Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-23 / 45. szám

IMS. fcftrn&r 28. 4 Szombat A szarvasi művelődési ház belső berendezését a Művelődésügyi Minisztérium vállalta Az építkezés első szakasza december 1-én befejeződik szarvasi kultúrpalota építése [ összeg biztosításáról folytatott tárgyalások eredményeként a berendezés teljes költségét a Mű­velődésügyi Minisztérium Köz- művelődési Főosztálya, és a Film­főigazgatóság vállalta. A második építési szakaszban kerül sor — mintegy kétévi szü­net után — a táncterem, a külön­böző szakköri szobák és klubhe­lyiségek, a múzeum és a könyvtár hozzáépítésére, utána pedig a me­— mint azt már régebben közöl­tük — két szakaszra oszlik. Az első szakasz — melynek terv sze­rinti befejezése ez év december elsejére esedékes — két évvel ez­előtt kezdődött, és 10 millió fo­rint felhasználásával készült el egy 600 személyes színházterem öltözőkkel, egy szolgálati lakás, előcsarnok és társalgó. A községi tanácsnál nyert tájékoztatás sze­rint az építkezés eddig zavartala­nul, és a határidő-tervek pontos betartásával halad, és ebben az esztendőben másfél millió forin­tot fordítanak közséafejlesztésből az első éofhésl szakasz befejezésé­re. Az új, hatalmas művelődési ház decemberi megnyitásához azonban még arra van szükség, hogy a színháztermet, az öltöző­ket, az előcsarnokot és a társal­gót berendezzék. A szükséges Bibarugraí színjáték Műkedvelő szerző, koreográfus és rendező egy személyben A Biharugrai Halgazdaság művelő­dési termében nagy sikerrel mutattak be nemrégiben egy balett-táncos, da­los gyermek mesejátékot. A szerepe­ket a gazdaság dolgozóinak gyerekei alakították a Békéscsabai Kölcsönző Vállalattól kapott, színes jelmezekben. A közkívánságra megismételt mese­játék szerzője, koreográfusa és rende­zője, Árva istvánné, a gazdaság pénz­ügyi előadó kulturális felelőse, aki most a békés egymás mellett élést hirdető, új színjátékának bemutatását tervezi. A színjáték a nemzetek egy- egy táncával jelképezi majd a népek barátságát, s a gazdaság dolgozóinak öntevékeny kulturális csoportja adja elő május elsején vagy valamelyik állami ünnepen Biharugrán. gye egyik legszebb és legmoder­nebb szabadtéri színpadának ki­alakítására. A tervek szerint az új művelő­dési ház színháztermében játszik majd a szarvasi szélesvásznú mo­zi is, míg a mostani művelődési o*thon egészen a második szakasz befejezéséig továbbra is kulturá­lis célokat szolgál; itt rendezik meg a bálákat, táncdélutánokat és más kisebb előadásokat. Megmérgez a családom Egy kései „Ki mit tud“? vetélkedőről Érdekes esemény színhelye volt szombat délután a sarkadi műve­lődési ház nagyterme. Ekkor tar­totta meg a gimnázium első alka­lommal „Ki mit tud?” vetélkedő­jét. A diáksapkás lányok, fiúk ötösév él-hatosával érkeztek az esemény színhelyére. A kezdés előtt a színpadon kipirult arcú, iz­gatott versenyzők próbáltak. Majd Katona Ilona tanárnő bekonfe­rálta az első műsorszámot. Kaff­ka Margit: Pétiké jár című ver­sét Mázsári Mária IV/a osztályos tanuló szavalta el. Kifejező arc­kifejezéssel, szép hangszínezettel, jól adta elő. Bekerült a döntőbe. Később helyet cserélt Gulyás Gyöngyivel, aki nagyon szépen slszavalta József Attila: A Duná­nál című költeményét. A vers eszmeileg is a legjobban megvá­lasztott, de szavalás-technifcailag is a legmegfelelőbb volt. Méltán került a döntőbe. Nem került be ugyan Sarkadi Gizella, Szűcs Mari, Virág Erzsi, de a zsűri édességdíjjal, egy tábla csokolá­déval kárpótlást nyújtott nekik. VILÁG NAPTÁR Fazekas Mihály 1963. február 23., szombat. — 135 évvel ezelőtt, 1828. február 23-án halt meg Fazekas Mihály, a felvilágosodás korá­nak költője. Sok évi katonásko­dás után Debrecenbe vonult vissza és itt írta főművét, a Lu­das Matyi-t 1804-ben. Ebben a hexameterekben írt költői elbe­szélésben azt mondja el, hogy szolgáltat magának igazságot egy parasztlegény, a földbirto­kossal szemben. A korabeli ne­mesi és paraszti életet hűen ábrázoló költemény friss élet- szemlélete és közvetlen, népies nyelve miatt hamarosan rend­kívül népszerűvé lett. — 20 évvel ezelőtt, 1943-ban e napon hajtotta végre Alek- szandr Matroszov szovjet gárdista hőstettét. Mint a 254. lövész­ezred katonája egyik támadás alkalmával a Velikije-Luki mel­letti Loknya községben, miután eljutott az ellenséges erődig, saját testével fedte be annak lőrését, hogy ezzel harcegysége tá­madását biztosítsa. Hideg-melegburkoló, tetőfedő-szigetelő, festő-rru.zoló, bádogos szakmunkásokat vesz fel az fi. M. BÉKÉS MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VATT AIÉT. Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Békéscsaba. Kazinczy u. 4., földszint 2. alatt. 08349 Szintén csokoládéval jutalmazták Papp Margit, Hevesi Ica zsadányi kislány és a sarkadi Hőnigesz Kati akrobatika mutatványát. A legjobb Elek Panni volt. Mozgá­sán a kidolgozottság, a gyakorlás harmóniája érvényesült. Bemutatkoztak a gimnázium ifjú költői is; a másodikos Juhos Sanyi Kuba elleni agresszió című versét a biharugrai Kovács Imre pedig három költeményét szaval ta el. A tánc- és népdalénekesek szá­ma volt a legtöbb. Amikor a mo­solygós, bájos másodikos Horváth Gyöngyi színpadra lépett és a zongora billentyűin felcsendültek a táncdal kezdő akkordjai, mo­rajlás, mocorgás hullámzott vé­gig a termen. Kellemes, szép hangjához a jő mozgás is páro­sult Nagyon tetszet* az első osztá­lyosok cdtera-együttese. A népda­lokat a magyar ruhába öltözött méhkeréki Czégény Juli énekelte. Bekerültek a döntőbe. Zongorán az első osztályos Szi­lágyi Erzsi és Jámbor Zsuzsa ját­szott. A zsűri Erzsinek ítélte az elsőséget A döntőbe bekerültek könyvjutalomban részesültek. Kár, hogy ilyen későn lett meg­rendezve ez a vetélkedő. A megyei versenyről egy-két díjat biztosan elhoztak volna a sarkadiak is. Marik Mária Kacagtató, vidám, francia filmet tűzött műsorára 1963_ február 25- töl 26-ig, a mezökovácsházi Vörös Október Filmszínház. Szereplői nálunk is jól ismert filmszínészek, akiknek sok-sok nagy alakítását néztük már elismeréssel. Bővül a gyulai járási könyvtár A gyulai járási könyvtár na­gyon szép környezetben van, ugyanakkor szűk, korszerűtlen kölcsönzési és raktározási lehető­ségek közepette kell helytállnia. A megyei könyvtár vezetősége már régóta arra törekszik, hogy min­den járási könyvtár külsőben is méltó módon tölthesse be fontos kulturális szerepét. így történt Gyulán is. A légi épülethez rövi­desen hatalmas, új szárny épül, mely egyetlen nagy „terem-köl­csönző” lesz, ahol az ifjú és fel­nőtt olvasok számára biztosítani tudják a szabadpolcos kölcsönzés előnyeit és amellett — a megyei könyvtárhoz hasonlóan — mo­dem olvasótermet is berendeznek. Az új épületrésznek már állnak az oldalfalai, és amint felenged a fagy és folytatódhat az építkezés, nemsokára tető alá kerül az egész s még az idén át is adják rendel­tetésének. FEBRUAR 33. Békési Bástya: Halál a cukorszige­ten. Békéscsabai Brigád: Dandin György. Békéscsabai Szabadság: is­ten őszi csillaga. Békéscsabai Terv: Fagyosszentek. Gyomai szabadság: Az utolsó tél. Gyulai Erkel: A második vágány. Gyulai Petőfi: Az aranyem­ber. Mezőkovácsházi Vörös Október: Fiatalok voltunk. Orosházi Béke: Mi­csoda éjszaka. Orosházi Partizán: A szórakozott professzor. Sarkadi Pe­tőfi: Csudapest. Szarvasi Táncsics: Plnocchió. Szeghalmi Ady: Hófehérke és a 7 törpe. KHREGCNY ti. Egyszer, amikor éjszaka uta­zott haza Budapestről, gyárat lá­tott tündökölni valahol KélenföL dön a robogó gyorsvonatból. Va­rázslatba ejtette az ablakok káp­rázatos verőfénye, petróleum- lámpához szokott pupillái szom­jasan kitágultak és boldognak hitte azokat az embereket, akik ennyi ragyogásban dolgozhatnak. Nem tudta, miféle gyár volt az, amely reózúdította a kókesfehér fények tiszta özönét, de a fel­épült textilkombinátot csak ilyennek képzelte eJ. Miközben fázós kezpfejét a vékony kabát zsebében próbálta kiengesztelni, a lányokra gondolt, a friss és szapora beszédű lányokra, akik majd a meleg oltalma alatt, könnyű köpenyekben fogják cse­rélgetni az orsókat a fonodában és munka után szépen autóbusz röpíti őket randevúra. Ábránd- ttyJQB a* volt a boldog jövő, ha nem is olyan távoli beteljesülés, amikor ők ismét otthon lesznek már, itt pedig úgy élnek tovább az emberek, mintha a most épü­lő gyár a világ kezdete óta áll­na. De a jövő vigasztalása kevés volt ahhoz, hogy feledhesse a mostani árvaságot. Meglopott­nak, haszontalannak érezte ma­gát, nem sokkal többnek, mint az országút mentén sdlbakoló, kopárra tépázott eperfák. Asszo- nyisága, amely gyönyörű egész­séggel született eszméletre, meg- szégyenülten menekült vissza az ösztönök mélyére, s csak az em­lékezet szólongatta bátorítón a megsérült boldogságot. Daniban sokkal haragosabban háborgott a szégyen. Pedig az embereket látszólag oktalanul kárhoztatta, azok nem alázták meg, hiszen jó szándékkal fo­gadták őket maguk közé. Kap­tak ruhát, kenyeret, tiszta ágyat a szálláson — csakhogy mind­egyikük más-más barakkban, így, ha kettesben akartak ma­radni, csak a szabad égtől, az erdőtől és a dombok sáncai mö­gött rejtőző völgyektől remélhet­tek megértést. Szégyellték ma­gukat egymás előtt, noha esil- lagkárpit alatt ismerték meg a szerelmet. De öntudatlanul is megtanulták azóta; büszkén vállalhatók az erdők őszinte tör­vénye, amíg az emberi rend nem veszi tudomásul a nászt, de ha már betű is hitelesítette, akkor kérhetik a bebocsátást az embe­rek közé. Kérték, szótalan esdek- léssel, mégsem akartak nekik helyet szorítani. A természet is fukar lett, teljesen elszégyene- dett, s mintha sajnálkozva mondta volna, hogy nem tudok szállást adni, magam is didergek, bízzatok az emberekben. Estéről estére ugyanaz a kál­vária ismétlődött: alattomosan kiosontak a szállásról, az építke­zés bejáratánál zavartan köszön­tek az aggastyán portásnak, az országúton egymáshoz bújtak és siettek a távolba, a sötétség kö­penyege alá. Volt úgy, hogy a város félé kószáltak el, de arra zaklatta őket a forgalom, így hát inkább az ellenkező iránnyal ba­rátkoztak meg. Csalta, űzte, hi­tegette őket a vágyakozás, nap­ról napra zsamokabb lett, de a

Next

/
Oldalképek
Tartalom