Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-17 / 13. szám
WJ3. Január 11, ft CsfitőrtSk Négy év távlatából „A község az elmúlt négy évben többet fejlődött, mint korábban évtizedek alatt.” Talán elcsépelt ez a mondat, hiszen az ország legkisebb településétől a fővárosig mindegyikre áll és sokat is hangoztattuk, azonban nem unalmas, hiszen igaz. Az előbbi mondatot Medgyes- egyházán hallottuk. Nézzünk körül hát a községben, valóban így van-e? Takács Lőrinc elvtárs, vb-elnök számadatokat sorol, s a sorok gyorsan szaporodnak a jegyzetfüzetben. — Az elmúlt négy év alatt 22 millió forint beruházás volt a községben — mondja. — Ebből hárommillió a községfejlesztési alapból volt, a termelőszövetkezetek 11 millió forint értékű gazdasági épületet építettek, a különböző szervek pedig hétmillió forintot fordítottak a község fejlődésére, ezenkívül volt más állami beruházás is. így épült fel 1961-ben a négytamtermes modern iskola, a gyógyszertár, a művelődési otthon, a takarmánykeverő üzem, a cipész ktsz új klub- helyisége és így tovább. vásárlására, a berendezés korszerűsítésére. A térről még mindig nem kell továbbmenni. Még találunk újat. Gyönyörűen berendezett, fénycsöves világítással ellátott, korszerű gyógyszertárba látogatunk sétánk alatt. A régi épület eltűnt. Aki régen járt Medgyesen, az nem ismerne rá és azt hinné, hogy eltévedt vagy talán egy nagy város gyógyszertárába lépett, oly ízléses és modern itt minden. Csupán a berendezés 150 ezer forintba került, az átépítés pedig félmillióba. Kell is a község lakóinak, mint ahogy a szomszédos korszerű vas-műszaki bolt is, melyet két éve alakítottak át az új eladási formának megfelelően. Van vásárló is bőven, a bolt forgalma csaknem a kétszeresére nőtt az elmúlt Mosógép vásárlás. minősítették állandóvá, s ezzel egyidejűleg bővítették és korszerűsítették. Az eddig nyitott folyosót üvegezett verandává alakítotCsupán a parkosításra 25 ezer forintot fordítottak. Az új művelődési otthon parkjában 300 tő rózsát ültettek el. A négy év alatt 3000 négyzetméter új járda épült, s a lakosság társadalmi hozzájárulása 257 ezer forint. Ennyi értékű munkát végeztek a község lakói. A számadatokból talán élég ennyi is. Nézzük meg, hogyan változott a község képe a négy év alatt. A főtéren mindjárt meg is állhatunk néhány percre. Itt van a azép, új művelődési otthon. EsAz új művelő két évben. Csupán televízióból harmincat adtak el, alig nyolc hónap alatt, vagyis amióta tv-készü- léket is árusítanak. Ahogy továbbsétálunk a közési otthon. ták át, a konyha villanytűzhelyet kapott és jól fűthető kályhákkal szerelték fel a bölcsőde helyiségeit. A korszerűsítésre és a berendezés vásárlására 400 ezer forintot fordítottak. A gyógyszertár. Működik már az új takarmánykeverő-üzem is, melyet egy régi magtár átalakításával hoztak létre, s a megye egyik legkorszerűbb üzeme lett. Hét község termelő- szövetkezetei kapnak innen megfelelő takarmányt az állatállomány számára. Az elkövetkező évek még további fejlődést hoznak a községben. Nemrég határozta el a tanácsülés, hogy gimnáziumot létesítenek 4 tanteremmel, melynek építéséhez a környező község ak és a termelőszövetkezetek is hozzájárulnak. Még az idén megkezdik a kétmillió forintos költségű gimnázium építését. tőnként innen is, onnan is fiata- ségben, betérhetünk a közeli böl- Sétánk ezzel véget ért. Nemcsak lók jönnek. Egyesek a szakköri csődébe is, ahol gondos felügyelet a múltat, a mát, hanem a jövőt is foglalkozásra, a színjátszó próbá- mellett, egészséges környezetben megláttuk Medgyesegyházán, ra, mások ismeretterjesztő elő- nevelkedhetnek a község dolgozó még szebb lesz> mint a ^ adásra sietnek. Alig egy éve avat- asszonyainak gyermekei. A napták, s ma már oly megszokottá közi mellett eddig csak idényjel- Kasnyik Judit vált, hogy egy-egy színházi előa- legű bölcsőde működött. Nemrég Fotó: Kocziszky László dásra, műsoros estre napokkal előbb elfogynak a jegyek. Szemben a tér túlsó félén a kultúra másik háza; a mozi áll. Megfiatalították, korszerűsítették, szélesvásznúvá alakították át. S bár a számadatokat az előbb felsoroltuk, azt mégsem hagyhatjuk ki, hogy a művelődési otthonra 1 millió 800 ezer forintot, a mozi korszerűsítésére pedig 90 ezer forintot fordítottak a községfejlesztési alapból. A mozi mellett az ugyancsak átépített önálló könyvtárba léphetünk. Olvasói szorgalmasan látogatják. A tanács 16—18 ezer fonatot fordít évente új könyvek Nég} Matéria«« isaoia. Pedagógusok írják iVem kincset és aranyat vár a pedagógus a munkájáért Minden munka, amit becsülettel végzünk, akár fizikai, akár szellemi, megkapjuk érte a bért. Ki ennyit, ki annyit, ahogy dolgozunk, csak egy valami marad el sajnos többször, amivel mi emberek tartozunk egymásnak: a jó '•zó és a hála. Sokan azt gondolhatják, hogy csak szeretet és megértés eszi körül a pedagógust, s az a közmondás, hogy „jótettért jót várj” ha másra nem is, a nevelői munkára feltétlenül vonatkozik. Sajnos, néhány szülő — hangsúlyozom néhány — csak akkor hálás, ha nehezen kezelhető gyermeke is eljut a célba. Bármennyire szép is a közmondás, az életben néha mást tapasztalunk. A történetben szereplő szülő gyermeke már elvégezte a nyolcadik osztályt. S hogy mégis felidézem a történteket, annak oka az, hogy itt a félévi értesítőosztás ideje, amely nagyon sok családnál örömet, de igen sok helyen bánatot vagy bosszúságot is okoz. Ilyenkor — valljuk be kedves szülők — hajlamosak vagyunk hibakeresés közben a pedagógusnál kikötni és arra hárítani minden felelősséget, így az értesítőosztás idején történt, amikor egy szülő meglehetősen felindult állapotban lépett be az iskolába. Nem, nem a bejövetel ellen emelünk kifogást — mert komolyan, megértő módon sok mindent el lehet intézni —, hanem a hang ellen, melyet a szülő használt. A felnőttek, de még az ottlévő diákok is megdöbbentek a szavak hallatára. Nem volt azokban bizony semmi tisztelet ,Miért vannak úgy kirúgva a fiamra?” — így kezdődött az első mondat. Majd folytatta az egyes tantárgyakkal és a négyes magatartásnál tartott szünetet A többi azután a kioktatás, a fenyegetés és a leckéztetés hangja volt. Csak álltam és hallgattam. Mit tehettem én? Osztályfőnöke vagyok a gyermeknek, többen tanítunk az osztályban, elnézést kértem, s megígértem, hogy a második félévben keményebben fogjuk a gyermeket és udvariasan kértem, hogy ő, mint szülő többet törődjön a gyermek iskolai munkájával és jöjjön be sűrűbben az iskolába. És ekkor olyasmi történt, amin én ás tanártársaim nagyon elcsodálkoztunk. A szülő ugyanis dühösen így válaszolt: Ügy látszik, már itt is pofára osztályoznak, mert nagy a protekció — és elment. Sajnos, otthagyott bennünket, pedig még szerettem volna elmondani neki, hogy hányszor nem írta alá az ellenőrzőt, amit gondolom nem is látott. Vagy megmutatni neki az osztálynapló beírásait: „Nem készítette el a feladat tát”. — „Otthon hagyta a füzetét”. — „Óra közben zavarja a társait” — stb. Ezek után jogosan kérdezhetné valaki: mégis volt a nevelőknek kedve a továbbiakban felkarolni, segíteni, előbbrevinni ezt a gyermeket? Igen, volt! Elkövettünk mindent, hogy embert faragjunk belőle. S végül sok-sok nehézség után az évet megfelelő eredménnyel fejezte be és így mondott búcsút az általános iskolának. S lám, mit kapott az iskola mindezért? Ezt a mondatot: Itt is pofára osztályoznak. Ez volt a köszönet mindenért. Mondhatja valaki, hogy csak egy szülő volt ilyen, a többségre nem ez a jellemző! Igaz! De az ilyen szülőkből a kevés is sok, mert a pedagógus is ember s a rosszból, a kellemetlenből a kicsi is sokat nyom a lélek mérlegén. S ha a nevelő ezt kapja a jótettért cserébe, akkor mit mond a legközelebbi nehéz esetnél? Lehet, hogy erre a történetre gondod és gondolkodni kezd. Azon tűnődik, hogy nem volna-e egyszerűbb sorsára hagyni a dolgot és nem vállalni a munka nehezét. S vajon mi lenne akkor, ha a tanár csak annyit tenne, amennyit az iskolai rendtartás előír a számára? Bizony kedves ■szülők nagy probléma lenne akkor. A nevelő a „műszak után” még otthon dolgozatot javít, hogy korszerű anyagót taníthasson olvas, osztályproblémákon és gyermeksorsokon töpreng. Ö is vehetné könnyen a dolgot, azonban ez a pedagógusnál lelkiismereti kérdés. S biztos, hogy az említett szülő gyermeke sem fejezte volna be az iskolát eredményesen, ha a nevelők nem vállalják az ún. „nehéz esetet”. S vajon mi járt volna ezért a munkáért? Az, amit kaptunk? Nem! Hanem a legelemibb dolog, a tisztelet. íme, egy eset a sok közül. Kedves szülők érdemes elgondolkozni rajta. Az ilyen esetek bizony nem segítik a nevelés ügyét, mert ha a szülő elveszti a nevelőkbe vetett hitét, annak a pedagógiai munka vallja kárát. Ez pedig senkinek sem érdeke. Nem kincset és aranyat — ahogy mondani szokás — vár a pedagógus a munkáért, csupán azt kéri, hogy a legelemibbet, a tiszteletet adják meg neki munkája jutalmaként. bele Károly tanár Megjelent a Pártélet januári száma A Pártélet januári száma gazdag tartalommal jelent meg. Vezető helyen közli a folyóirat Szur- di Istvánnak, a KB Ipari és Közlekedési Osztálya vezetőjének Népgazdaságunk fejlesztésének 1963. évi tervéről című cikkét. A kongresszusi anyag feldolgozásának néhány szervezeti és módszerbeli kérdésére ad választ Balló István: Tanulmányozzuk pártunk VIII. kongresszusának anyagát című írásában. Mire irányuljon a választási agitáció? Erre válaszol a pártmunkásoknak, választási előkészületekkel foglalkozó tömegszervezeti vezetőknek Tóth József. A folyóirat közli a P<>- litikai Bizottság 1962. november 2-i határozatát a választások előkészítéséről, az MSZMP VIII. kongresszusának határozatát a Szervezeti szabályzatról és a kongresszusa felszólalások egy részét. „A pártmunka időszerű kérdései” — rovatban a szakszervezeti választásokkal kapcsolatos pártfeladatokról, a versenymozgalom továbbfejlesztéséről olvashatunk cikket. A folyóirat mellékleteként megjelent az 1962. évben kosait cikkek tartalomj egy zeke.
