Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-23 / 69. szám

t 1963. március 23. Szombat Az almáskamarási ellentmondás Oki belép az almáskamarási Ifjúsági Házba és széjjelnéz, az nagyot csodálkozik. A két terem ragyog a tisztaságtól, bárhová néz is a látogató, csín, kellemes rend minden sarokban. A televíziós állvány alsó pol­cán magnetofon pihen, az asztalo­kat ízlésesen szép, hímzett térítők borítják, a modernség jegyében festett falakon fényképek sora­koznak, a szekrényben könyvek és társasjátékok kínálják magu­kat, egyszóval öröm még nézelőd­ni is. A pedáns rend persze min­den este felborul, mert mindkét helyiség megtelik jókedvű, pezs­gő temperamentumú fiúikkal és lányokkal. Sípos László KISZ-titkár a meg­mondhatója annak, hogy mi min­den zajlik itt, ebben a meghitt légkörben esténként — Hétfőn szerep-próba van a színjátszóknak, kedden tv-nézés, szerdán szerep-próba, csütörtökön tv-nézés, pénteken a tánczenekar próbál, szombation játékestet, va­sárnap délután táncot rendezünk és a televízió műsorát nézzük. Nincs üres napunk... Imikor becsukódik mögöt­tünk az ajtó, sóhajtunk egy alig észrevehetőt: hej, ha minden köz­ségben ennyit áldoznának a fiata­lokra... A röpke sóhaj után ismét a csodálkozásé a szó. Az udvaron betonjárdából ra­kott, szabadtéri táncparkettet si­mogathat tekintetünk. A fiatalok építették a pódiummal együtt. Nyári estéken messze hallatszik innen saját tánczenkairuk játéka, s alig jut egy talpalatnyi hely a betonon... A falu vezetői mindent meg­tesznek, hogy jól érezze magát a fiatalság, s ne fordítson hátat fa­lujának. Ami e nemes igyekezet eredmé­nyét illeti, nincs ok panaszra. A Salilai Tsz-ben rengeteg f iatal dol­gozik, jóval több, mint a környe­ző községekben vagy a megye északi szegleteiben. A tsz elnöke; Ádám Kilián elvtárs büszke erre a tényre, s nem cserélne egy szö­vetkezeti elnökkel sem. Ez töké­letesen érthető. Ért a fiatalok nyelvén, tudja, hogy mi tartja otthon őket, s azért fáradozik, hogy megtalálják számításukat, nyugalmukat. Havonta fizetnek munkaegység­előleget, egy munkaegység 36,80 forintot ért tavaly, s ez az összeg takaros keresetet biztosított mind­azoknak, akik odaadással szorgos­kodtak egész éven át. Akadt olyan fiatal, aki 18 ezer forintot kere­sett tíz hónap alatt. A KISZ-szervezet is — hogy úgy mondjuk — jól áll a lábán, jól dolgozik, jó kovácsoló]a itt a rendnek, közösségi szellemnek Az ifjúsági szervezet 77 fiút és le­ányt, fiatal házast, a pártszerve­zet 92 tagot és egy tagjelöltet számlál. Mindezt öröm leírni, el­mondani, ám vétek lenne elhall­gatni, hogy a szép szám.ok mögött egy kis ellentmondás bujkál. Nem kiáltó ellentmondásról van szó, csupán arról, hogy bár sok itt a fiatal és sok a lelkes, öntudatos, szorgalmas kiszista, a pártszerve­zetben alig-alig található 30 éven aluli tag. Igaz, hogy a derékhad jól teszi a dolgát, jól formálja az itteni világot, de jót tenne a fris­sítés is. A „nyersanyag” adva van Al­máskamaráson. Egy csokor nevet jegyezhet­tünk fel jegyzetfüzetünkbe, mi­közben a falu vezetőivel beszél­gettünk. Hogy kikre lehetne számítani? Zeitler Ferencre,.a tsz fiatal ra­kodómunkására (akit most Prágá­ba küldenek jutalomképpen egy hétre), aztán feleségére, továbbá Dömösi Józsefre, Dömösi András­ra, Ádám Ferencre, Sípos László- néra, Szőri Évára, és még mások­ra is. Az egész falu ismeri, tisz­teli őket, elismeri munkájukat. Egyikük-másikuk a KlSZ-szerve- zet büszkesége, de van olyan is, aki még nem KISZ-tag, s an első lépés megtételéhez segítséget vár, hogy aztán bátrabban továbblép­hessen. Vajon túlzó-e a tagjelöltség mércéje a pártszervezetben? Egy szikrát sem. Mindenkit vi­lágnézete, munkája, igyekezete szerint tesznek mérlegre. Először a KISZ-ben kelj jót produkálni ahhoz, hogy valaki „felsőbb osz­tályba” léphessen. A KISZ-ben pedig lehet jól dolgozni, serény­kedni, példát mutatni, politikailag gyarapodni. Akkor hát mégis mi az oka annak, hogy kevés a fiatal párttag-j elölt? Érzésünk szerint az, hogy a pártszervezet túl hosszú ideig „dolgoztatja” a tagjelöltségre megéretteket a KISZ-ben, túl óva­tosan foglalkozik felvételükkel. Iz almáskamarási ellent­mondás — hangsúlyozzuk — nem veszélyes, de ügyeimre méltó és tanulságos. Azokban a termelő­szövetkezetekben, ahol szép szám­mal vannak fiatatok, bátrabban kell foglalkoznia a pártszervezet­nek a fiatalsággal. Az új erő min­dig erősíti a kommunista közössé­get, frisseséget olt a munkába, s ez csakis hasznára válik az alap­szervezetnék. Pallag Róbert Gyulai költő és szeghalmi gordonkaművész rádiószereplése A Népújság március 10. számá­nak Köröstáj mellékletében mél­tatás jelent meg Simonyi Imre, gyulai származású költő Önélet­rajz helyett című kötetéről. Üjabb hír szerint március 31-én a buda­pesti közönség is megismerkedik verseivel. Sütő Irén, az ismert élő­adóművésznő ezen a napon tartja önálló estjét. Műsorában. Simonyi versek is szerepelnek. A Kossuth rádió április 5. adá­sában húszperces összeállításban mutatja be Simonyi Imrét és köl­tészetét. Az önéletrajz helyett cí­mű kötetét Juhász Tibor méltatja, majd Básti Lajos és Ascher Osz­kár tolmácsolásában kerülnék a közönség élé legjelentősebb ver­sei. Mező László, az immár világhí­rű gordonkaművész is Békés me­gyébe való. Szeghalmi származású, Sütő Irén előadói estjén működik közre művészi gordomkajátékával. Zeneelméletet tanulnak a Szarvas környéki cigányok A Szarvasi Zeneiskola tanárad „társadalmi munkában” oktatják a környék népi zenekarainak tag­jait. E tanulás eredményeképpen az elmúlt évben 26 muzsikus sze­rezte meg. a hivatalos működési engedélyt, köztük a híres Kondo­ros! Csárda prímása is. Az iskola tanári kara célul tűzte ki a zenei analfabétizmus felszá­molását a „natúrból” játszó zené­szek között. Kottaolvasásra, zenei alap ismeretekre tanítják az idén is a mintegy 30 jelentkező cigány­zenészt. Egy csepp méz Témáját az angal kisemberek világából meríti és ezúttal Tony Richardson rendező az ifjúság magányosságát, elhagyatottságát mu­tatja be. E nagy sikerű filmet Karlovy Varyban fődíjjal jutalmaz­ták, női főszereplője — Rita Tushingham — pedig Cannesban el­nyerte a legjobb női alakítás díját (Bemutatja a kunágotai Űj Ba­rázda mozi, március 23—24-ig.) Elbúcsúzott az öreg színész Hát véget ért az utolsó felvo­nás. Az öreg színész elment örökre pihenni. Legendát őrzött és gyönyörű emlékeket görbehátú gádorost hajlékában a Justh Zsigmond író alapította első magyar pa­rasztszínházról, melynek színé­sze volt. Czombos Mihály bácsi 89 éves korában, március 19-én meghalt. Két hónapja sincs annak, hogy vallomásra kértük őt. Szí­vesen mesélt, örült, hogy érde­kel bennünket a pusztai színház története, élete. Meghatódottan szólott arról, hogy az emléktisz­telő gádorost nép méltó helyre emelte híres emberét, Justh Zsigmondot, akinek ő hajdanán inasa és színésze volt. Részt vett, az író születésének 100. évfor­dulója alkalmából rendezett díszünnepségen, s megnézte Mo- liére: Botcsinálta dohtor cvmű bohózatát a kis község pedagó­gusainak előadásában. Az egész falu szeretete és rajongása vette körül az utolsó tanút. A temetőbe — ahol Justh Zsig­mond sírja domborul — utolsó útjára elkísérte a fél faku. Véget ért egy értékes élet. A függöny legördült. P. R Könyvtár a sarkadi cigánytelepen 320 cigány lakik Sarkadon. Ezek nagy része évek óta becsületesen dolgozik, s így a járásszékhely ve­zetői is mindent megtesznek, hogy a „faluszéli emberek’” mihama­rabb teljes értékű lakói lehessenek a községnek. Az elmúlt évben könyvtárat nyitottak a telepen. Rácz Dávid zenész önként védnökséget vállalt a 80 kötet fölött, melyek az első perctől kedves barátai lettek a sar­kadi cigányoknak. Bizonyára látták már a Buda­pesti Corvin Áruházat reggel a nyitás pillanatában. látták a sokszoknyás néniket, akik halá­los elszántsággal nyomulnak be. szemükben kemény eltökéltség: vagy megvásárolnak egy-két cmeletet, vagy meghalnak. Ha jól odafigyeltek, esetleg az el­adók nagyon udvarias halk szit- kozódásét hallhatták a „büdös vidékiekről” akik „ahelyett, hogy kapálnának” és „maradná­nak otthon a... ülve” (az idézet rzelídítése tőlem) ide jönnek... stb. Mert teszem azt, Mari néni Kunböködön észreveszi, hogy el­fogyott a kék cérnája. Nem so­kat töpreng. Egy óra múlva a második szomszédasszony már tudja, hogy holnap Mari néni Pestre megy vásárolni. Ez Mari néninek tekintélyt biztosít, más­részt segít a hosszú, témaszegény falusi estéken: na, ezek már me­gint Pestre mennek, honnan van ezeknek annyi pénzük, biztosan lopják a kukoricát a tsz-ből. Szóval felmegy Mari néni Az ember legyen igényes Pestre, szétnéz, vesz három spulni zöld cérnát, kék nincs ké­rem, nem tudjuk mikor lesz, megeszi a hazait a Baross téren egy pádon, a vonaton áll másfél órát, ide-oda lökdösik, kissé bo­rúsan száll le Kunböködön. El­sőnek a nópbolt vezetőjébe üt­közik, aki derűsen nézegeti a vonatot és tempósan piszkálja a fülét. — Egy kis kék cérnát akartam venni, de Pesten sincs. Semmit sem lehet kapni ebben a mai vi­lágban. — Kék? — néz rá szórakozot­tan a boltvezető. — Van nekünk vagy kétezer. Három éve kerül­getem, senki sem viszi, a fene essen belé. Hát így valahogy! Mert kérem, mit gondolnak, hol vette a Bimbamimpex igaz­gatója, főkönyvelője, osztályve­zetője a nagykópernyős televízió­ját? Pesten? Á-á! Kiszállást szerveztek Kunboködre, meg­vették az fmsz áruházában. A boltvezető még ki is kísérte őket és sokáig lengette a sapkáját utánuk. . Csak a beavatottak tudják, hogy a 16 000 forintos motorcsó­nakot kizárólag Jászhomokpusz- tán lehet kapni, ahonnan a leg­közelebbi lavór víz 15 kilomé­terre van, folyó pedig 50 kilomé­terre. Amikor például az ipar a piacra dobta a felfújható sakk­készletet hajótöröttek számára, az emberek rávetették magukat, s néhány nap múlva Pesten már csak pult alól, 20 százalékos fel­árral lehetett kapni. Hököm- pusztáról is felutaztak és még az utolsó pillanatban sikerült vásá­rolniuk néhányat. Mi sem termé­szetesebb, hogy a hökömpusztai vegyesbolt vezetője hónapok óta rugdos vagy tíz készletet egyik sarokból a másikba és mindenki, nék fizet egy korsó sört, aki el­visz egyet. Hát így valahogy. Most jut eszembe, hogy teg­nap elfogyott a borotvaszappa­nom. Holnap felmegyek Pestre és veszek egyet. Az ember legyen igényes! —kefe— Tavaly 848 könyvet olvastak el a cigánytelepen, s jelenleg is ha­vonta 60—70 kötet a könyvtár for­galma. A járási könyvtár dolgozói figyelemmel kísérik az olvasók igényeit, s negyedévenként asze­rint cserélik a könyvállományt. A tapasztalatok szerint a zenetörté­neti művek a legnépszerűbbek, de sokan olvasnak Móriczot, Jókait, sőt Tolsztojt is. műsora Március 23-án este 7 órakor: ARANYSZÖRÜ BÁRÁNY Petőfi- és szelvény beaiet. Március 29-án este fél 8 órakor Fei- sőnyomáson: CSACSIFOGAT MÁRCIUS 23. Békési Bástya: Cadide, avagy a XX. század optimizmusa. Békéscsabai Bri­gád: Miéi néni két élete, Békéscsabai Szabadság: Mid néni két élete. Békés­csabai Terv: Csigalépcső. Gyo­mai Szabadság: Csudapest. Gyulai Er­kel: Házasságból elégséges. Gyulai Pe­tőfi: Ne fogadj el édességet idegentől. Mezőkovácsházi Vörös Október: Ker­tes házaik utcája. Orosházi Béke: A 80. születésnap. Orosházi Partizán: A bér­gyilkos! Sarkadi Petőfi: Randevú Kop­penhágában. Szarvasi Táncsics: A szó­rakozott professzor. Szeghalmi Ady: Egyiptomi történeti

Next

/
Oldalképek
Tartalom