Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-28 / 49. szám

m3, február 88. 3 Csütörtök Évről évre nő a fejési átlag a nagyszénást Dózsa Tsz-ben A nagyszénás! Dózsa Termelő­szövetkezetet az orosházi járás­ban úgy ismerik, hogy ott jó irányban halad az állattenyésztés. Büszkék is a szövetkezet gazdái a sertésállományukra és különö­sen a tehenészetükre. Statisztiká­val bizonyítják, hogyan növeke­dett évről évre a fejési átlag. A legutóbbi két év eredményeit ra­gadjuk ki Míg 1961-ben átlag­ban egy tehéntől 3015 liter tejet fejtek, addig 1962-ben meghalad­ta a 3400 litert. A nagy tehénistállóban az ügyeletes napost, Minké Jánost találtuk. Minké elvtárs már 12 éve tehenész Szerinte még egyetlen évben sem fejtek annyit, mint tavaly. Az első években szégyellték megmondani mennyi tejet adnak a tehenek, mert sokszor egy háztáji kecske többet adott, mint a közösben tar­tott állat. De hogyan is adtak volna többet, mikor egész télen kukoricaszáron és töreken éltek. Alig várták, hogy a márciusi napsütés elolvassza a havat, és ki lehessen hajtani az állatokat a dűlőutakra, ahol egy kis zöldet találhatnak. Abrakról szó sem volt. Némelyiknek a sovány koszt csak arra volt elég, hogy fenn­tartsa magát Most büszkén mutatja a rábí­zott jószágokat. Szépek, gömbö­lyűek. — A sarokban az a vörös­tarka — mutat kedvencére — a Fecske, naponta 18—19 liter te­jet is ad. De bemutatja az Istálló büszkeségeit is. A Bimbi a legjobbak közé tartozik 20—21, de fejtek már tőle 30—32 liter tejet is naponta. A Dália is megérdemli az abrakot, mert 21—22 litert is ad. Míg Minkó János napossal be­szélgetünk, jönnek a többiek is a délutáni műszakra. Vági Ádám tehenész —, aki az igazgatóság­nak is tagja — elsőnek érkezik. —• Ahhoz, hogy ebben az istál­lóban 11,5 liter lett a fejési átlag szükséges volt az is, hogy abrakot és megfelelő takarmányt adjunk az állatoknak — magyarázza Vá­gi elvtárs. Naponta 3 kiló abrakot és vegyes silót etetünk. Egy kicsit több abrakot kapnak azok, ame­lyek jobban megérdemlik. Min­den csoportban van 2—3 kedvenc, amelyik könnyen fejhető, sok te­jet ad. A beszélgetés közben a legne­hezebb munkára, a fejésre tere­lődik a szó. Bizony elzsibbad a kar, mire naponta 130 — 140 liter tejet kifejnek. — Szerettünk volna már változ­tatni ezen a nehéz munkán, de egyelőre nem tudunk — magya­rázza Galyas István elvtárs, a íő- agronómus — aki az istállókba kalauzolt. Egy korszerű istállóban fele erővel dolgoznak az emberek. Mi reggel, este a kútnál itatunk. Bizony van munka, a ki- és be­hajtás meg a iászolhoz kötés is sok időt vesz el. Az emberek nem panaszkod­nak, megszokták már a nehéz munkát. De azért szívesen hall­gatják a főagronómus magyará­zatát a korszerű tehenészetről, ahol az önitató és a fejőgép éppen olyan tartozéka az istállónak, mint a szellőztető berendezés. Itt még nincs ilyen, de a korszerűt­len körülmények között is becsü­lettel helytállnak a nagyszénás! Dózsa Tsz tehenészei. Csepkó Eta 90 ezer házinyulat vásárolnak fel Megyénkben az egyszerű tár­sulások, falusi ifjúsági szövetke­zetek egyre több házinyulat te­nyésztenek. Az elmúlt évben 45 580 nyulat értékesítettek, ami­nek nagy része olasz exportra került. Ez évben a-földművesszö­vetkeztek 90 000 házinyúl felvá­sárlására készülnek. TAVASZVÁRÁS Nagyon, de nem tétlenül várjáik a tavaszt a békéscsabai Május 1 Tsz kertészei. Ágyazzák a palánták helyét. Az idén a tavalyi­nak több mint kétszerese, vagyis 7000 kertészeti ablaküveg alatt nevelnek palántát a 127 holdas kertészet szántóra, de korai me- legágyi zöldségtermesztésre is törekszenek. Lángra kapott benne a pokol, tudta: tüze egyre dühöngébbé vá­lik, ő pedig egyenes fejjel hord­hatja önérzetét, mintha érzéseit gyógyultra simogatta volna a feledés. Fehér fellegnyájat csalogatott Pannónia fölé a jó idő. Míg le­gelészni széledtek az égi juhok odafönt a kék mezőkön, idelent pompába robbant a táj. Raké­tacsokrok fakadtak a doboldala­kon, színes tüzűk illatot füstölt, és a nektárrá nehezült levegő szivárványosan fodrozódott a völgy felett, mint a tündértavak vize. A falu bódultán álmodott a dombok ágyékán, virágfürtok- be mártották ereszüket a házte­tők, a kémények csendet léle­geztek, a lágy szalmákazlak ki­szellőztették magukból a fagy szagát, és az idei napfényt a ta­valyi nyár illatával fűszerezték. Mihelyt a völgyre pillantott Klári, elbizonytalanodott a járá­sa. Letért az országút fakó-kék köveztóről, belegázolt a rét fia­tal gyapjúba, megállt a magá­nyosan mélázó, suhanc fekete­fenyőnél, ahonnan olyan pici­nek látta a falut, hogy akár a tenyerére vehette volna. Az áhítat süldőlánnyá varázsolta vissza, arcának asszonyosodó vo­násait szűziesre lágyította az ön- feledtség. Űj bőröndjét vigyázó mozdulattal állította bokája mellé, hogy minél szabadabban lélegezhessen. Érezte mint vá­lik serényebbé a vére a hazai illatoktól. Dani andaiogva lépkedett utána. Vállán általvetős tarisz­nyát cipelt, jobb kezében pici deszkatáskát lóbált. Cókmókját a bőrönd mellé rakta, kalapját levette, majd a fűbe ült. Hunyo­rogva, békés mosollyal nézte a falut. A sok piros tető között, az egyetlen utca közepe táján ma­gánál marasztalta tekintetét a szülőház. Mosolya elfakult, lom­hán belemarkolt a májusi főbe. — Mj lehet az én gonosz öre­gemmel? — kérdezte merengőn, hangosan gondolkozva. Klári letekintett rá. Emberé­nek csak az erős vállát meg a fekete üstökét látta. — Nincsenek itthon, Dani... A férfi rendetlen fürtjei he­vesen rezdültek, ahogy fölkapta a fejét — Hát hol vannak?... Az asszony elfelejtett levegőt venni. Dani kérdő tekintete ha­muvá halványította arcán a pi- rosságot. — Elköltöztették őket.» Egy sárgarigó villant el a kö­zelükben. Lent a faluban három kalapácsütés csendült. A cement szagú tarisznyára? hangya tévedt, sietős-kusza barangolással szi­matolta végig a zsák ráncutcáit. Dani lehajtotta a fejét, csizmá­ja sarkával lyukat horpasztott a barna földbe, fáradt rúgástótól halkan roppantak a fűgyökerek. Most értette meg, miért nem akarta Klári, hogy a télen akár egyszer is hazajöjjenek, miért utazott hozzájuk inkább az öreg Kincses, váltig bizonygatva, hogy mennyire szeret $ város­ban. A gödörnek feszítette sarkát, íölpattant és hagyva feleségét, csomagot, lezúdult a dombról, árkon-bokron át száguldott a faluba. Klári nem kiáltott utána. Le­hajolt a gazdátlan kalapért, s babrálta remegő ujjakkal. Gom- dolattalanul, a hallgatag ég iszo­nyú súlyát tartva nézett embere után, aki egyre kissebbedve, ka­limpáló karokkal, fedetlen fejjel botladozott át a völgyön. Dani a kertek alól érkezett apja portájára. Kiszakította sarkából a sövénykaput és esze­veszetten gázolt át a csaláner­dőn, a lapulevelek kövér ernyő­in, a lósóska ösztövér bokrain. A háborítatlan nyugalomban te­nyésző gazok ősi, vad mohóság­gal burjánozták be a kertet, szinte dőzsölve élvezték a ma­gányt, sűrű bozótjukba derékig merültek a gyümölcsfák. (Folytatjuk) A csehszlovák szövetkezetek közelednek az ipari termelés színvonalához A Csehszlovák Szocialista Köz­társaság népe a napokban emlé­kezett meg 1948 februárjának ar­ról a döntő jelentőségű 120 órájá­ról, amely fordulópontot jelentett az ország életében: a nép, kom­munista pártjának vezetésével meghiúsította a reakció állam­csínyét és megnyitotta a népi de­mokratikus fejlődés útját. Azóta Csehszlovákiában nagy sikereket értek el a szocializmus építésé­ben. A csehszlovák mezőgazdaság 1970-ig ipari színvonalra emelke­dik, s már most is közeledik gaz­dálkodási módja az ipari terme­lés formáihoz. Jó példaként il­lusztrálják ezt képeink. A nyugat-szlovákiai Trsticei Egységes Földművesszövetkezet 2400 hektáron gazdálkodik, egyike a legnagyobb szövetkezeti gazdaságoknak. Tavaly cukorrépából és takarmányrépából, kukoricából, burgonyából és répából 12 vagon különleges siló- takarmányt készítettek. Az új technikai eljárásokat modem gépek, korszerű technika segíti megvalósulni. Képünkön egy burgonyaválogató gép látható. Nem egy olyan hústermelő üzem működik az országban, mint a rozmberki nagyhizlaló. Ezek előnyeiről legjobban az a tény ta­núskodik, hogy a sertések naponta 50 dekagrammot híznak. Óránként 334 kilogramm húst termelnek így Rozmberkben. A hústermelés ilyen módon 20 százalékkal olcsóbb, mint a hagyo­mányos módszer alapján. Új kedvezőbb feltételekkel folytatja a koca hitelezési akciót az Állatforgalmi Vállalat Csak egyszeri fiaztatást ke® vállalni és 4 mázsa abraktakar­mányra ad a vállalat utalványt állami áron történő beváltásra! Kocánként legalább 3 darab süldőt kell átadni szerződéses áron, ezek után darabonként további 50 kg abraktakarmányt utal­ványoz a vállalat. A kedvező feltételek csak 1963. május 31-ig megkötetendő koca-hitelezési szerződésekre maradnak érvényben. Részletes felvilágosítást az Allatforgalmi Vállalat lel vásáriéi adnak. Békés megye? Allatforgalmi Vállalat m

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom