Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-29 / 74. szám
»63. március 29. 5 Péntek Hl A TITKA? Beszélgetés a vésztői mozi vezetőjével és gépészével a jó tömegkapcsolatról Annyi felé és annyiszor hallani manapság a ,.mozik válságáról”. Csökken a látogatottságuk — mondogatják és legggyakorib-b okként a televíziót emlegetik. De akkor miféle csodabogár a vésztői mozi? — vethetnénk ellenérvül. Az is csak olyan céllal működik, mint a többi és mégis eredményesen. Hogy honnan tudjuk? Múlt hét péntekén ellátogattunk oda és elbeszélgettünk két olyan emberrel, akik ebben a legilletékesebbek. — A mozis Nagyék? Az ember tanácstag ugye? Tessék itt, ezen az utcán végigmenni és ahol az a sárga ház áll... — igazított bennünket útba az első járókelő, akinél a lakóhelyük után tudakozódtunk. Aztán, hogy az otthonukba nyitva, megleptük őket, s beszélgetni kezdtünk, kiderült, hogy egy ilyen „mozis család” aligha akad messzi környéken. Még a nagymama is szakértő módján hallatta hangját, hiszen otthon éppen olyan magától értetődő téma a mozi ügye, sorsa, akár az időjáráIfjúság! „olvasóbrigádok“ a Békéscsabai Téglagyárban Csaknem 600 fiatal dolgozik az Alföld legnagyobb téglagyárában Békéscsabán. Ezek közül tavaly kétszázan szerezték meg a József Attila olvasómozgaüom bronz jelvényét. Az üzemi KISZ vezetősége nagy gondot fordít airra, hogy a fiatal munkások közül egyre többen ismerjék meg az irodalmat. E munka eredményeképpen ez évben már négyszázötvenen vállalták, hogy teljesítik az olvasómozgalom feltételeit. A tavalyi „bronzosok” szeretnék magukénak tudni az ezüst jelvényt az év végére, és nemcsak a maguk művelődésével törődnek, hanem brigádjaikban közös olvasóköröket is szerveztek, s az elolvasott művekről két vagy több „olvasóbrigád” közötti vitát rendeznek. sé. Hirtelen felrémlik a gondolat- társítás; családi „hitbizománnyá” formálódott talán a vésztői mozi? Hiszen másutt; üzemek, szövetkezetek s egyebek vezetése esetében nemegyszer felvetődik a családi kapcsolatok, a sógor-komaság, mint kártünet. Erről azonban itt szó sincs. Hiszen volt idő, mikor Nagy Sándort, aki tanult, szorgalmas, lelkiismeretes ember, az Országos Takarékpénztár hívta, szó- longatta vésztői fiókjába vezetőnek. Dolgozott is ebben a munkakörben egy darabig, többet is keresett, de szíve mégis visszahúzta a mozihoz, ahol 1949 óta tevékenykedik. Hogy anyagiakban ne rövidüljön a család, a Moziüzemi Vállalat akként oldatta meg a dolgot, hogy Nagy Sándort mozigépésznek alkalmazta, mivel műszakilag is felkészült ember és gépészi vizsgája van. A feleségét pedig ,— aki a mozinak ugyancsak régi dolgozója — kinevezeték üzemvezetőnek. A jegyszedőkkel és a pénztárossal együtt összesen heten szorgoskodnak Vésztőn azért, hogy a filmkultúra mennél szélesebb körben terjedjen és hasson. — Hetünk közt még eddig soha semmikor sem volt nézteltérés — büszkélkedett Nagy Sándor. Azt is hozzáfűzte, hogyha bármilyen feladatnál „meg kell nyomni a gombot”, feleségével együtt ők kezdik és ők fejezik be legutolsónak a munkát. Tehát a jó mozimenetel egykét titkának már a nyomára jöttünk: — megértő együttműködés és. vezetői példamutatás. De vajon ennyi elegendő-e ahhoz, hogy a 400 férőhelyes teremben havonta átlag 8000 néző forduljon meg? (Akad hónap, amikor a kilenc-, sőt a tízezres létszámot is elérik!) Nos, itt a másik titok, a jó tömegkapcsolat, aminek viszont lényeges feltétele a jó szervezés. Nincs a községben üzem, termelőszövetkezet, iskola vagy más, ahol ne ’ennének közönségszervezőik, csupa lelkes ember, akiknek végtelen örömükre szolgál, ha dolgozóvagy iskolatársaik közül mind többen látogatják az előadásokat. Salétromsava®, száhnafonató fekete üvegtartályofcat; csöveket, vaslemezeket; vegyszeres ládákat nyelt él egymás után az autók rakodótere. Sötétedett... Alig észrevehetően, mert csak a szürkeség dagadt meg, súlyosodott, ereszkedett lejjebb. A csillagok még vártak a borús égfüggöny mögött. Mái- csak körvonalak és hangok népesítették be az udvart... Német szavak; ládazörgés; fémes pengés és földire dobott üveg utolsó hörgése. Néhol salétromsav szúrós szagú tócsáinak csillogását takargatták a belőlük felszálló vékony ködök... A megtelt autók motorházukat a kapunak fordították. Honti, Gergelyt kereste a csoportokban beszélgető vagy csoportokban hallgató munkások között. Egyik sem mozdult; komoran, várakozva ültek. Az embereket nem lehetett már látni a sötétben, csak a hangok árulták el gazdájukat. Férfi-e, nő vagy gyermek... Egy nagyobb csoport közelében talált rá a kapusra és Ilonkára. Közbep cigarettavégek parázslottak — farkasszemet nézve az autók reflektoraival... A háttérben állt meg, falnak támasztva a hátát Gergely felnézett, és észrevette barátja világos foltként villanó köpenyét a bekormozott rőtvörös téglafal háttere előtt — és érezte, hogy hiányzik belőle valami. Talán egy könnycsepp... Suttogón tovább beszél: — A németeket körülvették... Halljátok? Újra feltámadt az eipihent ágyúszó. A mezőváros kilométerekre nyújtózott a sötétben, mint egy álmos macska, amely fél szemét nyitva tartva várakozik... Északnyugatról gépfegyver kelepéit és magános puskalövések csattogtak. Ide, a gyár közelébe csak néha tévedt el fáradtan egy-egy golyó vagy repesz, és a fák nyirkos, halott leveleihez dörzsölte hosszú utat megtett, tüzes oldalát... — Néhány óra múlva miénk lesz a gyár! — mondta Gergely csendesen. Az emberek neszeztek. öröm, izgatottság kotorászott a zsebekben gyufáért; — felsercentek a lángok. Honti fáradtan közbeszólt; de csak maga elé, magának mondta; — Mit ér, ha gyárunk lesz — gépek nélkül?... Gergely hangja t'eddőm és támogatón zengett: — István, te megint le akarsz B filmkultúra vésztői propa-: gandistái azt is elérték például, hogy a termelőszövetkezetekben most már magától értetődően váltanak a dolgozóknak jutalmazásképpen mozibérletet. Az sem ritka, mikor valamelyik üzem vagy szövetkezet jól dolgozó tagjai részére esténként egy-egy előadásra megveszi az összes jegyet. A mozilátogatást illetően példa- mutatásban sincs hiány. Vésztő párt- és tan ács vezetői, a tsz-ek vezetői szeretik a mozit. Sárkány Pál vb-titkár pedig azzal büszkélkedhet, hogy Vésztőn még nem pergettek olyan filmet, amit ő meg ne nézett volna! I hallottak alapján az ember : úgy vélné, hogy mozis Nagy Sán- dorék — akik igen büszkék erre a ragadék névre — elégedettek az eredményekkel. Dehogyis azok! A feleség és a férj — miközben hazulról a mozi felé igyekszünk — azt taglalják, hogy mennyire fokozhatnák még a látogatottságot egyszerű, olcsó módon. Nem új, nem rendkívüli filmeket követelnek, hanem azt kérik, hogy azokból a filmekből, melyekkel a megye illetve a járás havonta rendelkezik, módszeresebben, céltudatosabban, átgondoltabban állítsák össze a műsort. Nemrég kaptak egy sereg magyar filmet egy csomóban, az előző héten meg semmit. Mennyivel vonzóbb : lett volna a közönség számára, : ha mazsolaként szétszórhatták : volna ezeket a havi műsorban. : Nagyék véleménye szerint igen hasznos lenne, ha a járási műsor- összeállítás alkalmával az érdekelt községek mozisait Jis meghallgatnák. Ez az egyik. Aztán ott a másik lehetőség, amiről lapunkban egyszer már említést tettünk és amire Nagyék is felfigyeltek: a még „moccanatlan rétegek” megmozdítása. Hányán vannak, akik sem rádiót nem hallgatnak, sem televíziót nem néznek, s a mozit is elkerülik. Befejezésül egy kérdés: titok j a vésztői mozisok jó eredménye? Egyáltalán nem az. Huszár Rezső mondani az álmaidról... Most, amikor már kitárulnak az álmok kapui, nem hiszel semmiben — és senkinek — — Felemelte a hangját: — Ne feledd el, hogy mi, kommunisták is álmodozunk! De mi élni akarunk és harcolni az álmainkért; — harcolni! Most már a mérnök alakja is beleolvadt a sötétbe, de Gergely érezte, hogy felemelte a fejét, amint megszólalt: — Hogyan?... és miért?... Amikor Gergely válaszolt, minden kérdésre felelt, amelyek feléje tapogatóztak az emberek ■ bepókhálósodott szívéből a sötétben: — A gépekért, a gyárunkért!... Időt kellene nyernünk... Időt! Nézzétek: — még itt vannak a tolvajok!... Honti arra gondolt, hogy lám: öreg barátja biztosan tudhat valamit, hiszen eddig mindig csak példálózott a kommunistákról, most meg nyíltan kimondta: „mi, kommunisták...” Vagy csak őelőtte titkolózott eddig is? .. Az nem lehet... Valami jót vár Gergely — most valahogy megérezte a mérnök, hogy a kommunisták valami módon összefüggésben vannak minden ezután lehető jóval... (Folytatjuk) cúraiujizőt'íí búráiitf — Képek a bemutatóról — Mátyás király és a Burkus király megbeszélik a világ dolgait, majd fogadást kötnek. (Perényi László és Székely Tamás.) De szépen is szól Gyurka, juhászbojtár furulyája!... Jutka, Tandariék lánya elbűvölt«! hallgatja, de aztán mégis jobban tetszik neki Tádé, a polyáfe herceg. (Jutka: Stefanik Irén, Gyurka, juhászbojtár; Darabos Ferenc.) Tandariné nem megy a szomszédba egy kis házsártosságért. Férje, a számadójuhász nem is mer szólni, jobb a hallgatás — gondolja, és neki van igaza. (Tandariné: Dénes Piroska Tandari: Körösztös István.) „Bevallom Önnek, Hogy köznap úgy, mint Ünnep, Csak kártya, bor, cigány, Kell nekem cicám!” — dúdolja Tádé, pólyák herceg Jutka leányzó fülébe. (Stefanik Irén és Győry Emil.) •••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••«a Öreg nóta fák tanítják énekelni a végegyházi menyecskéket A végegyházi József Attila Művelődési Otthonban az elmúlt év nyarán húsztagú menyecske-kórus alakult Nagy Mária zenepedagógus vezetésével. Elhatározták, hogy kizárólag a község igen gazdag dalhagyományából állítják össze műsoraikat. Tudomást szerezve a tervről, a falu négy idős nótafája — Faragó Tánosné, Stafira Mihályné, Staf'i- ra Istvánná, Mracskó Jánosné és Varchó Mihályné — a fiatalok segítségére siettek. A próbákon nagy gonddal és türelemmel adták át hosszú időn át őrzött kedvelt végegyházi nótáikat, s az eredmény — a menyecskék műsorának nagy sikere — nem is váratott sokáig. Dalaikkal bejárták a környéket, s a nótafák ma is elkísérik „védenceiket” vendégszerepléseikre A négy idős asszony irányításával a végegyházi menyecskék ezekben a napokban szorgalmasan készülnek a Békés megyei Kulich Gyula kulturális szemle bemutatóira.
