Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-30 / 24. szám

t 1963. Január 30. Szeré» Ncmt véletlen hasonlóság; Hz 1933. január 30-i berlini " esti lapok első oldalon egy Ms, fekete bajuszos, homlokba lógó hajú férfi képét hozták: „Adolf Hitler, az NSDAP, a Né­met Nemzeti Szocialista Munkás­párt vezére ma délben letette a hivatali esküt Hindenburg elnök kezebe. Adolf Hitler a német bi­rodalom űj kancellárja” _ hir­d ették a nagybetűs címek. Bama- mges osztagok vonultak végig a város szívének széles útjain, az Unter den Linden fasoron és a Wilhelm strassén, ahol a birodalmi kancellária épülete állt. A lobogó fáklyák vörös, tompa fénye ^áve- lődött a házak falaira, a Hitler cancellárságát éltetők arcára, a horogkeresztes karszalagokra és zászlókra, sejtelmes, mégis reális valpurgis-éj szakát teremtve az es- ébe borult birodalmi főváros ut­cáira. A lángoló fáklyák utca szé­lességű folyama olyan volt, mint egy szörnyű látomás; ezekről a fáklyákról gyújtották meg, alig néhány héttel később a Reichsta- got lángba borító, benzinbe ázta­tott rongyokat, ez a láng terjedt ovébb a „Kristallnacht” Bertalan- éjszakáján, ez öntötte el Ausztriát, majd Csehszlovákiát, ez hamvasz­totta porrá az oradouri templomo'. a kisváros odamenekült népével együtt, ez gyújtotta fel Varsót, majd Kijevet, Sztálingrádot — s ez a gyújtó láng csapott vissza Ber­linre, hogy végül is a kiégett há­zak, tönkretett város és porig zú­zott birodalmi kancellária romjai alá temesse Hitlert és náci biro­dalmát • A történelmi kör bezárult: a ta­nulságokat azonban még ma sem vonták le mindenütt és nem elég­gé, 1932 nyarán egy porosz úr, az exclusiv Herren-club tagja, von Papén — a katolikus irányzatú Zentrum Párt haladó politikusa — bemutatta a kölcsönfraklkba búj­tatott Adolf Hitlert Schröder ban­kárnak, Thyssen nagyiparos telj­hatalmú megbízottjának. Hitler­nek pénzre volt szüksége, mert barnadnges pártjának kasszája üres volt. Thyssennek egy megfe­lelő pártvezérre, aki akár a legag- vesszívebb módon is, de biztosítani udta volna az első világháború óta nyugati segítséggel ismét meg­erősödött német imperialista fi­nánctőke hatalmát. E találkozó nélkül sohasem kerülhetett volna nor 1933. január 30-ra. És Hitler, aki — társaival együtt — a párt nevében szereplő „szocialista” és ..munkás” kifejezéseket minden­kor csupán csaléteknek szánta, kí­méletlenül élt is a nagytőke által ráruházott hatalommal. A kancel­lári hivatalba jutása után néhány héttel SA-legényedvel felgyújthatta a német parlament, a Reichstag épületét. Ezt a maga gyújtotta tü­zet használta fel arra, hogy „bi­zonyítsa” a „felforgató kommu­nista veszedelmet”; egyrészt le­csaphasson a vele szemben álló egyetlen reális, szervezett erőre, a Német Kommunista Pártra, más­részt a beijedt polgári és szociál­demokrata képviselők szavazatai­val — „alkotmányos módon” — megszerezze magának és bama- ingeseinek a teljhatalmat. Először betiltották a kommunista pártot, aztán koncentrációs táborba vetet­ték — a kommunisták után — a szociáldemokratákat is, május 1- re virradóra megszállták a szak- szervezeti székhazakat és szétver­ték a munkásosztály érdekvédel­mi szervezeteit. Hitler megszerez­te a hatalmat. A weimari német demokrácia — alkotmányos mó­don követett el öngyilkosságot... Ezen a harminc évvel későbbi " január 30-án sok minden gondolkodóba ejt. Nyugat-Németországban, ahol a második világháború után nyuga­ti nagyhatalmi segítséggel ismét talpra állt az imperialista finánc­tőke — immár tizennegyedik éve az a katolikus irányzatú CDU, a keresztény demokrata unió van hatalmon, amely egyenes utóda a von Papen-féle Zentrum Párt­nak; sőt Adenauer kancellár, a CDU elnöke, azonos Adenauer egykori zentrumpárti politikussal. S amennyire a Zentrum Párt neve alatt sem a mérsékelt középirány- zatot kellett érteni, ugyanúgy a „keresztény” és „demokrata” el­nevezést sem szabad ma komolyan venni a CDU-nál... Ez a párt, amikor eléggé erős­nek érezte már magát, felújította a „kommunista veszedelem” le­gendáját és 1956 nyarán be­tiltotta a német kommunis­ta párt működését, A szo­ciáldemokratákat nemrégiben még — amiért nem rendelték magukat teljesen alá a CDU po­litikai vonalának — „Németország sírásóinak” titulálta. Rendőri erő­szakkal lépett és lép fel minden haladó szervezet ellen. És most — szinte pontosan a harminc eszten­dővel ezelőtti január 30-a évfor­dulóján — előterjesztette a bonni parlamentben a „szükségállapot­ról szóló törvény-csomagot”, vagyis azokat a törvénytervezete­ket, amelyek korlátlan felhatal­mazást adnának a kormánynak arra, hogy az élet mindén terüle­tén teljhatalmat gyakorolhasson. E törvényjavaslatok elfogadásá­nak esetén a kormány szabad ke­zet kapna arra, hogy felfüggessze az alkotmányban biztosított sza­badságjogokat, teljesen béklyóba verhesse a szakszervezeteket és a sajtót, sőt, hogy elrendelhesse a lakosság „totális mozgósítását”. A z előterjesztés ugyan hangoz­tatja: a kormánynak csak az a célja, hogy alkotmányos ke­retek között törvényileg már előre szabályozza a rendkívüli állapo! esetén életbe léptetendő intézke­déseket — azonban azt, hogy a szükségállapotot mikor hirdetik M, egy nagyon szűk kör határoz­ná meg. Bár a törvénytervezet azt mondja, hogy elsősorban a parla­ment lenne illetékes a szükségál­lapot kihirdetésére, van egy olyan pontja is, amely szerint a „par­lament akadályoztatása esetén” egy szűkebb körű parlamenti bi­zottság, az úgynevezett szükség­parlament is illetékes lenne, sőt „sürgős” szükség esetén a kancel- | lár maga is kihirdetheti a szük- • ségállapotot a szövetségi elnök el- . len jegy zésével. Sok tehát a kiska- | pu, amely megkerülhetővé teszi a I demokratikus parlamenti játék - ! szabályokat és néhány — a nagy­tőkének tetsző — politikus kezébe helyezd a döntés jogát, azaz a tényleges hatalmat, a teljhatal­mat. Hitler most harminc éve a weimari alkotmány hasonló ren­delkezéseit használta fel az alkot­mányos jogok felszámolására, a korlátlan önkényuralom bevezeté­sére. Az út — ha lassabban is ha­ladnak rajta — vészesen hason­lít a három évtizeddel ezelőttire. S ha az utat egyengető von Papén helyére Adenauert, a majd hata­lomra kerülő, gátlástalan dema­góg helyére pedig — mondjuk Strauss volt hadügyminisztert he­lyettesítjük be, akkor a történel­mi hasonlóság még nagyobb. ■ nemzetközi viszonyok azon- *■ ban egészen mások, mint Hitler idején voltak. Akkor a Szovjetunió egyedül állt szemben a háború veszedelmével — ma hatalmas, legyőzhetetlen világ- rendszer tudja lefogni a gyújto­gató fáklyás kezet. S a húsz évvel ezelőtti lecke — amelyet a volgai csatában kaptak a harminc évvel ezelőtt hatalomra jutottak — minden bizonnyal ma is emléke­zetes még számukra. Ma sem jut­nának más sorsra. Sőt, el sem jut­nának a Volgáig. 1963 nem 1933. Haynal Kornél Az Izvesztyija írja: Felelősségre kell vonni Csombét Az Izvesztyija hétfői számában Kudrjavcev a kongói helyzetet kommentálva, megállapítja, hogy Csomóénak felélnie kell bűneiért mind a kongói nép, mind a többi afrikai nép, mind pedig a törté­nelem színe előtt. A gyarmatosítók azért akarják Csombét „politikai személyiség­nek” megtartani Kongóban, mert jó szolgálatot tesz az angol, fran­cia és belga monopóliumoknak, amikor Katanga leszakítására és ezzel további hatalmas hasznok biztosítására törekszik. Az ameri­kai monopóliumok pedig azért játszanak Csomóéra, mert Kongó kirablására vonatkozó terveikben akarják kamatoztatni a „katangai elnök” határtalan megvesztegethe tőségét — írja Kudrjavcev. Az im­perialisták közös elgondolása az, hogy Csombét megmentve, jó előre létbiztonságot teremtsenek azoknak az afrikai vezetőknek, akik eladják népük érdekeit, lehe­tővé teszik a külföldi monopóliu­moknak, hogy a formai nemzeti függetlenség fátyla mögött kizsák­mányolják a népeket. Csőmbe felelősségre vonása — írja Kudrjavcev — megfelel a füg­getlenségük megerősítéséért har­coló afrikai népek érdekeinek, megfelel azon törekvésüknek, hogy Afrika végérvényesen fel­szabad«1 len a gyarmati uralom alól. (MTI) Német mezőgazdasági szakember érkezett kétnapos látogatásra megyénkbe Kedden kétnapos látogatásra megyénkbe érkezett Johannes Döhler, a Munka Hőse, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának tagja, a dahleni Walter Ulbricht Tsz elnöke. Délelőtt részt vett Békéscsabán a Balassi művelődési házban megrendezett termelőszövetkezeti akadémián, ahol érák hosszat barátságosan elbeszélgetett a termelőszövetkezetek vezetőivel. Sok hasznos munkaszervezési, agrotechnikai munkamódszert mondtak el kölcsönösen egymásnak. Délután a megyei és városi mezőgazdasági szakemberekkel ta­lálkozott a német vendég, szerdán pedig ellátogat Elekre. Itt a jő gazdálkodásáról híres Lenin Tsz akadémiai előadásán és a mező- gazdasági gépészképző szakkörön vesz részt. NAPTAR is évvel ezelőtt, 1948. január 30-án gyilkolta meg az egyik reakciós indiai párt tagja Mohandász Gandhit, az in­diai nemzeti felszabadító mozgalom vezetőjét. Mint politikus az un. „erő­szak nélküli ellenállást”, majd a pol­gári engedelmesség megtagadását pro­pagálta az angol hatóságokkal szem­ben, elitélte a kasztrendszert és hive volt a hindu-mohamedán megbékélés­nek. Ezt az önzetlen politikust, akit honfitársai már életében Mahatmának (nagy lélek) neveztek, az angolok nyolcszor vetették börtönbe, ahol több ízben éhségsztrájkot folytatott. Gandhi legnagyobb érdeme az volt, hogy el­ső ízben egyesítette India antiimperia- lista erőit. 1963. január 30., szerda. Mohandász Gandhi — 30 évvel ezelőtt, 1933, január 30-án a német fasiszták Hit­ler vezetésével Németországban uralomra jutottak és megkez­dődött irtó hadjáratuk a munkásság, a szakszervezetek és a zsi­dóik ellen. Aláírták az 1963-1964. évi magyar—vietnami kulturális munkatervet A magyar—vietnami kulturális tárgyalások befejezése után ked­den délben Budapesten, a Kultu­rális Kapcsolatok Intézetében ün­nepélyes keretek között aláírták az 1963—64. évi magyar—vietna­mi kulturális munkatervet. Ma­gyar részről Bognár József, a Kul­turális Kapcsolatok Intézetének elnöke, vietnami részről Hoang Bao Son, a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság magyarországi nagykövete írta alá a munkater­vet. A munkaterv értelmében töb­bek között vietnami orvosokat fo­gadunk hazánkban továbbképzés­re, magyar orvosok pedig viet­nami tanulmányútra mennek. Eb­ben az évben magyar cirkusz­együttes vendégszerepei a Viet­nami Demokratikus Köztársaság­ban. Kölcsönösen rendez a két or­szág képzőművészeti, népművelési és építészeti témájú kiállításokat. Lehetőséget nyújt a munkaterv arra Is, hogy egy magyar labda­rúgócsapat 1964-ben Vietnamba utazzon. (MTI) Magyar nyelvű levelezés moszkvai és békéscsabai békeharcos között Talabér Ferenc, a Hazafias Nép­front békéscsaba—erzsébethelyi bizottságának 57 éves titkára, a békemozgalom arany és ezüst jel­Karl Schulz kiűzött és olt - az NSZK-ban szabadon bocsátották A lengyel szemtanúk újabb p r löntő bizonyítékokat szolgáltatnak. nemzetiségű szemtanúk neveinek és jelenlegi tartózkodási helyeinek felsorolásával ismerteti Kari Varsó Néhány nappal ezelőtt közöltük, hogy Karl Schulz-ot, a mauthau- seni náci haláltábor Gestapo-főnö. két egy másik hóhértársával együtt a kölni bíróság „bizonyíté­kok hiányában” szabadlábra he­lyezte. Ez az eset lengyelország- szerte óriási felháborodást váltott ki, s arra ösztönözte a tábor szen­vedéseit túlélt egykori foglyokat, hogy nyílt levélben, megcáfolha­tatlan bizonyítékokat tárjanak a nyugatnémet bíróság elé: Schulz a népirtás legsúlyosabb bűntettét követte el. Kazimlerz Rusindk, a lengyel szabadságért és a demokráciáért küzdők szövetségének főtitkára, aki Mauthausen foglya volt, pon­tos dátumokkal, a lengyel és más Schulz rémtetteit. A volt lengyel foglyok kijelen­tik, hogy Mauthausen ben egyetlen halálos ítéletet sem hoztak Schulz közreműködése nélkül és az egy­kori hóhér főbenjáró bűneinek bi­zonyítására ők maguk és az álta­luk bármikor mozgósítható kül­földi szemtanúk hajlandók az ille­tékes bíróság élé járulni. Mindezek alapján a demokrá­ciáért és a szabadságért küzdők szövetsége a volt mauthauseni foglyok nevében követeli: ismé­telten tartóztassák le Schulzot és társát, s kezdjék meg a joeos fe- lelelőeségre vonásukat. (MTI) vénnyel kitüntetett veteránja, ha­todik éve levelez Vladimir Szláva szovjet békeharcossal, a moszkvai külkereskedelmi bank deviza osztályának vezetőjével. Talabér Ferenc 1957-ben „békevonattal” járt a Szovjetunió több városában, s háromhetes ottléte alatt testvéri barátságot kötött csoportjának magyarul jól beszélő tolmácsával, az akkor még főiskolás Vladimír Szláva-val. A két békeharcos azóta gyakran levelez egymással. A moszkvai banktisztviselő magyarul írja so­rait, a hétfőn repülőpostával ér­kezett levelében is beszámolt csa­bai barátjának a legújabb moszk­vai politikai kulturális, gazdasági eseményekről és békemozgalmi eredményekről, tennivalókról. Talabér Ferenc, aki eddigi 13 éves békemozgalmi munkájában mintegy száz békeelőadást és a Szovjetuniót ismertető élménybe­számolót tartott, a kerületi Haza­fias Népfront-bizottság szabad- nkadémiáiának egyik márciusi estjén előadást tart a Szovjetunió­ról, ezen megemlékezik majd a szovjet baráttal szövődött baráti kapcsolatáról, s a baf^+őságnak megmutatja a Moszkvából kapott magyar nyelvű leveleket is.

Next

/
Oldalképek
Tartalom