Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-05 / 53. szám

1963. március 9,

4

Komolyan vettük a választást

Alakuló tanáeaüléaen Mezöherényben

Kezdhetném úgy is, hogy saanibaton délután a mezőberényi tanácsterem ünnepélyes, csendes komolysága illett az fakuló tanácsülés hangulatához. Élmény volt az Idegennek az új tanácstagok ismerkedése a régiekkel meg sok minden, ami ilyenkor a figyelő embernek élmény lehet. Mégis, ezt az írást köteles» érvénnyel a végén keU kezdenem. Akkor, amikor megválasztották már a végrehajtó bizottságot., a különböző állandó bizottságokat, elhangzottak az üdvözlések és zárszóhoz jutott dr. Bereczki Lajos, a rrszőberényi Hazafias Népfront elnöke. Röviden — meg tudtam vol na számolni, hány mondatban — a tanácstagok kötelességéről szólt.

■— Mi komolyan vettük a választást. A Hazafias Népfront jelöltjeire bizalommal szavaztak a választópolgárok. Ezt. a bizalmait ne fecséreljék el. S aki nem tudja ellátni a feladatát, úgy érzi. nehezére esik a bizalomból valóságot teremteni, akkor szóljon s mi ezt tudomásul vesszük. Higgyék el, ez a legbecsületesebb dolog.

Ennyi lehetett, néhány mondattal több csupán. Láttam a Hazafias Népfront elnökének arcán, hogy komolyan veszi azt. amit mond, s komolyan vették azok is, akiknek szólt . „Komolyan vettük a

Ezért nem temettek el Amerikában...

Egy ismerősöm 'nemrég érkezett mse- ssa Amerikából.

— New Yorkban eitern — beszélte —, ahol pompás amerikai temetést ígértek, de én inkább az egyszerű, szabad magyar Hetet választottam.

Kérdően néztem tá és ő részleteket mesél el „temetéséről”.

— Egy New York-i kórházban feküdtem. Gyomorfekély, has- hártyagyulladás. Az orvos már lemondott rólam. Meg is mondta nagybácsimnak:

— Tessék elkészülik. a legrosszabbra.

— Pszt, ne olyan hangosam, — ijedt meg nagybácsim és az ágyamra mutatott: még meghallja..

— Már nem hall

semmit — mondta az. orvos és tárgyilagosam megkérdezte: —

Óhajt a temetésről tárgyalni?

— Máris?! — riadt meg az öreg.

— Véletlenül itt van a „Panoráma” temetkezési egylet ügynöke. Ha önnek mindegy, akkor csináljuk a temetést a Panorámával. Tőlük, ugyanis öt százalék jutalékot kapok.

— Nem sok — áUa- pította meg a nagybácsim —, hetet n kaphatna.

Az orvot meglátía a temetkezési ügynököt a folyosón, aki a haldoklókat írta ösz- sze és behívta a szobába. Az megkérdezte:

— Második osztályút akar 400 vagy harmadikat 300 dollárért?

— Négyszázas t kérek — válaszolta gondolkodás nélkül a nagybátyám.

— Dalárdával?

— Igen.

— Lehet kard az énekesek oldalán?

— Lehet,

— Hat gyertya, vagy tizenkettő?

— Ha lehetne, huszonnégy.

Az ügynök szeme felcsillant.

— Akkor talán válasszunk első osztályú temetést 600 dollárért.

Szerettem volna megcsókolni az öreget, aki még délszaki növényeket és 5 00 szavas beszédet is rendelt,

— Milyen légiién a

beszéd? — kérdezte az ügynök. A legmeg- hatóbb, könnyfakasztó gyászbeszéd 150 dollár. Megható: 100 dollár. Szép gyászbeszéd: 60 dollár.

Gyászbeszéd: 50 dollár. Beszéd: 30 dollár.

— A 150 dollárost kérem.

Az ügynök azután odajött az ágyhoz és nyílván a koporsó miatt megmért engem. Amikor az ágy lábához ért, lehajolt és így jól belerúgtam. Nekiesett az orvosnak, aki csodálkozva nézett rám.

— Maga nem haldoklik? Ez nem egyezik a diagnózisommal.

Megnézte a láztáblát és rámkiáltott:

— Megsértette a kórház szabályait. Magának már órák óta agonizálnia kellene. Most felborította a Panoráma temetkezési egylettel kötött megállapodást is.

Dühös lettem:

— Nézze, én végighallgattam a temetkezési tárgyalást és hallottam a maga öt százalékáról is. Ami ebben a kórházban folyik, ahhoz jó gyomor kell. Ha mostanáig kibírtam itt, akkor nekem jó gyomrom van. Viszont akkor miért haljak meg? Tehát semmi értelme, hogy itt feküdjem.

Felöltöztem és elmentem.

Palásti László

MEGNYÍLT

Békéscsabán a Szarvasi úton a XI. számú Autójavító Vállalat

szervizállomása!

Vállalunk személygépkocsi szerviz-vevőszolgálat, — futó- és középjavítást, va- lamint tehergépkocsi-vevőszolgálat, — futó- és középjavítást.

Bármilyen felvilágosítást a legnagyobb készséggel adunk a 14—22-es teleíonszámor

XI. számú Autójavító Vállalat békéscsabai telepe

92

választást”. Ez az egy mondat refrénként tért vissza akkor is, amikor a gondolatokat rakosgattam, ízdgettem a szavakat, hogy mit lehet, mit kell írni erről az alakuló tanácsülésről.

A hivatalos aktus befejezése után Kemény Mihály bácsival, a 65 éves tanácstaggal beszélgettem. X954 óta tagja a tanácsnak. Sokáig a végrehajtó bizottság munkájában is részt vett. Idős, eleven tekintetű ember, akinek 65 éves kora ellenére sincs arcára írva a fáradtság. Társadalmi munkában (nyugdíjas már) a földművesszö- vetkezet munkáját is segíti. Alapos, meggondolt minden szava. A község legmagasabb államhatalmi szervének tagja évek óta, s ez meglátszik a mozdulatain is. Otthonosan, magabiztosan mozog a tanácsteremben, vitatkozik, meggyőz. Ilyennek képzeltem esi minőig egy vezető testület tagját. Akik választották, tudták, hogy miért választják, s ha a kora és az ereje engedi, sokat fáradozik még a herényiek ügyes-bajos dolgaiban.

Néha végignéztem a sorokat, ismeretlenül is ismerni akartaim az embereket, beléjük látni, kiszedni a gondolatokból, ami az újságíró noteszába való. Amikor a pénzügyi állandó bizottság tagjaira tét. ték javaslatot egy piros arcú, szőke fiatalasszony félé figyeltem éppen.

— Szmola Imréné — olvasta az elnök, s a fiatalasszony elpirult. Tehát róla van szó. Csak később tudtam meg, hogy először ül a tanácsteremben, s amikor nevét olvasták, zavartan hajtotta le a fejét. Hát igen, nem kis dolog fiatalon egy fontos szerv tagjának lenni, s ezt mondta, amikor tanácstagi minőségében az első interjúját adta.

— Szeretném, ha nem csalódná, nafc azok, akik megválasztottak. És ez rajtam múlik.

Valóban, Szmola Imrénén, Kemény Mihályon, s a többi tanácstagon múlik az, amiről dr. Bereczki Lajos beszélt. Hogy a meaőbe- rényiek négy év múltán is tisztelettel illessék az általuk választott községi tanácsot.

K. M.

Korszerű munkaszervezéssel gyorsítják az építkezést

az ÉM Békés megyei Építőipari Vállalat munkahelyein

A zord tél sok nehézséget okozott megyénk építőiparában. Januárban és februárban az építkezések jelentős részénél teljesen szünetelt vagy csökkentett tempóban haladt a munka. Az Orosházi Üveggyár, a Békéscsabai Konzervgyár és a hűtőház, a nyomda építkezésénél belső munkálatok, szerelések folytak, csak a festők, lakatosok, asztalosok tudtak dolgozni.

Az enyhébb idő beköszöntésével megélénkült az ÉM Békés

megyei Építőipari Vállalatának munkája.

A múlt héten és e hét elején csaknem minden félbehagyott építkezésnél megindult a munka,

dolgoznak már a kőművesek is. Folytatódik a megyei Tervező Vállalat irodaházának, a nyomdának, a kötöttárugyári trafóállomásnak, a felvonógyárnak az építkezése, s természetesen a lakásépítkezés.

A kéthónapos kiesés több millió forintos tervlemaradá6t okozott az építőipari vállalatnál.

A vezetőség a pártszervezettel közösen február végéit ht- - téskcdési tarvet dolgozott ki a nagy tervlemaradás fokozatos megszüntetésére.

Az első negyedévi kiesés telét a második negyedévben, másik felét pedig a harmadik negyedévben „pótolják”. Egész éven át feszített munka vár a vállalat dolgozóira. Naponta átlagosan egymillió-hatszázezer forint értékű munkát kell produkálni.

Az intézkedési terv szerint növelik a szakmunkások létszámát, az építkezések gyorsítását korszerű munkaszervezéssel, a gépi vakolás arányának növelésével, a földmunkák gépesítésének növelésével, az állásidők csökkentésével akarják elérni. A nagyobb építkezéseken, az Orosházi Üveggyárban, a Békéscsabai Konzervgyárban, az Orosházi Kórházban, a békéscsabai vásártéri lakótömbök építkezésénél 2—3 műszakot állítanak be.

Ha a vasúti szállítások nem késnek, s anyaghiány nem lesz, akkor a vállalat sikeresen tudja teljesíteni idei tervét, pótolni tudja a tetemes elmaradást.

Fontos változás a pedagógusok rendkívüli előléptetésénél

Évenként az oktatásügyi dolgozók csaíknem egyötödének bére emelkedik a rendkívüli feljebbso- rolással. Ezt a béremelést a tanítók és tanárok eddig a pedagógusnap alkalmával kaphatták meg, ami bizonyos hátránnyal járt számukra, mert több hónapi, mar emelt munkabérről voltaik kénytelenek lemondani.

A Pedagógusok Szakszervezete, hogy ezt a hátrányos helyzetet megszűntesse, javasolta, hogy — hasaiban a többi oktatásügyi dolgozóhoz — a pedagógusok is évenként január elsejétől részesüljenek rendkívüli előléptetésben. A Művlődésügyi Minisztérium a szakszervezet javaslatát elfogadta és úgy intézkedett, hogy a pedagógusok rendkívüli feljebbsomlását ez éviid már január- elsejei hatállyal kell végrehajtani. Az erről szóló okiratot az érdekek, tele legkésőbb március 31-ig megkapják. Ez gyakorlatilag azt. jelenti, hogy a magasabb korcsoportba sorait oktatásügyi dolgozók felemelt munkaterüket januártól visszamenőleg megkapják.

A Pedagógusok Szakszervezetének illetékes osztályán elmondották, hogy a rendkívüli feljebbso- raíés lehetőséget biztosít a kiváló munkát végzők kiemelt bérezésére, az átlagon felüli, kiemelkedő oktató-nevelő tevékenység anyagi megbecsülésére. Az érvényes regi. deükezések módot adnak két korcsoporttal történő előléptetést« is. (MTI)

Wm

kURIGIVY

m

mmimMmm,

2«.

A járási titkár imdtilaUaian, hűvösen átgondolt tanácsa eszméltette rá: Danit nem szabad többé gyűlölnie. Klárit akikor szereti emberhez méltón, ha örül a boldogságának, ha semmiféle óriással nem háborgatja szereimét. Ha Dani sötét senki- házi lett volna, önként tanácsolja a közbelépést, de tudta, hogy nem akar mást a szerencsétlen, csak háborítás nélkül élni és dolgozni.

Viszont a pártbizottság kívánságát se tagadhatta meg. Hogy erre gondolt, elfogta a rémület.

— Várjunk még egy kicsit — tanácsolta könyörögve. — Én nem akarom védeni a kólátokat. Elég sok a bitang közöttük. Meghajtottak engem is, ha náluk dolgoztam. De ez a fiatal Kustán más. Még akkor kitagadta az apja, amikor a kutatok

még magas lóról beszéltek. Szeret dolgozni, bennünket pártol Talán másképp kellene vele bániá.

Szekeres is leült a maga asztalához. Karját az üveglapra fék. tette, állat az öklére támasztotta. Áthatóan, rebbenésnyi mozdulat nélkül nézte Antit. Nem látszott se haragosnak, se jókedvűnek. A kényelmesen gondolkodó emberek látszólagos közönye volt szögletes, férfias arcán.

— Hagyjuk az érzielgést, Pásztor elvtárs. Én se szoktam akadékoskodni a feletteseimmel. Nincs itt semmi probléma. A feladat világos, nem is nehéz, sőt mondhatnám, hogy kár annyi szót vesztegetni rá. Végre kell hajtani.

A titkár hangszínr. türelme a régi volt. Anti mégis érezte hogy a szavak szárítón átölelik, fölényes erővel parancsolják az

engedelmességet. Még egy kísérletet tett a védekezésre, noha todta, hogy ezzel csak ronthat a dolgán,

— Hadd menjek el a megyéhez, Szekeres clvtárs. Hadd kérjek véleményt.

A titkár kirúgta maga alól a széket, szükségtelenül odébbta. szigálta a telefonokat. Keményen, sértődötten dorgálta Antit.

— Ügy alkudozik itt, mint valami házaló. Minek nézi maga a pártbizottságot? Malacvásárnak? Egyszer az instruktornak rontanak neki, másszor meg összetévesztik az első titkárt a szatóccsal. Maga a pártélet legelemibb normáivá! sincs tisztában. Ideje, hogy iskolára küld- jem. Hátat fordított a vendégnek, ‘ kinézett a járási székhely papsajtfüves főterére, mintha kicserélték volna, amikor visszafordult. Barátságos, megértő tekintettel próbálta föléleszteni a rémült Antit. Ügy vélte, mégsem lesz az rassz, ha a járás helyett a megye dönt. Pásztor csak menjen, ő majd telefonál. Egyszerűbb így, és ami a fő, a járást nem okolhatják. Vigasztalón tanácsolta: — Próbálja meg. Elvégre élhet a jogaival. Ha a megye azt javasolja, hogy vegyék föl, mi nem akadékoskodunk. Szeretném, ha megértené: szá-