Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-24 / 46. szám

WC3. február 24. 8 Vasárnap V. Hugos Marion de Lorme I ........wwkxxtl u i>m rwy*>»w%wA< KJOOaGOnOQCWVViOfi A kapu nyitva marad Jugoszláv film, egyike a legjobbaknak. Cselekménye egy nevelő­otthonból megszökött fiatalember életének néhány hónapját ele­veníti meg, megkapó, tiszta, művészi eszközökkel. (Bemutatja feb­ruár 25-től 26-ig a tótkomlósi Dózsa mozi.) A Gyulai Elkel Múzeumot külföldön is számon tartják Nem véletlen, hogy egy időben V. Hugo azt mondotta magáról, hogy az irodalom Napóleonja alkar tenni, és a kor parancsa, a polgá­ri forradalomba vetett hite ösztö­nözte a színház újjáteremtésére is. A Marion de Lorme bevezető­jében félreérthetetlenül kimond­ja, hogy nép-színházat akar, és hogy milyen színházat, azt is tőle idézem: „A dráma sugártömörítö tükör legyen, amely nemhogy gyengítené, hanem éppenséggel összegyűjti és sűríti a színező su­garakat, a pislákolást fénnyé erő­síti, a fényt lánggá. A színház nézőpont. Mindent tükrözhet és tükröznie is kell, ami a világban, a történelemben, az életben, az emberben történik, de a művé­o Valentyin Ivanov tudományos-fantasztikus regénye nyomán irta: Cs. Horváth Tibor rajzolta: Sebők Imre. embertelenség igazolására. Ha csak ennyit mondunk róla, nagyon sokat elmondottunk, és a már em­lített siker fő oka,hogy Vess Károly a darab rendezője is e z t állítot­ta elképzelései középpontjába és most is, mint már annyiszor, ki­kovácsolta az előadás szenvedélye­sen fenséges, szépfényű, egységes stílusát. Igazi élmény, ahogyan egyre fokozza, sodorja a dráma lendületét, feszíti a húrt, mély végül félelmetes nagyszerűséggel pattan el a megbocsátás gyönyörű jelenetében, amikor Didier szavai már-már testetlenül szárnyalnak: „Nehéz, ó, túl nehéz a főt kemé­nyen tartani, ha már a szív törött! Jöjj! várnak karjaim! Jöjj hát, szegény!...” És Marion: „Didier, Előzmények: A Rajna-parti vár­kastély ódon falai modem gép­óriásokat, egy szörnyű új fegyver első, még nem egészen tökéletes mintapéldányát rejtik magukba. Feltalálói Forrington, a hírnevet angol atomtudós közreműködésé­vel szeretnék tökéletesíteni sugár- ágyújukat, amely sok ezer kilo­méter távolságból sebez — de öl­ni még nem tud. nagyságát és az előadás utáni el­ső benyomás annak elismerése, hogy a dráma lényeges alakjait (de a kisebbeket is!) megformáló színészek az író szenvedélyétől megérintve, teljes odaadással ol­dották meg feladataikat. A címszerepben Stefanik Irén alakítása a feszültség fokozódásá­val párhuzamosan és vele ötvö­ződve emelekedik szenvedélyes magaslatokra; ennyi szívet, ennyi igaz átélést ritkán láttunk kibon­takozni és csillogni ezen a szín­padon. Erénye, hogy nemcsak a 'szerelmében megtisztuló, „túl né­pes szívű” kurtizán belső vívódá­sát hangsúlyozza, de tragikus sorsában a társadalomból való kivettettség sötét árnyai is felsej­lenek. Cyöry Emil Didier-t kelti életre. Didier, a fátum önkéntes áldozata, a bitó alatt felmagaszto­suló hős sem mentes bizonyos egysíkúságtól, és éppen abban al­kot Győry Emil emlékezeteset, hogy plasztikusan, a „színező su­garakat” összegyűjtve formálja meg Didier jellemét. A verses szö­veg lírai finomságait és tragikus mélységeit egyaránt tisztán, és megragadó egyszerűséggel szólal­tatja meg, egészében idei legjobb alakításának érzem. Szob oszlat Sándor Savemy márkija bővérű, sugárzó-erejű figura. Jeleneteinek minden pillanatában otthonos és imponálóan magabiztos. Perényi László jó, igényes alakításban kelti életre De Laffemas-t, Riche­lieu bíboros-miniszter bűnügyi titkos tanácsosát, Székely Tamás L’ Angely, Beleznay István De Nangis, Demény Gyula De Belle- garde és Gassé gróf, Tóth Miklós XIII. Lajos szerepében egy-egy jellemző, jó figurát nyújtanak. Az erőteljes színekkel megrajzolt szí­nész-társaság: Bánffy Frigyes, Gyurcsek Sándor és Kürti Lajos i szatirikus humor perceit hozzák. \ romantikus környezet, hangulat megteremtésében Suki Antal egé­szen kiváló díszletei és a változa­tos, korhű * kosztümök (Schaffer Judit m. v.) is sokat jelentettek. Zárómondatként újból csak azt rhatom: a vállalkozás sikerült, a Marion de Lorme magyarországi ősbemutatójával rangban is emel­kedett megyénk színháza. Sass Ervin stgz?0}0r0~'0'&:.0z0'Mr0.'&i0?0:0o A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum vezetősége mind szélesebb és sok­oldalúbb kapcsolat kiépítésére tö­rekszik a világ más, hasonló jelle­gű intézményeivel. Folyóirat- és könyvcserében áll a hollandiai Delfttei, Prágával, a londoni Bri­tish Múzeummal, a jugoszláviai Ljubjanával, Glosnikkal, Növi Saddal, a párizsi Bibüotheque Na_ tionale-al, Baseliéi, Oslóval, Vil- nával és még sok más várossal. Február 24-én este 7 órakor: SS ÁRION DE LORME Csortos- és szelvénybérlet. Február 24-én 19.30-kor Tótkomló­sén! SZERESS BELEM Rekompenzációs, kölcsönösség, gén alapuló szakirodalmi cserét bonyolít le továbbá a Szovjetunió, vai, Ausztriával, Kínával, Len­gyelországgal, a két Németország­gal, Angliával és más országokkal. FEBRUAR 24. Békési Bástya: Halál a cukorszige­ten. Békéscsabai Brigád: Dandin György. Békéscsabai Szabadság: is» ten őszi csillaga. Békéscsabai Terr: Fagyosszentek. Gyomai Szabadság: Az utolsó tél. Gyulai Erkel: A második vágány. Gyulai Petőfi: Az aranyem­ber. Mezőkovácsházi vörös Október! Fiatalok voltunk. Orosbízi Béke: Er­kel. Orosházi Partizán: A szórakozott professzor, sarkadi Petőfi: Csudapest. Szarvasi Táncsics: Plnocchió. Szeg­halmi Ady: Hófehérke és a 7 törpe. szét varázspálcájának érintésé­re.” És V. Hugo varázspálcájának érintésére születik meg a francia romantika első nagy drámai sike­re, a Hemani, májd utána sor­ban a többi, mélyek köziül a Ki- rályasszony lovagja után most a Magyarországom még sehol szín­padra nem került Marion de Lor- me-ot mutatta be megyei színhá­zunk. A vállalkozás — mely nem tá­maszkodhatott semmiféle megelő­ző hazai bemutató tapasztalataira — kitűnően sikerült és lényege­sen túlszárnyalta a KLrályasz- szony lovagja itteni bemutatójá­nak erényeit is. Nincs mód és le­hetőség sem arra, hogy V. Hugo történelemszemléletét, drámaírói elveit részletesebben boncolgas­suk, tény azonban, hogy alkotásai­ból nyílt, őszinte szándék, hala­dásba vetett hit sugárzik; ember­ré emelni az embert és gyűlölni az erőszakot, mély „jogot” formál az mindenüvé követlek. Én is veled hálok, téged úgy öljenek meg!” Az erőszak azonban mennydörög: „Nincs kegyelem!” és vége a tör­ténetnek, a függöny rácsapódik egy korra, melynek szövevényes világát V. Hugo varázspálcája villantotta fel előttünk. Igaz, hogy V. Hugo romantikus drámáinak alakjai eléggé egysíkú- ak; jók, rosszak, és túlzott egyértel­műséggel azok. Szereplőinek jelle­me alig vagy jóformán semmit sem fejlődik, hőseit a végzet ha­talma szorítja és űzi az elrendélt- nek vélt úton, igaz, hogy, a Ma­rion de Lorme-ban is inkább hát­tér, keret a történelem, mint élő folyamat, — mondanivalója, köl­tőd könnyedsége, és áradó szenve­délyessége mégis a legnagyobb drámaírók sorába emeli. (Sajnos, a fordítás nem eléggé bizonyítja ezt, sok helyütt nehezen mondha­tó, homályos egy-egy mondata.) Művészeink érezték a feladat A RAJNAI VÁRKASTÉLY FOLYTATÁSOS KÉPREGÉNY ózórnyűség! HOGY TUDOTT ILYESMIBE^ BELERA'NTANI, HAGGER? . »Sir Arthur Porr/ngton. A neves* jó TOMTUOÖS EGY RAJNA PARTI ÜÍRKASTÉLY MEGTEKINTÉSE SORÁN LEZUHANT A BA'STVA- FOKRÓL ÉS HALAIRA ZÚZTA MAG AT.« — MacMll! £S AMI AZT ILLETI. MAUD. CSAK BOLDOGULUNK NÉLKÜLE IS. JÖJJC ^ ÉRTESÍTENÜNK KELL A SAJTÓT. /J Ny/KOI aj Szereejevics/ Ek{ hahót .. ­MERRE BUJKÁLSZ. KOLJA? Pavel /vanovics K/zerov MáR-MAR AZT HISZI, HOGY VAOÁSZC/M BÓRÁJA A BO­LONDJÁT JÁRATJA VELE,} AMIKOR... _ át A »TRAGIKUS SZERENCSET- LENSÉRv SZÍNHELYÉTŐL. HÁROMEZER KILOMETER­RE Keletre... H/ába prő&alja élesztgetni, pedig a fiatal EMBERNEK, HA GYENGÉN IS, DE YER A SZÍVE. VÉGÜL. Kolja! M! BAJOD? TÉRJ MAGADHOZ! Akar agyonhajszolhatom a OVAKAT, LEGALA'&B KÉT ÓRÁBA ZLIK. MIRE A VÁROSBA ÉRÜNK L. KIBÍRJA-£ ADDIG{ ­______

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom