Békés Megyei Népújság, 1963. február (18. évfolyam, 26-49. szám)
1963-02-21 / 43. szám
IMS. február ZI, 6 Csütörtök Nemcsak a jégpályán van hideg, hanem itt, a Klubszobában is. Vidám műsort rendeznek a kaszaperi kiszesek A kaszaperi KISZ-szervezet helyiségében esténként nagy a sürgés-forgás. Másfél hónapja már, hogy hozzákezdtek egy vidám kabaréest műsorának betanulásához és majdnem minden este próbálnak. Csaknem harmincán lépnek színpadra az előadás alkalmával, február 23-án, szombaton este a kultúrotthonban. A műsorban villámtréfák, egyfelvonásos tek, énekszámok váltják egymást. A bevételt helyiségük csinosítására fordítják a kaszaperi fiatalok. A kútnál, míg telik a kannám (lassan csordogál a víz), gondolataimba merülök. Számolgatom, hogy mennyi idő van még születésnapomig. Nemsokára 17 éves leszek... Egy kisfiú hangja riaszt fel: — Néni, tele lett a kannája! Megrezzenek_ Hogy én ... néni?! Mit is mondhatnék hirtelen? — Köszönöm kisfiam! Szakálos lUma TEU ESTEK Akel * vendéglő hamarabb bezár, mint az iskola Négy©n ü'lneík a zsadányi párt- az idősebb állatorvos is mindent bizottság egyik jól fűtött szobája- megtett a sportélet fellendítésére, ham. Amikor betekintettünk az Nem is eredménytelenül. Zsadány- «blako®, a négy ember élénk tag- ban 15 évig nem volt labdarúgó- 3ejtésű vitáját láttuk. Kíváncsiak csapat. Egy év alatt sikerült ösaA sportköri vezetők Inába reménykednek. noiMwik, bekopogtunk A zsadányi sportkör vezetőségé. *ek négy tagja, Bende Imre, Hicz Hona, ck\ Csizmadia Bertalan és Kyetvad Lajos reménytelenül várt e*en az estén. Harmincnál több megfaívót küldtek a község, a tár- íadiaimi élet vezetődnek, sportot szerető embereknek, amelyben ee*i tanácskozásra hívták meg äset. Ott Vártunk mi is egy óra hosszat, de még csak véletlenül »em kukkantott be senki a megAz első lépéseket tanulják. hívottak közül. A fiatal tanító, Gyetvai Lajos így sommázta egy kicsit pirulva a véleményét: — Hát ezek vagyunk — és széttárta a kezeit, intett reménytelenül. — Nem megyünk egyről a kettőre. Még csak magyaráznom sem kell, hogy ez a legtöbb segítség, amit kapunk. Ez pedig semmi. magunk szehozni egy olyan gárdát, akikkel a járási bajnokságban második helyezést érték el. Dehát miből, milyen erőből, hogyan csinálták? Lelkesedésből. Ez volt minden. Pedig van valami ebben a faluban, ami nagyon el gondolkod tat.'] a az idegent, főleg akkor, ha céllal jön. A szórakozásra, a tanulásra vágyakozás élő, eleven erő. Pontban kilenckor bezár a falu egyetlen szórakozóhelye, a vendéglő. Azt hinné az ember, ilyenkor mindenki nyugovóra tér már. Pedig nem így van. A termelőszövetkezet hideg kis klubhelyiségében, télikabátba, meleg ruhába öltözött emberek, öregek, fiatalok, lányok, asszonyok izgulnak a Korda—Vásárhelyi pór sikereiért, amint éppen twisztelnek a jégen. Halkan, kellemesen búg a televízió, s a nézők csak akkor vesznek észre bennünket, mikor a fényképezőgép villanója rájuk világít. Szórakoznak, a maguk módján. Az iskola még zajosabb talán mint délelőtt, amikor a gyermek- zsivaj kergeti el a csendet. Az előtérben pinponglabda járja. Tízen, húszán is drukkolnak az egymással viaskodó feleknek, közöttük Nagy Jánosnak, a termelőszövetkezet kocsisának, aki 17 éves és a születőben lévő labdarúgó-csapat kapusreménysége. Az egyik tanteremben Busj Ferenc tanító földrajzórát tart. Az esti tagozat hetedik osztálya. Szu. tor Sándor, a Dózsa Termelőszövetkezet növénytermesztési brigádvezetője, Lupsán János meg a többiek feszülten figyelik tanítójuk magyarázatát. Egy másik tanteremben Tarr Ferencné pedagógus vezetésével a tánccsoport próbál. Az első ösz. szejövetelükön látogattuk meg őket. Még akadoznak az ütemre Néhány lelkes fiatal, s közöttük lépő lábak, de amikorra a színpadra kerülnek, már vígan ropják majd a láncot. íme, egy téli este Zsadányban. Lehetne a sorokat most egymás után róni a papíron, írni arról, hogy a szórakozni, tanulni vágyó emberek megtalálják a maguk lehetőségét, vagy elemezni a reménytelenül várakozó sportköri vezetők kívánságát, óhaját, de úgy hiszem, a szimplán felsorolt tények magukért beszélnek, s a legületékesebbek a község vezetői — ha lehet velünk együtt —, még visszatérnek erre az ügyre. Hogy miért? Azon a téli estén ott Zsadányban a KISZ-titkár a művelődési ház igazgatója, fiatal pedagógusok, az idős állatorvos nem boldogan, sok keserűséggel mutatták meg azt, ami van. Csak A kapusreménység az asztal mellett. akkor csillant fel a szemük, amikor arról beszéltek: mi lehetne még itt! Kiss Máté Fotó: Kocziszky László Pedagógusok írják Szülői példamutatás, mindennap S okszor megtörténik szülők és nevelők egymás közti beszélgetése során, hogy a beszélgetés néhány mondata után a szülő így fakad ki: „Pedig mindent megadok neki, és mégis szégyenkezni kell miatta.” Ha jól meggondoljuk a baj gyökerét, éppen a fenti mondat „mindent” fogalmának sokszor helytelen értelmezésében kell 'keresnünk. A szülők nagy része feledve, s tágadva saját gyermekkorát, gyermekeik felszabadult életéhez — mely magában is kielégítené gyermeki lényüket —, még pluszként igyekeznek hozzáadni mindazt, aritiben nekik nem lehetett részük, mondván: Ha már én nem voltam boldog gyermekkoromban, legalább a gyermekem legyen az. Ebből a jó szándékú — bár korlátokkal terhes — szülőj törekvésből aztán sok esetben adódnak visszás helyzetek, mikor mindaz a jó, amit napról napra nyújtunk gyermekeinknek, nem a gyermek lelki gazdagságának, szellemi tevékenységének kamatoztatását szolgálja, hanem pontosan az ellenkező hatást váltja ki. A gyermek megszokja, természetesnek veszi, hogy ő mindent megkap, s ezért neki semmit sem kell tenni, állandóan csak dédelgetik, könyörögnek neki, s lassan-lassan ő lesz a családi közvélemény legnagyobb hangadója. Ilyen esetekben következik be az, hogy fokozatosan elhanyagolja a tanulást, az iskolában tanulótársaival és tanáraival kezd fölényesen viselkedni, későn jár haza, dohányzik és így tovább. Ua eddig engedjük jutni gyermekünket, akkor már sokszor valóban csak „lelki fröccs”-ként hat a szülők és felnőttek intő beszéde, mély saját múltuk, élettapasztalatuk példáján hívja fel a figyelmet a káros felfogások nyeseget ésére. IJe csak akkor beszélgessünk gyermekünkkel, amikor már baj van! A gyermek életkorának, érdeklődési körének megfelelő Gazdag kulturális program Bélmegyeren Igen tetszetős füzetben gyűjtötte össze kéthónapi tervét a bélmegyeri művelődési otthon vezetősége. A műsorfüzetet Hirják Ba_ lázs, az általános iskola igazgatója szerkesztette. A művelődési otthon vezetősége érdekes, színes, a lakosság minden rétegét érdeklő programot állított össze. A fiatalok igen tartalmas filmszemináriumokon vehetnek részt, melyeken érdekes filmeket vetítenek. Ezek az estek igen népszerűek az ifjúság körében. A mezőgazdasági dolgozóiknak a szakelőadásokon Kívül újdonság a mezőgizdasági hétfők megszervezése is, melyeken a község soron lévő mezőgazdasági problémáit beszélik meg vita formájában. A szülők részére megszervezték a szülők akadémiáját, melyeken gyermeknevelési tárgyú előadásokat tartanak és filmeket vetítenek. A február 22-i előadáson például a Rendezetlen családi élet hatása a gyermek lelki világában címmel tárt előadást Hirják Balázs igazgató. Előadás után a Sorsok állomása című filmet vetítik. Külön szerveznek elő. adást a nők részére is. Ezen a különböző betegségekről és egészség- ügyi problémákról adnak tájékoz, tatót. A programban szerepel ezenkívül egy modem táncbemutató, a Balassi együttes vendég- szereplése, valamint a Békés megyei Jókai Színház előadása. időben és hangon kerítsünk sort ezekre a jellemformáló és akaratnevelő beszélgetésekre. Szólni kell még egy dologról, ami nagyon lényeges a család nevelő erejének fontossága szempontjából. Ez pedig a szülők személyes példamutatása, mindennapi életük, cselekedeteik mintaszerűsége. A gyermek figyeli a felnőtteket, hiszen minden törekvése, hogy maga is mielőbb felnőtté váljon. Sajnos, nem minden szülő látja be a szülői példaadás nevelőerejének jelentőségét. Sokszor könnyelműek, felelőtlenek a családi élet hétköznapjaiban, s nem gondolnak arra, hogy ez a legmélyebb, a legmaradandóbb emléket elsősorban a mindenre érzékeny gyermeki ledkületben hagy. Az iszákcssógra, a felelőtlen kicsapongásra, a laza életfelfogásra való hajlam, éppúgy a gyermekkorban kezd alapozódni, mint a komoly, becsületes munkával eltöltött életre való vágyakozás. Szülőnek, nevelőnek, társadalomnak kell összefogni, és komoly erőfeszítéseket tenni annak érdekében, hogy a mi fiataljaink annak tuda. tóban éljenek lehetőségeikkel, hogy ezt számukra nemzedékek hosszú fáradozása és sokszor halálig menő harca hozta meg, és hogy apáik, anyáik büszkék akarnak lenni küzdelmeik és szenvedésük zálogára — gyermekükre. C ha erre neveli szülő, peda^ gógus és a társadalom a jövő generációját, akkor sohasem kell majd szégyenkezni gyermekeink miatt és azok előtt. ifj. Szilárd Adám tanár, Bucsa FORGÁCSOK Egy diáklány noteszéből Nehéz tantárgyból szakfelügyelő van. Izzad az osztály, de mindig van elég jelentkező. A tanár fogas kéidést tesz fel. Néma csend. Megismétli a kérdést, majd bátorítóan néz az osztályra. Többen jelentkeznek. — Na, lássuk csak, ki nem szólt még? Szántó!... A lány felugrik, ijedten körülnéz, majd kivágja: — En már szóltam az előbb! Nővérem kislányának kocsiját tolom. Ahogy áthaladok az úttesten, két autó is megáll. Udvariasan várnak. Én meg egy kis büszkeséget is érzek, hogy nyugodtan lépkedhetek a „lányommal”. Egy odaérő autóról lekiabál valaki: — T anulóvezetö? A tablókép készítése nagy lázba hozta a negyedikeseket: vajon hogyan sikerül majd a kép? Osztályfőnökük így vigasztalta őket: — Ha fényképet csináltat az ember, azzal csak örömet szerezhet magának. Mert, ha jól sikerül a kép, az nagy öröm. Ha pedig nem sikerül, azt mondja az ember: én ennél úgyis szebb vagyok!
