Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-24 / 70. szám

1963. március 24. 2 Vasárnap Ha a művezető legyint... Feljegyzés Egy tanfolyamra látogattam el a napokban azzal a céllal, hogy elbeszélgessék a résztvevőkkel, le­jegyezzem észrevételeiket. Mind­össze egy óráig tartott beszélgeté­sünk. Ám ez az egy óra is nagyon tanulságos és elegendő volt ah­hoz, hogy képet adjon néhány bé­késcsabai üzem egyáltalán nem megnyugtató munkavédelmi hely­zetéről. A tanfolyamra összegyűlt 40 munkavédelmi felügyelő látoga­tást tett a Békéscsabai Téglagyár­ban, a kenyérgyárban, a Tatarozó Vállalatnál, a felvonógyárban, a Forgácsoló Szerszámgyárban és megtekintette a Felsőnyomási Ál­lami Gazdaságot is. Nyitott szem­mel, mondhatni: árgus szemmel járták a munkahelyeket, feltárták a balesetforrások egy részét és tanácsokait adtaik a hiányosságok ele a munka na. A turbinatelep kapcsolóházá­ban a gumiszönyeget nem hasz­nálják rendszeresen, úgyszintén a gumikesztyűt sem. A Tatarozó Vállalatnál azoknak is megengedik a hegesztést, akik­nek nincs vizsgája. A köszörűsök­nél hiányosak a védőberendezé­sek. A felvonógyár fürdője (ha lehet annak nevezni) siralmas ál­lapotban van. A menyezetről po­tyog a vakolat. A Felsőnyomási Állami Gazda­ságban lépten-nyomon bosszantó hiányosságokat fedezhettek fel a látogatók. Pótkocsin embereket szállítottak anélkül, hogy a ko­csi biztosító láncát beakasztották volna. A műhelyekben sehol sem találtak mcntőládát. Az épületek belső megvilágítása védelemről hiányosságokat meghallgatják ugyan, de előszeretettél legyinte­nek: a terv teljesítés fontosabb, nem érünk rá ilyen „piszlicsári” ügyekkel fog­lalkozni. Nem csoda, ha a legyin­tések arra a következtetésre jut­tatják a dolgozókat, hogy nem érdemes szólni, úgy sincs foganat­ja. A szakszervezeteknek és a gaz­dasági vezetőknek az eddiginél sokkal többet szükséges foglalkoz­ni a munkavédelemmel, a dolgo­zók kéréseinek, észrevételeinek istápolásával. A munkavédelem — munkás­védelem, életvédelem. Nálunk a legfőbb érték az ember. S ezt so­ha sem szabad szem élöl tévesz­teni. P. R. NAPTAR 1983. március 24., vasárnap. Cézár Kjui — 45 évvel ezelőtt, 1918. március 24-én halt meg Cézár Kjui orosz zeneszerző és ze­ne kritikus, a nemzeti irányú Ötök csoportjának a tagja (Ba- lakirjev, Rimszkij-Korszakov, Borogyin, Muszorgszkij), akik a népi forrásokra támaszkodó stílus fejlesztését tűzték ki cé­lul. Operái közül a Kaukázusi fogoly cimű emelkedik, ki. — 75 évvel ezelőtt, 1888-ban e napon született Viktor Kin- giszepp, aki 1917-től kezdve Észtországban, a szovjet hatalom szervezője, az itteni kommunista párt egyik vezetője volt. — 45 évvel ezélőtt, 1918. március 24-én, a moszkvai Drezden- szállóban alakult meg az első magyar kommunista szervezet. FÉRFI AKN megszüntetésére. Amit az üzemekben elmondtak, elmondták nekem is. Megdöbbentő volt hallani, hogy egyik-másik üzemben milyen ke­veset törődnek a dolgozók egész­ségével, milyen tizedrangú kér­désként kezelik a munkavédel­met. A Békéscsabai Téglagyárban ki­áltó ellentétre figyelhettek fel a felügyelők. Olyan korszerű fürdő áll a dolgozók rendelkezésére, hogy csodálni lehet. Am amilyen szép és jó a fürdő, olyan rosz- szak a munkhelyek lépcsői. Lógnak a korlátok. A transzmisszióknál nem megfe­lelő magasak a védőburkolatok. A konnektoroknál nincs feltüntetve a feszültség, az áramvezetékek csupaszon lógnak. A motoros mű­helyben állandó vendég a huzat, az aknák fedetlenek. Egy vigyá­zatlan lépés súlyos sérülést okoz­Térítés nélküli váradó-napot tartott március 21-én Nagyszéná­son a Vöröskereszt helyi szerveze­te és a megyei Vérkon zervál ó Ál­lomás. Az elsők között jelentke­zett a községi tanács vb-elnöke és -titkára, valamint a község mindkét orvosa. A véradáson megjelent az iskolaigazgató, az OTP vezetője, a termelőszövetke­zetek elnökei és tagjai, pedagógu. sok, postások, a községi evamgé­Szantetomyán széles körű tár­sadalmi összefogás bontakozott ki a községben és környékén élő ci­gányság egészségügyi és kulturá­lis felvilágosítása, felemelése ér­dekében. A példamutató megmoz­dulásba bekapcsolódott a TIT is és az 1962/63. ismeretterjesztő évadban Cigámyakadémia címmel 10 témát felölelő előadássorozatot indított a szeratetomyai általános iskolában. Az anyagban szerepel hiányos, a fürdőben nem megfe­lelő a víztartály stb., stb. Sok hiba van a munkavédelmi adminisztrációval is. A békéscsa­bai Tatarozó Vállalatnál például nem elég körültekintő a balesetek okának kivizsgálása. A baleseti jegyzőkönyveket már azelőtt alá­íratták néhányszor a dolgozóval, mielőtt a főmérnök véleményt mondott volna. Az állami gazda-) Ságból kevesebb balesetet jelen­tettek a valóságosnál. Hosszan lehetne sorolni a rossz példákat. Valamennyiből az de­rül ki, hogy az említett helyeken a gazdasági és szakszervezeti ve­zetők holmi mellékes dolognak tekintik a munkavédelmet, a dől. gőzök egészsége, élete feletti Őrkö­dést. A munkavédelmi őrségek észrevételeit csak elvétve veszik figyelembe. Különösen vonatkozik ez a művezetőkre. A felderített likus és katolikus pap, a földmű­vesszövetkezetben, a gépállomá­son és más munkaterületen dolgo­zók. A termelőszövetkezetek közül példát mutatott az Űj Élet Tsz, ahonnan 23-an jelentkeztek. A községében összesen 118-an adtak vért. Legközelebb Orosházán április 17-én tartanaik térítés nélküli véradó-napot többek között: orvosegészségügyi, biológiai, földrajzi és irodalmi előadás is. A hírre felkereste Szenitetor- nyáit a televízió falujáró kame­rája. Március 22-én, pénteken fel­vételt készített a TIT által a ci­gányt iaitalok és felnőttek részére rendezett Érdekes, szép könyvek című előadásáról. A felvétel a tv műsorában ápri­lis 2-án szerepel. Asszonyok... Évszázadokon át álltak a hát­só sorokban, messze a férfiak mö­gött. Törvényeink, körülménye­ink ma nemcsak kimondják egyenjogúságukat, hanem helyü­ket is megteremtik a társadalom­ban. Régen is tudták a férfiak, hogy az asszonyok ügyessége, ke- zemunkája nélkül kietlen az ott­hon, rendetlen a határ, ízetlen az étel. De mégsem tette, nem is te­hette ezt szóvá senki sem. Val­lás és szokás, törvény és hamisan értelmezett tiszteletadás —, mind összefogott, hogy a legnagyobb tá­volságra tartsák az asszonyokat a világosságtól. Semmi sem történ­hetett sohase nékülük, s mégis­csak akkor vették őket észre, ha hiányoztak. Az asszonyi munka belehullt a földcsíkokba, és soha nem derült ki, mennyit ér az asz- szonyi kapavágás... És ebben a világban, ebben a légkörben válo­gatás nélküli, 6értő és tiszteletlen közmondások szolgáltak a gyakor­lat igazolásául: „Kenyeret a férfi, sóra és paprikára valót az asz- szony keresi..„Hosszú haj. rö­vid ész...” „Az asszonynak annyi ész is elegendő, hogy az eső elől az eresz alá álljon ...” Messzire haladtunk ettől a vi­lágtól. . Társadalmi, s gazdasági rendünk kitakarítja falvaink köz­életéből e hazug eszméket, néze­teket. Elemi igazságnak szerzünk érvényt: nincsenek a mi társadal­munknak első és másodrangú pol­gárai. Egy mérce van: a végzett munka, s ez sehol se tesz különb, séget nő és férfi között. Miután a munkánál tartunk: nem éppen az asszonyok azok, akiknek örökké munkával telve a kezük, akik nemegyszer a férfia­kénál is nehezebb munka mellett gondoskodnak a családról, s egy­re több munkát végeznek a köz­életben is? A munkához való jog már nagyon régóta adott, de pá­rosulnia kell ennek a férfimunká­val azonos szintű megbecsüléssel, elismeréssel, bizalommal. Bár igaz, hogy a történelem lomtárá­ba kerültek az ízetlen közmondá­sok, de sokfelé léteznek még a régi szokások, előítéletek, az asz- szonyi kezdeményezéssel szem­beni kicsinyességek, bizalmat­lankodások. Semmivel olyan gyorsan és eredményesen nem le­het felszámolni ezeket, mint a falusi asszonyok életének, gondol­kodásának megértésével, biza­lommal és biztatással. Nincs más­ról szó, mint, hogy a munkában teljes jogú asszonyok, teljes jog­gal rendelkezzenek a szövetkeze­tek vezetőségében, a brigádokban, a tanácsokban. Nem könnyű mun­ka ezt megteremteni, s sokat kell tanítani rá még az asszonyokat is. Ennek pedig legjobb alkalma a munka. Nem egy példa bizonyít­ja, hogy kötelességtudást, előrelá­tást, beosztást, s következetessé­get sok férfi tanulhatna az asszo­nyoktól. Elgondolkoztató példáza­tot hallottam erről egy mezőgaz­dász ismerősömtől: Kétszáz te­henünket két üzemegységben tart­juk. Az egyik tehenészetben asz- szonyok, míg a másikban férfiak dolgoznak. Nem így akartuk, de a helyi adottságoknak, körülmé­nyeknek ez az elosztás felelt meg a legjobban. A felmérések alap­ján láttuk, hogy az „asszonyi”- üzemegység fele takarmánykész­lettel indul a télbe, mint a fér­fiak. S ekkor leszakadt a méteres hó. Nyilvánvalóvá vált, hogy a négy kilométerre lévő majorba tavasz előtt nem tudunk takar­mányt kiszállítani. Kimentem az asszonyokhoz, megkértem őket, bánjanak nagyon gondosan, s lel­kiismeretes beosztással a takar­mánnyal. Megígérték! S az ered­mény az volt, hogy az asszonyok­nál még mindig van széna, miköz­ben a kétszer több mennyiség a férfiaknál már az utolsó szálig el­fogyott. Ide tartozik még az is, hogy jó az állatok kondíciója s egyetlen decivel sem csökkent a tej hozam. A néhány példa is sejtetni en­gedi, milyen nagy erő, mennyi tartalék szunnyad még az asszo­nyokban. örvendetes, hogy az utóbbi időben egyre szélesebb kör­ben ismerik fel ezt a falvak veze­tői mellett a férfiak is. Jellemző, hogy országosan a megválasztott tanácstagok sorában a korábbi 12,7 százalékról 17,5 százalékra növekedett a nők aránya. A tisztség, a funkció azonban önmagában még kevés. Élni is kell azzal. Ez a munka is kölcsö­nös. Amellett, hogy szóvá teheti« az asszonyok véleményüket, hogy felkereshetik észrevételeikkel a vezetőket, a vezetők is találják meg a mindennapi munkák köze­pette őket, kérjék ki tanácsaikat, beszéljenek velük nyíltan és őszintén a falu, a szövetkezet leg­AK! I bonyolultabb kérdéseiről Is. Az asszonyok aktivitását, érdeklődé­sét hibás nézet csupán a közgyű­léseken elhangzott hozzászólások­ban mérni. Meg kell becsülni, s érvényre kell juttatni jó javasla- lataikat akkor is, ha a munka közben mondják el azokat. Iz élet igazolja, hogy időbe­osztásuk mellett, munkájuk és környezetük megszervezésében is kimagasló, különös tökélyre tettek szert az asszonyok. Egye­dülálló tapasztalatokkal rendel­keznek a legösszebonyolódottabb munkákban való kiigazodásban is, az időszerű és helyes munka­sorrend meghatározásában, az ár­nyalt, s aprólékos munkák pre­cíz, türelmes végrehajtásában. Ha valamikor szükség volt íalvaink- ban ilyen tapasztalatokra, akkor most sokszorosan szükség van! A szokásosnál másfél hónappal ko_ rábban köszöntött be a tél, s ugyancsak másfél hónappal to­vább tartott. Egyszerre szakad a falusi ember nyakába a tavasz minden gondja. Most kell az el­maradt őszi mélyszántásokat pó­tolni, a kintmaradt kukoricaszá­rat letakarítani, a zöldségféléket kipalántálni, a burgonyavetőma­got megválogatni, a mákot elvet­ni, a belvizeket eltávolítani, a kupacokban maradt trágyát szét­teríteni, s a baromfinevelésn nk a múlt évinél is magasabb szintjét megalapozni. Rengeteg tennivaló, s máris többhetes késedelem. Egyetlen olyan szövetkezet sincs, ahol az asszonyi munka maximális igény- bevétele nélkül rendet tudnának teremteni Mindenekelőtt olyan közhangu­lat kialakítására, s az anyagi ösz­tönzés olyan módjára van szük­ség, amely az utolsó főig a min­dennapi közös munka mellé ál­lítja az asszonyokat. A hogyanra ettől részletesebb receptet nem le­het adni, de nincs is rá szükség, mindenesetre itt kell megemlí­teni azt a tanácsot, amit az ország egyik nagy szövetkezetének elnö­ke mondott el egy megbeszélésen: Ha az asszonyoknak megmagya­rázzuk, mit, miért szeretnénk, úgy jobban számíthatunk rájuk, mint a férfiakra ... Türelmesnek kell lenni, s sohase szabad kétségbe­vonni, hogy amit vállaltak, telje­sitik is... Sok 9 gond a falvakban, de sok a kínálkozó lehetőség is. Ezek sorából kiemelkedik a közvetlen fizikai erőn túl az asszonyi találé­konyság, szervezőkészség. Az asz- szomyi kar eddig se hiányzott on­nan, ahol megjelent a munka. De csak nő ereje, ha igazi értékének megfelelően számítunk rá, s be­csüljük. Ágoston László Kiegészíti ruházatát a sertésbőr kesztyű 54—109 Ft-ig 2172 118-an adtak vért Nagyszénáson Összefogtak a szenJe!ornyaiak a helybeli cigányság kuilurálódása érdekében

Next

/
Oldalképek
Tartalom