Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-13 / 36. szám

■9 1983. február 13. * SserAi Havi terv és a belső tartalékok ZÁRSZÁMADÁS UTÁN BIH ÁRU GRÁJS Iga®, hogy csak hosszabb idő­közökben lehet kellően áttekin­teni egy-egy vállalat vagy ipari üzem egészének tervteljesítését, de szükséges mérlegelni kisebb távlatokban is. Szükséges azért, hogy a menet közben előforduló hiányosságok ne ismétlődhesse­nek meg, ha azok szubjektív jel­legűek, ha pedig objektív ter­mészetűek, akkor is le lehessen szűrni belőlük a megfelelő ta­nulságot. Az új tervév első hónapjá­nak termelését ipari üzemeink­ben is ebből a szempontból szük­séges megvizsgálni. Sok üzem teljesítette, sőt, túlteljesítette a januári tervet. Akadnak azon­ban, amelyek adósként zárták az első hónapot. Ennek különböző közvetlen oka van: anyagellátási zavarok, mint a Békéscsabai Ruhagyárban; tervmódosítás, mint a Kötöttárugyárban, stb. De valamennyi közvetlen qfc mellett szubjektív tényezők is szerepelnek és éppen ezek meg­látása az üzemvezetőségek ré­széről javíthat a következő hó­napok termelésén. Ha ugyanis a sok átállás át­menetileg csökkenti a termelést, ennek eredője a műszaki veze­tésben, s a munkásokban is keresendő. Miért? Mert rajtuk Evek óta elhanyagolt dolog a szakemberek továbbképzése. A felsőbb szerv inspirációjára volt szükség ahhoz például, hogy a Földművelésügyi Minisztérium megszervezze az agrármérnökök továbbképzését. A megyei és a járási tanácsok évről évre egy- egy nagyobb munka előtt össze­hívják a szövetkezeti elnököket és gondoskodnak ismereteik bő­vítéséről. A megyei tanács költ­ségvetéséből jut tsz-ellenőrző bi­zottságok oktatására, különböző tanfolyamok anyagi kiadásainak fedezésére, de eddig még nem jutott a technikusok, a középis­kolát végzett szakemberek to­vábbképzésére. vés, tetejére fagytak a zsírtallé­rok. Hasztalan kellette magát a főtt tyúk, a töltött pulyka, a malacsült, hiába magasodott il­latos kazlakban a szőlős lepény, az almás rétes, a hájas tészta, ét­vágytalanul hallgatott a család, amely semmivel sem látszott * elevenebbnek, mint a falakról figyelő fényképek. Klári az asztalfőn ült, verte­ién arccal, semmibe merédőn. Kék szemében nagyra tágult a pupilla, ajka meg egészen ki­csinek látszott a halványságtól. Fekete kosztümében, fehér fodrú selyemblúzában oly egyene­sen s mozdulatlanul ült, mintha festmény készült volna róla. Sá­padt öklében zsebkendőt szoron­gatott, hogy legyen mivel letö­rölni a könnyét, ha sírva fakad, de szeme száraz volt és forró, mint aszályos nyárban a szal­mavirág. Dani félrehúzódott az asztal­tól, hanyagul támasztotta meg derekát a saroklóca szegletében. Fejét a falhoz hajtotta, csizmás lábai aléltan feküdtek egymá­son. — Ne emészd magad — rán­dított a vállán erőszakolt há- nyavetiséggel. — Vedd úgy, hogy itt voltak, aztán elmentek. Hiszen minden lakodalomnak ilyen a vége. Az ifjú pár magá­ra marad... Klári tekintete egészen picit múlik, hogy az átállások közben kellően kihasználják-e a gépka­pacitást vagy sem. Persze, ahol a dolgozók zöme betanított mun­kás, mint a ruhagyárban, ez rendkívüli nehézséget jelent. A betanítottak csak azt a munka­folyamatot értik többnyire, amit végezniük kell. Éppen ezért eb­ből az a tanulság, hogy fokozott mértékben szükséges szélesíteni a szakmunkásképzést, különbö­ző gyári tanfolyamokon, s eset­leg az átállások előtti nap tartott előadásokkal Is segíteni, hogy mindenki mesterévé váljon a szakmának. Ott pedig, ahol — mint ebben az évben is 400 cikkféleséget kell gyártani (Kö­töttárugyár) — a műszaki veze­tők jobb, hatékonyabb irányítá­sán, a gyártáselőkészítés alapo­sabb szervezésén múlik sok minden. Az említett szubjektív ténye­zők közé tartozik nem utolsó­sorban a munkaverseny is, amelyben a dolgozók tudatos akarata nyilvánul meg a tervek túlteljesítésére. Az említett lehe­tőségek mind olyan belső tar­talékok, amelyek jobb felhasz­nálása megszüntetheti vagy mi­nimálisra csökkentheti a hullám­zást a havi tervek teljesítésében. v. d. Ezek az emberek jobb híján szaklapokat olvasnak, ami lé­nyegében helyes, pusztán az a hiba, hogy az írott szakirodalom mellett időközönként nem ártana élőszóval is elmondani az or­szág, a megye, a járás és a szö­vetkezetek előtt álló termelési és áruértékesítési célokat. A ter­melési eszközök birtokában és a célok ismeretében jobban menne a munka. Éppen ezért nem ártana olykor-olykor saját mun­katerületükről kiragadni ezeket a szakembereket és megmutatni nekik több kutatóintézetet, egy­két állami gazdaságot, hogy lás­sák szűk pátriájukon túl is mi­lyen az élet —sik. rebbent. Fakő ajkát beharapta. Nem szólt. Gyűlölte az embere­ket és ezt netfi volt kedve ki­mondani. Az öreg Kincses a konyhába menekült a szomorúság elől. Ö is felvette sötétkék pantallós ru­háját, ráncos, beesett arcát szé­pen megborotválta és még azzal is törődött, hogy maradék haját, amely rendszerint ezerfelé ágas­kodott a füle környékén, gon­dosan lekefélje. Egy ideig türe­lemmel ült a fiatalok között, az­tán a konyhába sompolygott, borral telt kancsót vett az ölébe és ivott, ivott elszántan. Hama­rosan meg is vidámult, bebice­gett a szobába, jóságos jókedv­vel pislákolt a fiatalokra, majd gondtalanul mesélni kezdett: — Lembergben vagyok én, ha jól látom. Ej, micsoda boldogság volt az! Elfoglaljuk a várost, át­kutatunk minden házat... az­tán az egyik szobában terített asztal vár bennünket!... Sehol egy lélek, még az egerek is elbúj­tak. Hát kiderült, hogy valami orosz tábornok akart ebédelni, de a riadóra úgy otthagyta a la­komát, mintha hasmenése lett volna ... Ügy ám ... Belaktunk cefetül. _ Kuncogott, mintha csiklan­dozták volna, szuszogva asztal­hoz ült és marokra fogott egy csirkecombot. Mielőtt belehara­Pénteken délelőtt tartotta meg a bdharugraá Felszabadult Föld Termelőszövetkezet megalakulá­sa óta immár a harmadik zár- számadási közgyűlést. Fél órával a megkezdés előtt már zsúfolásig meg:öltötték a kultúrotthon termét a termelőszö­vetkezeti tagok. Ebben az évben egy munkaegység értéke 26 forint 5 fillér. Ez közepes eredmény ugyan — a járásiban a harmadik helyen állnak — de az elmúlt évekhez viszonyítva biztató. A bizakodó hangulatban lefolyt gyű­lésen, tizenhárom legtöbb mun- kaeegységet elért dolgozónak a helyszínen adták át a pénzt. Va­jon ki miire fordítja a kapott ösz- szeget? Szürkülni kezdett, amikor bekopogtattam Dán Gyuri bácsi- ókhoz. A féleség fogadott — Tudja, a gyűlés után az em­ber hazaszaladtt a pénzzel — 5131 forintot kaptunk — és aztán ebéd nélkül sietett ki a sertéstelepre. Mert ugye a jószágoknál nincs zárszámadás. Azoknak mindig pontosan enni kell Gyuri bácsi mar nem fiatal em­ber, a hatvankettedik évét tapos­sa. Két éve dolgozik a közösben. Múlt év áprilisától sertésgondo­zó, fiaatató. Szereti az állatokat, ért is a nevelésükhöz. Havonta 60 munkaegységet kap. — Tudja kedvesem — váltunk egy takarékbetét-könyvet, lega­lább kétezer forinttal. Mindig jó, ha van pénz a háznál. A többiből ruhákat akarunk vásárolni és egy szép tűzhelyet. A falu legvégén lakik G. Nagy Sándor, aki hatezer hét száz fo­rintot kapott kézhez. A községtől 4 kilométerre lévő Szilas-pusztán 98 növendékmiarha gondozója. Nincs irigylésre méltó helyzete az itt dolgozóknak. A községben nemigen találni olyan családot, ahol az apraja- nagyja úgy kivegye részét a kö­zös munkából, mini az övéké. G. Nagy Sándor 775 munkaegységet teljesített ebben az évben. Tizen­ötéves fia ezenkívül háromszázat. pott volna, a lányára nézett. Nyomban kijózanodott. Ráncai értelmes rendbe igazodtak, ba­jusza megnyúlt, komoly tekinte­tében helyreállt az egyensúly. Lassú mozdulattal visszatette a tálra a csirkecombot, ráhajolt az asztalra, homlokát a karjára támasztotta és domború hátán lúdbőrözni kezdett a sötétkék ünneplő kabát. Kukoricafosztás idején a világ közepévé változott a völgyi falu.1 A képzelet országútjain megér­keztek a csodálatosabbnál cso­dálatosabb emberek, királyok épp úgy, mint koldusok és soha nem látott öltözékeikben, ámu-j latra méltó szakásaikkal csupa mesébe illő dolgokat vittek vég- l hez. A piros tarsolyos pandúr nyársonsült ökröt evett meg egy ültő helyében. A teknővájó ci­gány parazsat nyelt és a lehele­tével gyújtotta fel az erdőt. Még ■unnak előtte, hogy a tengerit ismerhették volna, kínhatálra ítéltek egy boszorkányt, de a banya csikóvá változott, a szom­széd faluban elkapták, megpat­kolták, amikor pedig haldoklóit, visszaváltozott boszorkánnyá és a kezén-lábán rajtamaradt a patkó. így is temették el szente- letlenül, százkét esztendeje, hogy a csontjait kivetette az eke a régi temető mellett. (Folytatjuk) Nem ment tovább tanulni, itt ma­radt az apja mellett. Rájöttek, ha a tsz-ben dolgozik, akkor is meg­kaphatja azt a pénzt, amit a városban keresne. Középső fia — most nyolcadi­kos — a nyári szünidőben ott se­gített, ahol szükség volt rá. Száz munkaegységet szerzett. Az érte járó pénz az övé lesz, ruhát vesz. Minden hónapban tíz forint előleget kaptak, ebből bevezették a villanyt. Rádiót most vesznek ezemégyszáz forintért... A legtöbb pénzt Tarsoly Viktor traktoros kapta; 8500 forintot, ö családi házat akar építeni. Az anyagokat apránként beszerezték, csak a jó időt várják és megkez­dik a felépítését. Bertalan Imre 5088 forintot, Rózsa Sándor 3110 forintot, Bá­róikor a képzeletben megje­lenik a juhász, egy pödört bajtlszú, irha-subás, élet delét já­ró férfialak tárul az ember elé. A& a juhász, akiről írok, nem ilyen. Éppen ellentéte. Nincs pör- ge bajusza, suba sincs rajta. Su­dár, élénk tekintetű. Alig né­zem többnek 25 évesnél. A füzes­gyarmati Aranykalász Tsz juhól- jai előtt találkoztunk véle. Rövi­den úgy mutatkozik be: Maczkó vagyok. Beszélgettünk az időjá­rásról, a juhokról, s arról, hogyan lett juhász: egyszerűen annyit mond — beleszülettem. Apám és testvéreim is juhászok voltak a Nyírségben. Onnan jöttem ide. Bátyja, aki a juhászok brigád­vezetője, még 1959-ben került a füzesgyarmati Aranykalász Tsz- hez. Megszerette a környéket, az embereket, s letelepedett. 1960 ta­vaszán levelet vitt a posta a mos­tani brigádvezetőtől Magyra, a nyírségi kisközségbe és kérte öcs- csét Jóskát, hogy jöjjön el, néz­zen széjjel, s ha jónak látja, hoz­za a családot is, mivel szükség van egy jó juhászra. A megélhe­tés is biztosítva lesz. Azt is meg­írta, hogy nagy a bánatuk. A ju­hok veszedelmes betegségben — büdössántaságban — szenvednek. Betartják a legszigorúbb orvosi előírásokat és még sincs javulás. Ha jössz — így a levél —, akkor hozdd magaddal azt a házi gyógy­szert, amit otthon használt apánk. — Hát eljöttem. A látvány na­gyon elszomorított, de azonnal hozzáfogtunk a mi gyógyszereink­kel a beteg állatok kezeléséhez. Előbb csak egy faikán próbáltuk ki. Egy-két nap múlva már meg­jött a juhok étvágya, lábra álltak. Nagyon sok volt olyan, hogy csak egyszer kellett „megkezelni” és meggyógyult. A másodszori ápo­lás már biztos gyógyulást hozott. Mind a kétezer juhot a házi gyógy­szerrel gyógyítottuk meg. Ennek már két éve is elmúlt, azóta egy A füzesgyarmati termelőszö­vetkezet gazdái a kedvező idő­járást kihasználva, a tél folya­mán minden hold őszi vetésű gabonát műtrágyával szórnak le. A 2600 hold őszi vetésből eddig kétezer holdon végeztek a fej trágyázással. Napok óta 4 saját konstrukciós műtrágya- szóró gép dolgozik a határban. logh János 3562 forintot, Kiss Jó­zsef 5941 forintot vitt haza. Ezek az emberek becsületesen dolgoztak és nem eredmény nél­kül. Talán az ő példájuk ösztön­zőleg fog hatni azokra, akik ez évben még kevés munkát vállal­taik a közösben. Csak kitartás kell, mert szorgalomban nincs hiány az ugrai tsz-tagoknái. Hazafelé menet megálltam a műszaki bolt előtt. Éppen árut hoztak. Soha jobbkor. Rögtön meggyőződhettem milyen áru várja zárszámadás után a vásá­rolni akaró tsz-tagokat Ács Imre boltvezetőtől megtu­dom az igényeket, sokan bejelen­tették neki már előre: tűzhelyek­re, cserépkályhákra, rádiókra, mosógépekre, Lemezjátszóra. Marik Mária sem került vissza abba a beteg­ségbe. Én is ittmaradtam. Kaptunk egy tanyát, ideköltöztünk. Sőt az egyik jó juhász barátunk, Tóth György is eljött velünk, akivel most együtt dolgozunk, — Miből áll a házi gyógyszer? — próbáltam érdeklődni. — Titok. A juhászoknak még maguk között is megvan az ilyen titkuk. Semmi pénzért el nem mondanánk egymásnak. így én sem... Büszkén mutatja a szép, fejlett juhokat. Kihúz egy csomó gyap­jút. Mutatja. Szép zsíros, nem sza­kadozottak a szálak. Négy centi már most, pedig ilyenkor elles előtt nem úgy fejlődik a gyapjú mint máskor; — Ettől a falkától darabonként 5,5 kiló gyapjút várunk — magya­rázza szakértelemmel. — Mikor jobb a juhásznak, té­len, amikor zárt helyen vannak a juhok vagy nyáron, amikor a sza­badban kell őrizni? — Aki igazán szereti a jószágot, annak mindegy. A télnek is, a nyárnak is megvannak a maga szépségei. Most húszadika körül kezdődik az ellés. Ez nagy előké­születet, sok izgalmat, álmatlan éjszakát jelent. De megéri. A nyár is szép, de akkor a nagy me­legtől szenved sokat a juhász. Maczkó József nem bánta meg, hogy hallgatott a bátyjára és sző­kébb hazájának Füzesgyarmatot választotta. Itthon érzi már ma­gát. Beleszól, ha nem jól mennek a dolgok, különösen akkor, ha a juhászokról van szó. Hallgatom tovább kimért, tem­pós beszédét, mely a munkától, hivatásszeretettől fűtött. Egyért azonban neheztelek rá, de ne ve­gye rossz néven. Azt a titkot nem árulta el, pedig közkincs is le­hetne. Csepkó Eta Ha a saját területen véges­nek a gépek a műtrágyaszórás­sal, akkor a szomszédos terme­lőszövetkezeteknek segítenek. A tsz vezetősége vállalta, hogy a kertészszigeti Győzelem Tsz- nek 500 hold őszi vetésű gabo­náit is 3—4 nap alatt leszórják műtrágyával Nagyobb gondot a technikusok továbbképzésére 9 cJl fuháiz titka Fejtrágyáznak a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz-ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom