Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)

1963-01-23 / 18. szám

IW3. január 23. 3 Szerda 12236'forint átlagkeresettel zárt az endrődi Béke Tsz I nagy pénzű, jó főidet vá­várclni akaró gazdák nem Endrőd határába mentek annak idején, mert bizony ott csak keresve és kevés jól termő televényt találtak volna. Azt, hogy a 4300 holdas Béke Tsz mégis 27 forint munka­egység-értékkel zárta az 1962-es esztendőt, ezenfelül 14M 800 fo­rint értékű prémiumot cs 2J7 ezer torint föld járadékot is *cí fizetett, azzal a közmondással magyaráz­ható, hogy rossz puska nincs, csak rossz vadász. Vagyis a szorgalmas, jő gazdák termővé, jövedelmező­vé tudják változtatni a gyenge, szikes földeket is. — Osztott már a mi szövetkeze­tünk 30 forinton felüli munkaegy­ség-értéket és nem is egyszer — mondja Szabó István főmezőgaz­dász. — Azonban tavaly nagy szá­razság volt, aztán meg nem tud­tuk még egészen helyrehozni azt a sok elhanyagolt földet, amit a két óv előtti egyesüléskor a Gábor Áron, a Haladás és az -Üj Tavasz Tsz-ek magukkal hoztak. — Ezek szerint nem kis fegy­verténynek számít a 27 forintos munkaegység-érték — jegyeztem meg elismeréssel, s a munkaszer­vezésről. az öntözés! lehetőség ki­használásáról kezdtem kérdezős­ködni. _ néikoi nem lehet jól gazádálkodnl, any- nyi bizonyos — kapcsolódott a be­szélgetésbe Bacsa Vendel elnök­helyettes. — De a szövetkezeti gazdák szorgalma nélkül még ke­vésbé. Nálunk nem kellett noszo­gatni jóformán senkit az 535 mun­kabíró gazda közül. Ki volt mérve mindenkinek a területe, tudta, mikor, mit kell sorra venni, aztán meg többtermelési prémiumot is tűztünk ld. Csak két példát emlí­tek a szorgalomról. Egyik az, hogy a kukoricatörés idején kimond­tuk: naponta csak annyit szabad letörni, amennyit be tudunk szál­egészen másban látta az őrnagy akcentusának magyarázatát. Ezek szerint tehát egy orosz kém ül mellette a kocsiban? De ha ez így van, akkor a többi ko­csin is az őrnagy embereinek kell lenniük. Harminc—negyven fő, ha nem többi Honnan kerül­tek ezek ide?... A feltételezés annyira hihetet­lennek tűnt, hogy Torp maga is kőtelkedet benne. Ennek ellené­re azonban úgy döntött, hogy mégis haladéktalanul jelentést tesz Upitznak a történtekről, utána pedig összeköttetésibe lép az Abwehrrel. De hogyan hajtsa mindezt régre, amikor az ellenséges fel­derítő, akiről számot akar adni, éppen ott ül a kocsijában, s min­den szót hall? Ezenkívül, ha utoléri Upitz kocsiját, meg kell állítania, hogy beszélhessem a főnökkel. Akkor pedig megáll az egész gépkocsisor. Ez gyanús­nak tűnhet az oroszok szemé­ben, s nincs kizárva, hogy azon­nal akcióba lépnek. De még ha feltételezzük is, hogy senki sem­mit nem vesz észre, akkor is hogyan beszéljen a dolog érdemi részéről az őrnagy meg az Upitz kocsijában ülő másik ismeret­len személy előtt? Hiszen köny- nyen lehet, hogy a Gruppenfüh­rer utasa sem az, mint akinek kiadja magát!... Torp a szélvédő üvegre erősí­tett visszapillantó tükörbe né­litani, hogy a termés ne legyen kitéve sem az időjárásnak, sem a megdézsmál ásnak. Ennek ellenére akadtak néhányan olyanok, mint Gyuricza Sándor, aki családjának tagjaival együtt mindig többet tört le a megengedettnél. — fl másik példa: répasze­dés idején sok tagunkat meg lehe­tett találni már kora hajnalban a földeken. Egy reggel 4 órakor, vagyis még sötétben indultam az egyik majorba, hogy az állatok etetését ellenőrizzem. Arra lettem figyelmes, hogy a répaföld köze­pén valami fény pislákol. Oda­megyek, hát Sóczó Imre bácsi ko­ronázta a cukorrépát viharlámpa­fény mellett. Az ilyen szorgalom­nak köszönhetjük, hogy novem­ber elsejére ml már készen let­tünk a betakarítással és az őszi vetéssel is. — Ami a jövedelmet illeti, so­kat segített az, hogy tavaly 712 hold földet öntöztünk — vette át a szót Szabó István. — Aztán meg igyekeztünk sok jószágot nevelni, hizlalni. A tervezett 344 hízó mar. ha helyett 413-at, hízott sertésből 1500-at, gyapjúból 15,70 mázsa he­lyett 17 mázsát, 6500 árucsibe he­lyett 12160-at értékesítettünk. Terven felülinek számít a több mint 900 Hemshire baromfitörzs is, amelytől 46 ezer tojást szállí­tottunk a keltetőállomásnak. Ezért tudtunk a teljesített munkaegysé­gekre 7 millió 150 ezer forint ér­téket kiosztani, ezért éri el tagon­ként az átlagos jövedelem a 12 236 forintot, a háztáji gazdaságon kí­vül. Most a zárszámadő közgyű­lésen meghányták-vetették a Bé­ke Tsz gazdái az ez évi gazdálko­dás hogyanját, s tizenkettedszerre választották meg elnöknek Cserép Lajost, aki hozzáértő vezetőnek bizonyult eddig is. K. I. zett. Halványan látszottak ben­ne az őrnagy arcának körvoná­sai. Ügy tönt, szunyókál a,^ép- kocsisor parancsnok ura” —, szemét félig lehunyta, teste er­nyedten oldalt dőlt az ülésen. — Hallja, őrnagy — szólalt meg a torkát köszörülve Torp. — Adjon még egy cigarettát. Ribin kiegyenesedett, s elő­húzta a zsebéből a cigarettatár­cáját —- Parancsol ion — mondta. — Látom, megnyerte a tetszé­sét — Köszönöm — Torp kivett egy cigarettát, a szájába tetté, s a már előre meggyújtott gyufá­hoz hajolt vele. — Valóban na­gyon jó ízű cigaretta. — örülök, hogy ezt hallom. Ha megadja a címét, küldök né­hány dobozzal, van egy kis tar­talék még odahaza. Torp feszülten figyelte útitár­sának minden szavát, minden egyes hangját. Könnyeden, fo­lyamatosan beszélt az őrnagy. De kis akcentussal, amelyet Torp most sokkal jobban meg­jegyzem magának, mint akkor, az első találkozásnál. Ribin figyelmét nem kerülte el Torp hangulatának változása. Óvatosan előrehajolt, készenlét­be helyezkedett, hogy könnyeb­ben előránthassa a pisztolyt, ha szükség lenne rá. Pisztolytáská­jára tette a kezét. S ez nagy hi­ba volt. Torp észrevette a moz­dulatot. A terepjáró sebessége csők­Asszonyok dicsérete a battenyai termelőszövetkezetekben A battonyai termelőszövetkeze­tek határában 1962-ben egy talp­alatnyi föld nem maradt kapálat- lanul, pedig idegen munkaerőt, segítséget nem kértek. A korábbi években földművesszövetkezeti, tanácsi dolgozók, kisiparosok se­gítették ki őket a bajból, az elmúlt esztendőben azonban mindent megoldottak saját erőből. Ebben | elsősorban az asszonyoké a fő ér- ! dem, ők voltak a kongresszusi versenymozgalom kezdeményezői. A Béke Tsz-ben elmondják, hogy két asszony-csa­pat indította el a munkaversenyt. Tavasztól őszig rendszeresen dol­gozott náluk 58 asszony. A nö­vényápolásban három női munka- | csaptát alakult, de a baromfitele­pen és a szarvasmarha-istállókban is egyre több nőt alkalmaznak. A növényápolási munkákban Sztán Szidónia munkacsapata ért el legjobb eredményt. A munkacsa­patvezető jó példával járt élen: egyedül kévébe kötött és lelombo­zott nyolc hold kendert. Bleiriffer Istvánné öt hold kender termését tette rendbe. Az asszony-gon- dozta borsó terven felül 125 ezer forintot adott. Nádasdi Józsefné és Balogh Józsefné a tervezett 76 ezer forint helyett 91 ezer forint értékű vágóbaromfit nevelt és adott közfogyasztásra. Amikor az ősszel hirtelen beköszöntött a rossz idő, az asszonyok nem hú­zódtak a lakásokba, továbbra is Kéfinilliókilencszázezer naposcsibét igényeltek megyénk termelőszövetkezetei Megyénk termelőszövetkezetei lencszázezer naposcsibét igényel- lenszázezer naposcsibét igényel­tek. A keltetőállomások felkészül­tek az igények kielégi tűsére. A na­gyobb állomások télen sem szü­netelnek. Jelenleg százezernél Helyes törekvés több tojást melegítenék a villa­mos gépek. Csak olyan helyre szállítják a téli csibéket, ahol kor­szerű ólakban a hideg idő elle­nére jól érzik magukat a pelyhes kis apróságok. Megyeszerte egyébként a tava­lyinál nagyobb az érdeklődés a naposliba, pulyka és gyöngyös' iránt. gondozták az állatokat és segítet­tek a mezőn az elmaradt munkák­ban. A Kossuth Tsz földjén szintén sok asszony dol­gozott tavasztól őszig. Keszthelyi István tsz-elnök elmondotta, hogy az asszonyok nélkül nem tudná­nak jó eredménnyel gazdálkodni, mert a növényápolás és a betaka­rítás zömét bizony ők végzik. Igen sok asszony szerzett náluk 200 munkaegységen felül, s mun­kájukért szépen kaptak prémi­umot is. Két asszony-csapat ala­kult s becsülettel helytálltak. A Dózsa Tsz nagytábláiról sem hiányoztak az asszonyok. Itt már biztosított munkaegységet fizet a 13 éve gaz­dálkodó, erős szövetkezet, s a rendszeres pénzkereset család­anyákat, nagymamákat is von­zott a közösbe. A termelőszövet­kezet saját napközi otthont ren­dezett be, hogy az édesanyák nyu­godtan dolgozhassanak a mezőn. A gondoskodást jó munkával há­lálták meg az asszonyok, s nagy szerepük van abban, hogy a szá­razság ellenére elérték a 30 fo­rint biztosított munkaegység-érté. két. A. R. Tavaly 16 tenyészüszőf értékesí­tett a szarvasi Táncsics Tsz. Eb­ből kilencet a Táncsics Tsz gazdái vettek meg a háztáji tehénállo­mány növelésére. Ez helyes is, mert a szövetkezet 710 tagja — igaz, hogy csaknem fele részben nyugdíjas, idős emberek — az el­múlt évben mindössze 156 szarvas- marhát tartottak, s ebből 105 volt a ‘tehenek száma. Tenyészkocát is csak 150 db-ot tartanak. Az össz- sertésállományuk 3350 volt most január elsején, ezek közül ebben az évben 950 darabot hizlalnak meg szerződésre. kent, egyre messzebb maradt el a teherautó mögött — Mi történt? — kérdezte Ri­tán. — A motorral van valami... Ribin tapasztalt autós volt. Látta, hogy a motor kifogástala­nul, teljesen szabályosan műkö­dik, csak Torp egyszerűen gyen­gébben nyomja a gázpedált. Ribin aggodalma egyre nőtt. Miközben egymást kergették agyában a gondolatok, szórako­zott, közömbös külsőt mímelve a kocsi sebességmérőjét, kilómé- i terszámlálóját meg a többi ezek | mellett levő mechanizmust né- ! zegette, s a rádió-adóvevő be­rendezés gombjain állapodott meg a tekintete. Emlékezett rá:! nem sokkal ezelőtt Torp bekap-! csolta a készüléket, egy Ideig , forgatta a kereső skáláját, aztán , néhány percig fülhallgatóján fi-: gyelte az éterből jövő hangokat. ’ Ügy látszik, elkapott valami­lyen kellemetlen hírt adó su­gárzást. De mi lehet, az? A terepjáró egyre lassabban ment — Meg akarja állítani a ko­csit? — kérdezte Ribin. Torp mogorván bólintott — Miért? — Már mondtam: elromlott a motor. Ribin vállat vont. — Akkor jelezni kell, hogy várjanak meg bennünket. Hi­szen tudja, hogy... (Folytatjuk) A szsglialmi 42-es körzet tanácstag: jelöltje Alig, hogy kikerült a Debreceni Mezőgazdasá­gi Akadémiáról, máris felelősségteljes munká­val bízták i meg. Agronó- mus lett a Földműves- szövetkezetek Járási Központjában, Szeghal­mon. Pár hónapos becsü­letes munkája után do­tációval agronómusnak hívták a háromezer hol­das alig lábadozó Új Sarázda Tsz-be. Tudta, hogy nem vállal magá­ra könnyű munkát, hi­szen a szakvezetésnek még a nyoma sem volt akkor a termelőszövet­kezetben. Még egy év sem telt él, amikor a fiatal, alig 25 éves Lázár Lajost elnök­nek választották a szeg­halmi Üj Barázda Tsz- ben. S ezek voltak a leg­nehezebb napok. I960 a felfejlődés éve. A háromezer hold 6670-re nőtt. A közösség egy fil­lér vagyont sem mondhatott a magáénak, az utolsó szegig min­den az államé volt. De a fiatal elnök nem hátrált meg a nehéz­ségek elől. Beszélt, agitált, s a jö­vőbe vetett hitet, bizakodást hin­tette az emberekbe. Megszerették, megkedvelték az elnököt, s ma már negyedik éve szolgálja a kis közösség érdekét, a legnagyobb közmegbecsüléssel. Alig négy héttel ezelőtt szerez­te meg a mezőgazdasági mérnöki diplomát. Míg vizsgára készült, az a hír terjedt el a termelőszö­vetkezetben, hogy elmegy tőlük. „Csak nem lesz tsz-elnök egy ag­rármérnök, amikor jobb fizetésért kevesebbet is dolgozhat” — mon­dogatták a tsz-gazdák. S.^összefo- gott a kollektíva: nem engedjük el az elnökünket. Lázár Lajos csak akkor lepődött meg a hír hal­latán, amikor a mérnöki diplomá­val a kezében visszatért a terme­lőszövetkezetbe. Lázár Lajosnak, a fiatal elnök­nek még gondolatában sem volt, hogy elmenjen a tsz-ből. Most is amikor az alap megvan, nem hagyja cserben azokat, akik bíznak benne, s akiket ő is sze­ret. Még akkor sem volt ilyen gondolata, amikor a dotációja le­járt és hónapokig senki sem tud­ta, hogy meghosszabbítják-e a megbízatását. Itt altart maradni, küzdeni, dolgozni azokkal, akik­kel az első nehéz napokat kezdte. Házat épített a községben, jeléül annak, hogy otthonra talált a szeg­halmi emberek között. Igaz, hogy egy kicsit otthon érezte magát mindig, mivel édesanyja szeghal­mi születésű s ő is ott járt isko­lába. A községi tanácstagok jelölésé­nél rá is gondoltak. A 42-es kör­zetben, ahol a választók többsége az Oj Barázda Tsz tagja, őt jelöl­ték tanácstagnak. A bizalmat szí­vesen fogadta — s mint ahogyan mondta is, ha megválasztják, ké­pessége, tudása szerint kíván dol­gozni választói megelégedésére. Csepkú Eta

Next

/
Oldalképek
Tartalom