Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-09 / 6. szám
1*53. január ft, 2 Szerda Atomháború gombnyomásra Látogatás az amerikai stratégiai légi haderő főhadiszállásán — A Nebraska állambáli Omaha város repülőterén hatalmas épület emelkedik a magasba. A tetőn me. redező antennák tucatja valamelyik rádióállomás központjára enged sejtetni. De rögtön látjuk, hogy feltevésünk helytelen,, amikor megpillantjuk a bejárat előtt álló AitLas-rakéta 30 méter magas hüvelyét A rakéta repülőteste adja az első útmutatást, mivel fog. lalkozhatnak az épület alkalmazottai. Itt székel a SAC (Strategic Air Command), az USA stratégiai légi haderejének főparancsnoksága. Akárki nem juthat be az USA Air-Force legfontosabb titkos főhadiszállására. A hadügyminisztérium hébe-hóba hozzájárul, hogy az újságírókat tájékoztassák, de csak a legmegbízhatóbbaknak engedélyezik a belépést. Ha a nagyszabású parádénak vége, olyan riportok jelennek meg a nagy világ, lapok hasábjain, amelyeket olvasva a józan és objektív kívülállók csak a fejüket csóválják. Tusinohoz elavulták Az Omaha-i Offut légi bázis kifutóján B—17-es középhatósuglairú bombázók állnak startra készen. 1100 B—47-es repülő koporsó tartozik a SAC parancsnoksága alá. Az USA-ban 69, a tengerentúlon 20 agressziós bázison állomásoznak. Repülő koporsók? Számtalan katasztrófa berepülés közben, konstrukciós hibák sorozata adta ezt a nevet ennek a típusnak. Az első sorozat kibocsátása óta végre, hajtott tökéletesítés sem változtat azon a tényen, hogy a Tusino-i légi- parádén bemutatott bombázókhoz képest ez a típus elavult. A B—47-esek mellett B—52-es bombázók állomásoznak. 550 távolsági bombázó felett rendelkezik a SAC főhadiszállása. A laikusok számára imponálólag hatnak a számadatok: 1000 kmAi-án felüli sebesség, 18 000 méter magasság, 14 000 km hatótávolság. Valójában a B—52-esek legnagyobb hatósugara mindössze 10 000 km. Támadórepülésnél a bombázókat a levegőben kell üzemanyaggal ellátni, s miközben a Boeing K—135-ösről tankol a repülőgép, maximális sebessége 500 km/h. Ebben az időpontban a támadásra repülő kötelék a legkönnyebben semmisíthető meg. A B—52-esek harckészültségét azzal kívánják fokozni, hogy az állandóan riadókészültségben lévő- személyzet a gép mellett étkezik és alszik. Személyi motozás Az amerikai tábori csendőrség háromszoros őrián oa veszi körül a SAC épületét. Combjukat verdeső coltok, kék sapka, fehér sál az őr- személyzet megkülönböztető öltözete. Ardkifejezésük kegyetlen. Biztos mozdulattal kutatnak át mindenkit, akinek már belépési engedélye van. Háromszor ismétlődik meg ez a vizsgálat, miközben rejtett televíziós kamerák egyidejűleg a motozott minden mozdulatát, arckifejezését rögzítik. Csak ezután válik szabaddá a belépés a SAC 30 méterrel a föld alatt elhelyezett főhadiszállására. Fold alatti központ A több tonna nehéz ólomajtó mögött van a „war-room”, a föld alatti központ parancsnoki szobája. A terem hasonlít bármelyik filmstúdió felvevőhelyiségére. A 42 méter hosszú és 6. méter magas falon elhelyezett térkép előtt tiszték állnak, s gördülő lépcső segítségévéi az újonnan érkezett adatokat jegyzik be. A termet hermetikusan el lehet zárni a külvilágtól. Háború esetén külön áramfejlesztő működik. Harminc napra elegendő vizet és élelmiszert tartalékoltak. De ha háborúra kerül sor, vajon mi marad meg a SAC főhadiszállásából, ha figyelembe vesszük a szovjet interkontinentális rakéták erejét és több ezer kilométeres célzási pontosságát? A végzetes vörös telefon A távbeszélőkészülékek mellett üvegkabinban függ az ominózus vörös telefon, mindjárt két példányban, ha esetleg az egyik felmondaná a szolgálatot Ezen a bizonyos vörös telefonon keresztül rendelik el a világszerte szétszórt bázisokon állomásozó bombázó-és rakétaegységeknél az atomriadót Thomas S. Power repülőtábornok a SAC főparancsnoka. A második világháborúban Észak-Afri- kában és Olaszországban harcolt. Az amerikai bombó zóegységek parancsnokaként ő rendelte el a békés polgári lakosság szőnyegbombázással való megtizedelését „Támad a Hold?” 1961 őszén egyszer már hasznák ták a vörös telefont. A SAC föld alatti központjában a jelzőkészüléken egy őszi reggelen megjelent az 5-ös szám. „öt” ellenséges rakétatámadást jelent, azaz megkezdődött az atomháború. Abban a percben Power tábor. nők felemelte a vörös telefont, s valamennyi rakétaegységet és atombombával felszerelt bombázóköteléket riasztott. De a bombázók nem szálltak fel, a rakétákat nem lőtték ki. Hirtelen ellentétes tartalmú parancs érkezett, a riadót lefújták. Később derült ki, hogy a grönlandi Thule radarállomáson a Holdról visszaverődő sugarakat észleltek, s erre hitték azt, hogy ellenséges rakéták repülnek az USA felé. Az utolsó pillanatban sikerült az atomháborút elhárítani. A vörös telefont használják a támadási-code közlésére is. Igaz, hogy tavaly óta csak az USA elnöke adhatja ki a „Go to war” — támadni jelzést, de mi a garancia, hogy valamelyik felelőtlen magas rangú katonatiszt nem használja-e ki a rendelkezésre álló hatalmat? A szakértők egyetértenek Kétségtelen, a SAC főhadiszállását nagyszerűen rendezték be és a szervezet Is jól működik. De nem szabad elfelejtem, hogy a mi oldalunkon is legalább ilyen jói berendezett főhadiszálláson várják az agresszorokat. De az itteni elhárító fegyverek és repülőgépek még nem érettek meg a múzeumok számára, mint a B—47-es és B—52-es bombázók legtöbbje. Háború esetén könnyűszerrel el tudják hárítani az Omaha-i rém agresszióját. (Sz. L.) NAPTAR 1963. január 9., szerda. DÓR Kossuth-díjas író, kiváló publicista. A Dollárpapa című művével mint humorista tűnt fel, majd verseket (Tarka rímek) és regényeket (Doktor Senki) írt, melyekkel szatirikus hangon az első világháború előtti társadalmat élesen bírálta. Részit vett az 1919-es forradalomban, majd a proletárdiktatúra bukása után Ausztriába emigrált; éles hangú cikkei a Horthy-rendszert támadták. A Pravda németországi tudósítója lett, majd a hitleri fasizmus elől a Szovjetunióba emigrált. Az Űj hang című, haladó irodalmi folyóiratot szerkesztette, amelynek jelentős szerepe volt felszabadulásunk szellemi előkészítésében. 1945 után haza- — 10 évvel ezelőtt, 1953 janu- tért, több éven át a Dudás Maárjában halt meg GÁBOR AN-,tyit szerkesztette. * — 40 évvel ezelőtt, 1923-ban e napon halt meg Katherine Mansfield (ejtsd: Menszfild) új-zélandi születésű angol írónő, a modem angol irodalom egyik legértékesebb képviselője. Kiemelkednek az elmélyült emberábrázolást nyújtó tömör novellái. • — 140 évvel ezelőtt, 1823-ban e napon született Friedrich Esmarsch német orvos, aki a végtagok operációjánál először alkalmazta a róla elnevezett gumi-pólya elkötést, a vérzés éL- áUítására. Gábor Andor Sorozatos tárgyalások kezdődnek a NATO'S belüli ellentétekről Washington (MTI) A washingtoni kormány és a kongresszus a közeli napokban sorozatos tárgyalásokat kezd a Kennedy elnök és Macmillan angol miniszterelnök között történt nassaui megállapodásról, illetve a NATO-ben felvetődött ellentétekről. George Ball, amerikai külügyminiszter-helyettes szerdán Párizsba utazik és pénteken a NATO állandó tanácsa elé terjeszti az Egyesült Államok elgondolásait. Ugyancsak szerdán Nagy-Britam- niából 12 tagú szakértőküldött- ség érkezik, hogy megtárgyalja, hogyan lehet áttérni a Skyboüt rakétarendszerről a Poláris rendszerre. Szerdán nyílik meg az amerikai kongresszus ülésszaka is és a kongresszus több bizottsága foglalkozik majd ezekkel a kérdésekkel. Jól tájékozott körök szerint Ball külügyminiszter-helyettes két javaslatot kíván a NATO tanácsa elé terjeszteni és meg akarja tudni, mi a tagállamok véleménye. Az egyik javaslat az lenne, hogy már a közeljövőben felállítanának egy mérsékelt kapacitású nukleáris erőt a NATO keretében. Ez azt jelentené, hogy a NATO-ban meglevő angol—amerikai nukleáris erő egy részét és a taktikai nukleáris erőt közös parancsnokság alá helyeznék.' Ez azonban washingtoni vélemény szerint inkább lélektani, mint katonai lépés lenne. Ball másik javaslata egy későbbi időpontra vonatkozna, amikor a nassaui megállapodás széllé^ méhen Nagy-Britannia és esetleg Franciaország Polaris-rakétákat kapna és akkor felállítanának egy egyesített NATO nukleáris haderőt. Ez azonban a távoli jövő kérdése. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kormányának levele U Thanthoz New York (TASZSZ) A Szovjetunió és az Egyesült Államok ENSZ-megbízottei levelet intéztek U Thanthoz, az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárához, amelyben kormányuk megbízásából elismerésüket fejezték ki a főtitkárnak azért a fáradozásáért, amelyet a Karib-tenger térségében nemrégen kirobbant fenyegető válság elhárítása érdekében tett. A levél kifejti: A válság rendezésében elért kölcsönös megegyezés mértékét és a rendezés megvalósításának előrehaladottságát tekintve a két kormány véleménye szerint szükségtelen, hogy ez a kérdés továbbra is lefoglalja a Biztonsági Tanács figyelmét. A Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya a közös levélben reményét fejezi ki, hogy a háború kirobbanásával fenyegető válság elhárítására tett intézkedések elvezetnek a köztük fennálló más ellentétek rendezéséhez és a további háborús veszélyt rejtő feszültség általános enyhítéséhez. A levelet V. V. Kuznyecov, a Szovjetunió külügyminiszterének első helyettese és E. Stevenson, az Egyesült Államok állandó ENSZ-megbizottja írta alá. 89 Odamegy az egyik fagylalt- árushoz, s vesz egy Eszkimót. Nem, nem is egyet vesz. Kettőt... És beszélget. Oroszul! Hangosan beszél oroszul és nagyokat nevet hozzá. Szintén oroszul! Mindent oroszul csinál! Csak az érti meg, micsoda boldogság ez, aki maga is átélte mindazt, amiben neki része volt. ... Percev egy kis öbölbe evezett. Szürke, lukacsos sziklatömbök meredeztek félkörben. Félretette az evezőlapátokat, kiugrott az egyik kőre, s kikötötte a csónakot — Itt? — kérdezte Stireva, — Igen. De te még ne gyere ki, majd szólok. Feljebb mászott a sziklán, s körülnézett. Megfelelőnek találta a helyet Az öböl és az alsó szik. lakosrarú jól védett, a tóról alig látni rá. Ök pedig — ügyesen megválasztva a helyet — szemmel tarthatják a tó tekintélyes részét. Egy lélek sem volt a környékén. Csak a távolban látni, amint elindult a kikötőből egy csónak. Ugyanaz a fiatal pár ül benne, akikkel egy kupéban jöttek. Szintén horgászok. Fercev lejjebb ereszkedett, s a parti kőre tette a táskáját. Abban volt — a meleg kávéval töltött termosz alatt — szoros kis gombolyagba feltekerve az antenna. Percev kivette a táskából a vezetéket, lecsavarta, s feldobta a legközelebbi fenyőfára. Vigyázva, hogy a drótot eltakarják a fa ágai, az egyik szikla repedése mentén lehúzta az antenna végét, közelebb a csónakhoz. Stireva kilépett a csónakból egy (köre, s félnyújtotta Percevnek a horgászfelszereléseket tartalmazó tokot, meg a csalétke« dobozt. Percev kényelmesen élhelyezkedett az egyik kiálló szikla tetején, komótosan kibontotta a tokot, kiszedte belőle a felszereléseket és összerakta. S közben figyelmesen nézte a környéket, nem tűnik-e fel valahonnan hirtelen veszély. Két méterrel arrébb pedig— egy kis tisztás helyen — félrelökve a hordozható rádióleadót takaró tarka kendőt, Stireva ügyesen, gyakorlott kézzel a készülékhez erősítette az antenna végét, kattantott egyet a kapcsolón, s fejére tette a fülhallgatót. Percev széles mozdulattal, nagy lendülettel dobta a tóba a csalétekkel megtűzdelt horgot. Az úsztató himbálózva táncolt a vizen. Percev forgatott még az orsón, hosszabbra engedte a zsinórt. De mi ez? Egy könnyed rántást érzett a boton. A közben nyugalmi állapotba került úsztató megint táncolt. Percev kissé felemelte a horgászbotot, s egy jókora hal feje bukkant ki a vízből. Stireva pedig ezalatt kapcsolatot keresett Moszkvával. Nem kellett sokáig várakoznia. A leadó fölé hajolt, s minden figyelmét az előtte fekvő papírszeletre összpontosította. Közben a morzebillen tyűvel fürgén adta a jeleket. Percev a gyors fogás után ismét bedobta a tóba a horgot, s néhány perc múlva már megint ott táncolt a zsinórja végén az
