Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-24 / 19. szám

1963. január 24. 6 Csütörtök Ki a le^népszcrűltli MV ROMYBAN? • A januári napsütésben szikrá­zik a hó, s a tanácsháza előtt álló könnyű nyári homokfutó-kocsi elé fogott lovakat is suba takarja. A hőmérő mínusz 20 fokot mutat. A községi vb-titikár, Lipcsei elv­társ rám csodálkozik és visszakér­dezve válaszol: — A legnépszerűbb ember a fa­luban? Nem is tudom hirtelenjé­ben. Nem tudok neveket monda­ni... o — Ml is történt az elmúlt négy évben? Nehéz lesz felsorolni, de azért megpróbálom — mondja Lipcsei elvtára. A falu lakóin kívül, ha mások hallják a község nevét, bizonyára csak az állami gazdaságra gondol­nak. Azt már kevesen tudják Mu- ronyról, hogy alig tíz esztendeje önálló község. S az elmúlt négy esztendő sok változást hozott a falu életében is. Ha csak felsorol­juk, hogy csaknem 600 ezer fo­rintos költséggel sok társadalmi munkával felépült az 50 férőhe­lyes, korszerű napközi otthon vagy az elmúlt négy esztendőben 5 kilométer hosszan betonjárda épült, két nevelői lakás, kéttan- termes iskola, új posta, bővült a villanyhálózat és korszerűsítették az üzleteket, mind-mind bizonyí­téka a fejlődésnek. — A választásokra készülődve lepőd tűrik meg s mások is, mikor mind elmondtuk ezt a fejlődést, mert mi, akik itt élünk, nem is mindig vesszük észre a változást. Ezért lenne nehéz megmondani azt is, hogy kj is a legnépszerűbb ember. Ahogy beszélgetünk, azért agy- agy név a íjoteszomba került. o Tizenhárom esztendő egy ember életében nem kis idő. És nem ke­vés akkor, ha egy helyen tölti azt valaki. Csapó Gábor, az állami gazdaság párttitkára tizenhárom éve itt dolgozik, itt él. — Sokszor szégyellem is, hogy nálam jóval idősebb emberek azt mondják nekem, hogy Gábor bá­tyám. De mit csináljak...? Ahogy ülünk a szobában me­sél, mi mindennel találkozik. El­meséli, hogy M. K.-ék összevesz­tek. Azon az estén három órájába került, míg újra összebékült az asszony és az ember. — Persze nemcsak családi ba­jokat és örömöket mondanak el, hanem elmondják azt is, ha vala­mi hibát látnak az emberek. Elő­fordult, hogy aratás idején bejött hozzám Turzó Mihály és szólt, hogy nagy a szemveszteség a kom­bájnnál. Igaza volt­o A neve úgy került szóba, hogy a vb-titkár kijelentette, Turzó Mihály mindig megmondja a vé­leményét. Aztán most meg a párt­titkár említette. Ügy látszik, ő is népszerű ember. A kis ház kapuja nyitva, sbent a szobában vidáman lobog a tűz. Turzó néni pakolászik, Mihály bá- ?si meg közel ül a tűzhöz, cigaret­tázik.-­....... A § 70—35 z: kérdezi — ■= A művelődési otthonok társadalmi vezetőségének újjáválasztásáró! létében az igazgató beszámol a | Ezekben a napokban kezdődik meg a megye művelődési ottho­naiban a társadalmi vezetőségek újjáválasztása. Az újjáválasztás menetéről, problémáiról Bozó De­zsőt, a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya népművelési cso­portjának munkatársát kérdeztük meg. Mikor és hol lesznek az első újjáválasztások? — Január 23-án, szerdán este Vésztőn volt az első társadalmi vezetőséget újjáválasztó összejö. jövetel. A következőkre ma este Nagyszénáson, Mezőberényben és Békésen kerül sor. Január 25-én a szeghalmi, 29-én pedig a füzes­gyarmati művelődési otthon tár­sadalmi vezetőségét választják újjá. Milyen tapasztalatokat ho­zott eddig az előkészítés? — Sajnos, a jó tapasztalatok mellett adódnak hiányosságok is. Elsősorban az, hogy nem minde­nütt mérték fel úgy az erőket, ahogyan kellett volna. Ez világo­sabban annyit jelent, hogy a rész­letes instrukciók ellenére több művelődési otthonunkban — már előre látjuk — nem sikerül meg­felelően széles társadalmi alapok­ra helyezni ezeket az újjáválasz- tásokat. Hogyan zajlik Te egy-egy ilyen választás? — A régi társadalmi vezetőség és a művelődési otthon aktívái­nak, meghívott vendégeinek jelen­vezetőség két év alatt végzett i munkájától, majd megválasztják az új társadalmi vezetőséget. Fon­tos, hogy a megválaszott társadal- I mi vezetőségek mielőbb alakítsák rr eg az albizottságokat, melyek az otthon életének egy-egy munkate­rületét segítik. Például a művésze­ti albizottság az irodalmi színpad,1 a népi táncosok patronálója és | helyes az is, ha albizottság alakul — többek között — a szervező- aktívahálózat munkájának állan­dó segítésére is. Nyilván a választások lebo­nyolításának sikere attól is függ. hogy a művelődési ott­honok igazgatói tapasztala­tokat gyűjtsenek onnan, ahol jól sikerültek ezek a választások. Ezt meg tudják oldani? — Feltétlenül. Hogy csak egy le. hetőséget említsek: a járási mű­velődési házak társadalmi vezető­ségének újjáválasztására a járás minden községének művelődési otthon igazgatóját, s kiemelkedően tevékenykedő kulturális aktíváit is meghívják, akik az ott szerzett tapasztalatokat, módszereket köz­ségeikben gazdagíthatják. Mikorra za jlanak le ezek az újjáválasztások? — Már f us 31-ig — a tervek sze­rint — a megye valamennyi mű­velődési otthonában már új társa, dal mi vezetőség kezdi meg mun­káját. S. E. — Tudja, az a jő, hogy az em­ber megmondhatja. a véleményét a tanácselnöknek is, a párttitkár­nak is. Én pedig pártonkívüli va­gyok. Előfordult már, hogy valaki szólt ‘a tanácstól, hogy jöjjön már Mihály bácsi, tanácsülés lesz. © Lajos bácsi gyorsan bekapta az ebédet, még talán egy kicsit lihe­gett is, mikor a hibridüzemből bejött a pártirodára. Ö az első tanácstagi választások óta tanács­tag. Néhány napja újra jelölték. Most 52 éves. S azt mondja: Úgy érzem, a megtisztelő megbízatás­nak még eleget tudok tenni. — Jó község ez a mienk — mondja bizakodással a hangjában. — Irigység nincs? — Hát van ... Azért, talán az is kisebb. Mert úgy van az, hogy pa­naszkodni mindig jólesik. Ma, ha valaki két disznót vág, abban nincs semmi csodálatos. Tv-re, autóra gyűjtenek az emberek. — Tehát jól keresnek. — Hát, így is lehet mondani. Aki beosztja, annak jut minden­ből, s irigykedni az irigykedik, aki nem tud bánni a pénzzel. a De ki is a legnépszerűbb ember Muronyban? Egy napig jártam a falut, nagyon sok emberrel beszél­tem. Mindenki máshoz küldött, mindenki elhárította a megtisztelő címet. Az állami gazdaság igazga­tója munkatársairól beszélt. A ta­nácstitkár a tanácstagokról. A ta­nácstag azokról az emberekről és asszonyokról, akik hordták a ho­mokot, meszelték az óvodát, akik társadalmi munkában dolgoztak. Biztosan van pedig valaki, aki mindenkinél népszerűbb, de az sem azért, mert valami csodálatos tulajdonsága van, hanem csak egyszerűen azért, mert dolgozik, nemcsak magáért, hanem az em­berekért. És Murony legnépsze­rűbb embere így lesz ebben az év­ben is az alkotó, a dolgozó, egy­szerű muronyi ember. Dóczi Imre Nem fejezhette be. A terepjá­ró megállt. Torp egy hirtelen mozdulatot tett, s máris pisztoly fénylett a kezében. Ribinnek még volt annyi ideje, hogy el­kapja, s felfelé fordítsa a Sturm- führer kinyújtott karját, amely­ben a fegyvert tartotta. Torp azonban a másik kezével a szov­jet felderítő arcába sújtott. Ri- bin megingott, s a fasiszta ezt kihasználta: újabb ökölcsapáso­kat mért a fejére. Ribin elvesztette az eszméle­tét. Torp nem akarta agyonlőni. Elhatározta: élve viszi be az Ab- wehrhez. Elvette a fegyverét, utána összekötözte a kezét és a lábát. Aztán visszaült a kor­C ' ----------•vwmmtmi»«. ■AmuwwtJ,n^^cr: A szórakozott professzor Ned Brainard professzor, a Met- field kollégium, tanára és Betsy Carlisle kisasszony immár har­madszor készülnek esküvőjükre. Az előző két alkalommal ugyan­is a professzor elfelejtett a szer­tartáson megjelenni. Az ilyenféle szórakozottság nála nem ritka, ezért Betsy ezen a napon a szo­kottnál is nagyobb nyomatékkai kérte fel Mrs. Chatwerthet, Ned házvezetőnőjét: minden eszközzel hasson oda, hogy az esküvő meg­történhessék. A házvezetőnő en­nek érdekében cédulákkal tűzdelte tele a professzor laboratóriumát, amelyek nagy betűkkel hirdet­ték: „8.35-kor esküvő!"-. így kezdődik ennek a szellemes, kacagtató amerikai filmnek a története, melyet január 24-től 30-ig a békéscsabai Szabadság mozi mutat be. Kulturális tanfolyam a Hazafias Népfront és a Népművelési Tanácsadó együttműködésével Az idén — később meghatáro­zott időpontban — első ízben ke­rül sor megyénkben termelőszö­vetkezeti klubvezetők részére szervezett bentlakásos tanfolyam­ra. Ez annak következménye, hogy a tsz-klubok mindinkább túlnőnek a „társalgó”, a „mele­gedő” helyiség fogalmán. Látoga­tottságuk egyre nő. Rendezvényei­ken esténként félszáz ember is megfordul. Ezek a helyiségek ma már a televízió-nézés, az olvasás, a dolgozók iskolája, a könyvköl­csönzés, a tsz-akadémiák és is­meretterjesztő előadások színhe­lyei. Eredményes működésük fő személyi követelménye az, hogy a feladatukat tisztán látó és a köz­ségi népműveléssel együttműköd­ni tudó vezetőjük legyen minde­nütt olyan, aki hasznos rendet, tervszerűséget visz a tsz-klub életébe. Ilyen káderek nevelését szolgálja az idén szervezendő tan­folyam is. JANU AR 24. Békést Bástya: Monte Christo grófja I—n. rész. Békéscsabai Brigád: Pinoc­chio. Békéscsabai Szabadság: A szóra­kozott professzor. Békéscsabai Terv: Apák és fiúk. Gyomai szabadság: «8 nap. Gyulai Petőfi: Kertes házak ut­cája. Mezőkovácsházi vörös Október: Noszty fiú esete Tóth Marival. Oros­házi partizán: Az aranyember, sarkad! Petőfi: Ne fogadj el édességet idegen­től. Szarvasi Táncsics: A nagyváros örömei. Szeghalmi Ady: Iván gyer­mekkora. mányikerékhez, teljes gázra kap. csolva a gépkocsioszlop után iramodott. Közben bekap­csolta a rádió adó-vevőt, s fülére tette a fejhallgatót. A feladat első részét tehát elvé­gezte — gondolta magában. Most akkor fel kell hívnia az Ab- wehrt, utána pedig Upitzzal be­szél majd, hogy cselekedjenek, amíg nem késő!... Halk sercegés jelezte a fülhall­gatóban, hogy a lámpák beme­legedtek, a leadó működésre kész. Ribin közben lassan, fokozato­san magához tébt. A szemét el­borító fátyol ritkulni kezdett, már meg tudta különböztetni maga előtt a tárgyakat. A feje nem zúgott már olyan kegyetle­nül, mint az első percekben érezte. Csak valami tompa, lük­tető fájdalom járta át az egész testét. Aztán Torp izgatott, aka­dozó hangját hallotta, s arra for­dította a fejét. A Sturmführer egyik kezével a kormánykereket fogta, a másikkal pedig egy mik­rofont emelt a szájához. Ribin meglendítette magáit. Teljes súlyával Torpra esett, aztán elkapta a fogával a mik­rofon vezetékét, s megpróbál:a kiszakítani a drótot a helyéből. Torp, akinek mind a két keze foglalt volt, a könyökével igye­kezett távolabb*tolni Ribint. — Gyorsan... — kiabálta Torp rekedten a mikrofonba. — Orosz kémek!... Ribinnek bármi áron, az élete kockáztatásával is meg kellett akadályoznia, hogy Torp össze­függő helyzetleírást adjon az Abwehmek. Nem tétovázott te­hát. Éppen előtte volt a leadó alumínium kapcsolótáblája, kö- zep>én a készülék világító skála­üvegével. Ribin hátradőlt, lendü­letet vett, s teljes erőből bele­ütötte a koponyáját. Szinte bele­fúródott a feje a készülékbe. Tompa csattanás, üvegcsörömpö­lés hallatszott, s Ribin ismét esz­méletlenül, vérző halántékkal zuhant a kocsi aljára. Torp kővé meredten nézte a szétroncsolt leadót, amely ter­mészetesen abban a pillanatban felmondta a szolgálatot. Azonnal megértette, milyen veszedelmes helyzetbe került ezzel. Tehetet­len dühében féktelenül károm­kodott. Aztán eldobta a mikro­font, amelyet még mindig a ke­zében tartott, elővette pisztolyát és bel el ott Ribin mozdulatlan, meggörnyedt testébe. Torp maximális sebességre kapcsolt. A terepjáró hirtelen megugrott. Néhány pillanat múl­va már utolérte a leghátsó te­herautót. Torp ekkor határozott mozdulattal balra fordította a kormánykereket. Előzött. Percev és Korzsov egyre nö­vekvő balsejtelemmel figyelték a mind több kocsit megelőző te*

Next

/
Oldalképek
Tartalom