Békés Megyei Népújság, 1963. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1963-03-17 / 64. szám

063. március 17. 3 Vasárnap Egységes állásfoglalást kíván a tavaszi munkák sikere Kibővített ülést tartott a párt gyomai járási bizottsága — Tudjuk, hogy ez a tavasz ne­hezebb feladat elé állít bennün­ket, mint a tavalyi és az azelőtti, ezért úgy készültünk fel, hogy amint lehet, „rávetjük” magunkat a sokrétű, nagy munkára. Ez csen­dült ki jó néhány felszólalásból a párt gyomai járási bizottságának március 14-én megtartott, kibőví­tett ülésén. Nem is azért hívta meg a párt végrehajtó bizottsága az állami gazdaság, a gépállomá­sok és a tsz-ek három legfonto­sabb beosztású vezetőit az ülésre, mintha azt feltételezte volna ró­luk, hogy nincsenek tisztában a feladatokkal, hanem azért, hogy a tavaszi munkákkal, az egész évi termeléssel, a premizálással, a kö­zös- és háztáji áruértékesítéssel kapcsolatos nézetek, állásfoglalá­sok összhangba kerüljenek. Ezen túlmenően pedig csak haszon származik abból, ha a járás mintegy 120 ve­zetője kicseréli tapasztalatait, ■ olyan dolgokra hívják fel egy­más figyelmét, amik felett esetleg élsiklottak volna. A kibővített pártbizottsági ülés­nek csupán beszélgető-vitatkozó jellege volt, mivel mindkét napi­rendi pontról — a tavaszra való felkészülésről és a járási tanács mezőgazdasági osztályának mun­kájáról — napokkal korábban írá­sos beszámolót kaptak a résztve­vők. Ezeket Hugyik András élv­társ, a járási pártbizottság első titkára kiegészítette, az előző na­pon megtartott megyei pártbi­zottsági ülésen elhangzott megál­lapításokkal. A tavaszi munkákra való felké­szülést tárgyaló beszámoló nem­csal: azt taglalta, hogy a gyomai járásban hány ezer hold őszi ka­lászost kell gondos ápolásban, fejtrágyázásban, vegyszeres gyom­irtásban részesíteni, hány ezer hold földet kell most felszántani és bevetni, hanem tömören meg­határozta a miértet és a hogyant is. Például a kalászosok 23 981 hol­don (ebből csaknem 10 ezer hold az intenzív-búza) későn, november elején kerültek a földbe, s így nem volt idejük arra, hogy kikel­jenek, megerősödjenek a tél beáll­táig. Ezért parancsolóan sürgős kiszórni a rendelkezésre álló pétisót, a hajnali fagyot is kihasználva, lehetőleg egy adagban, mert a sok más feladat nem enged időt a kétszeri műtrágya-ada­golásra. A járás szövetkezeteiben ugyanis többek között 4500 hold maradt szárítatlanul, s összesen 30 ezer holdat kell tavaszi növényekkel bevetni. Ezeken kívül gondoskod­ni kell a szövetkezeteknek a ga­bonák vegyszeres gyomirtásáról, a csutkatő betakarításáról, az eset­leges kelesztő-öntözésre való fel­készülésről, és még egy sor más feladat elvégzéséről. A sok munka, de főleg a tavasz késése láttán egyes szövetkezetek­ben idegesség tapasztalható. A já­rás vezetői azt mondják: ideges­kedjenek a szövetkezeti gazdák azon, hogy idejében el legyen vet­ve minden, de ne kapkodjanak, ne hajtsák rá a vetőgépet a túlságosan át­ázott talajra, ne kenjék bele a vetőmagot a sárba, mert az­zal csak ártanak. Ha az ősszel 20 ezer hold föld betakarítása közben el tudták vet­ni 27 ezer hold kalászost, akkor most Is el tudnak az egyéb mun­kák mellett, s a lehető legjobb minőségben. Ez a cél most a két száraz esztendő után a jó termés érdekében. Azt persze senki sem tudná j megmondani, hogy ez az esztendő \ csapadékosabb lesz-e vagy a ta­valyihoz hasonló aszályos. A szö­vetkezetek rendelkeznek már any. ! nyi esőztető-berendezéssel és be- | épített teleppel, hogyha azokat jól' kihasználják, 7000 hold körüli, fő­leg takarmány termő földet tudnak megöntözni az idén. A pártbizott­sági ülés szinte jelszóként adta ki a minél több takarniánytermélésre való törekvést. De ne úgy igyekez­zenek biztosítani a tsz-ek a kö­zös állatállomány takarmányszük­ségletét, hogy nem osztanak egy- kétszáz négyszögölnyi zöldlucer­nát a kocát tartó szövetkezeti gazdáknak, hanem idejében való vetéssel, gondos növényápolással és a lehető legtöbb öntözéssel. A bőségesen elegendő közös takarmánybázis megteremté­séhez az segíti majd hozzá a járás termelőszövetkezeteit, ha az ötéves tervben előírtak szerint legalább 9000 holdra növekszik az öntözés, s 18 ezer holdon digózzák, meszc- zik meg a szikes földeket, s ha az egész járásban lényege­sen megjavítják az eddig el­hanyagolt legelőgazdálkodást. Az ez évi feladat 3544 hold talaj javítása, s a legelők öntözésére, javítására való fokozott hozzáál­lás, ment eddig évről évre ismét­lődött az. hogy az állatok csak május 25-től június végéig tudtak harapnivaló füvet találni a lege­lőn, kivéve például az ecsegfalvi Egyetértés Tsz-t, ahol tavaly U)0 hold legelőt öntöztek meg. A sok felszólaló is ezekkel a fel. adatokkal foglalkozott főleg. Han­goztatták: a tsz-ek érdeke, hogy azok a teendők, amelyekre így csokorba szedve irányította ró a figyelmet a párt járási bizottsá­gának kibővített ülése, idejében, s a lehető legjobban legyenek el­végezve. Kukk Imre Lipcsei Tavaszi Vásár 1963 m lügapsi Nagy volt az érdeklődők tömege a magyar pavilon mezőgazda sági gépei előtt. (MTI Külföldi Képszolgálat) Egy fáradhatatlan nyugdíjas agrármérnök — Bizonyára otthon találják az öregurat, ta­tul, vagy előadás­ra készül — •nondta egy idő­sebb férfi a körös tárcsái tanács­házán, amikor Rigler József nyug­díjas agrármérnök után érdeklőd­tem. öregúr... Motoszkált bennem ez a jelző. Vannak, akikről a múlt­beli 30 éves egzisztencia nem múlt el nyomtalanul. Bizonyára egy ki­mért, kevésbé közve'.len ember ő is. Olyan, akit nem érdekéi, akit nem formál a környezete, csak a saját munkájában hisz, amit pre­cíznek, csalhatatlannak tart. Va­lahogy így jelent meg „az öreg­úr” előttem, míg a tanácsházától a postáig értem, ahol Rigler József él feleségével. Mennyivel másabb a személye­sen szerzett tapasztalat! Az egy­szerűen berendezett lakásban ala­csony termetű, kissé hajlott hátú idősödő férfi könyvek fölé hajol­va jegyzetéi. Elnézést kértünk a zavarásért. Kedélyesen válaszolt, korát megcáfoló, gyors beszédmo­dorral: — Nem tesz semmit, engem so­ha sem lehet a munkámban za­varni. Szívélyesen hellyel kínált. faként — a professzor kínlódva, de határozottan beszélt. <— A statisztika mutatja: minden fél órában meghal egy ember tbc- ben Magyarországon. Rettenetes! — Igen, rettenetes — válaszol­ta a tanársegéd —, de ha elgon­doljuk, óriási fejlődés! Néhány évtizede még zabolátlanul pusztí­tott a kór, feltartóztathatatlanul szedte áldozatait. A világ elbor­zadva emlékezik Lipcsére, Water­loora, Magentára és Solferinóra, pedig a történelem legnagyobb csatáiban kevesebben haltak meg, mint a tüdőkór következtében, békeidőben. Akkor... — Akkor — küszködött tovább a szavakkal a beteg — az emberi­ség tehetetlen volt a kórral szem­ben, de ma tudjuk, mit kell tenni. A tudatlanság: felelőtlenség, de a tudás: felelősség! — Megtesszük, ami telik tő­lünk ... — Több, több kellene. Az elé­gedettség: könyörtelen -ég, a meg­torpanás: bűn! Márpedig mi nem bűnözők vagyunk, hanem orvo­sok. Orvosi tanácskozásra van szükség — professzor hangja most kissé erősebb lett. >— Kon­zíliumot kell összehívni! — Most már rendelkezett. — Jöjjön el mindenki, aki akar és tud tenni a tüdővész ellenébe. A szanatóri­um, az egyesület vezetői, profesz- szorok, orvosok. Konzílium szük­ségeltetik — nem egy..., nem egyetlen beteg ... százak, ezrek betegágya felett. Nem, nem en­gedhetjük, nem engedhetik — ha én mór ezen a konzíliumon részt nem vehetek —, hogy a tbc „ma­gyar betegség” legyen. A professzort kimerítették az izgalmak, visszadőlt párnájára. Sokáig ismét csend honolt a szobában, mígnem a nagybeteg a tanársegédet szólította. — Segítsen rajtam. A tanársegéd nem tudta, mi­ben segíthetne. — Egy Petőfi verssel küszkö­döm — mondotta Korányi. — Petőfi verssel? — csodálko­zott Bálint. — Még alig hogy játszónk apá­ink térdén s már maholnap ott alszunk nagyapáink mellett,.. „Nem ... nem folytathatom.” „Nagyapáink mellett..Talán ön tudja Tanársegéd úr, kisegí­tene?... A tanársegéd lázasan kutatott emlékeiben: — „ ... Ott alszunk nagyapáink mellett...” „Csak annyi az élet...” — „Csak annyi az élet” — zi­hált a professzor. A tanársegéd megfogta a beteg pulzusát. A professzor kiáltani szeretett volna: tudom! Tudom a verset!... „Csak annyi az élet, mint futó felhőnek árnya a fo­lyón ... Mint... mint ... tükrön a lehelet... A tanársegéd alig érezte a pul­zust. Nem tudott uralkodni indu­latain: — Mint tükrön a lehelet! Eny­nyi az egész? Hát csak ennyi vol­na?! Az ember küszködik... Vajon érdemes? A professzor kötelességének érezte, hogy feleljen a tanítvány­nak: — Vidéki orvos voltam, járat­lan utakon, tengelyig érő sárban, mocsaras vidéken akárhányszor elakadtam, míg eljutottam egyné­mely betegemhez. Akkor és azóta! Sok ... sok hálás szempár mele­ge simogatott. Érdemes volt! Szép volt! s arról beszélt, hogy az orosházi technikum kihe­lyezett osztá­lyának hallgatói részére előadást tart, arra készül. Ezután rövid idő alett, filmként pergett le az idős agrármérnök élete, munkássága. 1921-ben végezte a mezőgazdasági egyetemet, attól az időtől kezdve állandóan kísérleti intézetekben dolgozott. Főleg a hazai nemesfü­vek kitenyésztésével foglalkozott, de nem kevésbé szerelte a zsírfaj. tákkal folytatott kísérletezést sem. Megfakult újságlapok bizonyítják, hogy Rigler József nem rejtette véka alá kísérleteit, felfedezéseit. Az 1930-as évek elején a Gyomai Újságban arról ír, hogy van-e ki­látás a gyapotnövóny sikeres ter­mesztésére az Alföldön? A Zöld­mező című mezőgazdasági szak­lapban az amerikai mogyoró ha­zai kísérletének eredményeiről számol be. A nyugdíjas agrármér. nők több mint 40 éves munkássá­ga alatt sok hasznos tapasztalattal gazdagította a magyair mezőgazda­ságot. flz utóbbi 10-12 éve! gyakorlati munká­val töltötte, agro- nómusként dolgo­________ ____zott a Dunántúl k ülönböző gazdaságaiban. 1960- bam a Kömyej Állami Gazdaság­ból került nyugdíjba. Az élet őszén járó ember úgy gondolta, hogy a hátralévő éveit nyugodt kettesben, a felesége szülőfalujá­ban, Köröstarcsán tölti. Hat-nyolc hónapig a csendes falusi ház kert. jóben megtalálta a szórakozását. 1961 tavaszán virágpalántát vásá­rolt a piacon, Sokáig nézte a helyi Petőfi Tsz kertészetéből kikerült palántákat, amelyek vékonyak, 1 sárgák voltak. Nem állta meg szó nélkül. Megkérdezte, miért ilye­nek a palánták? A kertészek nem maradták adósak a válasszál. Sű­rűn keltek és elnyomták egymást I — mondták. A szakértő szemét azonban nem lehet becsapni. — Ajánlom, hogy fertőtlenítsék a melegágyak tala­ját, mert gombafertőzött a föld, s ez tőrohadást okozhat. így kez­dődött a helyi Petőfi Tsz-szel az ismerkedése. Abban az évben so­kat látták az alacsony, idős em­bert a tárcsái határban. Nézte a vetéseket, vizsgálta a talajt. Télen előadónak hívták meg a tsz-aka- dómiára. Jól sikerült az első elő­adás, s nagyon megszerették az ér_ telmes, jó elöadóképességű agrár­mérnököt. Attól kezdve gyakran tart előadást. Azóta nem tartottak tanácsülést sem, amelyre az idős agrármérnököt meg ne hívták vol­na. Állandóan felszólal, tanácsol, javasol. flz I a Petőfi Tsz-ben al­ulmúlt kalmazták. Termés­6vhon becslést végzett, sta­eYPgn tisztikét készített. Az utóbbit egyáltalán nem szerette. Meg is mondta a vezetőségnek, hogy rá ne bízzanak irodai mun­kát. Ebben az évben növényvédel­mi felelősnek nevezték ki. Ennék a megbízatásnak már nagyon örült. Tavaly csak 168 holdon vé­geztek vegyszeres gyomirtást a ísz-ben, saz idén 1093 holdon kez­dik meg ezt az igen fontos mun­kát az ő javaslatára. Ehhez kísér­leteket, felméréséket, térképet ké­szített, hol, mikor és milyen nö­vényvédelmi munkát kell végez­ni. flz mezőgazdasági technikának nagy- nagy tisztelője a nyugdíjas agrár­mérnök. Az új szakirodalom ta­nulmányozása olyan mindennapos szükséglet nála, mint a napi táp­lálkozás. Azért dolgozik, fáradozik nap mint nap, még most is szű- kebb hazájában, Köröstarcsán, hogy az ott élőkkel is megszeret­tesse, megtanítsa, hogyan lehet jobban élni, többet termelni. Tisz­telik, becsülik a községbeliek szó­kimondásáért, de azért, mert vala­mennyik boldogulásáért fárado­zik, nagy-nagy szorgalommal, idős kora ellenére. Csepkó Éta újnak, a modern

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom