Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1963-02-22 / 44. szám

1963. február 22. 4 Péntek A szarvasi óvónőképző szakszervezeti bizottsága él és tevékenykedik Nartov esztergapadja NAPTAR 1963. február 22., péntek — 245 évvel ezelőtt, 1118-ban szerkesztette meg Andrej Nartov orosz feltaláló az első esztergapadot. Meghaj­tása a gép bal oldalán lévő kerék-áttétellel tör­tént, a munkadarabot a középen lévő rúdra erősítették fel és a meg­munkálás ennek forgatá­sa közben történt. Nar­tov gépét a Moszkvai Politechnikai Múzeum­ban őrzik. Élt 13 évet Lélekszakadva ro­hant a moziba, hogy el ne késsen. Félúton hirtelen megtorpant, a szívéhez kapott és a jeges járdára ros- kadt. A kis Zsiga Jutka az előadásról, s az ifjúság és a fel­nőttkor minden ese­ményéről örökre le­késett... Mondják, hogy baj volt a szívével; már születése óta rendet­lenkedett. Ráadásul a napokban csúnya tü- szős mandulagyulla- dás gyötörte, sőt tü­dőlob is kerülgette. A láz, s a nagy roha­nás túl sok volt a keblében veszettül kalimpáló kis izom- motornak, váratlanul felmondta a szolgá­latot. A szomorú beveze­tő után, gondolatban lépjünk vissza né­hány évet az időben. A békéscsabai ötös számú általános is­kola árnyas fákkal övezett udvarán Tóth Júlia igazgató néni az ünnepi évzáró beszé­det mondja. Befejezé­sül közli, hogy a he­lyi nőtánács két pél­dás magaviseletű ta­nuló néhány heti vá­roserdei üdültetését vállalta. Az egyik a kis Zsiga Jutka, aki különösképpen meg­érdemli. Hárman vannak testvérek. Édesanyjuk beteges­kedik, csupán .az apa keres. Jutka az üdülésből napbamítottan, fris­sen, derűsen tért visz- sza szerettei körébe. Ki gondolta volna, hogy alig néhány év múlva, egy borongás, fagyos februári dél­utánon szülei, testvé­rei, osztálytársai és nevelői állják körül a sírgödröt, miközben Farkas Károly igaz­gatóhelyettes bácsi könnyezve mond bú­csúbeszédet... A kislány azon a végzetes februári na­pon betegen, lázasan rohant a moziba. El­hallgatta az őt súlyo­san emésztő vesze­delmet, hogy gyö­nyörködhessen a filmben, belefeled­kezhessen a pergő ké­pek látványába, a szereplők önfeledt já­tékába. És mindig így, ilyen szép szerel­mes szeretettel és he­vülettel rohant életa ártatlan kis örömei után. Valaki nemrég a szemére ' vetette, amiért fekete haris­nyát húzott, és uram bocsa! — divatosr i fésülte a haját. Jutka pedig a fekete haris­nyában és bodrozott hajjal néhány napig divatos nagylánynak képzelte magát. De kár, hogy nem érhet­te meg... H. R. KODEGENY . .. .v.'KwJKíC' . mmm év óta mind többször mondják a szarvasi óvónőképző intézetben, hogy megváltozott a szakszervezeti élet, és ez a válto­zás egyidős a szakszervezet új ve­zetőségének megválasztáséval. A régi probléma, hogy a korábbi ve­zetőség nem találta meg a helyét az intézet munkájában és kapcso­latai a vezetéssel, más tömegszer­vezetekkel nem volt megfelelő, ma már alig kerül szóba, és ha szóba kerül is, az elmúlt évek tapaszta­lataként emlegetik. Amikor megválasztottak az új bi­zottságot, dr. Kovács Gyöngy ta­nár lett a titkár..Már az első na­pokban hasznos segítséget kapott Molnár László tanulmányi főelő­adótól, aki szintén az intézetben tanít, titkára a járási pedagógus szakszervezetnek. Az új bizottság úgy kezdte, hogy igyekezett fel­mérni a helyzetet. Mit vár a tag­ság a szakszervezettől? Hol van­nak olyan problémák, melyek megoldása sürgős? Az intézet kü­lönböző szakcsoport j ain belül ki­alakult-e már a megfelelő kollek­tív szellem? — mind megannyi kérdés és valamennyire — alapos tájékozódás után — választ kellett adniuk. — Hetvenöt tagunk van — mondja dr. Kovács György titkár. \fítí az olvasóit száma Vésztőn (Tudósítónktól) . Amióta, a vésztői, községi könyvtár ■i helyiségbe költözött, kényelmesebb körülmények között olvashatnak a község lakói. A községi könyvtár bő­vítését a tanács 15 ezer, a földműves- szövetkezet 4 ezer, a Kossuth és a Bé­ke Termeüöszö vetkezet 1000—1000 fo­rinttal segítette. Jelenleg a könyvtár 3*64 kötettel rendelkezik. Ez év január elsejétől már tetet) mám hatraázan Iratkoztak be. Felhívjuk a lakosság figyelmét. hogy szövetüeezetévnk a karbantartását bevezette. Javító-szolgáltató műhelyünk­ben: Gyula, Szí. István u. 4. sz. alatti hájban, a kerékpár javí­táson kívül mindennemű vas­ipar körébe tartozó javítást is elfogadunk. A javítást minden esetiben legrövidebb határidő­ben teljesítjük. Gyulai Vas-, Fém- és Gépipari Ktsz 64480 — Közülük 36 pedagógus, a tóbbá technikai dolgozó: takarítók, kony­haszemélyzet, dajkák. Ami­kor megkezdtük a tájéko­zódást, kiderült, hogy van­nak ugyan problémáik, de ezek korántsem megoldhatatlanok és nem is olyan bonyolultak. A szakszervezet egy-egy szakcso­portját meghívtuk a vezetőség ülé­seire és miután elmondták, mit szeretnének, mit kívánnak, mond­hatom. hogy a bizottság majdnem kivétel nélkül minden esetben se­gíteni tudott. A munkát tehát jól kezdték. De — nyilván — a szakszervezet­nek nem csupán az a feladata, hogy kisebb-nagyobb munkaelosz­tási, szociális és más ügyekben a dolgozók segítségére siessen, ha­nem az is, hogy képzettségük, ál­talános műveltségük növelését is szorgalmazza. A bizottság titkára erről is be­szélt. — így van, fő célunk az oktató­nevelő munka színvonalának ál­landó emelése. Természetesen nem ütközünk az intézet vezetésével és nem arra mozgósítunk, hogy így mondjam, amit mindenkinek meg­tenni úgyis kötelessége, hanem — például — kutatód témákat javas­lunk, és tudományos munkára ösz­tönözzük a tanári kant. Azt is el kívánjuk érni, hogy mindenki le­galább egy idegen nyelvet beszél­jen, és hogy az intézet óvónőd is bekapcsolódjanak kisebb elméleti témakörök feldolgozásába. — Szavunk nem maradt vissz­hang nélkül. Sebő Jánosné óvónő hónapok óta elmélyül ten foglalko­zik az élethivatás kialakításának kérdéseivel, Dankó Jánosné a dél­utáni óvodai munka, Daróczd Er­zsébet pedig Az óvodai fegyelme­zés problémái az oktatásban cím­mel készül nagyobb lélegzetű ta­nulmányt írni. Az intézet tanárai is megkedvelték a tudományos munkát és a tantestület 80 száza­léka egyéni kutatasd tervet dolgo­zott Jd. Külön megbízatásit kap­tunk arra is, hogy az új óvónőkép­ződ jegyzetek hat különböző szak­ágát a mi tanáraink írják meg. Antikor később a tagság vi­lágnézeti nevelésével foglalko­zunk, dr. Kovács Gyöngy önömmel említi, hogy a néhány héttel eze­lőtt Szarvason megnyílt „Tesseddik Sámuel” pedagógus klub ezeket a lehetőségeket kitűnően bővíti. — A világnézeti előadások, be­szélgetések nagy részét a klubban rendezzük meg, bizottságunk ősz. szehangoija tervét a klub prog­ramjával. Elsősorban olyan elő­adásokra gondolunk, melyek a természettudományos ismereteket bővítik a kibernetika, űrkutatás, csillagászat, modem biológia és más hasonló tárgykörökben. A klubélet szépen kibontakozott, ez FEBRUÁR 22. Békési Bástya: Halál a cukorszige­ten. Békéscsabai Brigád: Erkel. Bé­késcsabai Szabadság: Isten őszi csil­laga. Békéscsabai Terv: Fagyosszen­tek. Gyomai Szabadság: Az elcserélt randevú. Gyulát Erkel: A második vá­gány. Gyulai Petőfi: Az aranyember. Mezőkovácsházi vörös október; ör­dögcsapda. Orosházi Béke: Micsoda éjszaka. Orosházi Partizán: A szóra­kozott professzor. Sarkadi Petőfi: A francia nő és a szerelem. Szarvasi Táncsics: Pinocchio. Szeghalmi Ady: A fehér csat. máris jó alap ahhoz, hogy ezeket az előadásokat sokan meghallgat­ják. A szakszervezeti bizottság sok­féle tennivalójáról beszélgetve a kulturális és sportéletről is szó esett. Dr. Kovács György elmon­dotta, hogy októberben a kecske­méti testvérin tézetet látogatták meg, és két napig barátkoztak, is­merkedtek az ottaniakkal. Ezen a két napon persze nemcsak tudo­mányos tapasztalatcsere, hanem szórakozás, sportvetélkedés is volt, és olyan gazdag élményekkel tér­tek haza, hogy elhatározták, ta­vaszra viszontlátogatásra hívják Szarvasra a kecskemétieket. Ez vi­szont már a sorra kerülő tervek közé tartozik, amelyek között sze­repel az is, hogy a bizottság „ve­zérletével” azonnal, ahogy kitava­szodik, lebont ják az intézet egyik régi épületét — ez 20 ezer forint értékű társadalmi munka lesz — és egy nyári vikendházat építe­nek a Körös partján. Az is terv még, de feltétlenül megvalósul, hogy a szarvasi pedagógusképzés ez évi 100 éves jubileumához az óvónőképző intézet szakszervezeti bizottsága is hozzájárul, az elő­készítéstől egészen a megrendezé­sig. év munkáját felmérni rö­viden és tömören csak villanások­ban lehel De azok a képek, ame­lyeket a titkár szavai jól érthető­en vázoltak fel, elárulják, hogy a szarvasi óvónőképző szakszerve­zeti bizottsága érzi és tudja a he­lyét az intézet életében és a szak- szervezet tagsága mindig számít­hat rájuk, alkar segítőkészségre, akár jó tanácsra, akár pedig a mindennapi élet ügyes-bajos dol­gainak intézésére kérik annak tag­jait, Sass Ervin F7. — Most már csak azt lenne jó tudni, hogy kit tartanak gazem­bernek — szóit csendesen Pász­tor Anti. — Bennünket, akik a szövetkezetét akarjuk vagy azo. kát, akik ellenünk beszélnek? — Egyiket, se — mondta ne­vetve az egyik paraszt. A legény kérdőn nézett rá. — Ha így van, akkor legalább annyira higyjenék nekünk is, mint az ijesztgetőknek. — Azt mondd meg, mire kell a kolhoz? — kérdezte a bokros- fülű. — Arra — magyarázta Anti —, hogy többet adjon a föld, mint amennyi a bendőnknek kell. Jóllakni mór jóllaktunk. De új gönc még mindig ritkán akad ránk. Irigykedünk a város­ra, ahelyett, hogy idehoznánk. Én talán bolond vagyok, azt hi­szik? Vinném a földemet, ha rosszabbra számítanék? Előbb- utóbb az egész ország szövetke­zik. Milyen jó lesz majd nekünk, ha élőbbre állunk a többieknél. — Siessenek csak mások — legyintett idegesen az egyik pa­raszt. — Eddig se fagyott le a fülünk. Akkor szeretnek ben­nünket a kommunisták, ha szó­ba se hozzák a csoportot. Kincses József olyanformán mosolygott, mint akit csúfolnak, de tanácsosabb vidor pofát vág­ni, különben még jobban csúfol, ják. De ha mosolygott is, ráncai közé fanyarság szorult és kény­szeredetten szívta a fogát. Mi­előtt szólt volna, töltögetett a decis poharakba. Nem siette el. A koccintáshoz is lomhán emelte fel a kezét. —■ Hát akkor arra, hogy ta­vasszal közösen kezdünk — mondta tréfásan. Most még a többiek se vették komolyan, így hát fenékig itták borukat. Kincses azonban nem tréfált. Elszánt meggyőződése volt, hogy a télen szándékához hajlítja az embereket, ha kell. hidegre beszéli a száját, de nem hátrál meg Erre a belátásra pe­dig az vezette, hogy egyéb kiutat nem talált. Semmirekellő em­bernek tartotta volna magát, ha csak azért puhítja a parasztokat, mert a párt így kívánja. Alávaló gazoknak tekintette az olyan masina agyúakat, akik átenge­dik magukon mások gondolatát, mint rosta a vizet és nem néz­nek utána, hogy lelki ismeretük hélyesli-e a cselekvést? Egy éle. ten át készült arra, hogy kiutat mutasson a völgyből, hogy lom­bosabb hasznot hajtson a pa­rasztok erőlködése. Mint, aki ezerszer végiggondolta igazát, ol. dódott hangon beszélt, szavai szinte kézen fogták egymást. — Még mindig nem jöttetek rá, hogy magatokat gyalázzátok? Hát mi az a szövetkezet? Ti vagytok! Férhet ahhoz kétség, hogy szeretitek a munkát? Meg­eshet, hogy ellenségei vagytok a földnek? Gondolkozzatok egy ki­csit! Neked három hold földed van. Neked négy. Neked meg hét. Ami kell az életedhez, azért mind magad gürcölsz meg. Hol­ott az erő, ami külön-külön mindannyiunkban megvan, de ezerfelé hullik szét mint a pely­va, szépen csomóra fogható. Mi lenne, ha minden fa csak egy szem almát teremne? Mi lenne, ha mindenki maga őrizné a sa­ját tehenét? Arra már rájötte­tek, hogy érdemes pásztort tar­tani. Amiatt egyszer sem pa­naszkodtok, hogy közös a legelő és egyiték se látja magát meg­lopva, ha csordában látja a mar­háját. Hét akkor a földet mi­ért féltek összeterelni? — Az egészen más — szólt el­lent a ráncos halántékú.

Next

/
Oldalképek
Tartalom