Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-25 / 20. szám

1983. január 25. 5 Péntek Az elnökasszony Miről beszélnek ma a falvak­ban? A legtöbbet a jelölőgyűlé­sekről, arról, hogy kit válassza­nak, méltó-e a posztra, ahová je­lölik, bízhatnak-e benne, segít-e majd a közös gondokon és így to­vább. Az persze természetes, hogy a legtöbbet erről éppen a tanács­házán hallani. Szabó Mihályné is ezzel fogad. Élmények, apró epizódok kerül­nek elő a jelölőgyűlésekről. Tele a tarsoly, hiszen csaknem mindegyi­ken ott volt, s így összegyűjtötte az itt hallottakat, tapasztaltakat. — Igaz, hogy ismerek minden­kit a községben, hiszen tíz éve va­gyok elnök Mezőgyánban — mondja —, de azért jó volt részt venni ezeken, így még jobban megismertem az embereket, gond­jaikat, javaslataikat. A minap is beállítanak hozzám az egyik kör­zet lakói a cigánytelepről. — Ta­nácsasszony —, mert sokszor csak így mondják — ne közülünk je­löljenek tanácstagot, hanem aki ért hozzá — mondották. Aztán el­mentem a jelölőgyűlésükre, s ami­kor megtudták a jelölt nevét, taps és örömteli felkiáltások fogadták. Többen is odamentek hozzá, ölel­gették, a kezét rázták. „A. mi em­berünk — mondották —, bízunk benne.” A jelölőgyfllések közepette a napi gondok is ott vannak. — Er­zsiké, baj van a tüzelővel, nem kapunk eleget, fázunk, segítsen — szólítja meg egy idős asszony az utcán Szabómét. Ez is a község gondja, habár csak egy-két család baja, akik nem gondoskodtak elegendő tüze­lőről. Igaz, az erős télre senki sem számított, de a tanács azért az, hogy segítsen, törődjön az ilyen gondokkal is. Szabóné hát, amint belép az irodába, már intézkedik rajta, amelyekből apró szilán­kokat sodort a kocsi belsejébe a léghuzat. Aszker kidugta a pisztolyát, hogy visszalőjön. S ebben a pillanatban Torp újra lőtt A pisztoly valósággal ki­sodródott Aszker kezéből, s csattanva hullott a földre. Mi­csoda balszerencse! Egy vélet­len találat érte a pisztolyát, s most itt áll fegyvertelenül. Torp folytatta a tüzelést. Aszker amilyen mélyen csak lehetett, lehúzódott a kormány­kerék mögé, s számolta a lö­véseket. „Hét” — mondta ma­gában megkönnyebbülten fel­sóhajtva, amikor a lövések ab­bamaradtak. — „Tehát az egész tár”. Aszker egy másodpercre fel­egyenesedett. Azt látta, hogy Torp az ülésen kutat a kezé­vel, mintha valamit keresne, s közben többször odakap a szél­védő ablak alatti részhez, ahol feltehetően a rádióleadónak kell lennie. Ügy látszik — gondolta Aszker — be akarja kapcsolni a rádióleadót vagy pedig tárat cserél a pisztolyban. Bármelyiket csinálja, minden­képpen meg kell akadályozni benne. Mind a kettő nagy vesze­delmet okozhat. Aszker fokozta a sebességet, s kissé balra tért. A két kocsi egymás mellé ért, a következő pillanatban a Merce­des fél kocsihosszal már meg is előzte a terepjárót. Aszker ek­kor jobbra fordította a kor­mánykereket. Torp két kezével kapaszkodott a volánba, s szin­tén jobbra tért, hogy elkerülje az összeütközést. A pisztolyra már nem is gondolt. A Mercedes annyira nyomta Torp kocsiját, is. Sajnos, ezúttal nem sok eredménnyel, hiszen a TÜZÉP-telepek raktá­rai csaknem üresek. „Ha jön a szén, azonnal szál­lítjuk”, ez volt a válasz, s így az elnökasszony sem mondhatott mást a segítséget kérőnek. — Ezek apró dolgok — mondja. — Az volt a ne­héz — kezdi... s a gyorsröptű emlékezés visszaviszi a múltba. Az egyszerű tsz-tágból a község vezetője lett, s ott állt tanácstalanul a felelősségtudat mérhe­tetlen súlyával. Nem is­merte a tanácsi munkát, a rendeleteket, a vezetés módját. Hogyan irányítsa 5 — az egyszerű asszony — egy község életét? Nehéz volt? Igen. Aszályos év az 1952-es. Nincs kenyér, liszt, s más élelmiszerrel is szűkiben vannak. Begyűjtés? De hogyan? A nincsből nem lehet elvenni!... s a gondok szaporod­tak. Asszonyok jöttek az asszony­hoz, a családanyához, s ő, a több- gyermekes édesanya a saját példá­jával élt, agitált. De ahol tudott, segített. A lakásán, az utcán, mun. kaidő alatt és után, szombat és vasárnap mindig akadt, aki hoz­zá . fordult segítségért, akinek a gondján enyhíteni kellett. Nem volt pihenés. A hat gyer­mek ellátása mellett tanulni is kellett, megismerni az irányítással járó dolgokat. Aztán a malomhoz vezető út gondja jött. Nem elég a község pénze, az út pedig kell. Hiszen a hogy az csakhamar az út legszé­lére került. Miután teljesen el­zárta előtte az utat, Aszker meg­húzta a kéziféket, s kiugrott a kocsiból. Torp ugyanezt tette. Bőszült vadként vetette magát Aszker felé, miközben — futtá­ban — új tárat tett a pisztolyá­ba. — Állj! — kiáltotta Törp re­kedt, artikulátlan hangon, A továbbiak a másodperc tört része alatt játszódtak le. Aszker teljes testével hátrabukott. Es­tében behajlította az egyik lá­bát, a másikat pedig minden erejét összeszedve előrelendítet­te, s cipője orrával kirúgta Torp kezéből a pisztolyt. A Sturmfüh- rer ekkor kést rántott elő, azt dobta Aszker felé. Bal combját találta el az éles penge. Torp ebben a pillanatban AszkeTe vetette magát Mind a ketten fiatalok, erősek voltak. A földön hengergőzve keményen szorították egymás testét s közben — amelyiknek éppen alkalma nyílt, — kézzel, fejjel, térddel ütötte, rúgta, vág­ta a másikat Aszker eközben kínzó fájdal­mat érzett. A kés még ott ült a combjában. Minden erejét ösz- szeszedte, s igyekezett ledobni magáról a fasisztát, aki egyre jobban maga alá gyűrte őt. Asz­ker megrándult. Egy pillanatig éles, elviselhetetlen fájdalmat érzett a lábában. Aztán egyszer­re megkönnyebbült. A dulakodás közben Torp úgy kaszált a lábá­val, hogy kifordult Aszker combjából a kés. Aszker kissé feleme'kedett, kiszabadította a jobb könyökét, s minden erejéből Torp arcába csapott vele, A Stuimführer vi­lakők ezen árt jutnak a liszthez, mely a mindennapi kenyér alapja. — Segítsen a tanács, azért van — mondották a községbeliek. Küzdelem és harc volt az ára, de felépült az 500 méteres útsza­kasz. Szabóné már nem volt egye­dül, melléálltak a község lakói és segített a megyei tanács is, s ma már olyan nagy munkára is vál­lalkoznak, mint a törpevízmű épí­tése, a vízvezetékhálózat kiépíté­se, melyre milliókat költenek. A régi egy kút helyett ma már 18 kifolyóból vihetik a jó ivóvizet a község lakói és sor kerül arra is, hogy a lakásokba bevezethetik a vizet. Van körzeti orvosuk és rendbe hozták az óvodát. Fejlődik a község, megváltozik az élet Me­zőgyánban, s ebben nem kis része van Szabónénak. Jó kezekben van hát a veze‘és bíznak az elnökasszonyban a köz­ség lakói, ezért is jelölték újra. Kasnyik Judit szönt a fejével ökleit ellenfelébe s felszakította Aszker ajkát. Torp keze a földet seperte, s a pisztolyhoz ért. Zihálva, az eről­ködéstől kivörösödött arccal igyekezett a fasiszta megszaba­dulni ellenfelének erős szorítá sától, s ráirányítani a megkapa­rintott pisztolyt. De Aszker elő­nyösebb helyzetben volt: egyik könyökével a földön támaszko- kott, míg Torp keze az égnek állt. S lassan, nagy-nagy erőfe­szítéssel végre sikerült Aszker- nek elérnie, hogy a fasiszta felé irányítsa a pisztoly csövét. — A-a... — nyögött fel Torp miközben a földön vonaglott, hánykódott Aszker szorító karjai alatt. Kerimov az ajkát összeharap va, izmait a végsőkig megfeszít­ve igyekezett még lejjebb nyom­ni a fasiszta kezét. S a követ kező percben Torp mellére ért a pisztoly csöve. Aszker egy má­sodpercig fark^sszemet nézett a Sturmführerrel. Vad gyű1 ölet lángolt a zöldes szempárban. Nem, könyörületről itt szó sem lehet! Az érzelgősség nagy árat követelhet még! S Aszker meghúzta a Torp ke zében lévő pisztoly ravaszát. A lövésre, mint valami sebzett vad, felhorkant, eszeveszett rán­gatózásba kezdett a fasiszta. Ujjai, amelyek az imént még görcsösen szorították a fegyvert, erőtlenül szétnyíltak. Aszker is alig tartotta már magát. Csak most vette észre, mennyi vért vesztett. Megpró­bált feltápászkodni a földről, s megsebesült lábára állni, de azonnal visszazuhant. Elvesztőt e az elméletét. (Folytatjuk) A Jókai Színházban rendezik meg a „Ki mit tud?“ megyei döntőjét Szombaton, illetve vasárnap Orosházán és Gyulán nagy közön­ségsiker mellett zajlottak le a ,,Ki mit tud?” megyei elődöntői. Va­sárnap, január 27-én délután 3 órakor kerül sor a megyei döntő­re, ahol az elődöntők legjobb éne­kesei, táncosai, szavalói, zeneka­rai mérik össze tudásukat, fe'ké- szültségüket. A döntőt a békés­csabai Jókai Színházban rendezik meg. A nagy érdeklődésre való tekintettel a belépőjegyek árusítá­sát a békéscsabai városi KISZ- bizottság már megkezdte. 49 nap Megtörtént eseményt dolgoz Jel a film. Négy fiatal drámai küzdel­mét látjuk a végtelen óceánnal, melyből végül is ők kerülnek H győztesen. A szovjet filmgyártás új alkotását a gyomai Szabadság mozi január 24—26-ig mutatja be. Közte A mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadója és az erdőbirtokossági társulatok jövedelemadója 1963. évi ki­vetéséhez adóbevallás beadására. A mező- és erdőgazdasági ingatlant használók és a lótuljadonosok az álta­lános jövedelemadó, valamint az. erdő­birtokossági társulatok a jövedelem- adó 1963. évi kivetéséhez 1963. február hó 15. napjáig bezárólag adóbevallást kötelesek adni. Adóbevallást köteles adni: tf) az, aki 1963. január 1 napján az ország területén gazdaságilag művel­hető (kataszteri tiszta jövedelemmel bíró) 400 négyszögöl, vagy ennél na­gyobb területű mező- és erdőgazdasági ingatlant (ideértve a kertet és szőlőt is) bármilyen címen (tulajdonjog, ha­szonélvezet, haszonbérlet, felesbérlet, illetmény, vagy egyéb más címen) használ; b) az, aki 1963. január 1 napján két­évesnél idősebb ló (öszvér) tulajdono­sa (haszonélvezője). c) az erdőbirtokossági társulat, az 1961/62. gazdasági évben elért tiszta lövdelméről. Bérletnél a haszonbérlőt, illetőleg a felesbérlőt, felénél kisebb részért való bérbeadás esetén pedig a bérbeadót kell a mező- és erdőgazdasági ingatlan használójának tekinteni. A közös háztartásban élők a férj (apa), ha az nem él, az anya (további­akban: családfő) neve alatt együtt adóznak. Ezért a közös háztartásban élő valamennyi családtag által hasz­nált földterületet, valamint a tulajdo­nukban (haszonélvezetükben) levő lo­vakat (öszvéreket) a családfő köteles bevallani még abban az esetben is, ha magának a családfőnek használatában nincsen ^adóztatható földterület, és tu­lajdonában (haszonélvezetében) nincs adóztathat 1 ló (öszvér). A közös ház­tartáshoz való tartozást az 1963. évi ja- n. r 1 napián fennálló állapot szerint kell elbírálni. Az adóbevallást hivatalos nyomtat­ányon kell megtenni. Az adóbevallás-nyomtatvány a köz­ségi, városi tanács végrehajtó bizott­ságának pénzügyi osztályánál ingyen szerezhető be. Az adózó íesaiádfő) aláírása elenged heteti en alaki kelléke az adóbevallás nak. m é n y Az adóbevallást az adózó (családfő) a lakóhelye szerint illetékes községi tanács végrehajtó bizottságának adó­ügyi csoportjánál, illetőleg városi (vá­rosi kerületi) tanács végrehajtó bizott­ságának pénzügyi osztályánál köteles benyújtani. Aki bevallási kötelezettségének a fenti határidőre nem tesz eleget, úgy a megállapított jövedelemadón felül még felemelt adótöbbletet is megálla­pít terhére a pénzügyi osztály. Pénzügyi szabálysértést követ el az az adózó, aki adójának kivetése cél­jára tett adóbevallásában vagy bead­ványában — ideértve a jogorvoslati be­adványokat is — vagy az illetékes szervek részéről hozzá intézett kér­désre adott válaszában valótlan nyilat­kozatot tesz, vagy az adó helyes meg­állapítása szempontjából jelentős — általa ismert — tényt elhallgat, vagy a mezőgazdasági lakosság általános jö­vedelemadójára vonatkozó jogszabály­ban megállapított kötelezettségét oly módon szegi meg, amely az adó meg­rövidítésére alkalmas. Addig, amíg az adó 1963. évi kivetése megtörténik, az adó fizetésére kötele­zett adózó (családfő) az adó negyedévi részleteit az 1962. évi adókivetés sze­rint köteles fizetni. Békéscsaba, 1963. január hó. Városi tanács vb I. pénzügyi osztály. le JANUAR 25. Békési Bástya: Monte Christo grófja I—n. rész. Békéscsabai Brigád: Pinoc­chio. Békéscsabai Szabadság: A szóra­kozott professzor. Békéscsabai Terv: Apák és fiúk. Gyomai szabadság: 49 nap. Gyulai Petőfi: Kertes házak ut­cája. Mezőkovácsházi Vörös Október: Noszty fiú esete Tóth Marival. Oros­házi Partizán: Az aranyember. Sarkad! Petőfi: Ne fogadj el édességet idegen­től. Szarvasi Táncsics: a nagyváros örömei. Szeghalmi Ady: ivón gyer­mekkora. Gyulai Frkei: Malachias cso­dája. Orosházi Béke: Az aranyember.

Next

/
Oldalképek
Tartalom