Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)
1963-03-19 / 65. szám
március 19. R Kedd Vissza az életbe! Az orvosi rehabilitáció problémái Mind gyakrabban halljuk, olvassuk a rehabilitáció szót, nem jogi, hanem orvosi értelemben. Jelentése lényegében ugyanaz: valaminek — a becsületnek, illetve az egészségnek — helyreállítása. Mégpedig nem abban az értelemben, hogy az orvos segítségével elmúlik az influenzánk, vagy sikeresen túljutunk egy műtéten. A rehabilitáció tartalma: a véleszületett vagy betegségből, balesetből eredő fogyatékosságok lehető legnagyobb mértékű helyre- állítása, fizikai, szellemi, hivatásbeli és társadalmi téren egyaránt. Korábban ismeretlen, sokrétű feladatokról van itt szó, amelyeket csak a szocialista társadalom tud megoldani. Öj rehabilitációs törvény készül nálunk, az eddigi intézkedések összefoglalására és kiterjesztésére. E széleskörű, sok embert érintő gondoskodás legfontosabb problémáiról számolunk be. Nem elég a műláb... Milyen sorsra jutottak régen a a háborús és egyéb rokkantak? Forgatták a verklit, koldultak, s még szerencsés volt, akit fél karral altisztnek, fél lábbal portásnak alkalmaztak valahol. Fiataljaink már nem ismernek ilyen embereket, mert nyomban a felszabadulás utáni években megkezdődött a testi sérültek, vakok intézményes gyámolítása, azzal a céllal, hogy a szocialista humanizmus szellemében mindenki teljes értékű embernek érezze magát, hasznos tagja legyen a társadalomnak. Régen legfeljebb műlábat készítettek a hiányzó helyébe és megtanították járni a beteget. Korunk és társadalmunk szemléletmódja nem elégszik meg eny- nyivel. A jótékonyság és a kö- nyöradomány megalázza az embert, a munka azonban felemeli. Akár háborús sérülés, akár baleset következtében kénytelen valaki a korábbitól eltérő életet folytatni, a gyógyulás után legfőbb vágya, hogy a megszokott keretek közé térjen vissza. Ez pedig alig volt lehetséges a régi módszerekkel, vagyis azzal, hogy az így-úgy talpraállított embert — magára hagyták. Az átmenetileg csökkent képességűeket visszavezetni az életbe — ez az emberért való társadalom feladata és törekvése. S- ehhez nem elég a protézis, a műláb. Jobb a régi munkakör Nem szólunk most arról, hogy természetesen maga a gyógyítás a lehető legnagyobb körültekintéssel történik. Nem térünk ki arra, hogy a modern orvostudomány bámulatos eredményeket ért el az elvesztett ujjak, sőt végtagok pótlásában, az égési sebek bőrátültetéses kezelésében, az amputálás technikájában. A rehabilitáció igazi problémái akkor kezdődnek, amikor a beteg elhagyja a kórházat. Nálunk már gyakorlat, hogy ilyenkor alapos felülvizsgálat dönti el; a beteg minden további nélkül visszamehet régi munkahelyére vagy ott könnyebb beosztásba kell helyezni, esetleg átképzése szükséges vagy pedig munkára képtelen rokkanttá lett. Ez a felsorolás is mutatja, milyen sokféle lehetőség áll a kli- nikailag gyógyult beteg előtt, s milyen sorsdöntő a szakorvosi felülvizsgálat. Mert az is kétségtelen, hogy a régi vagy a régihez hasonló munkakör betöltése egyaránt előnyös a dolgozónak és a társadalomnak. Itt felhasználhatja megszerzett szakmai ismerétéit, jobb eredménnyel végzi munkáját, hamar visszatér az önbizalma. A rehabilitációról véleményt nyilvánító orvos tehát mindenekelőtt azt mérlegeli, hogy a régi munkakörbe visszatérni, a legjobb — de van-e erre mindig lehetőség? Sajnos, elég gyakran más megoldáshoz kell folyamodni. Átképzés Sok sérült számára a legnagyobb körültekintéssel és könnyítéssel sem találnak megfelelő munkahelyet a régi területen. Következik annak a megállapítása, hogy mire alkalmas? S ha megtörténik ennek megállapítása, akkor kezdődik az orvos és a pszichológus együttműködése, pontosabban: a „rehabilitáló” orvosnak a pszichológiában is jártasnak kell lennie. Az átképzés ugyanis egyszerű szó, de ha végig gondoljuk a folyamatát, lehetetlen észre nem vennünk a bonyodalmait. Például ha valaki éveken, évtizedeken át megszokta a gépkezelést vagy a sok mozgással járó munkát, nem egykönnyen tud átállni az ülő életmódra. A pszichológusorvos segítsége nélkül megrázkódtatással, a teljesítmény és az önbizalom súlyos csökkentésével jár. halt az ilyen változás. Hosszadalmas és költséges így foglalkozni sok ezer és tízezer emberrel. Nem is vezet eredményre a tapasztalatok szerint ha az ,,át- képzős” nem elég fiatal vagy más okból nem alkalmas erre a fáradságos tevékenységre. S hogy még inkább érzékeltessük a rehabilitáció bonyolultságát és a szocialista társadalom előnyeit:- könnyebb a megoldás ott, ahol fejlett az ipar, nagyobb a Ú T ° Az autó gyorsain falta a kilomé. I tereket és a kora reggeli indulás egyetlen haszna az volt, hogy ke- j vés járművel találkoztunk. Az ed- ! só állomás Kecskemét. A város i ébredezik. Az ember óhatatlanul hasomlítgatni kezd, „valamikor ott állt a Beretvás”, mutatok kollégáimnak és most ott a csodálatos szépségű Aranyhomok Szálloda fehér és zöld színében, ahogy kitárulkozik a felkelő Napnak. — Ilyen kellene nekünk is — jegyezzük meg rezignálton, és egy pillanatra eszünkbe jutnak azok a cikkék, írások, amit a csabai szálloda problémájáról már annyiszor elmondtunk. Talán néhány év múlva nekünk is lesz. Ha nem is Aranyhomokunk... ... De valóban minek is nevezzük mi a megépülő új szállodánkat? o Anna-bár. Délelőtt 10 óra. Hiába, ez Pest. Majdnem valameny- nyi asztalnál ülnék. Reggeliznek, feketét, sört isznak, s az asztal alatt ütemre dobbannak a lábak. Modem ívű, Wurlitzer... a legújabb lemezek. Itt ülünk mi kelten vidékiek. Senkj sem vesz észre bennünket, s a szereplési vágy ördögünk. Elő- kaparok egy forintot, most én rendelek a zene-automatától. A forint megvan. Felállók bizonytalanul, odabotorkálok a géphez, csupán annyit tudok, hogy azon a kis lyukon, azon kell bedobni a forintot. No, de hát mi ’esz tovább? Láttam, hogy elődeim végignézték a szóiendi repertoárt, ezt teszem én is, de csoki gépesítés. Az anyagmozgatás megkönnyítése egymagában sok betegnek ad munkalehetőséget. A környezet De hiábavaló a társadalom és az orvostudomány minden erőfeszítése, ha á legfontosabb tényező, a beteg közvetlen környezete megtagadja segitségét. Mert sajnos, ez is megtörténik. A rehabilitáció prob, lémái között nem a legcsekélyebb, hogy a gyógyult beteget — akár sérültet, akár tébécést —idegenként fogadják. A családban és a munkahelyen egyaránt előfordul ez, s az ilyen magatartás szinte felbecsülhetetlen károkat okoz. Mindenekelőtt a? egyén, a beteg szempontjából. Ki csodálhatná, hogy összeroppan, önbizalmát veszti az, akire — minden orvosi lelet, javaslat ellenére — idegenkedéssel tekintenék otthon vagy a munkahelyén? Előítéletek, téves nézetek leküzdése az igazi rehabilitáció egyik legfontosabb feladata. Akit a lelkiismeretes vizsgálat teljes értékű embernek, dolgozónak nyilvánít vagy más munkakörre javasol, azzal szemben semmiféle bizalmatlanságnak nincs helye! Sem fertőzéstől nem kell tartani (a tébé- céseknél), sem attól, hogy alkalmatlan lesz a számára kijelölt munkakörre. A rehabilitációt, amelynek sikere érdekében mindent megtesz az orvostudomány és társadalmunk, csak a környezet megértése teheti teljessé. Az egyén és a közösség szempontjából egyaránt fontos, hogy minél több beteg, sérült ember térhessen vissza a gyógyulás után a munkához, az életbe. Cyenes István 10 l 8 a papírt forgatom. Nem látok én ott semmit. Idegen, furcsa nekem az egész. A hátamon érzem a pes. tiek bíráló tekintetét, s bár nincs felhajtóka a nadrágomon, tudom, látják vidéki mivoltomait. Vajdában megnyomok egy gombot, a 21- est, (nyerőszám — gondolom). Miközben a gép halkan serceg, az automata keresi a lemezt, én a helyemre búvok. Az asztaloknál-a jkbiggyesztés, s mi sápadtan nézünk egymásra. Mi lesz itt, ha azt játssza a Wurlitzer, hogy „Édesanyám te jó lélek...” Aztán ... Égtelen gyorsaságú dobszóló, a legvadabb twist, és hódolattal teli elismerő pillantások felém. Boldog vagyok. Pesti lettem. Hatalmas zsivaj, lárma, vákuumos gépek kígyószerű sziszegése, kőtörők robbanásszerű morajlása. A Zagyva hídja és kíváncsi emberek. Az Astoria aluljáró építkezése ez. Őszintén megmondom, nincs benne semmi érdekes, de első útunk Pesten odavezetett. Olyan, mint minden építkezés, lassú és kiismerhetetlen. Hogy miért említjük mégis? Több hónapos hiányosságnak teszünk eleget: a Békés megye| Népújság eddig még egy szót sem írt az aluljáró építkezéséről. Pótoltuk a lemaradást. o Az étteremben zaj, zsibongás. Mindenki a vonat indulására vár. Ketten ülünk egy asztalnál. Poharunk alján már csak a sörnek habja csillog. — Szép ibolyát, hóvirágot tesKorelnökünk A népi demokrácia államhatalmi szerveinek létrejötte jóta, 1950- től képviseli Vésztő községet a megyei tanácsban, id. Pardi István veterán munkás-mozgalmi harcos, Vésztő közkedvelt Pista bácsija. Már első megválasztásaikor nyugdíjas volt, s akkor beszélte: legmaradandóbb élményem 1943- ból származik, amikor az illegalitásban együtt dolgoztam Fehér Lajos elvtárssal... Éppen húsz esztendő télt el azóta, s Pardi elvtárs ma is frissen tevékenykedik a köz javára. Idős kora, 78 esztendős léte ellenére rendszeresen megtartja a tanácstagi fogadóórákat és szívesen keresik fel, mert ahogy mondják a választói- nem hiába megyünk hozzá, segít mindenben, ahogyan lehet. Jelenleg is jó egészségnek örvend. Február 24-én 72 esztendős feleségével együtt elsők között szavazott le körzetében. Ö a megyei tanács korelnöke. 19ti0-ban a tanácsok 10. évfordulója alkalma, val a Munkaérdemérem kitüntetést kapta. Kívánjuk néki, hogy sokáig viselje még egészséggel, jó erőben. JOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO Kultúrkombinátot szerveznek Vésztőn A vésztőiek néhány éven belül limnáziumot akarnak építeni a helybeli és a szomszédos községek fiataljai és az esti tagozatom tanulni akaró félnőttek részére. Az építkezés befejeztéig — némagához vonzó művelődési központ létesülhetne. Az egészséges elgondolás máris elnyerte az érdekeltek tetszését és megbeszélések kezdődtek a megvalósítás mikéntjéről, a terv mielőbbi valóra váltásáról. hány éven át — a helyi KISZ- • szervezet épületében történnék a tanítás. Ez adta az ötletet ahhoz, hogy a nemcsak politikai, de kul- úrális tekintetben is aktívan tevékenykedő és a művelődési otthonnal igen szoros kapcsolatban álló KISZ annak szomszédságába költözne. A mozi is ott helyezkedik el. Ily módon Vésztő szívében felnőttet és fiatalt egyaránt sék — szólt ránk egy kis masza- tos gyerek, aki alig éri el az asztal lapját. — Köszönjük — hárítjuk el a vételt, de aztán meglátjuk a gyerek kétségbeesett tekintetét az el- szalajtott üzlet láttán, megesik a szívünk rajta. Kioktatjuk: „Oda menj, ahhoz az asztalhoz, ahol egy néni meg egy bácsi ül... De ne a néninek kínáld a virágot, hanem a bácsinak, és szépen nézzél a né. ni szemébe. A gyerek néhány percig álldogál az asztalok között, aztán meggondolja magát és odaáll az egyik' sarokasztalhoz. Majd a másikhoz, és néhány perc múlva a gyerek kosárkájában már egyetlen szál virág sem maradt. így történt, hogy mi vidékiek neveltünk Pestnek egy új „maszekot”. e — Ilyet is csak a MÁV tud csinálni — fakadtak ki az emberek a délutáni gyorson, amely Békéscsaba felé indult. A kocsik átjáróin is emberek álltak. Tömegtől dagadt ki a kocsik oldala. — Máskor 14—15 kocsi szokott lenni, s most 7 kocsiból áll a szerelvény — mondja egy jól tájékozott — s a körülötte lévők kórosban kezdik szidni a MÁV-ot. S hogy mi lehet az, igazság? Nehéz megfejteni. Az utazás így valóban embertelenség. Mezőtúr után engedett egy kicsit a szorítás, akkor már végig lehetett járni a kupékat, az étkezőben is szorítottak helyet az ismerősök. A vonat- kerekek egyhangúan suttogták, za_ kátólták csaba ... cs',v>a ... cs» ha... Dóczi—Kiss Cigarettológia A barátommal beszélgettem. Azt mondja marhaság cigaret- tológiával foglalkozni. Persze az ő véleményének mindössze any- nyi alapja van, hogy fogalma sincs arról, voltaképpen mi * az a cigarettológia. Nos, ez egy tudomány. Éppen olyan, mint az asztronómia, gasztronómia vagy ami tetszik. Az sem lehet vitás senki előtt, hogy minden tudományt akkor kell űzni, amikor az aktuális. A tudományok terén is érvényes: mindent a maga helyén, mindent a megfelelő időben! Egy példa: teljesen értelmetlen dolog lett volna a neolith korban feltalálni a porlasztót vagy teszem azt a Kandó-féle fázisváltót. Hiszen évezredeken át törhették volna az emberek a fejüket, hogy mit találjanak fel hozzájuk, hogy hasznukat vegyék. Ugyanígy szamárság lett volna a cigarettológusok részéről, ha 1942 és 1946 között a fináncláb okozta kellemetlenségekről írnak értekezéseket. Akkor helyénvaló volt felfedezni, hogy a dohány kocsánya is élvezhető, sőt más híján kamillateából is sodorható cigaretta. A finánclábat helyes volt évekkel ezelőtt kikezdeni, amikor az' anyagi ösztönzés már megfelelő ■volt egy fináncláblapító gép feltalálásához és meg lehetett oldani a fináncláb bedolgozását a cigarettába úgy, hogy a fogyasztó azt ne vegye észre. Ezután a cigaretta körüli tudomány ismét másodrendű feladatokat volt kénytelen megoldani, és teljesen kimerült a választék bővítésében. Ez ellen nem zúgolódott senki, mert mindenki jól járt. Lett Fecske filterrel — végre egy dohányipari hiánycikk — és a Kossuth is megmaradt büdösnek. Most azonban ismét itt a nagy alkalom, amit meg kell ragadniuk a cigarettatudományok művelőinek, ha nem akarnak lemaradni az élet fejlődése és a világ- színvonal mögött! Siessünk és mutassuk meg mit tud a magyar! Teremtsük meg az egy rágyújtással végigszívható Kossuthot! Kurucz Pál
