Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-12 / 35. szám

1983. február It. 6 KeM Kilencvenöt esztendővel ezelőtt alapították a gyulai múzeumot A napokban hagyta el a nyom­dát a Gyulai Erkel Pereme Múze­um kiadványsorozatának 40. fü­zete, melyben dr. Dankó Imre, a múzeum igazgatója összefoglaló jelentést tesz közzé múzeumának elmúlt évi munkájáról. Az ösz- szeállítás részletesen foglalkozik a múzeum különböző ágazatainak tevékenységével, ismerteti az 1962- es év eseményeit A gyulai múzeum életének egyik legkiemelkedőbb eseménye a múlt év végén megrendezett Múzeumi Hét volt, amelyhez a vésztői és a gyulavári Múzeumi Napok járul­tak még hozzá, nem kis sikerrel. A gyulai Múzeumi Hót minden eddiginél nagyobb érdeklődést váltott ki, összes résztvevőinek száma meghaladta a 13 ezret. A Múzeumi Hét szervezésében nagy részt vállalt a múzeum baráti kö­re is. Az idei tervek szerint az ez évi Múzeumi Hetet szeptemberben rendezik meg és sok új vonással szeretnék gazdag!tarp. A hagyo­mányos rendezvények mellett — kellő számú jelentkező esetén — egy négy és fél napos autóbusz­kirándulást is terveznek, a követ, kező útvonallal: Gyula—Nagyke- reki—Debrecen (Déry Múzeum) —Nyíregyháza (Jósa András Mú­zeum) —Tokaj—Miskolc (Her­mann Ottó Múzeum), Lillafüred —Szerencs—Erdőbénye—Sárospa­tak (vár, Rákóczi Múzeum) —Sá­toraljaújhely—Széphalom (Ka­zinczy Emlékmúzeum) és vissza Gyulára. A múzeumi autóbusz utasait mindenütt a helyi múze­um vezetői fogadják és kalauzol­ják. A részvételi díj (szállás, uta­zás, étkezés) 500 forint. A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum 1963-bam ünnepli fennállásának 95. évfordulóját is, ebből az alka­lomból tudományos ülésszakot rendeznek és emlékkönyvet adnak ki. „Megszépül“ a gyulai román nemzetiségi diákotthon Gyulán 220 hazai román nemze­tiségű — a Békés, Csongrád és Hajdú-Bihar megyei falvakból váló — általános iskolás és gimna­zista lakik a „lan C Frimu” ro­mán nemzetiségi diákotthonban. Az épület belsejét tavaly kifestet­ték, fürdőszobáit és cserépkályhá­it rendbe hozták, s kapus-szobát építettek bejáratához. Az idén 950 ezer forint felújítási költség­ből új külsőt kap a gyulai vár szomszédságában levő öreg épü­let: falait tatarozzák, tetőzetét ki­javítják, ebédlőjének padlóját mo­zaiklapokra cserélik ki, konyhá­ját és mellékhelyiségeit csempés burkolattal látják el, parket- tázzák hálószobáit, légi vil- lanybiztosí tókait automata be­rendezés váltja fel. A felújítási munkákat a tavasz. szal kezdik meg. Felnőttek, a fiatalok mikroszkópja alatt Az erkölcs, fedezet nélkül, csak prédikáció Rólunk, felnőttekről \ van szó, akik szeretünk korunk, életutunk tapasztalat-tárából minden lehető alkalommal példázatokat ragadni az ifjúság elé; lássátok, ilyenek voltunk, ilyenek legyetek. Er­kölcs, munkaerkölcs és hasonlók dolgában igyekszünk hatni utóda­inkra, erre az új nemzedékre. Nagyon helyes. Hiszen a célunk becsületes: kövessék jó példáin­kat és okuljanak a hibáinkból. Általában ilyen értelemben élünk az idősebb, a felnőtt ember neve­lési jogával. Előfordul azonban, hogy bizony vizet prédikálunk és bort iszunk. Vagyis néha gépie­sen fecsegünk a jóról, a követen­dőről, ugyanakkor konkrétan és következetesen engedünk szabad­jára olyan magatartásbeli hely­telenségeket, melyek pusztán akaratunk szelíd nógatására is meghunyászkodnának, odúikba bújnának vissza. Afféle hibákat kreálunk, melyek csupán a nem helyén való alkalmazásuk miatt hibák. Az italozástól a szerelemig, a viccmondástól a férj-feleség vitákon át a felnőttek ügyeinek különféle elintézési módjáig, az élet sok olyan szituációt produ­kál, ami maga még nem ifjúság­nevelő látvány és téma, legfel­jebb a belőle leszűrhető erkölcsi tanulság lenne az. Akadnak to­vábbá olyanok, akik nemhogy té­vedésből, alkalmi fegyelmezet­lenségből, feledékenységből csele­kednek úgy, hogy vizet prédikál­nak és bort isznak, hanem, mert mindig, szakadatlanul borivók és vizet prédikálok. Esetük, ügyük, külön cikket érdemel. Most nem róluk, hanem rólunk, a többség­ről van szó. Lányaink, fiaink a családban és az életben, érzékeny műszer­ként reagálnak a felnőttek min­den fajsúlyú cselekedetére. Ez lebegjen a szemünk előtt, mikor bármit is csinálunk. Legyünk kö­*wnniim juüjjji-------****** , , vünnmf pmÍ H E/M|f|K4i>6 Ápzilisi riadó pp vetkezetesek. A jó példához, a sza­vakban adott tanácsokhoz mindig mellékeljük az erkölcsi fedeze­tet is. Vagy inkább hallgassunk. Mindez borotválkozáskor jutott eszembe. Magát a műveletet egy borbély ipari tanuló végezte orcá­mon. Már befejezte munkáját, mikor meglepetve kiáltott fel: — Jé! önnek csak a bal füle körül rendezettek a hajviszonyai, a jobb körül egész dzsungel van! — Lehetetlen, hiszen két napja nyiratkoztam — mondtam a tü­körbe pillantva. Döbbenten ta­pasztaltam, hogy a fiatalember­nek igaza van. — Hol tetszett nyiratkozni? Közöltem, hogy hol és azt is, hogy személy szerint ki volt a fi­garóm. — Ja! A „mackó” bácsi! Jó po­fa az öreg. Mondják a tanulótár­saim, akik a keze alatt dolgoz­nak, hogy örökké a rendre, a jó munkára nógatja őket. Rájuk formed, ha egy hajszálat nem se­pernek össze, ugyanakkor ő nem­egyszer csinál félmunkát.Hát ne kacagjon a háta mögött az em­ber? — És rajtam is kacaghat, ifjú barátom, mert én meg nem vet­tem észre magamon az asszimet- riát — Ebben az őszülő korban ez érthető, ilyenkor már nem hiú a férfi — volt a leforrázó an bölcs válasz. Azt tanácsolom, kedves felnőt- társaim, hogy nagyon vigyázzunk szavainkra és ügyeljünk az erköl­csi fedezetre, ugyanakkor vegyük tudomásul évjáratunk tényét is. Ugyanis nem naiv gyerekekkel, hanem olyanokkal, olyan fiatal­sággal vagyunk körülvéve, mely­nek tagjai szívesen okulnak ered­ményeinkből, de kegyetlenül le­csapnak gyengéinkre, ha a bizal­mukat bírjuk, akkor előttünk, ha nem, akkor a hátunk mögött, de mindenképpen megcselekszik. Jól teszik! Huszár Rezső A fiúk és lányok együttes nevelésérői fiúk és lányok együttes ne­velésében a szülők egy ré­sze még ma sem lát teljesen tisz­tán. Még'mindig akadnak olyan nézetek, amelyek azt vallják, hogy a két nem állandó együttlé- te korábban felkeltheti a nemi érdeklődést és alkalmat nyújt a korai szexualitásra. Ez a megálla­pítás semmiképpen sem általános érvényű. Megfigyelésünk szerint a koedukált, vegyes osztályokra inkább a pajtási, baráti kapcso­latok a jellemzőek. A gimnázium első osztályában a tanulók minden különösebb nemi érdeklődés nélkül tanulnak és dolgoznak együtt. Nagyjából hasonló a helyzet még a második osztályban is. Csupán a második osztály végén, a harmadik osz­tályban élénkül meg és a negye­dikben továbbfolytatódik, de ak­kor sem általános. Az, hogy mi­lyen ez az érdeklődés, a lányok és a fiúk közötti kapcsolat, az végső fokon attól függ, hogy mi­lyen maga a nevelés. A továbbiakban tapasztalataim­ból kívánok néhány észrevételt megtenni. TV em törekszem teljességre, csupán néhány gondolatot villantok fel. Osztályom az 1959— 60-as tanévben alakult 37 tag­gal, ebből 18 leány, 19 fiú. A ko­edukáció szempontjából ez az arány igen kedvező. Vidéki és helybeli, koedukált és egynemű iskolából kerültek egy osztályba, a részben ismerős és ismeretlen tanulók. Az első tanítási napon, mikor osztályom felvezettem a tanterembe, bizony nagyon furcsa esetnek voltam tanúja. A fiú­tanulók a jobb oldali padsorban, a lányok a bal oldaliban helyezked­tek el. A középső padsor üresen maradt. Ugyancsak a kezdeti idő­szakból származó megfigyelésem alapján kitűnt, hogy a fiú- és lánytanulók nem mertek egymás­ra nézni vagy nagyon is meg­nézték egymást. A serdülőkori sajátosság néhány tanulónál igen erősen észrevehető volt. Duzzo- gás, makacsság, sértődöttség kife­jezése arcjáték kíséretében, nem­tetszés-nyilvánítás vállrándítással stb. Mindezek a helytelen visel­kedési magatartási formák, az el­különülés, a feszélyezett légkör, az együttes munkában megszűnt A koedukáció a tanulmányi munka szempontjából ösztönző hatással van a tanulókra. A gyer­mek nem akar szégyenbe kerülni osztálytársai előtt, töri magát, igyekszik szorgalmasan tanulni. Fokozza a diákokban meglévő versenyszellemet, amely a tanu­lók közötti vetélkedésben jut ki­fejezésre. Ilyen értelemben tanu- nulók nemcsak mint fiúk és lá­nyok állnak egymással szemben az osztályban, hanem küzdő tár­sak, barátok vagy vetélytársak. S mindez az emberi kapcsolatok természetes jellegét mutatja. Ez a sokoldalú kapcsolat az együtt tanuló fiúk és lányok viszonyát a szexuálitás síkjáról egy maga­sabb társadalmi síkra emeli. S ezzel magyarázható a fiúk és lányok kapcsolatának pajtási jel­lege. magatartásban is észreve­hető a javító, nevelő, sza­bályozó szerepe. Az egyik tanuló így nyilatkozik; Mióta vegyes osztályba járok, nem makacsko- dom. A másik ezt írja: Igyek­szem úgy viselkedni, hogy jó vé­leményt alkossanak rólam. A leányok jelenléte csiszolja a fiúk magatartását, kerülik a dur­va szavakat, finomodik a beszéd­modoruk. Megtanulnak helyesen viselkedni, udvariasak, előzéke­nyek lesznek. Az öltözködésre & megjelenés­re is nagyon sokat adnak. „Igyekszem úgy öltözködni, hogy rendes és tiszta legyek, alaposan megnézek rajtam mindent” — ír­ja az egyik tanuló. A kellemes külső megszépíti, vonzóvá teszi a közösség életét is. A társas érintkezés szempont­jából nagyon előnyös a vegyes osztály. A lányok nem érzik ma­gukat egy különálló világban. Megtanulnak egymás társaságá­ban helyesen viselkedni. Megszű­nik a gátlás, amely akkor kelet­kezik, amikor a fiúk lánytársa­ságba, a leányok meg fiútársa­ságba kerülnek. A huzamos együttlét során felenged a fél- szegség, a szorongás, a szótlanság, a félénkség. Természetes, ezek az előnyök önmagukban nem realizálódnak, de mint adott lehetőségek gondos és figyelmes nevelőmunkával pá­rosulva az egyén és az osztálykö­zösség fejlődését nagymértékbe! segítik. K övetkezésképpen a férfiak és nők egy közösségben él­nek a családban, a társadalom­ban, akkor a fenti előnyök figye­lembevételével, helyes a fiúk és lányok együttes nevelése. A koe­dukáció mind az értelmi, mind az erkölcsi nevelésre serkentő hatással van, növeli a szorgalmat, a becsvágyat, amely az egyén és az osztály tanulmányi munká­ját, erkölcsi felfogását erősíti. Kisvárdai Károly tanár, Orosháza 1,2 millió forintos költséggel új óvoda épül Gádoroson Egyre több óvoda, bölcsőde és napközi otthon épül a városokon kívül megyénk községeiben is, hogy megkönnyítse a termelőszö­vetkezeti asszonyok gondját, a kö­zös munkában való folyamatos részvételét. Rövidesen elkezdik Hazánk felszabadulás utáni időszakának egyik legküzdelmesebb korszakában játszódik Zolnai Pál filmjének cselekménye. 1946 tava­szának feszültséggel terhes eseményei elevenednek meg előttünk. A dolgozó nép már megszabadult elnyomóitól, hatalomhoz és föld­höz jutott, de a nagybirtokosok még mindig nem mondtak le „joga­ikról” és minden erejüket latba vetik, hogy az elveszett paradicso­mot visszaszerezzék. Ez volt az a korszak, amelyben a haladó erők jelszava a „Földet vissza nem adunk”, az események központjába kerüli. (Bemutatja a vésztői Szabadság mozi, február 11-től 12-ig.) Kerámia-kiállítás nyílt Békéscsabán S A népi és gyári iparművészet : remekeiből február 10-én, a Bé- | késcsabaá Munkácsy Mihály Mú­• zeum előcsarnokában kerámia­• kiállítás nyílt, mégpedig özvegy • Farkas Gyuláné híres csabai „tá­• nyérmúzeuma”. Ennek változatos színes darabjait — köztük több száz éveseket is — az idős asz- szony fél évszázadon át gyűjtöget, te. A „tányérmúzeumot” a Mun­kácsy Múzeum igazgatósága meg­vásárolta és a legszebb példányok­ból állandó kiállítást rendez. Gádoroson a termelőszövetkeze11 gazdák javaslatára létesítendő, naponta 50 kisgyermeknek fel­ügyeletét és gondozásait ellátó óvoda építését. Az állam 1,2 mil­lió forintot adott erre a célra. Az új óvodát még ebben az évben átadják rendeltetésének. Amint az idő engedi, megkezdik a gerendási új, négytantermes is­kola alapjainak lerakását is. A le­endő iskolában napközi otthonos ellátásban részesülnek majd a je­lentkező tanulók. Ebben az évben 400 ezer forintot költenek az isko- ■ára, mely összesen 1,8 millió fo­rintos beruházással 1964-ben épül fel teljesen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom