Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-02 / 27. szám
február 2. 2 Szombat PTÄR Kilábalunk a nokéz helyzetből 125 évvel ezelőtt, 1838-ban e napom született Konsztantyin Kalinovszkij belorusz forradalmár. 1862-bem Bialystokban illegális nyomdát szervezett, igazság címen a parasztság részére forradalmi-demokrata újságot szerkesztett. Ugyanez évben Vilmában fegyveres felkelést készített elő, majd 1863-ban a belorusz parasztfelkelés ebére állt. az NDK gazdasági éleiéről Fritz Winkler i ar i '^gépszerkesztővel — újjáépült Volgograd. A Lenin tér. (MTI Külföldi Képszolgálat) Szuhe-Bator 70 évvel ezelőtt, 1893. február 2-án született Szuhe-Bator mongol politikus és államférfi, a Népi Forradalmi Párt megalapítója, és a forradalom egyik vezető egyénisége. Ö volt a polgárháború idején a mongol hadsereg főparancsnoka, amely 1921-ben a szovjet-orosz csapatokkal együtt szétverte Ungern fehérgárdista csapatait. 1921. október 5-én ő irta alá az első mongol—szovjet barátsági egyezményt. Aligha altad manapság olyan NDK politikai és gazdasági élete. Az 1961. augusztus 13-ám foganatosított intézkedések a közvélemény édeklődésének reflektorfényéibe állítatták Berlin politikai és egyben az NDK gazdasági helyzetét. Mint ismeretes, a védelmi intézkedések végérvényesen lehúzták a sorompót a Nyugait-Németország- bói éa Nyugat-Berlinböl áramló Rzabotőrök, valuta- szakember-csalogatók hasonszőrű társaik előtt. Nem többé átsétálni a kapitalizmusból a szocializmusba, bealkonyult az üzérkedésnek, megszűnt az NDK gazdasága „befagyasztásának” lehetősége. Elsőeartxm ez utóbbira törekedtek az imperialista körök, miután rájöttek arra, hogy az NDK politikai síkon való megfojtása egyenlő a délibáb-ker. getéssd, szélmalomharccal. Az NDK népgazdaságának rombolásával, szakembereinek elrablásával és el csalogatásával óriási károkat okoztak, nehéz helyzetet teremtettek. 1961. augusztus 13-a nem csupán politikai korszak végét jelen- de egy új gazdasági szakasz is. Erről a gazdasági sza- beszélgettünk néhány nap- eaelőtt egy német kommunista Fritz Winkler élvtárs. aki gyárának megbízásából Békéscsabán töltött egy hetet, Fritz Winkler fiatal ember, SÍ éves. Munkahelye a keletnémet textilipar egyik központjában, a Mmbachi Text ima gyárban van. Foglalkozására nézve varrógépszerkesztő. Szerény, csendes, okosan politizáló, jól dolgozó munkás. Négy éve tagja a Német Szocialista Egységpártnak. Félesége is dolgozik, így hát a családi kasszában ritkán vannak zavarok. Fritz Winkler elég sokat utazik, a gyárban készített gépek hibáit orvosol, ja, sűrűn megfordul Berlinben és az NDK más városában és külföldre is küldik. Nem először jár Magyarországon, így véleményt tud alkotni a két ország életéről, gazdaságáról és a különbségekről tpL Először a nehézségekről esett szó. Winkler élvtárs gondosan formázta meg mondatait. — 1961. augusztus 13-a után sok baj volt nálunk az áruellátással. De miért? Azért, mert előzőleg a nyugat-berliniek a fizetésüket Ke- let-Berlinben átváltották keleti márkára (500 nyugati márkáért például 2000 keleti márkát kaptak), felvásárolták a kelet-berlini üSáeteik áruit, aztán jót nevetve (hiszen olcsón gazdagodtak), ábbaj. lagtak Nyugat-Berlinbe. Ennek az üzérkedésnek még ma is isszuk a levét. Augusztus után kevés volt az áru, de most már több van. Ha nem is dúskálunk, de van, s ez a Egy hónapja jártam Berlinben. Az élelmiszerellátásban akad zökkenő. Kevés a hús nálunk. Az 1961-es nyári szárazság, a rendkivül silány gabona, és takarmánytermés kedvezőtlenül hatott az állatállomány alakulására. No, persze lehetett volna pótolni importtal a húsihlányt, de kiderült, hogy nincs élég exportcikkünk, amivél ellensúlyozzuk a gazdasági mérleget. Most már valamivel jobb a húsellátás és bizakodunk, hogy jövőre még jobb lesz. Aztán itt van a krumpli. Gyenge termés volt tavaly, ez az igazság. Privát véleményem, hogy ezek a jelenségek csak átmeneti jellegűek, az idén és jövőre kilábalunk a nehéz helyzetből. — Mi a helyzet a szakember utánpótlással? — EZ égető gond még ma te. De hogyne lenne az, amikor több száz mérnököt, technikust, szakmun. kást ki csalogattak. Harmincmilli- ánd (!) forintot költött rájuk az állam, tanitatta, jól fizette Stet, s mindezt hiába Ezt a veszteséget nehéz kiheverni. De kiheverjük. Segítenek a testvéri országok. Ma. gifk, magyarok is. Mi otthon rövidített idejű szakmunkásképző iskolákat hoztunk létre. Még 4—5 évig eltart a szakemberhiány a gyárakban, üzemekben. Addig is mindent megteszünk persze, hogy a gazdasági életben ne legyenek zavarok. Optimisták vagyühk és úrrá tudunk lenni a bajokon. Csak béke legyen. Ezt mindannyian kívánjuk, reméljük. A Német Szocialista Egységpárt VT. kongresszusán alaposan megvitatták a beruházások, 'az egyes iparágak helyzetét. Az idei évben általános javulásra lehet számítani — vetettük közbe. — A kongresszus már itt ért Magyarországon, de a megvitatott kérdésekről sokat beszélgettünk már előzőleg a pártszerveze- tekben. Tény az, hogy a nyugatiak gazdasági hidegháborúja miatt nem volt lehetséges a gazdasági törvények megfelelő hatékonyságának biztosítása. Helytelen arány alakult ki az 1961. augusztus 13-át előző években a nemzeti jövedelem elosztásában, a beruházási politikában, a vásárló erő. és árukínálat viszonylatában. A hibákat most M kell javítanunk. Stabilizáljuk a gazdasági helyzetet és gondosan előkészítjük az új, szolid alapokon nyugvó távlati tervet. Koncentráljuk a beruházásokat, az építési időtartamot lecsökken t- jük. Elsősorban a vegyipart és a gépgyártást fejlesztjük. Egyes iparágakban áttértünk a szovjet szabványokkal egyező szabványok kidolgozására. Ennek eredménye^ képpen például — hogy úgy mondjam: most „hazabeszélek” — a „Választási zsebkönyv“ jelent meg A napokban „Választási zseb. könyv”-et jelentett meg a Kossuth Könyvkiadó a választások sikeréért dolgozó aktívák agitációs munkájának segítésére. A kis könyvecske a tények és adatok egész sorát vonultatja fel, összegezi a felszabadulás óta eltelt csaknem két évtized eredményeit, sikereit. A választások tükrében mutatja be a régi rend és a mai •let jellemző vonásait, elemzi a. régi és mai parlament összetételét. A zsebkönyv számos adatot tártál, máz népünk alkotómunkájának vívmányairól, iparunk és mező- gazdaságunk fejlődéséről és holnapjáról. Nem hiányzik lapjairól a kulturális forradalom eredmé nyének elemzése sem. Az utolsó fejezetben a szocialista tábor erősödéséről, a béke fenntartásának feltételeiről olvashatunk. Volgograd ma ünnepli a nagy csata 20. évfordulóját textilgépgyártásnak sikerült 49 ti. pusról 29-re csökkentenie a tűfajtákat. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy könnyebbé válik a KGST- nek segítséget nyújtani számunkra. Az ffszlnfe hangú beszélgetés vége felé Winkler elvtárs elismerően szólott iparcikkeink jó minőségéről, az emberek ruházkodásáról, az épülő, szépülő Békéscsabáról. Búcsúzóul azt kérdeztük, hogy mi nem tetszett neki itt-tartózko- dása idején. Derűsen válaszolta: — Hogy olyan kevesen tudnak itt, Békéscsabán németül beszélni. Sokat kellett mutogatnom... Ballag Róbert Szergej Jeszenyin költő azt Irta: „A nagyot messziről látni jól-.” E találó mondás teljes egészében ráillik arra a grandiózus katonai époszra, amely több mint fél esztendeig zajlott — 1942. július 17-től 1943. február 2-ig a Volga és a Don között elterülő roppant térségen, a hős város: Volgográd falainál. A nagy orosz folyó partjainál vívott kemény védelmi jellegű csaták, s az ezeket követő ellen- támadás betetőzése volt a béke és a haladás erői, valamint az agresszió és a fasizmus sötét erői közt folyó viaskodásnak. Nyugat vezető politikusad a háború folyamán nagyra értékelték a volgai csata jelentőségét. Köztük volt Franklin Roosevelt, az Amerikai Egyesült Államok elnöke is. A hős városnak küldött díszoklevélben ezt írta: >rAz Amerikai Egyesült Államok népe nevében adom ást ezt a díszoklevelet Sztálingrád városának, hogy kifejezésre juttassam elragadtatásunkat vitéz védői iránt, akiknek hősiessége, lelki ereje és önfeláldozása ... 1942. szeptember 13-tól 1943. január 31-ig mindörökre lelkesíteni fogja minden szabad ember szívét. Dicső győzelmünk feltartóztatta az invázió hullámát és fordulópont lett a szövetséges nemzeteknek az agresszió erői ellen vívott háborújában.” Megpróbálunk felsorolni néhány tényt és számot, amelyek jellemzik a volgai éposz méreteit. E csata arányaiban felülmúlta a történelem minden eddigi csatáját. A csaknem 100 ezer négyzetkilométernyi területet felölelő csata különböző szakaszain részt vett a harcokban: több mint kétmillió ember, 26 ezer lóveg és aknavető, több mint kétezer harckocsi és ugyanennyi repülőgép. A város védői visszavertek több mint 800 elkeseredett rohamot: ők maguk majdnem ugyanannyi ellencsapást és ellenlökést indítottak. Júliustól novemberig, azaz a csata védelmi időszakában a náci hadsereg és a németek csatlósainak csapatai 650 ezer katonát és tisztet vesztettek. Az ellenség teljesen elveszített 32 hadosztályt és fél millió ember. Ez több mint egynegyede volt a szovjet—német arcvonalon ténykedő valamennyi ellenséges erőnek. A legfontosabb esemény az volt, hogy ettől kezdve a szovjet hadsereg szilárdan kézbe vette a hadászati kezdeményezést, s azt soha többbé nem adta ki a kezéből. A szovjet nép akkor sem akart háborút, rákényszeritették a fasiszta hordák. A szovjet nép ma P. A. Ivanyin főhadnagy ütegének tüzérei egyetlen nap alatt 275 fasisztát, 4 ágyút, 2 állványos géppuskát semmisí tettek meg. A képen: a hős üteg katonái láthatók, tüzelőállásban. három dandárt, 16 egyéb hadosztály pótolhatatlan veszteséget szenvedett. Az 1942. november 19-től 1943. február 2-ig tartó ellentámadás során a hitleristák és szövetségeseik vesztesége elérte a 800 ezer főt, sok ezer lövegat és aknavetőt, kétezer harckocsit és önjáró löve- get, ugyanannyi harci, és szállítórepülőgépet vesztettek, összegezve: a csatában elesett, megsebesült, illetve fogságba esett másis őszintén kívánja a békét, s állhatatosan védelmezi azt. A nagyszerű volgai győzelem 20. évfordulóján nem árt megemlíteni, hogy nem félelemből és gyengeségből szereti a békét. Az elmúlt háború világosan megmutatta a szovjet nép katonai erényeit. Ma a legkorszerűbb fegyverek birtokában van. Ezt ne felejtsék el azok, akik nem akarnak lemondani • szocialista országok ellen irányuló erőpolitikáról.
