Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-13 / 10. szám

1963. január 13. Vasárnap Csak szemlélni? Víwpfr’é járt már a társa­dalmi bíróság ülése, amikor szót Kért a párttitkár is. Finoman le­húzta a „keresztvizet” a két ma­gáról megfeledkezett fiatal legény­ről, néhány jó tanácsot mondott útravalóul, aztán a hallgatóság fe­lé fordulva önkritikusan beval­lotta: — Hibát követtünk el mi kom­munisták is. Nem tartottuk eléggé rajtuk a szemünket Csak szem­léljük munkájukat, viselkedésü­ket, de nem szólunk, csak akkor, ha már megtörtént a baji Ezen változtatnunk kell a jövőben és változtatni is fogunk... Leült és nagy csend terpeszke­dett szét a teremben. Néhányan bólintottak: igaza van Hevesinek. Ez csaknem két hónapja történt. Nem tudom, hogy mi lett megva­lósítva az ígéretből, a változtatás­ból, mert nem jártam azóta Béké­sen, de sejtem, hogy nem volt fai­ré hintett borsó. Mondom, nem voltam mostanában Békésen, azonban jártam másfelé a megyé­ben és sok párttitkárnak tettem fél a kérdést: hogyan nevelik, se­gítik a fiatalságot? Azért kérdez­tem ezt,, mert a békési párttitkár felszólalásából mindig visszacseng, visszaleng az a „csak szemléljük munkájukat, viselkedésüket” mon­dat és nem hagy nyugodni. Talán furcsának tűnik, hegy egy félmon­daton rágódik az ember, de ha jobban belegondolunk, ez a fél­mondat nagyon sokat tömörít: ál­láspontot, a felelősségérzet .hígp- lását, veszélyt, melyet minden­képpen semlegesíteni kell. ■Sokat beszélünk arról, — s ez nem rossz dolog —: az ifjúság nevelése közügy, mert nem mind­egy, hogy a felnövő nemzedék mi­lyen világnézetet,' munkaszerete­tét, morált hordoz magában, mi­lyen energiával és tudással áll az új társadalmi rend építőinek so­rába. Éz mind szép — ez a sok be­széd, gondolat —, csupán az a baj, hogy a szávak és a tettek nincse­nek minidig harmóniában. Az igaz­ság az, hogy a vezetők, a pedagó­gusok, a pártszervezetek egy ré­sze nem segíti a fiatalok életének formálását, csak tétlen szemlélője az ifjúsági szervezet vergődésének, bajainak. Szapulja a rossz meg­nyilvánulásokat, de nem vesz fá­radságot ahhoz, hogy segítsen a KISZ-szervezetnek. Kárörvendően jelenti-ki: egyék meg, amit főztek! Néhány hónappal ezelőtt, ami­kor még újdonságnak számított a twist, az egyik békéscsabai kul- túrotthonban megfigyelhettünk egy érüékes esetet. Magukról meg­feledkezett fiatalok járták a tán­cot, cipőt levetve,’ amerikai mód­ra —' zokniban. Á szám közepén már majdnem a földön fetrengtek a mű-eikfázistól. Nézte őket az ott­hon igazgatója is. Azt vártuk, hogy szól a gyerekeknek! Szólt is, de nem nekik,! hanem nekünk. Ka­jánul nevetve ezeket mondta: — Hadd psinálják, legalább nem kell holnap, kefélni a parkettát! Megállt az eszünk egy pillanat­ra. Megdöbbentő volt ezt olyan ember szájából hallani, akinek munkájánál fogva is elemi köte- ’ essége a fiatalság nevelése. Szolidabb eset, de ez is elgon­dolkoztató: A 8flir*r»dS járás egyik fa­lujában lelkes társadalmi munká­val, kapott földterületen kukoricát termeltek a KISZ-fiatalok. Pénz­re volt szükségük és piacon érté­kesítették a szép termést. Amikor megtudta ezt a tsz párttikára,’ fe- ■ lelel őségre vonta őket: miért nem ! a tsz-nek adták el a kukoricát? A | megszeppent fiatalok közölték: Mert a . tsz nem tudott volna mind­járt fizetni, nekünk pedig sürgős a pénz, berendezést akarunk ven­ni a KISZ-helyiségbe, közeleg a téli össze akarunk néha jönni. A titkár elvtárs ahelyett, hogy meg­értő lett volna, megorrolt a fiata­lokra és ma sem néz feléjük... Nem lehet egyetérteni azzal sem, hogy a békéscsabai Május 1 TSfc párttitkáVáriak javaslatára ki­húzták a KISZ-tagok névsorából azoknak a KlSZ-tagoknak a ne­vét, akik párttagok lettek, mond­ván: ők ,már a pártszervezethez tartoznak, nem kell, hogy KISZ- tagok is legyenek. Ahelyett, hogy lelkűkre kötötték volna: pártmeg­bízatás számotokra a KlSZ-szer- vezet megerősítése, a többi fiatal Pált újult erővel, a kommunista párt megalapítói között. S kez­dődött a munka. Szakszervezeti funkcionárius és 1945-től tagja a városi képviselőtestületnek. Üze­mi ácsként dolgozik az egykori Hubertus Kötszövőgyárban. A gyárban a két munkáspárt egye­sülésekor őt választják meg párt­titkárnak. 1949-ben a vállalatok átszervezésekor a Kötöttárugyár vállalatvezetője lesz. 1957 szep­temberében pedig a városi tanács ülésén tanácselnökké választják. Rohannak az évek. És Kovács Pál a nagy munkában egyszer csak azt veszi észre, hogy körülöt­te új emberek nőttek fél. Ügy gondolja, h<^y most már nyug­díjba vonul, de dolgozni akar to­vább, becsülettel... o — Mi volt életében a legszebb? — Legszebb? Nem. tudom. Any- lyi minden történt. Számomra íagy megtiszteltetés volt, mikor a sét munkáspárt egyesülésekor íártti tikárnak megválasztottak az izemben, de nagy megtiszteltetés ?olt az is, amikor vállalatvezetővé ieveztek ki. Talán mindkettőre ízt mondhatnom, ez volt a leg­szebb? Néha szeretném magam is kiválasztani, hogy mi is volt az, le nem tudom... Azon az első választáson gondolt-e arra, hogy magából is lesz :még egyszer képviselő? — Gondolni erre? Nem! Most sem gondoltam rá... Talán ez is a legszebbhez tartozik, hogy je­löltek. Mert igazán öröm az, hogy­ha valamit tehetünk az embere­kért. Soha nem felejtem el, hogy a háború után milyen nagy szük­ség volt a sóra. És akkor többed- magammal éjszakákon át jártuk a számunkra ismeretlen tájakat, hogy valamennyit szerezzünk. S mikor hazaértünk, öröm volt lát­ni, hogyha csak 10 dekát osztot­tunk is, tettünk valamit az embe­rekért. S én ezt a 10 dekás sóosz­tást, az egy doboz gyufát sem fe­lejtem el. Ez is a legszebb emlé­kek közé tartozik! Mint ahogy oda tartozik az is, hogy hét gyer­mekem van, s mind egészséges. Az, hogy hat kis unokám is van már... Nem... nem tudom kivá­lasztani a legszebb emléket. Sok van, nagyon sok! • Talán nemcsak az újságíró és nemcsak mi, békéscsabaiak, ha­nem a megye városában és közsé­gében élők is őrzik Kovács Pál elvtárssal történt egy-egy találko­zás emlékét. Sokan vallják is azt. amit ő vall: becsülettel dolgozni az emberekért, bárhol, bármit. És, ha valaki az ő életéből ennyit megtanult, gazdagabb lesz. Vóczi Imre nevelése, elvonták őket a KISZ- szervezettól, csak szemlélőkké let- léK oKet. »gerencséré mind keve­sebben gondoiKounak a ienu tör- leneieK loszerepuunez nasonióan. ■ügyié nóveKaznc azoknak a ínnal part- es tanácsi vezeioKnek, pe- uagogusouuiatt a szama, annt iaie- iósséggel, önzetlen odaadással fá- rauoznaK azért, hogy ounont Kap­janak a naiaiGK, «.cuvvel es szor­galommal dolgozzanak, művelőd­jenek. A sok pedagógusunk Közül is haud emeij uk Ki Bertalan Bán- dórt, az ujszaiontai általános ís- Kola pedagógusát. Úgyszólván nincs őiyan megmozdulás a Kis ia- pluban, meiyneK szervezetiében, le- bonyoiiiásaoan reszt ne venne. EioadásoKat tart a fiataloknak, sportversenyeket szervez, szeretet­tel foglalkozik az úttörőcsapattal, segít a tanácsválasztás elokeszité- séoen. S mindezt munkája mellett, főiskolai tanulása melleit. Nagyon szereti a falu fiataljait, azok pe­dig őt, s felnéznek rá. Az lenne a jó, ha sok ilyen pedagógusunk lenne! Nem szabad kifelejtenem Kar­dos főmérnök nevét sem. Kardos főmérnök pártonkívüli ember, a Békéscsabai Konzervgyárban dol­gozik. Reá és feleségére van bízva a jövő szakmunkásainak nevelése. Kilincsel, talpal azért, hogy la­kást, otthont szerezzen a gyere­keknek, hogy azok ne kallódjanak el az albérlet dzsungeljében. S mindezt miért? — Ügy szeretem ezeket a gye­rekeket, mintha valamennyi az enyém lenne — ezt mondja min­den pátosz nélkül, s hinni lehet neki. Egy hónappal ezelőtt az égjük békéscsabai üzemben egy fiatal munkásnővel beszélgettem, akinek visszaadták önbizalmát, hitét, ö mondotta el, hogy milyen hálás Vasasodnak, a párttitkáruknak és p munkatársainak, mert mindig mellette álltak, s ha kellett vi­gasztalták, segítették őt. Ha iiem fogják meg a kezét, talán elzüllik, egész életében elkeseredett lett volna... Amikor e sorokat írom, és a tör­téneteket idézem, eszembe jut Pullai Árpád elvtársnak, a KISZ Központi Bizottsága első titkárá­nak kongresszusi beszéde. Felszó­lalásában elítélte azokat, akik csupán szemlélői a körülöttük élő fiatalok életének, gyakran hábo- rognak a hibák ellen, de arra már nem szánják el magukat, hogy va­lamit tegyenek a hibák orvoslásá­ra. Tökéletesen igaza van Pullai elvtársnak, érdemes szavaiból le­vonni a következtetéseket Arra nincs szükség, hogy dajkáljuk, kényeztessük ifjúsá­gunkat, de arra igenis szükség van, hogy minden segítséget meg­adjunk fejlődéséhez. Pártszerveze­teinknek az egyik legfontosabb feladata, hogy többet foglalkozza­nak a fiatalokkal,- hibáik nyesege- tésével, eredményeik elismerésé­vel. Falusi pedagógusainknak, ta­nács- és tömegszervezeti vezető­inknek is több segítséget kell ad- .niuk, ha azt akarják, hogy egész­ségesebb szellemű, szilárd világ­nézetű és jó erkölcsű legyen ez az új nemzedék. A nemtörődömség, a tétlen szemlélődés nem orvosság sem­mire. Pallag Róbert Négynapos foyábbképzésen vesznek részt a békéscsabai pártszervezetek propagandistái A békéscsabai üzemi, termelőszö­vetkezeti, hivatali pártszervezetek pro­pagandistái négy napon ót tanulmá­nyozzák és vitatják meg a kongiresz- szils anyagát a megyei pártbizottság tanácskozótermében. Az első napon a kongresszuson elemzett nemzetközi helyzet alakulásával, a másodikon a népgazdaság fejlődésével és szocialista építőmunkánk feladataival, a harrjaadik napon kulturális 'forradalmunk ’ered­ményeivel és m űvelődéspolitikártk te­endőivel foglalkoznak, a továbbképzés negyeaik napján — ma — pedig a páirtmunka módszereivel, kérdéseivel foglalkoznak a résztvevő propagandis­ták. A szovjet tudósok kiszámították a Hold belsejének hőmérsékletét Gorkij (TASZSZ) Szovjet tudósok kiszámították, hogy a Hold belsejének hőmér­séklete 50—60 kilométer mélység­ben mintegy 1000 Celsius fok. A gorkiji rádiófizikai intézetben végzett kísérletek alapjául a Hold által kisugárzott rádióhullámok mérése szolgált. Az 1.5-től 50 cen­timéterig terjedő hullámhosszú sugárzások erőssését vizsgálva a ‘udósok megállapították, hogy a Hold kőzetének hőmérséklete 15 —20 méter mélységben 25 Celsius fokkal nagyobb, mint a Hold fel­színén. A hőmérséklet emelkedése és a hullámhossz növekedése köz­ti összefüggés alapján mégfelélő következtetések vonhatók le, mé- tyek lehetővé teszik a Hold belse­je hőmérsékletének 50—60 . kilo­méteres mélységben történő meg­határozását is. A gorkiji tudósolt arra a következtetésre jutottak, hogy a Hold felszíne 15—20 mé­teres mélységig csupán likácsos, habkőszerű anyagból állhat. (MTI) Visszaérkezett kutatóét]ár ól a Mihail Lomonoszov óceánkutató hajó Szevasztopol (TASZSZ) A Mihail Lomonoszov hajó fe­délzetén 96 napos útjáról vissza­érkezett Szevasztopolba az a szov­jet óceánográfiai expedíció, mely az Atlanti-óceán térségében vég­zett vizsgálatokat. A hajó mostani, tizenkettedik kutatóútja során csaknem húszezer kilométernyi utat tett meg az Atlanti-óceánon is sok afrikai, dél-amerikai és eu­rópai kikötőbe látogatott el. A kutatóúton szovjet tudósok mel­lett NDK-beli, brazil és uruguayi tudósok is részt vettek. Az út során a kutatók tanulmá­nyozták a Lomonoszov-áramlást, amelyet az Atlanti-óceán egyenlí­tői vidékén a kutatóhajó tizedik útja alkalmával fedeztek fél. E tengeráramlások nagyságában a Golf-áramlathoz hasonlíthatók, ; A szovjet óceánográfiai expedí­ció egyik legfontosabb felfedezése az, hogy a tenger nagy mélységei­ben is szüntelenül áramlik a víz. A tudósok kimutatták, hogy az óceán bármelyik mélységében van élet. A Csendes-óceánban 11 kilo­méteres mélységben is fedeztek fel különböző élőléhyék’ét a szov­jet tudósok. Az elmúlt öt év során a Mihail Lomonoszov kutatóhájót több mint tízezer külföldi látogatta meg a kikötőkben. (MTI) Kutatőhiány Angliában Angliában a szükséglethez ké­pest igen kevés a kutató, ezért az angol kormány mindent megtesz, hogy az Amerikába kivándorolt Eiatal tudósokat visszacsalogassa. 1962-ben 25 000 fontot költött erre a célra, de nem sok eredménnyel. 1980-ban 280 fiatal kutató tért vissza hazájába, ami nem sokat,., jelent, ha figyelembe vesszük, hogy egy hazatérőre átlag öt ki­vándorló tudós jut. (MTI) BZBLIOTERÁPIA — A könyv mint orvosság — Svédországban nemrég sokat vi­tatott könyv jelent meg. Írója a rádióban és tv-ben jól ismert dr. Bertil Söderling orvos. A könyv címe: Barátkozzunk a könyvek­kel! A könyv egyetlen feladata, hogy könyvek olvasására ösztönözze az embereket. Testi és lelki bajoknak olvasással való gyógyítását nevezi dr. Söderling bibiioterápiának és azt állítja, hogy ez a speciális tudomány egyre nagyobb tért hó­dít majd. A könyv sokféle feladatot lát­hat el, pótolhatja az ebédet, a Békéssámsoni Hunyadi Termelőszövetkezetnek 10 igáslcva eladó 1500,-2000,— Ft-ig. 69329 morfium-injekciót és sok egyebet is. Ha valamilyen félelemtől űzött, ideges ember keres fel és a vizs­gálatnál nem tapasztalok semmi­féle szervi bajt, akkor egy bizo­nyos könyvet adok neki — mon-í dotta dr. Söderling. A beteg leg­közelebb rendszerint nyugodtab- ban érkezik és további könyveket kér. Persze a könyv nem mindig, pótolja a gyógyszert, de bizonyos esetekben jobb szolgálatot tesz, mint egy doboz pirula. Ehhez azonban érteni kell a biblioterá- piához. Az öreg, elhagyatott em- ; bér például a „saját” idejéről szó­ló könyvet olvasson. Kevésbé el­veszettnek érzi magát és eltűnik számos, önmagában felfedezni -élt betegség-szimptómája. A krónikus betegségben szenvedők új erőre kapnak, ha olyan országokról és népekről olvasnak, amelyeket egészségesen láttak. A biblioterápia egyelőre még gyermekcipőben jár, dr. Söder- lingnek azonban sikerült széles körű érdeklődést keltenie gyógyí­tási módszere iránt,

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom