Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-01 / 50. szám
1903. március 1. 5 Növekvő milliók Hogyan emelkedett a községfejlesztés összege néhány év alatt? — Új létesítmények — Egyre többen végeznek társadalmi munkát Egy-egy hírben vagy tudósításban gyakran beszámoltunk lapunkban a községi ej losztés eredményeiről és fényképeket közöltünk a megvalósult létesítményekről. Az elmúlt napokban készült el a megyei tanács községfejlesz- tósi csoport járnál az a jelentés, amely tartalmazza azokat az ősz- szegeket, számokat, amelyek meg. mutatják, hogy 1962-ben hány forintért, mit is építettünk. És az egyszerű számadatok mögött több kilométer hosszú járdák, új tantermék, vízhálózat, kigyulladó villanykörték százai sorakoznak községeinkben és városainkban. De mielőtt az elmúlt év érdekesebb adatait elmondanánk, még érdemes egy pillantást vetni egy még régebbi dátumra. A községfejlesztés fogalma szinte egyidőben jelentkezett tanácsaink megalakulásával, de első igazi szervezettséggel crak 1958- bam kezdődött meg. Égy tv múlva megalakult már mindenütt a községfejlesztési csoport is, amely szervezte és irányította a munkát. Az azóta éltéit esztendők bizonyítKiállfiás és anlcét a családi ház és társashá? építéséről A Békés megyei építési ankétok keretén belül március 2-án, délelőtt 10 órakor kiállítás nyílik Békéscsabán a Munkácsy Mihály Múzeumban. Ezt követően március 3-án délelőtt 10 órakof' a családi ház és társasház építéséről tartanak ankétot, amelyen többek között a telekszerzésről és építési anyag beszerzéséről, s az építőművészetről is előadások hangzanak el. ják, hogy a községfejlesztésre befolyt összegek, a lakosság forintjai jó kezekbe kerültek, s a községek és városok szépítéséért fáradozók munkája nem volt hiábavaló. 1958-ban a községfejlesztésre megyénkben 29 millió 160 ezer forintot fordítottunk. A következő évben már 58 millió forint szolgálta a községek és ván-eok szé- pülósét Mit mutatnak az 1962. év számai? A községfejlesztési tervek — hozzászámítva a tervezett társadalmi munkát és a helyi anyagok felhasználását is akkor — 79 millió 852 ezer forintot jelentettek. Ezt a végleges adatok szerint megyénk túlteljesítette: 96 millió 4U"7 ezer forintra. Az elmúlt évben tovább folytatódott a községek utcáinak és útjainak korszerűsítése. A megyében 5270 folyóméter szilárd burkolatú út és 55 OÍO folyóméter szilárd burkolatú járda készült el. Legtöbbéi a mezőkovácsházi járásban ép tettek, mégpedig 12 150 folyóméter járdát. A békési járásban 11 900 folyómé'ert. A szeghalmi járásban ledig 0734 folyóméter járda készült el. A villamoshálózatra tjabb száz^ ezreket fordítottak. Több mint 40 | kilométer hosszú vezeték készült j el. Itt is a mezőkovácsházi járás vezet 11 kilométerrel, Szeghalom j 10, míg Orosháza 5 kilométer j I hosszú vezetéket épített. Már csak j érdekességként említjük meg, hogy a községek és a városok kül- j területén 468 újabb fényforrást ! helyeztek el. Az elmúlt évben 12 kutat fúrtak a megyében. Battonyán, Mező-! I gyánban, Köröstarcsán és Szarva-j | son törpevízmű építése fejeződött j be és elkészült a gyoma—endrődi regionális vízmű is. A községfejlesztési alap egyik fontos tétele a kulturális kiadás. Ehhez az állam is nagy segítséget ad, így Békéscsabán, Telekgerendáson és Muronyban felépült új óvodák 140 gyermeknek biztosítanak otthont. Általános iskoláknál hat tanterem és négy pedagógus-lakás is épül. A községfejlesztési alapból 407 ezer forintot fordítottak a továbbtanuló egyetemisták társadalmi ösztöndíjára. Az elmúlt évben Kétsop- ronyban, Körösnagyharsányban, Végegyházán és Nagy bánhegyesen állami segítséggel új művelődési otthonokat adtak át. A megyében épült még ezenkívül egy sportpálya és két öltöző. Csak rövid felsorolását tudtuk adni a községfejlesztésre fordított hatalmas összegeknek. De ehhez hozzá kell számítanunk azt a társadalmi munkát, amellyel segítették egy-egy községben, vagy városban egy-egy születendő létesítmény megvalósulását. Nehéz lenne kiszámítani, hogy vajon a társadalmi munkában hány méter hosszan ásták ki a vízvezeték-árkokat, vagy hány téglát raktak a szorgos kezek az épülő új művelődési otthonok falaiba. A statisztika csak azt árulja el, hogy megyénkben, ha a csecsemőktől a százéves emberekig számítunk mindenkit, akkor egy főre 20,80 forint értékű társadalmi munka jut. De ez a számadat nyilyán fél. levezető. Pontosabb, ha az egy keresőre jutó 43,08 forintot vesz- szük alapul. Így, és ennyi valósult meg a múlt évben. Ezek a számok önmagukért beszélnek, és dicsérik a községükért és városukért fára- dozókat. (—czi—) fiLmHiRadä Borús reggel A. Tolsztoj Golgota című regényének filmváltozatát tűzte műsorára március 3-tól 4-ig, a dévaványai Kultúr mozi. A fűm hatásában és művészi színvonalában megközelíti a regényt és ezzel komoly értékeit bizonyítja. A szereplők alakítása külön élmény, és a rendező is kitűnő módszerekkel valósította meg elképzeléseit. Budapesten rendeztek kiállítást Koszta Rozália, gyulai festőművész alkotásaiból WWWW\AAA^\A.VW'y’vVA/V.V-V vWA'AWAVi.VWV.VAVWWVMWWV» WWW Az óra háromnegyed kilencet mutat. Az iskola folyosóján cigarettázó férfiak beszélgetnek. Szünet van. A teremben a beépített cserépkályha ontja a kellemes meleget. A padokon könyv, jegyzetfüzet, toll, ceruza. Az esti tagozat hetedik osztályában vagyunk. Rajki Tóth László tanár megjelenésével elhalkul a nevetés, abbamarad a beszélgetés, s a folyosóról is bejönnek az emberek. A kikészített könyvek, füzetek becsukódnak. — Mit tanultunk a múlt órán? — hangzik qz első kérdés. , — Az energiáról és annak fajtáiról — válaszolja Horváth Károly kőműves. — Egy önként vállalkozót szeretnék hallani mondja a tanár, amikor végiglapozza a valamennyiünknek ismerős, izgulást, idegesítő érzést keltő osztálynaplót. Mosolyog. Sok megkönnyebbült sóhaj szakiad fel. Ha lehet, még nagyobb a csend. Pár pillanat múlva Makra Gyula traktoros jelentkezik, neki ez a legkedvesebb tantárgya. Fizika ára Biharugrőn — A helyzeti, mozgási és vízi energiáról tanultunk — kezdi feleletét. Meg-megáll, gondolkodik, aztán folytatja, példákat sorol fel. Ötöst kap feleletére. Tarr Sándomé, az óvoda főszakácsnője a következő felelő. A táblánál kissé suta mozdulattal veszi kezébe a krétát. Régen volt az, mikor mint kisdiák állt így a fekete tábla előtt. Idestova 27 éve. Azóta elszállt az idő, hajába ősz szálak is vegyültek. A felelő szinte kisdiá- kosan ideges, hátra- hátrapillant a szorzásnál, összeadásnál, hogy vajon jól csinálja-e? Későre jár ugyan az idő, de mindenki vele együtt számol a helyén. A fekete hajú Tóth Kálmánná közbeszól: — Nem jó, így nem fog kijönni az eredmény. Eszenyi József postás, B. Kiss Imre tsz-tag, Balogh Ernő pincér és Cs. Tóth Gyula helyeselnek. Végre sikerül a példa, gyors léptekkel siet a helyére. — A múlt óra anyagával tehát mindenki tisztában van? — kérdezi a tanár. — Nem volt nehéz anyag, megtanultuk — válaszolja G. Nagy József né két kis unoka nagymamája. Óra végén a tanultakat Bíró Gyula foglalja össze'. Fél tíz. — Melyik tantárgyat szeretik a legjobban? — kérdem. Nagy Sándomé és Makra Gyuláné rögtön kész a válasszal, szinte egyszerre mondják. — A számtant és a magyart. — A legnehezebben viszont a növénytant és a fizikát — veti közbe Bagdi Imréné. — Miért tanulnak, mi adta az indítékot? Nem lepődnek meg a kérdésen, hiszen tudták már ők ezt, akkor, amikor vállalták. — Segíteni akarok jövőre majd a most hatodikos fiamnak — mondja Makráné. — Nekem viszont a kislányom segít esténkként. ö is hetedikes, kelten aztán jobban megtanuljuk az anyagot — szól Tomyi Jánosné. — Idővei technikumba akarok menni — így Radovics József né. A legjobb félévi bizonyítványt Máté Béla, Horváth Károly, Tóth Kálmánná és Rózsa Ilona vitte haza. Hiányzó elvétve akad, szinte mindig együtt vannak a hét négy estéjén. A tanultaknak ők fogják hasznát venni. Késő van, felveszik a kabátot, kucsmát, hónuk alá fogják a táskát, eloltják a villanyt és kilépnek az éjszakába. A sötétség szétterpeszkedik a termen, folyosón. 'Mindent csend borít, az elnéptelenedett padokat, az egész iskolát. Reggelig. Aztán kezdődnek elölről az órák. A tanárok ismét magyaráznak. csakhogy ekkor már gyermekek ülnek a padokban. Marik Mária Budapes+en, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének Dorottya utcai kiálHtóiérmében, a Magyar • Nemzeti Galéria patronálásával I nyílt meg február 22-én az a tárlat, melyen Koszta Rozália ismert gyulai festőművész lengyel, és ' németországi útirajzai kerültek a I közönség elé. Az útiképek témái a varsói öregvárosba, Kazimierz- 1 be, a sopoti tengerpartra és a Szász-Svájcba vezették el kép- | zeletben a látogatókat. Nézőik az otthonosság érzékével szemlélték a képekben eléjük táruló messzi tájakat, városokat és azok legértékesebb tartalmát, az embert, annak változatos életét. Az ünnepélyes megnyitón jelen voltak a Német Demokratikus Köztársaság és a Lengyel Népköz- társaság kultúrattaséi, továbbá a Népművelési Intézet részéről Cséry Lajos szobrászművész és dr. Kátai Ferenc. A Nemzeti Galériát 3. Supka Magdolna művészettörténész képviselte. A megnyitó beszédet dr. Pogány 3. Gábor, a Nemzeti Galéria főigazgatója tartotta. Hangsúlyozta, hogy mindaz, amit a fiatal pályakezdő Koszta Rozáliától eddig láttak, tiszteletet érdemlő művészi teljesítmény. Más, sok hasonló kiállításon vettünk itt részt — mondotta a továbbiakban —, de Koszta képein az utazásnak ritkán tapasztalható elevenségű, friss impulzusai tükröződnek. „Turista században” élünk, sokunknak vált lehetővé az élményszerzésnek ez a módja, Koszta Rozáliánál azonban nem egyszerű feljegyzésről, hanem tudatos kiválasztásról van szó. Legfrissebb benyomásait is jól megkomponálja, ami nálánál előrébb lévő művészeknek is becsületükre válnék. Ez a közvetlenség, az a tudatos kiválasztás és meg- komponálás már gyulai kiadványain megfigyelhető, anélkül, hogy a művész alkotásain tetten- órhető lenne; tehát mesterkélet- 'en művészetét nyújt. A kiállítást már a megnyitás al- ' almával nagyszámú nem hivata- | los érdeklődő kereste fel. Másnap még többen voltak és sorra teltek a vendégkönyv lapjai elismerő, méltató sorokkal. Koszta Rozália, aki a Szovjetunióban tett szert megalapozott festőművészed tudásra, s mind elméleti, mind pedig gyakorlati értelemben Leningrádból indult e4 művészi pályáján, útja során elérkezett a formai kísérletezések, próbálkozások útszakaszához, keresve az új élet egyéni művészettel való kifejezésének módját. Ez a szakasz nála még nerh is cíy „régmúlt” idő, de pesti kiállítása a legnagyszerűbb bizonyítéka, hogy túl jutott rajta, s ma már Koszta Róza a festő, Koszta Rózát, az embert tükrözi alkotásaiban. Az embert, aki másoknak és önmagának egyforma őszinteség* gél tárja fel egyéni művészettel a tenger hullámaiként előre zúduló életet. A Galériában látott minden' egyes színes tolirajza, tus- rajza, akvarellje ezt bizonyítja. Művészi fejlődésének eme jelentős pesti állomását mielőbb kövessék újabbak, hadd legyünk mi, Békés megyeiek, egy kis egészséges lokálpatriotizmussal ismét büszkék arra, hogy a mi vidékünkön is terem a kultúra, a képzőművészet szép virágokat, kiemelkedő alkotásokat. H. R. ftfrf4 MÁRCIUS I. Békési Bástya: Kertes házak utcája. Békéscsabai Brigád: Rangon alul. Békéscsabai Szabadság: Ez la szerelem. Békéscsabai Terv: Egy év kilenc napja. Gyomai Szabadság: Candide, avagy a XX. század optimizmusa. Gyulai Erkel: Pinocchló. Gyulai Petőfi: Sgy asz- szony meg a lánya. Mezökovácsházl Vörös Október: A viharok bolygója. Orosházi Béke: két vallomás. Orosházi Partizán: Rendkívüli kiadás. Saf- kadl Petőfi: Senki nem tud semmit szarvasi Táncsics: Kertes házak utcája. Szeghalmi Ady: Bolondos halásétál u.
