Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-22 / 17. szám
1M3. Január 22. 5 Kedd Nagy sikert aratott a határőrök kerületi kultűrversenye Orosházán A Barnetál és a határőrség KlSZ-szervezetének csoportja megy az országos fesztiválra Vasárnap, január 20 án rendezték meg az orosházi művelődési házban a határőrség kerületi kul- túrversenyét, amelyen összesen 18 művészeti csoport szerepelt. A népi táncjátékok között az első helyet az Orosházi labdázó című kompozícióval a Barnevál és a határőrség KISZ-szervezeteinek közös csoportja érte el. A népi táncban a legjobbak között voltak a battonyai, a dombegyházi, valamint a kötegyáni alegységek kollektívái. A jeleneteket legsikeresebben a Nacsa-tanyaiak, az oros| házi kiképző zászlóalj színjátszói J és a kötegyániak adták elő. Szavalattal Kovács Lajos a lőkösházi alegység katonája került az első helyre, hasonló eredményt ért el az orosházi kiképző zászlóalj szavaló kórusa is. Szólószámokkal a legjobbak voltak R. Kiss Sándor és Káló Béla ének, valamint Kurilla Antal alhadnagy cimbalomszólóval és Kállai Béla gitár- számmal. Bité az orosházi helyőrségi klubban a legjobb műsorszá- mokat díszelőadás keretében mutatták be. A zsűri értékelése sze| RÁDIÓ- ÉS TV-FIGYELÖ 1 Dunántúli rapszódia Ezt a rádiójátékot Lévai Béla és Sípos Tamás írta, Szokolay Sándor szerezte a zenét hozzá és Zsurzs Éva rendezte. Hegyi doktort Sinkovits Imre, Évát, a feleségét, Bulla Elma, Kerekest, a szovjet tisztiként hazájába visszatérő kommunistát Pásztor János, Vera, szovjet rádiós katonalányt, Gordon Zsuzsa, Göröncsért, a nácikat megvető, a felszabadítókhoz húzó rokkant katonát és rádióműszerészt Görbe János, Schul tze SS-őrnagyot, Mányai Lajos alaikí- totta. A háború vége felé, a dunántúli harcok idején, egy ottani kisvárosban játszódik a történet. Egy orvos áll a közvetlen események középpontjában, egy orvos, aki a történet elején még csak azt tisztázta magában, hogy a németek nem tudták elnyerni bizalmát, az .,ismeretlen oroszoktól” viszont — a propaganda hatására — féL Az előbbiekkel tehát nem akar „eva- kuálódni”, s abban bízik, hogy maradása esetén az utóbbiak tiszteletiben tartják személyében a nem politizáló orvost (pontosan így, idézőjel nélkül). A dolgok menete azonban ránézve meglepő fordulatot vesz. A szovjet csapatok kiverik a hitleristákat a városból és őt felkeresi egy szovjet tiszt, akiről kiderül, hogy idevalósi, egy nyomdász fia, együtt jártak iskolába. Az egykori barátság hatására Hegyi doktor egy kicsit kilép a „bolsevisták” iránti idegenkedés légköréből, vállalja a kórház vezetését. Közben azonban egy időre az SS-csapatök visszavetik a városból a szovjet előha„Ki miben tudós?” Városi döntő Békéscsabán A békéscsabai városi KISZ-bd- zottság és az Űttörőház közös rendezésében szombaton este megtartották a KISZ Kulturális Seregszemle „Ki miben tudós?” — ágának városi döntőjét. A versenyen négy tudományág — földrajz, történelem, fizika, biológia — képviselői mérték össze tudásukat, felkészültségüket A versenyzők a középiskolás diákok közül kerültek ki. Az egyes tudományágak első két helyezettje részt vesz január 31-én, a megyei KlSZ-bizott- ság által rendezendő megyei döntőn, majd az ottani legjobbak az országos elődöntőn képviselik megyénket dal Visszatér Schultze, az SS- városparancsnok és igen gyanakodva kezdi figyelni Hegyi doktort, süniért az nem tartott velük a menekülésben. Ö azonban kimagyarázkodik. Igen ám, de aközben civilruhát öltött és a városban — felderítés céljából — visz- szamaradt Kerekest, aki katona- társával, Vera rádióssal éppen egy adóállomást akar a városka egyik házába telepíteni, a németek felfedezik és üldözik. Súlyosan megsebesítve el is fogják. Vera a sötétben egérutat nyer és megfogadva Kerekesnek rendkívüli veszély esetére adott tanácsát, He. gyi doktornál keres menedéket. Az orvost közben a kórházba hívják, Schultze ugyanis addig szeretné életre Injekcióztatni Kerekest, amíg kicsikarná tőle az adóállomásnak és kezelőjének hollétét. A sebesültet sikerül is magához téríteni néhány percre, de az hősiesen viselkedik, semmit sem árul él. Az orvost, egykori iskolatársának váratlan felbukkanása, nagyszerű magatartása és tragikus vége, értelme és szíve legmélyéig megrázza és fel is rázza egyben. Régi vívódása, hogy nem lebeghet valahol a középen, a semmiben, hogy valahová tartoznia kell, ezzel végleg eldől. Vállalja az élet- veszélyes feladatot; elrejti Verát és engedi, hogy az adó a lakásában működjék. Schultze éppen cikkor nyit rájuk, mikor Vera a németek támadásának tervét akarja továbbítani. Az orvos, szorult helyzetében, az igazuk tudatában lévő emberek bátorságával teríti le a halált rájuk zúdítani akaró SS-brigantit. Székesfehérvárott, 1945 elején, a dunántúli harcok idején akadt egy orvosházaspár, akik nyugalmuk és családjuk életének a veszélyeztetése árán elrejtettek egy szovjet rádiós katonalányt. Az igaz történetet az Alba Regia filmben, néhány szerepbeli módosítással viszontláthattuk. Nem tudjuk> hogy a „Dunántúli rapszódia” azonos-e az élettel és a filmben mutatott esettel, azonban akármint is van, a szereplők által mélyen átélt és előadott rádiójáték mindvégig lekötötte érdeklődésünket. Ennek kettős oka van: a szerzők erőltetettségtől és mesterkéltségtől mentes párbeszédeket írtak, a rendező és a szereplők, a hangjáték-adta szűkös lehetőségek ellenére is, ügyesen, életteli művészettel tolmácsolták a gördülékeny szövegű, izgalmas témájú darabot. IL R. rint az Orosházi labdázéval, valamint a cimbalomszólóval mehetnek a versenyzők az országos fesztiválra... Eddig a szorosan vett tudósítás. Keveset mondanánk azonban a seregszemléről, ha figyelmen kívül hagynánk azokat a szembetűnő művészi vonásokat, amelyeket igen nagy számban észlelhettünk a különböző bemutatók alkalmával. Látszott az előadott jeleneteken, táncszámokon s a szavalatokon a gondos felkészültség, s a nagyfokú tehetség sok-sok jele. A műsorszámok témája is azt bizonyította, hogy a különböző kultúr- csoportok tagjai megértették a küldetés fontosságát a népművelési munkában. Szinte valameny- nyi előadásban a mai élet sokrétű jellege, a békevágy, s a háború elleni küzdelem, állásfoglalás tükröződött. Az öntevékeny kul- túrcsoportok bemutatói arról is meggyőztek bennünket újra, hogy a katonaéletben is igen mély gyökeret vert a kulturált szórakozás, amely a legtöbbször túljut a laktanyák kapuin, hogy a Polgári lakosságnak is része lehessen katonáink kulturális munkájának eredményeiben. Más jellegű ténynek is tanúbizonyságát adta a határőrség kerü- j leti kultűrversenye. Még pedig i annak a szoros baráti kapcsolatnak, amely az alegységek katonái és a polgári lakosság, főként fiatal tagjai között létrejött. Ugyanis szinte valamennyi kultúrcso- portban megtalálhattuk a községek fiataljait, akik együtt tanulták be a határőrökkel a táncszámokat, jelenteket. Ebben is kifejezésre jut a határőrség és a polgári lakosság baráti együttműkö dése hazánk határainak őrzésé ben. F. A történet a német megszállás alatt játszódik, s a bolgár ellenállók hősi helytállását idézi. A film középpontjában egy —filozófusnak készülő — diák és egy gimnazista lány szerelme áll. A filmet s neves bolgár rendező: Hriszto Piszkon rendezte. Bemutatja 1963. január 22—23-án a kaszaperi Dózsa mozi. A VIT aranyérmesének hangversenye Gyulán Szerdán este Gyulán, a városi tanács dísztermében tartja meg Mező László csellóművész, a helsinki VIT aranyérmese — hangversenyét. A mindössze 23 éves fiatal művész már bejárta fél Európát. Első nemzetközi sikerét a prágai Dvorzsák-hangversenyen aratta, majd az öt világrész legjobb csellistáinak moszkvai találkozóján a negyedik helyet szerezte meg, s egyhónapos szovjet- jtnióbeli hangversenye után lett a VIT aranyérmese. JANUAB 22. Békés! Bástya: Igazság a hazugságról. Békéscsabai Brigád: Kertes házak utcai«. Békéscsabai Szabadság: Keserű szerelem. Békéscsabai Terv; Hintőnjáró szerelem. Gyomai szabadság: Aki átmegy a falon. Gyulai Erkel: Münchhausen báró. Gyulai Petőfi: Ön- feláldozás. Mezőkovácsházi Vörös Október: Egy házasság története. Orosházi Béke: A pokol szolgálatában. Orosházi Partizán: Visszavárlak. Sar- kadt Petőfi: Esős vasárnap. Szarvasi Táncsics: Darászfészek. Szeghalmi Ady: Fagyosszentek. S/WWWW\AAŐ/WW\ÓA/VWWWW wwwwwwwwwwwwww Megy a gőzös Pestről haza. Csaba felé, szélsebesen ragadva magával a pulknankocsikat, melyeknek jó rugói ,,Wiener Walzer”-es ütemben, békességes álamba ringatják az alu- székonyabb utasokat az ébrenlétet emyesztő langymelegben. Vagyunk azonban néhányan kivételek is. Ki olvas, ki beszélget, ki pedig hallgatja a beszélgetőket. Sok mindenféle szóba kerül a hosszú út alatt; kedélye# és komoly téma vegyesen. És felváltva mondják, mondják fáradhatatlanul, nehogy lábra kelhessen az üres egymásrabámulást szülő, süket csend. A maglódi dombok láttán például azt mondja valaki, hogy oda kellene a ligeti Vidám Parkból telepíteni a hullámvasútat; hosszabb és változatosabb útú lenne. A jegyet a közönség a Vidám Parkban váltaná ugyan, de helikopterek szállítanák őket a hullámvasúthoz. — Nem csekély pazarlás lenne, az bizonyos — jegyzi meg valaki és a beszéd átterelődik erre a vágányra. Az egyik beszélgető szerint az is pazarlás, hogy nappal meggyújtják az egész váMegy a rosban a közvilágítást és úgy ellenőrzik kerületről kerületre, hogy hol nem működik az oszlopon az égő vagy hol van egyéb világítási zavar. Szerinte olcsóbb lenne, ha néhány dolgozó éjszakai órabérben ellenőrizné ezt, hiszen akkor úgyis kivilágított az egész város. Másvalaki közbevág, hogy a DÄV- nál sem „estek a fejükre”, úgy csinálnák, ha az lenne a helyes, bizonyára más oka van az időnkénti nappali kivilágításnak, amiről a kifogásoló utas nem tudhat. — No jó, lehet, hogy így van — hagyja rá emez —, de akkor mondok mást. Olyan helyen dolgozom, ahol elektronikus finomságú mű. szerek is vannak. Ez ma nem újság, hiszen automatizálunk, amit csak lehet. Most éppen néhány új alkatrészt hozunk magunkkal Pestről. Több tízezer forint az értékük. Érzékenyek mint a liliom, úgy is kell bánni velük. És kérem mégis mi történik nálunk? Az, hogy olyan kollégáink is belekongőzös... tárkódnak ezeknek a drága jószágoknak a kezelésébe, akik közénk tartoznak ugyan, de nem ez a közvetlen feladatuk. Já szogatnak kérem, pedig az efféle százezer forintos „játék’’ nem laikusok kezébe való, dehát mit csináljunk? Szóljunk nekik vagy írjuk ki, hogy ne nyúlkál- janak hozzá? Kész a sértődöttség. Ezt meg el szeretnénk kerülni, mert egyébként olyan jó kis közösségben élünk.., Ott, az utazás alatt nagyon elgondolkoztatott ez a „kis dolog”, közben azonban Csabára értünk, s már nem volt lehetőség szót kérnem az ügyben. Ezúton küldöm válaszom: — A nép vagyona sehol és sohasem lehet „játékszer”, „csálki szalmája”, pedig — sajnos —, de sok helyen bánnak még így a tíz- meg százezer- forintos — néha a milliós — népva gyónnál! Holott ez nemhogy nem szórakozás, hanem egyenesen törvénybe ütköző cselekedet, akár tudatos herdálásról, akár „jó kollégák” játszi kedvteléséről van szó. Kedves Aggódó Üti- társam! Rajta csak! Becsületesen mondja meg a gépek kezelésében nem illetékes munkatársainak, hogy tiszteli, becsüli, szereti őket továbbra is, ha ők is tisztelik, becsülik, szeretik azokat a műszereket, s egy ujjal sem nyúlnak hozzájuk. Higyje el még az eddiginél is jobb kollektíva lesz az önöké! Egyébként, mint bizonyára ön is tapasztalta, akkor — január 9-én este — a csabai állomás környékén nem égtek a higanygőzös és egyéb közvilágítási lámpák. Ebben a dologban lehet, hogy önnek van igaza, nem ártana néha egy esti vagy éjjeli „DÁV- őrjárat”, vagy ami még kifizetődőbb volna; ahol telefon van a közelben, onnan bárki felhívná az „elektromosok” figyelmét a kijavítandó hibára. Mert végeredményben akár százezer vagy csak 100 forintnyi közkárról van is szó, mindnyájunk kára az. Gátoljuk meg, ahogy tudjuk. Igaz most jut eszembe, ezt én is megtelefonálhattam volna! Huszár Rezső
