Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-15 / 11. szám
MS3. január 15. Ä Kedd i Pravda a Német Szocialista Egységpárt küszöbön álló VI. kongresszusáról Moszkva (TASZSZ) „Haza, béke, szocializmus — győzni fogunk!” Ezzel a jelszóval •ül össze Berlinben a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresz- szusa. Azé a pártté, amely Németország történetében első ízben látott hozzá, hogy Marx és Engels hazájában felépítse a szocialista társadalmat — írják a Pravda berlini tudósítói. A berliniek különösen nagy örömmel várják a Szovjetunió Kommunista Párjának küldöttségét, amelyet N. Sz. Hruscsov vezet. A tudósítók utalnak arra, hogy a Német Szocialista Egységpárt VI. kongresszusa, valamint Hruscsov részvétele a kongresszus folytatott csaknem kéthónapos vita megmutatta, hogy a német kommunisták szilárdan a marxizmus—leninizmus és a proletárnemzetköziség talaján ál’nak. Kifejezték azt az elhatározásukat ijogy minden erejükkel növelik a szocialista tábor országainak egységét, a kommunista világmozgn- 'om összeforrottságát. Hangsúlyozta készségüket, hogy a béke és a szocializmus győzelmének érdekében küzdjenek a tudományos kommunizmus elméletétől való minden eltérés ellen. A szocializmus építése a Német Demokratikus Köztársaságban — írják befejezésül a Pravda Együtt a választókkal Uj feladatok előtt a lakóterületi pártcsoportok munkájában Berlint a nemzetközi, tudósítói — kétségtelenül kedve- j élet homlokterébe helyezi. | zően befolyásolja a német béke Az NSZEP új programjáról • sorsát. (MTI) I A lakóterületi pártcsoportok álaszlási feladatairól beszélgetünk Jámbor István elvtárssal, a gyulai járási-városi pártbizottság i kárával. A lakóterületi pártcsoportok munkájáról szólva Jámbor elvtárs közölte, hogy a pártbizottság igen iagy fontosságot tulajdonít a vá- asztók körében végzett tájékoztató, felvilágosító politikai munkának. A gyulai lakóterületi pártcsoportok megalakulásuk óta már dolgoztak egy választáson, ahol jelentős tapasztalatokat szereztek. Most ezt felhasználva tevékenykednek a közelgő választás előkészítésében. Tájékoztató és szervező munkájukkal igyekeznek elérni, hogy az elkövetkezendő hetekBrazília „csata után, háború közben” oulart brazil elnök és a füg- ^ gefclan politika megnyert egy nagy csatát — de még nem nyerte meg a háborút. Ezzel a mondattal lehetne összefoglalni a legnagyobb és legfontosabb latin- amerikai országban tartott népszavazás eredményét, amely Goulart és az úgynevezett „elnöki rendszer” győzelmét hozta. Ez a népszavazás voltaképpen hatalmas birkózás volt Brazília jól szervezett reakciós erőd — és a tömegek között, amelyek az „elnöki rendszer” mellett szálltak sikra. Brazília sajátos gazdasági és politikai helyzetében, az ország jelenlegi fejlődési fokán az úgynevezett „hagyományos” parlamenti rendszer gyakorlatilag azt eredményezi, hogy a polgári politikai pártok a hadsereg vezérkarával összefonódott földbirtokos-kaszt, s a konzervatív nagyburzsoázia különböző csoportjainak játékszerévé válnak. Az eredeti brazil alkotmány éppen ezért annyiban megfelelt az ország adottságainak, hogy egy haladó és energikus, a független poltika mellett kiálló elnöknek módot nyújtott a tömegekkel való j közvetlenebb kapcsolat megte- i remtésére. Lehetőséget nyújtott arra, hogy egy ilyen elnök átnyúl, jón a kozervatív pártok feje fölött. A brazil reakció is tudta ezt és 1961-ben Quadros akkori elnök megbuktatását összekapcsolta az alkotmány megváltoztatásával Akkor Quadrost éppen bizonyos független politikai elképzelései miatt buktatták meg, s ebben a manőverben a belső erők közül a hadsereg és a konzervatív pártok összefogása — a külső erők sorában pedig Washington játszotta a döntő szerepet. Az alkotmány akkor megkövetelte, hogy a még határozottabban haladó politikát hirdető Goulart, az akkori alelnök lépjen Quadros helyébe. Az adott erőviszonyok között azonban ezt úgy tehette meg, ha beleegyezett egy ideiglenes alkotmánymódosításba, amely jelentősen korlátozta az elnöki jogkört, s az elnököt sok szempontból egy reakciós, gépies parlamenti többség foglyává tette. Az alkotmány azonban azt is előírta, hogy minden módosítást a népszavazás „ígen”-jének kell jó váhagynia. 1961 óta, a brazil politika sokszor polgárháború peremét súroló válságai — voltaképpen mind a népszavazás élőcsatározásai vol. ak. A belső rekació ebben a birkózásban már 1962 őszén fontos csatát vesztett. A kubai válságot közvetlenül megelőző brazil választásokon a reakció és a nemzeti függetlenség erői ugyan számszerűen csaknem „egyensúlyba” kerültek, de a döntő ponton Goulart győzött. Ez a döntő pont az amerikaiak' bizalmi emberének, Lacerda kormányzónak politikai veresége volt. Lacerda, a legszervezettebb reakciós erők irányítója három nyilvános pártfogótiat vonultatott fel Goulart híveivel -zemben a választási küzdelem legfontosabb pontjain — s mindhárman vereséget szenvedtek. 7t küzdelem ezekután a bra- zil—amerikai viszony „szó diójában” folytatódott Brazília volt az egyetlen latin-amerikai ország, amely a választásokat követő kubai válságban megtagadta Washington feltétlen támogatását. Ékre az, amerikai politika Ken- neddy elnök már bejelentett látó-1 gatásának elhalasztásával felélt. ' December végén pedig, alig két 1 héttel a népszavazás előtt az Egyesült Államok olyan lépéshez folyamodott, ami rendkívül durva és nyüt beavatkozást jelentett a belpolitikai küzdelembe. Kennedy egyik öccsét, Robert Kennedy igazságügyminisztert küldte Brazíliába. ,,Bobby”, az amerikai politika egyik új „sztárja” viharos tanácskozásokat folytatott Goulart- tal. Nyíltan megmondotta: a brazil elnök függetlenségi politikájának a feladása az ára annak, hogy a súlyos gazdasági nehézségekkel küzdő ország további kölcsönöket kapjon. Goulart nem adta meg magát — s ezért három nappal a népszavazás előtt Washington egy. már jóváhagyott kölcsön folyósítását is felfüggesztette! A népszavazás ilyen körülmények között nemcsak belpolitikai erőpróbának számított — hanem a nyílt amerikai politikai zsarolás és a nemzeti függetlenség küzdelmének is. A tömegek nagy több ségben (hattegy arányban) elhangzó „nem” szavazata eltörölte I a reakció által 1961 ben kierősza költ alkotmánymődasfiSst és visz f zaállította a korábbi elnöki jog kört T7z nagyszerű és fontos csata ■*-* nyerést jelent Latin-Ame i-ika legnagyobb, világrásznyi országában a reakció és az amerika; beavatkozás erőivel szemben. A háború” azonban tovább tart! Bobby” Kennedy viharos küldetése és a hitelek leállítása jelezte, hogy Washington és a Gou- lart-kormány között élesedik a viszony, s az Egyesült Államok a politikai, gazdasági, sőt esetleg a katonai nyomás eszközeit is felhasználja majd, hogy „lelökje” Brazíliát a független nemzeti politika magaválasztotta útjáról, s ehhez megvannak a belső szövetségesei is. A Gou'art-kormány és a függetlenségi irányzat jövője voltaképpen attól függ, hogy az eljövendő küzdelmekben mennyire tudja megteremteni a nemzet haladóbb erőinek egységét ezzel a nyomással szemben. G. E. ben a lakosság minél szélesebb köre ismerje meg a párt kül- és lelpolitikáját, az ország nemzetözi és belpolitikai helyzetét, a munka eredményeit, a nemzetközi lorondon a béke védelmében elért ikereket, s azokat a feladatokat, melyeket a dolgozóknak az or- zág további boldogulásáért el ell végezni. A jó választáshoz tzonban még ez sem elegendő. A ■választók ahhoz, hogy helyesen .lönthessenek, kit küldenek állami munkára, ismerniük szükséges körzetük, lakóhelyük legjobbjait, mindenek előtt a régi tanácstagok munkáját, s azokat, akik az elmúlt ■ égy évben végzett munkában ki- űntek. Á lakóterületeiken a pártcsopon- lotk tagjai több éves tapasztalataikat felhasználva segítenek abban, hogy a legjobbak kerüljenek fontos tanácsi, közéleti funkcióba. Ébren tartják a felelősségérzetet, gondolnak arra, hogy az olyan ember, akinek van ugyan képessége és igyekvő is, de nincs érzéke embertársainak gondjaihoz, nem figyel a dolgozók véleményeire, javaslataira, az igényeikre, az ilyen ember egyéb vonatkozásban bármennyire hasznos tudású, közéleti poszton nem sokat ér. Viszont az olyan tehetséges, jó munkásra, aki meghallgatja az emberek véleményét, aki nemcsak előrelátásával, szervező készségével és józan tudásával, de érzelmével is híven szolgálja a dolgozókat, az ilyen emberre szívesen adják a szavazatot. A régi tanácstagok között sokan vannak, akik már előző munkájukkal bizonyították be, hogy méltók a bizalomra. Munkájuk mériegretételénél jó segtt séget nyújtanak valamennyi helyen a lakóterületi pártcsoportok. Rájuk hárul az a feladat, hogy a Hazafias Népfront és a tanács pártonkívüli aktiváival, a lakóterületi bizottságokkal együ't a körzet választópolgárait a leg- messzebbmenően tájékoztassák minden, a választással kapcsolaos kérdésről. Nyilvánvaló, hogy ehhez a nagy felvilágosító választási munkához a lakóterületi pártcsoportoknak összpontosítaniuk kell minden erejüket. Az elkövetkezendő napokban és hetekben ismét mód lesz rá, hogy a vállalatoknál, üzemeknél, a termelőszövetkezetekben és egyéb helyeken, más községben vagy városban dolgozó párttagok felelősségük tudatában részt vállaljanak a lakóterületük pártcsoportjának munkájából. Ez annyit jelent, hogy otthonukba hazatérve felkeresik a helyi pártesono-t vezetőjét, munkát kémek tőle és feladatot vállalva együttműködnek a pártesonort törzsgárdájával. Különösen nagy szükség van az ilyen segítségre a külterületen és a tanván élők körében, s nem utolsósorban a termelőszövetkezeti tagok között. Az állami gazdaságok, a termelőszövetkezeti központok és a gépállomások igen jó lehetőséget nyújtanak arra. hogy az ezekben a körzetekben élők találkozzanak, s a párttagokkal együtt megbeszéljék a választással járó felelősséget és a feladatokat, tájékozódjanak az ország dolgairól... Egvütt a választókkal. Ez jellemzi a gyulai lakóterületi pártcsoportok választási munkáját. Ez az elgondolás tükröződik már az első megmozdulásukon is, azon a közös tanácskozáson, melyet a napokban a Hazafias Népfront és a tanács pártonkívüli aktíváival együtt tartottak. Közösek a célok, közösek a feladatok, valamennyi választó állampolgárnak közvetlen és kivetett érdeke, hogy olyan dolgozókat válasszunk a tanácsba, akik fontos tanácsi funkciójukban a párt helyes politikájának szellemében a legtöbbet képesek nyújtani. Boda Zoltán — Igen, tudok. — Nos, azt is tudnia kell: az oroszok bombázzák. — Nem a jenkik? — csodálkozott el Torp. — Nem. Az oroszok, — ismételte nyomatékosan Upitz. — Éppen ez a baj. Az utóbbi négy nap alatt négy légitámadás volt. A várost nyugton hagyják, csak a környékét, a perifériát, különösen az északnyugati és az északkeleti részt bombázzák. — Upitz itt egy Ms szünetet tartott. — Nem ok nélkül ilyen energikusak. Most már világosan lehet látni, hogy korai volt az önbizalmunk. S Upitz felfedte Torp előtt a titkos rejtekhely ügyét. — Igen, úgy látszik kiszngol- tak valamit a rejtekhelyről, — mondta a S'urmführer, amikor a tábornok befejezte. —. Csak szagot veiiek, de nem tudják pontosan, hogy hol van. Vagy teljesen reménytelennek látják, hogy hozzáférkőzhessenek. S most tapogatóznak, hogy rátaláljanak. Nem véletlen, hogy bombázták a nyugat felé vezető országutakat is. Igyekeznek tökretenni valamennyi útvonalat, hogy megakadályozzák a rejtekhely evakuálását. A három országúiból kettőt már szé*bombáziak. Igyekeznek... Upitz hallga'ott. — Talán nem lehetetien. hogy épnen Karlslus'eba tette át a működési helvét az oroszoknak az a felderfiőte, — jegyezte meg bátortalanul Torp. — Krause-Gube? —- Igen. Hiszen, ha mádért nem, hát azért is átköi'özhetett oda, Grunnenführer úr, hogy meggvőződjék: a légitámadások elértek-e célúkat, megsemmisültek-e az archívumok. — Valóban megtehette ezt is, — felelte Upitz. — Annál is inkább, mert Ostburgban nem maradhatott tovább. Igen jól ítélj meg a helyzetet Torp. S én éppenséggel ebben az ügvben hívattam magát. Induljon nyomban Karlslusteba. Komoly munka vár ott magára. Én egyelőre nem tudok menni, túlságosan zaklatott vagyok... Induljon azonnal, s alaposan nézzen körül a városban. — De én ezt a Krause* csak egyetlen-ékszer láttam, s akkor is háttal állt felém. — Khümetz és a többiek elég részle*esen leírták a külsejét. S ez a személyleírás ott van magánál. — A személyleírás csak akkor ér valamit, ha az illetőnek különös ismertető jele van. Az a leírás viszont, amellyel én rendelkezem. semmiféle megfogható Mindutási alapot nem ad. — Mindegy, Torp. Induljon. Én is Karlslusteba megyek majd, de valamivel később. Maga azonban induljon mielőbb. Most azonnal, Torp. Intéz^e^em, hogy adjanak magának gépkocsit — Nem szükséges az au’ó, Gruppenführer úr. Jó erős motorkerékpárom van. — Az is jó. Karlsluste nincs olyan messze. — Az én motorbiciklimmel három óra. — Indul ion azonnal. — Upitz felállt. — Estére én is ott leszek. Jelentkezzék majd nálam. Egy másik fontos megbízás vár magára. A berlini gvors hajnalban ért Karlslusteba, amikor a város elleni újabb szovjet légitámadás már befejeződött Ezzel a vonattal jött vissza Aszker. Az állomás előtti téren egy pillanatra megállt Rozsdaszínű füstfoszlányok gomolyogtak a levegőben. A járdán, bársonyos, zsíros korompelyheket sodort tova a szél. Valahol a távolban, a horizontt alján tűz- nyelvek viliództak az égen.
