Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-05 / 53. szám

1963. március 9, 4 Komolyan vettük a választást Alakuló tanáeaüléaen Mezöherényben Kezdhetném úgy is, hogy saani­baton délután a mezőberényi ta­nácsterem ünnepélyes, csendes komolysága illett az fakuló ta­nácsülés hangulatához. Élmény volt az Idegennek az új tanácsta­gok ismerkedése a régiekkel meg sok minden, ami ilyenkor a figyelő embernek élmény lehet. Mégis, ezt az írást köteles» érvénnyel a vé­gén keU kezdenem. Akkor, amikor megválasztották már a végrehajtó bizottságot., a különböző állandó bizottságokat, elhangzottak az üd­vözlések és zárszóhoz jutott dr. Bereczki Lajos, a rrszőberényi Hazafias Népfront elnöke. Rövi­den — meg tudtam vol na számol­ni, hány mondatban — a tanács­tagok kötelességéről szólt. ■— Mi komolyan vettük a vá­lasztást. A Hazafias Népfront je­löltjeire bizalommal szavaztak a választópolgárok. Ezt. a bizalmait ne fecséreljék el. S aki nem tudja ellátni a feladatát, úgy érzi. nehe­zére esik a bizalomból valóságot teremteni, akkor szóljon s mi ezt tudomásul vesszük. Higgyék el, ez a legbecsületesebb dolog. Ennyi lehetett, néhány mondat­tal több csupán. Láttam a Haza­fias Népfront elnökének arcán, hogy komolyan veszi azt. amit mond, s komolyan vették azok is, akiknek szólt . „Komolyan vettük a Ezért nem temettek el Amerikában... Egy ismerősöm 'nemrég érkezett mse- ssa Amerikából. — New Yorkban ei­tern — beszélte —, ahol pompás ameri­kai temetést ígértek, de én inkább az egy­szerű, szabad magyar Hetet választottam. Kérdően néztem tá és ő részleteket mesél el „temetésé­ről”. — Egy New York-i kórházban feküdtem. Gyomorfekély, has- hártyagyulladás. Az orvos már lemondott rólam. Meg is mond­ta nagybácsimnak: — Tessék elkészül­ik. a legrosszabbra. — Pszt, ne olyan hangosam, — ijedt meg nagybácsim és az ágyamra mutatott: még meghallja.. — Már nem hall semmit — mondta az. orvos és tárgyilagosam megkérdezte: — Óhajt a temetésről tárgyalni? — Máris?! — riadt meg az öreg. — Véletlenül itt van a „Panoráma” temetkezési egylet ügynöke. Ha önnek mindegy, akkor csi­náljuk a temetést a Panorámával. Tőlük, ugyanis öt százalék jutalékot kapok. — Nem sok — áUa- pította meg a nagy­bácsim —, hetet n kaphatna. Az orvot meglátía a temetkezési ügynö­köt a folyosón, aki a haldoklókat írta ösz- sze és behívta a szo­bába. Az megkérdez­te: — Második osztá­lyút akar 400 vagy harmadikat 300 dol­lárért? — Négyszázas t ké­rek — válaszolta gondolkodás nélkül a nagybátyám. — Dalárdával? — Igen. — Lehet kard az énekesek oldalán? — Lehet, — Hat gyertya, vagy tizenkettő? — Ha lehetne, hu­szonnégy. Az ügynök szeme felcsillant. — Akkor talán vá­lasszunk első osztályú temetést 600 dollá­rért. Szerettem volna megcsókolni az öre­get, aki még délszaki növényeket és 5 00 szavas beszédet is rendelt, — Milyen légiién a beszéd? — kérdezte az ügynök. A legmeg- hatóbb, könnyfakasz­tó gyászbeszéd 150 dollár. Megható: 100 dollár. Szép gyászbe­széd: 60 dollár. Gyászbeszéd: 50 dol­lár. Beszéd: 30 dollár. — A 150 dollárost kérem. Az ügynök azután odajött az ágyhoz és nyílván a koporsó miatt megmért en­gem. Amikor az ágy lábához ért, lehajolt és így jól belerúg­tam. Nekiesett az or­vosnak, aki csodál­kozva nézett rám. — Maga nem hal­doklik? Ez nem egye­zik a diagnózisom­mal. Megnézte a láztáb­lát és rámkiáltott: — Megsértette a kórház szabályait. Magának már órák óta agonizálnia kelle­ne. Most felborította a Panoráma temetke­zési egylettel kötött megállapodást is. Dühös lettem: — Nézze, én végig­hallgattam a temet­kezési tárgyalást és hallottam a maga öt százalékáról is. Ami ebben a kórházban folyik, ahhoz jó gyo­mor kell. Ha mosta­náig kibírtam itt, ak­kor nekem jó gyom­rom van. Viszont ak­kor miért haljak meg? Tehát semmi értelme, hogy itt fe­küdjem. Felöltöztem és el­mentem. Palásti László MEGNYÍLT Békéscsabán a Szarvasi úton a XI. számú Autójavító Vállalat szervizállomása! Vállalunk személygépkocsi szerviz-vevő­szolgálat, — futó- és középjavítást, va- lamint tehergépkocsi-vevőszolgálat, — futó- és középjavítást. Bármilyen felvilágosítást a legnagyobb készséggel adunk a 14—22-es teleíonszámor XI. számú Autójavító Vállalat békéscsabai telepe 92 választást”. Ez az egy mondat ref­rénként tért vissza akkor is, ami­kor a gondolatokat rakosgattam, ízdgettem a szavakat, hogy mit lehet, mit kell írni erről az ala­kuló tanácsülésről. A hivatalos aktus befejezése után Kemény Mihály bácsival, a 65 éves tanácstaggal beszélgettem. X954 óta tagja a tanácsnak. Sokáig a végrehajtó bizottság munkájá­ban is részt vett. Idős, eleven te­kintetű ember, akinek 65 éves ko­ra ellenére sincs arcára írva a fá­radtság. Társadalmi munkában (nyugdíjas már) a földművesszö- vetkezet munkáját is segíti. Ala­pos, meggondolt minden szava. A község legmagasabb államhatalmi szervének tagja évek óta, s ez meglátszik a mozdulatain is. Ott­honosan, magabiztosan mozog a tanácsteremben, vitatkozik, meg­győz. Ilyennek képzeltem esi min­őig egy vezető testület tagját. Akik választották, tudták, hogy miért választják, s ha a kora és az ereje engedi, sokat fáradozik még a he­rényiek ügyes-bajos dolgaiban. Néha végignéztem a sorokat, is­meretlenül is ismerni akartaim az embereket, beléjük látni, kiszedni a gondolatokból, ami az újságíró noteszába való. Amikor a pénz­ügyi állandó bizottság tagjaira tét. ték javaslatot egy piros arcú, sző­ke fiatalasszony félé figyeltem ép­pen. — Szmola Imréné — olvasta az elnök, s a fiatalasszony elpirult. Tehát róla van szó. Csak később tudtam meg, hogy először ül a ta­nácsteremben, s amikor nevét ol­vasták, zavartan hajtotta le a fe­jét. Hát igen, nem kis dolog fia­talon egy fontos szerv tagjának lenni, s ezt mondta, amikor ta­nácstagi minőségében az első in­terjúját adta. — Szeretném, ha nem csalódná, nafc azok, akik megválasztottak. És ez rajtam múlik. Valóban, Szmola Imrénén, Ke­mény Mihályon, s a többi tanács­tagon múlik az, amiről dr. Berecz­ki Lajos beszélt. Hogy a meaőbe- rényiek négy év múltán is tiszte­lettel illessék az általuk választott községi tanácsot. K. M. Korszerű munkaszervezéssel gyorsítják az építkezést az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalat munkahelyein A zord tél sok nehézséget oko­zott megyénk építőiparában. Ja­nuárban és februárban az épít­kezések jelentős részénél teljesen szünetelt vagy csökkentett tempó­ban haladt a munka. Az Oroshá­zi Üveggyár, a Békéscsabai Kon­zervgyár és a hűtőház, a nyomda építkezésénél belső munkálatok, szerelések folytak, csak a festők, lakatosok, asztalosok tudtak dol­gozni. Az enyhébb idő beköszöntésé­vel megélénkült az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalatának munkája. A múlt héten és e hét elején csaknem minden félbehagyott építkezésnél megindult a munka, dolgoznak már a kőművesek is. Folytatódik a megyei Tervező Vállalat irodaházának, a nyom­dának, a kötöttárugyári trafóál­lomásnak, a felvonógyárnak az építkezése, s természetesen a la­kásépítkezés. A kéthónapos kiesés több mil­lió forintos tervlemaradá6t oko­zott az építőipari vállalatnál. A vezetőség a pártszervezet­tel közösen február végéit ht- - téskcdési tarvet dolgozott ki a nagy tervlemaradás fokoza­tos megszüntetésére. Az első negyedévi kiesés telét a második negyedévben, másik fe­lét pedig a harmadik negyedév­ben „pótolják”. Egész éven át fe­szített munka vár a vállalat dol­gozóira. Naponta átlagosan egy­millió-hatszázezer forint értékű munkát kell produkálni. Az intézkedési terv szerint nö­velik a szakmunkások létszámát, az építkezések gyorsítását korsze­rű munkaszervezéssel, a gépi va­kolás arányának növelésével, a földmunkák gépesítésének növe­lésével, az állásidők csökkentésé­vel akarják elérni. A nagyobb építkezéseken, az Orosházi Üveg­gyárban, a Békéscsabai Konzerv­gyárban, az Orosházi Kórházban, a békéscsabai vásártéri lakótöm­bök építkezésénél 2—3 műszakot állítanak be. Ha a vasúti szállítások nem kés­nek, s anyaghiány nem lesz, ak­kor a vállalat sikeresen tudja tel­jesíteni idei tervét, pótolni tudja a tetemes elmaradást. Fontos változás a pedagógusok rendkívüli előléptetésénél Évenként az oktatásügyi dolgo­zók csaíknem egyötödének bére emelkedik a rendkívüli feljebbso- rolással. Ezt a béremelést a taní­tók és tanárok eddig a pedagógus­nap alkalmával kaphatták meg, ami bizonyos hátránnyal járt szá­mukra, mert több hónapi, mar emelt munkabérről voltaik kény­telenek lemondani. A Pedagógusok Szakszervezete, hogy ezt a hátrányos helyzetet megszűntesse, javasolta, hogy — hasaiban a többi oktatásügyi dol­gozóhoz — a pedagógusok is évenként január elsejétől része­süljenek rendkívüli előléptetés­ben. A Művlődésügyi Minisztéri­um a szakszervezet javaslatát el­fogadta és úgy intézkedett, hogy a pedagógusok rendkívüli feljebb­somlását ez éviid már január- el­sejei hatállyal kell végrehajtani. Az erről szóló okiratot az érdekek, tele legkésőbb március 31-ig meg­kapják. Ez gyakorlatilag azt. je­lenti, hogy a magasabb korcso­portba sorait oktatásügyi dolgo­zók felemelt munkaterüket janu­ártól visszamenőleg megkapják. A Pedagógusok Szakszervezeté­nek illetékes osztályán elmondot­ták, hogy a rendkívüli feljebbso- raíés lehetőséget biztosít a kiváló munkát végzők kiemelt bérezésé­re, az átlagon felüli, kiemelkedő oktató-nevelő tevékenység anyagi megbecsülésére. Az érvényes regi. deükezések módot adnak két kor­csoporttal történő előléptetést« is. (MTI) Wm kURIGIVY m mmimMmm, 2«. A járási titkár imdtilaUaian, hűvösen átgondolt tanácsa esz­méltette rá: Danit nem szabad többé gyűlölnie. Klárit akikor szereti emberhez méltón, ha örül a boldogságának, ha sem­miféle óriással nem háborgatja szereimét. Ha Dani sötét senki- házi lett volna, önként tanácsol­ja a közbelépést, de tudta, hogy nem akar mást a szerencsétlen, csak háborítás nélkül élni és dol­gozni. Viszont a pártbizottság kíván­ságát se tagadhatta meg. Hogy erre gondolt, elfogta a rémület. — Várjunk még egy kicsit — tanácsolta könyörögve. — Én nem akarom védeni a kóláto­kat. Elég sok a bitang közöttük. Meghajtottak engem is, ha ná­luk dolgoztam. De ez a fiatal Kustán más. Még akkor kitagad­ta az apja, amikor a kutatok még magas lóról beszéltek. Sze­ret dolgozni, bennünket pártol Talán másképp kellene vele bán­iá. Szekeres is leült a maga asz­talához. Karját az üveglapra fék. tette, állat az öklére támasztot­ta. Áthatóan, rebbenésnyi moz­dulat nélkül nézte Antit. Nem látszott se haragosnak, se jóked­vűnek. A kényelmesen gondol­kodó emberek látszólagos közö­nye volt szögletes, férfias arcán. — Hagyjuk az érzielgést, Pász­tor elvtárs. Én se szoktam aka­dékoskodni a feletteseimmel. Nincs itt semmi probléma. A fe­ladat világos, nem is nehéz, sőt mondhatnám, hogy kár annyi szót vesztegetni rá. Végre kell hajtani. A titkár hangszínr. türelme a régi volt. Anti mégis érezte hogy a szavak szárítón átölelik, fölényes erővel parancsolják az engedelmességet. Még egy kísér­letet tett a védekezésre, noha todta, hogy ezzel csak ronthat a dolgán, — Hadd menjek el a megyéhez, Szekeres clvtárs. Hadd kérjek véleményt. A titkár kirúgta maga alól a széket, szükségtelenül odébbta. szigálta a telefonokat. Kemé­nyen, sértődötten dorgálta Antit. — Ügy alkudozik itt, mint va­lami házaló. Minek nézi maga a pártbizottságot? Malacvásár­nak? Egyszer az instruktornak rontanak neki, másszor meg összetévesztik az első titkárt a szatóccsal. Maga a pártélet leg­elemibb normáivá! sincs tisztá­ban. Ideje, hogy iskolára küld- jem. Hátat fordított a vendég­nek, ‘ kinézett a járási székhely papsajtfüves főterére, mintha ki­cserélték volna, amikor vissza­fordult. Barátságos, megértő te­kintettel próbálta föléleszteni a rémült Antit. Ügy vélte, mégsem lesz az rassz, ha a járás helyett a megye dönt. Pásztor csak menjen, ő majd telefonál. Egy­szerűbb így, és ami a fő, a já­rást nem okolhatják. Vigasztalón tanácsolta: — Próbálja meg. El­végre élhet a jogaival. Ha a me­gye azt javasolja, hogy vegyék föl, mi nem akadékoskodunk. Szeretném, ha megértené: szá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom