Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-21 / 67. szám
1963. március SI. 6 Csütörtök Munkások, parasztok és színészek találkozója Orosházán Az orosházi járás kulturális hónapja keretében március 11-én Orosházán és Szentetornyán színész-munkás és színész-paraszt találkozót rendeztek. A Jókai Színház több művészének egésznapos kirándulásán hasznos isme. restségek, barátságok szövődtek és nem egy helyen érdekes eszmecsere alakult ki a vendéglátók és a színház tagjai között. Felvételeink néhány pillanatképpel nyújtanak ízelítőt a találkozóról , annak élménydús, emlékezetes perceiről. Az Orosházi Bameválban is nagy szeretettel fogadták a csabai színészeket, akik közül Romvári Gizi és Várnagy Kati fehér köpenyt öltve oda is állt a szalaghoz és bebizonyította, hogy a csirkepelyhezéshez is ért. Mellettük Lőrincz Lajosné termelési osztályvezető mutatja, hogyan is kell ezt a nem könnyű műveletet precízen elvégezni. Szoboszlai Sándor és Bánffy Frigyes az eredményt figyelik. X A vendégek első útja — az orosházi járási tanács művelődésügyi osztályának munkatársaival együtt — az Orosházi Faipari Vállalat egyik üzemhelyére vitt, ahol nagy figyelemmel hallgatták a festőrészleg munkásainak „szakmai” tájékoztatóját. Képünkön a vendégek közül Kaszai Pál igazgatót, Romvári Gizit, Gyurcsek Sándort és Szoboszlai Sándort látjuk. A kellemes hangulat tovább fokozódott, amikor Szentetomyára érkeztek és ott a Petőfi Tsz egyik istállójába látogattak el, ahol soksok kisboci „üdvözölte” a vendégeket. Képünk azt a pillanatot örökítette meg, amikor Gyurcsek Sándor és Várnagy Kati tejjel kínálják az egyik kisbocit A tsz kovácsműhelyében néhány percre munkába állt kedvelt művészünk, Szoboszlai Sándor is és megmutatta, hogy a kalapáccsal is egészen jól tud bánni. Albert Antal kovácsmester és Szelezsán Józséí kovácssegéd elismeréssel nézik az amatőr-kovács pontos ütéseit. S. E. Fotó: Kocziszky László Egyéves huza-vona—feleslegesen Egy évig tartó hiuza-vona “ zárult le Szarvason, amely P. Kovács Jánosné, meg a Szarvas és Vidéke Földművesszövetkezet vezetői között volt. Tulajdonképpen nem is azért fogtam tollat, hogy egyességre bírjam a szemben álló feleket, ugyanis lényegében pontot tettek már a vitára. Csupán a felesleges veszekedés, a becsmérlésig fajtáé harag tanulságáért írom le a történetet. Jöjjünk már rá emberek: meggon- doltóbban, türelmesebben, emberségesebben intézzük egymás közti dolgainkat, A történet kezdődött azzal, hogy a FÖLDSZÖV hat évvel ezelőtt kibérelte annak a tanyai háznak egy részét, mely tulajdonjogilag felében Krajcsd Jánosnéé, negyed-negyed részben P. Kovács Jánosnéé és fivéréé, Chován Józsefé. Megkötötték a szerződést, „legalább 5 éves időtartamra”, Kovácsné ekkor két gyermekével (8 éves vélt a fia, 10 éves a leánya) -a kiskamrába szorult, amelyben úgy-ahogy megfértek, de a gyerekek nőttek, s a múlt évben lejárt a szerződés minimum 5 éve; s Kovácsné egészségi állapota is sokat romlott. Szűknek bizonyult az egyébként kéménytelen házvégi kamra. Tizenhat éves a kislány, 14 éves a fiú. Csak két ágy fér a helyiségbe. Ki, kivel alud-* jón? Ha mást nem, csupán ezt elfogadhatónak kell vennie bárkinek, akiben egy kicsi kis emberség is van. Indent Kovácsné a földszövhöz. 1 Kért, könyörgöt vagy — betegsége miatt — képviseltetve magát, könyörögtetett: nagyok a gyerekek, nem fektethetem össze őket, de magam mellé is... mégiscsak...; a földszöv egyébként is csak hetenként egyszer, vagy egyszer sem használja azt a helyiséget, amit vissza kérek; a jelenlegit nem tudom fűteni, belefagyunk... Be egyelőre meghallgatatlanok a megértést kérő szavak. (Az igazság kedvéért meg kell mondani, hogy ' Krajcsi Jánosné, Kovács anyja haszonélvezettel bír az egész ház felett és ő kötötte meg a szerződést. Az is zárójelbe kívánkozik, hogy az idős, magatehetetlen asszony sem értette meg a gyermekeivel kamrában fagyos- kodó lányát. Ö is csak a földszöv. tői járó használati díjat látta maga előtt.) Jogi szabályosságra hivatkoztak, amiben talán igaza is volt a földszövnek, de az embert, a gyerekeket és anyjukat nem láttáik. Ment az idő, mentek a panaszos szavak tanácshoz, pártszervhez, még a bírósághoz is. Az ügy mégsem haladt előre. Közben a sivító szél hókupacokat rakott az ablak belső párkányára. Megbeszélés az igazgatási osztályon, a földszöv-irodában, vita, újabb szerződés, jegyzőkönyv — goromba szavak kíséretében. A helyiség meg kihasználatlan, Kovácsók reszketnek, szorongnak a lehetetlen helyzetükben. Űjaöb levél, most már a szerkesztőséghez. Kiábrándultság, kétségbeesettség minden betűje. Irány Szarvas, harmadik ke- " rület 339/1. A földszöv 20. számú boltja, a Chován Piroska- féle tanya. Kovácsné sár, alig tudok vele stót váltani. Nyugtatom, hogy rendben lesz minden, ne sírjon. Nem megyék vele sokra. Még a szerződés másolatát sem találja, „pedig tegnap tettem ide be, a ruhák alá ..” Remeg az egész asz- szony, s ezt hajtogatja: — Nem akar megértem a Batta elvtárs... pedig nincs rá szükségük, meg különben is, adunk ahelyett másik helyiséget. A földszöv (főkönyvelő): — Kötöttünk szerződést Kraj csínéval, tehát jogosan használjuk a helyiséget. — De nem használják állandóan, Kovácsék meg nagyon rossz körülmények között laknak. Különben, felajánlottak egy másikat helyette... — Részleteset nem tudok mondani, beszélje meg Batta elvtárssal. Az ügyvezetővel. Batta György házon kívül van. Mit mond a járási tanács igazgatási osztálya. Abel. József: — Sajnos mi sokát nem tudunk tenni. Nem mi utaltuk ki, nincs jogunk beleszólni. Ök egyeztek meg, nekik kell most is szót érteni. — De nem tudnak. Talán, ha a tanács beszélne a földszövvel, hogy fogadja él a felkínált helyet... — biztatom. — Sajnos nem fogadják él. És úgy tudom, hogy Kovácsné is visszavonta, amit felkínált a földszövnek... Üjra Kovácséknál: — Most is állom, hogy odaadjuk az udvari épületet. Soha nem vontam vissza. Tessék, itt a levél, melyben meg is írtam a földszövnek... De egy sor választ sem kaptam. A földszöv, Batta György: Elmondja a történteket, részben úgy, ahogy eddig is tudta, részben másként. Kinek van vajon igaza? — Az ajánlott levélre miért nem válaszoltak Batta elvtársék? — Nem kaptam levelet Kovács- nétól. Nem is tudok a cserehelyiségről... M incs mást tenni, össze kell hozni a „feleket”. Szemtől szembe. Halljuk, hogyan állunk a dologban. Megkértem hát Batta elvtársat, üljön mellém a kocsiba, s hajtsunk a helyszínre. ... Nincs itt szükség a szemrehányásokra! Nézzük mi a kérés, mit lehet tenni, hogy Kovácsék is emberséges körülmények közé kerüljenek, s a földszövnek is rendelkezésében maradjon az egyébként nagyon is szükséges egy helyiség. Egy percig tartott az egyezkedés. Kérem, szó szerint tessék érteni: egy percig! Batta György megnézte az udvari kamrát és kijelentette: — Ez nekünk nagyon megfelel, elfogadjuk és átadjuk a kért helyiséget. g ezárult az egy évig tartó huza-vona. Talán nem is kell hozzá különösebb kommentár, csupán két kérdés: mi szükség volt a veszekedésre, a meg nem értésre, az egymás bosszantására? Miért nem ültek le egymással szembe már az első nap vagy első héten, hogy tudják, ki, mit akar, ki, mit tud segíteni a másikon? ... Idő, nyugalom, emberség Varga Tibor Perspektivikus üzletág ; Otto Skorzeny, Mussolini egy- | kori SS-szöktetője, ma egyéb■ ként köztiszteletben álló madridi ; üzletember, felcsapott írónak. A 5 bonni „olcsó könyvtár” szerzője ■ lett; egykori SS-kollégája, Helmut Cramer adta ki Skorzenyt — Harcoltunk, veszítettünk címmel. Az ilyesmin ugyanis ma — nyerni lehet Nyugat-Németor- szágban. A Cramer-féle kiadó komoly tízezres példányszámban adta közkézre a Skorzeny- féle SS-irodalmat, természetesen — a serdültebb ifjúság számára. Akadnak persze, akik nem nézik jó szemmel az efféle ismeret- terjesztést. Egy feljelentés nyomán a bonni rendőrség kénytelen volt lefoglalni a könyv reklámszövegét, amelyben egyebek között ilyen épületes megállapítások voltak: „Rosszindulatú hamisítás minden olyan állítás, hogy a Waffen SS-nek bármi kö. ze lett volna a koncentrációs táborok rémségeihez”. Mivel azonban ez csak közvetve rehabilitálja az SS-t és a törvény csak a közvetlen dicsőítést üldözi, gyakorlatilag a Cramer-félék olcsó kibúvót találnak „olcsó könyvtáruk” további gyarapításához. így aztán nem csoda, ha perspektivikus üzletág lett Nyugat-Német- országban a volt nácikból, SS- • ékből üzletemberekké vedlett Skcrzeny-félék memoárjainak kiadása. Perspektivikus üzletág? Cramer sikerén felbuzdulva még harminc kiadó állt rá a fasizmust rehabilitáló „ismeretterjesztő irodalom” publikálására... (sp) Tj(W a izi) ár ás Türelmetlenül várfa egész Európa népe a tavaszt. A legnépszerűbb rádió bemon dó ma a meteorológus. Mindenki az ő szavát várja. Mikor ad már biztos hírt az igazi tavasz érkezéséről? Az ősidők ilyen bemondója a pacsirta volt. Fájdalom, eddig még nem hallottuk a mi kis kontyos barátunk tavaszt bejelentő trillázását. Itt szaladgál a lábunk előtt az utakon, de hallgat, mintha befagyott volna a torka. Mindig biztatom, hogy szólaljon már meg! Rám néz szegényke és apró lábacskáival tovább szalad. Tegnap már boszszúsan szólítottam meg: mikor nyílik már dalra a szád, búbos ? Azt felelte, majd akkor, ha kidugja fejét a házi virágoskertben az első já- cintus. Azóta is azt lesem, ha utam a házak előtt szunnyadó virágoskertek mellett visz el. Igen, ott vannak ők az olvadó hótakaró alatt. Szinte látom is, hol ülnek szép sorjában a föld fagyos göröngyei között. A jácint, a nár- cis, a tulipán kis hagymái. Lehet, hogy ezek a kis hagymák meg éppen a pacsirta szavát várják. Leolvadt már a hó a tetőről. Nem csorog már az eresz. A föld felszínét végigsimogatta már meleg kezével az első tavaszi szellő. S ez a meleg mindennap lejjebb hatol a föld kérgébe. Türelmetlenül várjuk, hogy mikor ér le ez a simogatás a kis hagymákhoz. A meleg, amely életre indítja a földkéreg fagyos lakóit. Előbb elevenzöld levélkéiket dugják ki s aztán — mindnyájunk gyönyörűségére — meghozzák illatos virágaikat. Ha megérjük az első bimbók pattanását, egyszerre el fogjuk felejteni, hogy mennyire megkínzott bennünket az idei, goromba tél Kiss József
