikor a veze- munkáját bírálja. Szakosztálya vette gondjai­ba, és létrehozta az írói kört. A társulat azóta is ott­hont ad vagy pontosabban szólva, adna a helyi írók­nak. Igaza van Csoór Ist­vánnak, amikor arról szól, hogy íróink ezt a lehetősé­get nem használják ki. Ám véleményem szerint a tár­sulat nemcsak „a maga szempontjából szervezi a programot és az összejöve­teleket”, mert nagy gonddal és figyelmességgel arra tö­rekedett, hogy a havi talál­kozókból az írók is profi­táljanak: erre nem sajnál­tuk az anyagi áldozatokat sem. Hiszen az írók nagy része tevékeny és kiváló előadónk, s tagjaink képzé­sét egyik legfontosabb fel­adatunknak tekintjük. Le­gyen az ilyen speciális kép- la&ztami zés is, mint az írék vitái. Természetesen ^ társulat ■ wem nAl mnl hoz is szólnak. Sajnos, né­mely esen értékelték a Ti- lányuk kivételével (Csoór, Szekerczés stb.), íróink nem jelentkeznek írásaikkal. Bi­zonyíték erre a Tiszatáj. A szerkesztőség alig kap meg­felelő Békés megyei anya­got. S talán ez a helyzet a Persze, lényegében tónyle- Népújságnál is. ges vezetőség nincs is, s ez ^ TIT Békés Szeptemberben gimnázium nyílik Tótkomlóson — Dévaványán, Eleken és Vésztőn szerveznek még gimnáziumot — hiba. Ezt a hiányosságot sürgősen meg kell szüntet­ni, ezért azt javaslom, hogy a legközelebbi összejövete­len az írók, a megyei mű megyei Szervezete továbbra is szívesen vállalja, hogy az íróknak helyet ad, s szer­vezetileg is törődik velük. Sőt, szeretné, ha a Békés ösztökélésére alakult ki az a ben- tőség, s hiába folyik pezs- sőséges kapcsolat a Tisza- gő élet a kör rendezvénye- tájjal, melynek elsősorban . Mába sikerülnek az író a megyei írók veszik hasz- _olw-6^llűélko—k (mert nát. S a kor szervezeti teve­kenységére az írószövetség vannak; 82 085261 a ,sze*- vidéki titkára is felfigyelt, halmi és a szarvasi járás- Ha Békés megyét országos ban voltak, az idén márci- jelentőségű írók keresték usban az orosházi járásban velődési osztály, a Népújság megyei művészek közelebb- és az otthont adó szerv a ről is megismernék egy- TIT javaslatára aktív, az mást, műveiket, törekvései - írók ügyeit-gondjait szív- két és céljaikat, ezért áp- vel-lélekkel megértó és rilisban A mai művészeti elintéző vezetőséget kell vá- irányzatok címmel olyan klubvitát hirdet meg, hiába amelyre az írókon kívül a van jól működő veze- festőket, a színészeket, az Évről évre rohamosab­ban emelkedik a középis­kolába járók száma és a városok nagy gimnáziumai, valamint a járási székhe­lyeken működő gimnáziu­mok mellett a nagyobb községek is fellépnek már középiskola-szervezési igénnyel. Az elmúlt évben Medgyesegyházán és Mező­be rényben kezdődött gim­náziumi oktatás, ez év őszén pedig Tótkomlóson, Eleken, Dévaványán és Vésztőn nyílnak meg egy- egy gimnázium 5+1-es for­mában tanító első osztá­lyai. Tótkomlóson a tervek szerint két első osztályban 45—45 diák kezdi meg ta­nulmányait, majd 1965 és 70 között felépül a község­ben a héttantermes, elő­adóteremmel bővített gim­názium. Az építkezéshez szükséges több millió forint egy részét az érdekelt köz­ségek: Tótkomlós, Békés- sámson, Kardoskút és Nagy­kopáncs biztosítja község­fejlesztési alapból és a la­kosság tetemes társadalmi munkával is hozzájárul majd az építkezés meg­gyorsításához. A szeptemberben meg­nyíló tótkomlósi gimnázi­um megbízott igazgatója Nagy József, a község ma­gyar iskolájának igazgató­ja elmondja, hogy a VIII. osztály legutóbbi szülői ér­tekezletén már ismertették az új gimnázium tervét, amit a szülők nagy öröm­mel fogadtak. Az öröm ért­hető, hiszen a tótkomlósi középiskolások eddig Oros­házán jártak gimnázium­MŰTEREMSAROKBÓL VWrfVUVVWVVVVWVVWWVVWCV újságírókat is meghívja. Dr. Krupa András, a TIT megyei titkára József Dezső: Angyika háza. (olaj) ba és azokra, akik kollégi­umban nem tudtak elhe­lyezkedni, fárasztó utazás várt és vár mindennap. Az új első osztályosoknak te­hát ilyen gondjaik már nem lesznek. Gylvicsán András, dr. Csörföly Tibor, Burján Zoltán és még sok szülő megemlítette, hogy a ta­nácstagi jelöiógyűléseken hallottak először az új gimnáziumról és íme, már meg is valósul. Az előzetes jelentkezések statisztikáját vizsgálva kitű­nik, hogy a két tanuló­csoport létszámát Tótkom­lós és a környező községek biztosítani tudják. Csupán a komlósi magyar iskolá­ból 40-en szeretnének az új gimnáziumba beiratkozni, Bókéssámsonról 12, Nagyko­páncsról 4 gyermek jelent­kezett eddig, a komló6i to­vábbképző iskolából is 6- an tervezik, hogy tanulmá­nyaikat a középiskolában folytatják. A technikumok­ba jelentkezők közül is visszavárnak néhányat. A gimnázium osztályait az általános iskola épületé­ben helyezik el. Az elhe­lyezés különösebb problé­mát nem okoz, mert a jö­vő tanévben két általános iskolai tanulócsoport költö­zik el a központi iskolából, így két terem a gimnázium számára teljesen felszaba­dul. A tanári kar zöme is adott: az általános iskolá­ban több egyetemet végzett pedagógus tanít és csupán két-három szaktanárra lesz még szükség ahhoz, hogy a gimnáziumi osztályokban zavartalan legyen a tanítás. Hunyadi József: Ll! Timur és csapata san átkerült. Nem talált e! a megadott címre, a keresésbe belefáradva, egy nyitott vlUába tért be ... Az ismert regény nyomán készült szovjet film, melynek cselekménye Zsenya kalandos utazásával kezdődik, A második világháború ide­jén történt... Zsenya nővéré­vel, Olgával élt, édesanyjuk meghalt, édesapjuk pedig szovjet hadseregben teljesített szolgálatot. Az apa a kisebbik lányt Olga gondjaira bízta, aki aggódó szeretettel vigyázott hú­gára. A szünidőt a két testvér sokáig emlékezetes film-el- a közeli nyaralóban töltötte. Ol- mény. (A sarkad! Petőfi mozi ga utazott előre és Zsenyának mutatja be március 10-én, ma- ■Ér a megérkezése is kalando- Uné előadás keretében.) TULAJDONKÉPPEN — hallgass a nevem, mert... nem is tudom, szabad-e elmondani az embernek efféle igaz történetet? Annyiszor született már félreértés meg harag belőle, hogy — Eh! Döntsék el önök a vitát! Ismerek egy kitűnő bányászt, aki a régi paraszti-élet tengerszemének fenekéről érkezett a bányába, még a felszabadulás előtt. Rövid idő alatt olyan karakán „grü­ner" lett belőle, hogy csalt „bennszülött” odavalósi mondhatta volna róla, hogy Jani bácsi nem ott, valame­lyik kolóniában született. Két dologról lett híres az Öreg: nála jobban nem értett senki a bányamunkához s arról, bármiféle türelempróbát kiállt, csak egyet nem. hogy őt vagy valamelyik csapattagját valaki igazságtalanul le- gorombitsa. Történt egyszer, hogy egy mémököcske, ifjú, bohó, zöldfülű kezdő, aki nem ismerte a pusztáról a bányába szakadt ember rendkívüli érzékenységét, he­behurgya módon igazságtalanul megtámadta, megbün­tette, holott azok követték el a kérdéses hibát, akiket Jani bácsiék váltottak. ÖTEN is alig tudták lefogni! Tombolt, nyítt, őrjön­gött s csak azért nem rúgták ki haladéktalanul a bányá­ból, mert... mert az esetben megállt volna a tudomány a Vili. szinten. A hibát egy vézna, sápadt, csupa csont-bőr emberke követte el, akit csupán Jani bácsi példás irgalma tartott meg a csapatban; másutt tán még csorgatakaritást sem bíztak volna rá. Dehát Jani bácsi tudta, az illető nagycsaládos ember volt s akár vaknak a látás, úgy kellett nekik az a kicsit nagyobb darab kenyér... Az Idő Gályája sebesen repült a Történelem Vizén s egyszer csak — népünk nagy szerencséjére — elkövet­kezett a Felszabadulás. Mindig szebb és emberibb lett Jani bácsi és bányásztársai élete. A kolóniából gyö­nyörű kétszoba-konyha-fürdőszobás, kertes saját csa­ládi házba költözködött. Egyszem fiacskája lassan felcse­peredett, Szegény Jani bácsi tizenhárom esztendős kora óta hajnaltól késő éjszakáig robotolt, akár egy igavonó barom. Persze, hogy fiacskáját már a fúvó széltől is óvta. Le is érettségiztette, majd... elkerült a fiacskája a bányamérnöki egyetemre. Jani bácsi epekedve várta a boldog pillanatot, amikor bányamérnökként tér majd haza a fia! Ez is elkövetkezett! S hogy Jani bácsi boldogsága még teljesebb legyen, ugyanabba az aknába helyezték munkára a mérnök-fiát is, ahol ő dolgozott. Hanem — Ki tudná azt már így utólag megmondani, hogy... hol, hogyan és... mikor és... miért, de — valahol súlyos hiba fészkelődön Jani bácsi fiába. MAR AZ ELSŐ nap első órájában megtörtént a baj. Ne ijedjenek meg, nem szerencsétlenség történt! Bár Jani bácsi szerint még annál is súlyosabb volt az eset. Éppen Jani bácsiék munkahelyére vezetett az újonc mérnök úr ellenőrző útja. Jani bácsi új ácsolatot iga­zított be az orton, nem mozdulhatott el a helyéről. Hej, pedig de nagyon szeretett volna! Ugyanis odakint a vá­gaton úgy bömbölt valaki, akár egy felbőszített orosz­lán. Jani bácsi hökkenten tekintett körül: mi történhe­tett? Kutató pillantása azonnal észrevette: vézna, csu­pa csont-bőr csillése, az a nagycsaládos emberke még mindig nem tért vissza: fáért küldte az elébb. „Uram- fia! Ugyan... mi baj lehet és.., ki rumlizik itt... ép­pen az én ortom előtt?!” Azzal még egy utolsót kop- pant fejszéje foka a helyére ugró süveg fán, aztán sebe­sen törtetett az öreg kifele. Majd eldőlt! Jézus! A... tulajdon fia ordibál!... Még pedig: azzal a gyámoltalan kis nyomorult csillés­sel! De úgy ám, hogy majdnem összemegy tőle a vágat! Amikor meglátja az apját, zavartan elhallgat. Ám még egy utolsót rettenetesen morran: „De meglegyen egy óra múlva, mert lenyelem keresztben! Nem tűrök semmiféle mulasztást, majd megtanítom magukat a rendre!” JANI BÁCSI azonnal látja, a „mérnök szaktárs” ész­revette: hiányzik néhány sínszeg. Ezért korholás jár, dünnyögte magában, amíg a csillése elsírta bánatát. „Mondtad neki, hogy... három napja igényelted már a pótlást, de máig sem kaptad meg?!” „Mondtam hát! De csak ordított velem, mint aki tigrisszart evett! Hall­hatta a ’kedves’ fiát. .!?” — Itt maradtok! — hörkent Jani bácsi társaira: —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom