Békés Megyei Népújság, 1963. január (18. évfolyam, 1-25. szám)
1963-01-22 / 17. szám
2 Kedd 1963. január 22. •• Hruscsov és Kennedy a nuhleáriafegyver-kíaérletek megtiltásának kérdésében Hruscsov a szovjet minisztertanács elnöke és Kennedy, az Egyesült Államok elnöke között többszörös üzenetvállás folyt le a nuk- leáris^egyver-kíséiíeteík betiltásának kérdéséről. Az alábbiakban kivonatosan ismertetjük az üzenetváltások most nyilvánosságra hozott tartalmát Hruscsov elvtárs december 19- én kelt levelében kifejezte reményét, hogy elérkezett az idő, amikor egyszer s mindenkorra véget lehet . vetni a nukleárisfegyverkísérleteknek. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozta; a Szovjetuniónak nincs szüksége háborúra, s az Egyesült Államoknak sem ígér örvendetes kilátásokat egy háború. A nemzetközi válságban bekövetkezett enyhülés elősegítheti, hogy a halaszthatatlan nemzetközi ügyekben megállapodás jöjjön létre a Szovjetunió és Amerika között. Ilyen kérdés egyike egy egyezmény megkötése, amely el-v tiltana minden nukleárisíegyver- kíSérletet. A továbbiakban Hruscsov elvtárs üdvözölte Kennedyt, hogy azonos állásponton vannak a világűrben, a légkörben és a víz alatt végzett robbantások eltiltásának ellenőrzését illetően. Nem sikerült azonban eddig kölcsönösen elfogadható megoldást találni a föld alatti kísérletek beszüntetésének problémájára. A Szovjetuniót az a törekvés hatja át, hogy közös alapot találjon a megegyezésre. Ezért fontos lépéssel közeledett a Nyugathoz: beleegyezett abba, hogy önműködő, szeizmikus állomásokat létesítsenek, a nukleáris hatalmak, így a Szovjetunió területén is. Beleegyeztek abba, hogy három ilyen állomást állítsanak fel a Szovjetunióban; Kö- zép-Ázsiűban, az Altájon és Távol-Keleten. Az üzenetben Hruscsov elvtárs megjelölte azokat a városokat 'is, amelyek környékén létesíteni lehetne ilyen állomást. Megemlítetté: a jelzett területeken kívül a Szovjetunióban van még két szeizmikus övezet: a Kaukázus és a Kárpátok, ezek azonban olyan sűrűn lakottak, hogy ott gyakorlatilag lehetetlen nukleáris kísérleteket végezni. Ugyanakkor hangsúlyozta az üzenet, hogy az állomásokon tudományos munkát végző külföldi személyzet tevékenységéhez is hozzájárul a Szovjetunió, miután szükség esetén óvóintézkedéseket tenne, hogy ezeket az alkalmakat ne használhassák fel felderítési célokra. Beleegyezik abba is a Szovjetunió, hogy mint korábban Dean, amerikai képviselő tolmácsolta Kuznyecovnak egy megbeszélés során: évente 2— 4 alkalommal helyszíni ellenőrzést végezzenek a Szovjetunió terüle- : tén. I — ön, Elnök Űr, és az ön képviselői arra hivatkoznak, hogy minimális számú helyszíni ellenőrzés nélkül nem lehet rábírni az amerikai szenátust az atomfegyver-kísérletek megszüntetéséről szóló egyezmény ratifikálására. Ezt úgy értjük, hogy a feltétel megköti önt és nem teszi lehetővé, hogy aláírja azt a szerződést, amelynek alapján egyszer s mindenkorra használaton kívül lehetne helyezni az atomfegyver-kísérleti telepeket. Nos, ha ez az egyetlen nehézség, amely a megegyezésnek útját állja, akkor az atomfegyver-kísérletek megszüntetésének nemes, és emberbaráti célja érdekében hajlandók vagyunk közeledni Önökhöz, ebben a kérdésben is ... Ügy véljük, hogy most már egyenes és világos az út a megegyezéshez, — hangsúlyozta Hruscsov elvtárs, s reményét fejezte ki, hogy ez egyezmény megkötése megkönnyíti a leszerelési szerződés kidolgozását és még határozottabban hozzáfoghatnak a többi halaszthatatlan probléma megoldásához is. Kennedy válaszüzene'ében hasznosnak mondotta Hruscsov javaslatait — Ha nekünk az a szándékunk, hogy béke legyen az ideológiailag messzemenően eltérő rendszerek között, akkor meg kell találnunk az eszközöket, hogy csökkentsük vagy kiküszöböljük a félelem és a gyanakvás ismétlődő hullámait... — írta többek között. Egyetértett Hruscsov üzenetével a helyszíni ellenőrzés kérdését illetően és elfogadhatónak tartotta, hogy a helyszínre utazó zllenőröket bizonyos óvintézkedé- ;ekkel kísérjék, nehogy kémkelésbe keveredjenek. Ugyanakkor a korábbi megbeszélésektől eltérően azt az igényt jelentette be, hogy az Egyesült Államok 2—4 helyett 8—10-re növelhesse a helyszíni ellenőrzések számát. Más- észt pedig: véleménye szerint — Hruscsov elvtárs javaslatától eltérően — Kamcsatka és Taskent övezetében személyzettel működő állomásokat kellene felállítani, a földrengésektől leginkább fenyegetett övezetekben pedig személyzet nélküli szeizmikus állomáso- j kát. Hruscsov január 7-én válaszolt Kennedy levelére. — Válaszát úgy értékeljük, ön nem tiltakozott az ellen, hogy a föld alatti nukleáris robbantási kísérletek betiltásával kapcsolatos egyezmény ellenőrzésének az alapja a nemzeti ellenőrzési eszközök legyenek, az automatikus földrengést-jelző állomásokkal együtt — írta íöbbek között. Majd megállapította, hogy az elnök nem tett semmiféle megjegyzést az Al- táj-övezetben és Bodajbó város A Hruscsov—Kennedy üzenetváltás visszhangja London (MTI) Az angol külügyminisztérium szóvivője vasárnap este üdvözölte Hruscsov szovjet miniszterelnök új javaslatait az atomfegyver-kísérletek betiltására. Kijelentette: Ez nyilvánvalóan fontos fejlemény, különös tekintettel arra, hogy a szovjet kormány elfogadja a helyszíni ellenőrzés elvét. A külügyminisztérium nyilatkozata hangoztatja, hogy „még számos probléma megoldásra vár”, s hozzáfűzi: Erősen reméljük, hogy a mostani tárgyalások eredményre vezetnek, s aláírhatjuk az egyezményt az atomfegyver-kísérletek betiltásáról. Washington (MTI) Nyugati hírügynökségek közlése szerint Hruscsov szovjet miniszterelnök és Kennedy amerikai elnök levélváltását az amerikai fővárosban is nyilvánosságra hozták is ezzel összefüggésben a külügyminisztérium hivatalos közleményben jelentette be, hogy az Egyesült Államok örömmel fogadja a Szovjetunió lépését. Mindazonáltal kifejezte azt az amerikai Tgényt, hogy a Szovjetunióban ne két-három helyszíni megfigyelést, hanem legalább nyolc megfigyelést tartsanak évente. j térségében elhelyezendő önműködő földrengést-jelző állomásokkal kapcsolatban és így ez a kérdés elfogadottnak tekinthető. Viszont kétkedését fejezte ki az elnök a másik szovjetunióban (Távol-keleti és közép-ázsiai) állomások felállításának kérdésében. A szovjet tudósok véleménye szerint ezeknek az állomásoknak Taskent és Kamcsatka körzetében történő elhelyezése rosszabb változatot jelentene a mi javallatainkhoz képest — írta Hruscsov. — Mivel az önműködő állomások munkáját e őrségekben komolyan nehezítik majd a szeizmográfikus zavarok. De ha Önök célravezetőbbnek tartják áthelyezni ezeket az állomásokat, mi nem tiltakozunk, ez ellen. A Szovjetunió kész arra, hogy keresse a kölcsönösen elfogadható megoldást. Majd kérte Hruscsov elvtárs, hogy az amerikai fél is nevezze meg azokat a térségeket, amelyeken az Egyesült Államok területén ilyen állomásokat helyezzenek el és az amerikai fél az állomáshelyekkel kapcsolatos megállapodásban vegye figyelembe a Szovjetunió óhajait is. Ugyanakkor hangsúlyozta, o valamennyi nukleáris hatalom területén végzendő ellenőrzések Szovjetunió által javasolt száma teljesen elegendő, hiszen az amerikai képviselők is elismerték: ahhoz, hogy visszatartsák az országokat a szerződés megszegésének kísérletétől, nem szükséges ellenőrizni minden gyanús jelenséget vagy ezek nagy részét. Eközben ők nevez‘ók meg az évenkénti ellenőrzések számát, mely gyakorlatilag egybevág a Szovjetunió által javasolt kvótával. Végezetül hivatkozva Kennedy elnök üzenetére, javasolta Hruscsov elv társ, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok képviselői e kérdés fontos kidolgozására találkozzanak New Yorkban. A Szovjetunió erre a megbeszélésre Fjodorenkot, állandó ENSZ-beli képviselőjét és Carapkint, — a Szovjetunió képviselőjét a tizennyolchatalmi leszerelési bizottságban — küldi el100 Hatalmas, szürke ládákkal megrakott rácsos szállítókas emelkedett fel a mélyből. Mindenki, aki csak ott állt, némán figyelte ezt az egész titok- zatos játékot. Torp aggodalmaskodva fordult oda Upitzhoz. — Gruppenführer űr, most ezek itt mind meglátták ezt a környéket — szólt, s közben árgus szemeket meresztett mindenkire. — Most már nyugodtan megláthatják — legyintett álmosan UpiLz. — A rejtekhely megszűnt Egy jelentés tanulságai Vasárnap tették közzé a Központi Statisztikai Hivatal jelentését az 1962. évi népgazdasági tervek teljesítéséről. A jelentés arról tanúskodik, hogy második ötéves tervünk az előre meghatározott úton évről évre realizálódik sőt évről évre több valósul meg belőle országos szinten, mint az előirányzat. Nem kívánjuk a jelentés valamennyi számadatát ismételni hiszen azt mindannyian olvashattuk. De említésre méltó, hogy egész iparunk termelése az 1962- es tervcvben a tervezettnél kilenc százalékkal több volt, mint 1961- ben, s a többlet 63 százaléka vagyis csaknem kétharmada adódott a termelékenység növekedéséből. A kedvezőtlen időjárás ellenére együttvéve a mezőgazdasági termelés is meghaladta az 1960. évi szintet. Ez a termelőszövetkezeti gazdálkodás erejét, növekvő termelőképességét bizonyítja, melyet noha befolyásolni tud is az időjárás, de állandóan felfelé ívelő tendenciáját megtörni nem képes soha. A mostohább körülmények között is tus összes felvásárlás 5 száz° lékkai múlta felül tavaly az 1961-es színvonalat. A statisztikai jelentés az ötéves terv második évének győzelméről tanúskodik. A növekvő termelés alapján — melyet a kormány nagy fontosságú beruházásokkal segített — m'nd az iparban, mind a mezőgazdaságban növekedett az életszínvonal. A dolgozók egy főre eső reálbére 2 százalékkal haladta meg az egy évvel ezelőttit. Nőtt a keresők száma, s ennek megfelelően nagyobbodott a kereskedelmi forgalom. Csak a kiskereskedelem 15 százalékkal több tartós fogyasztási cikket adott el 1962- ben, mint egy évvel azelőtt. A szép eredmények azonban mégsem jogosítanak fel arra egyikünket sem, hogy teljesen rejtékhelynek lenni, Torp. — A tábornok körülnézett. — Gépkocsiparancsnok! Ribin közelebb ment. — Kezdjék a berakodást — parancsolta Upitz. — És közben ügyeljen, hogy minden kocsira annyit rakjanak, amennyit csak lehet. Minél többet. Itt nem maradhat semmi. — Igenis! — Ribin magához kérette Korzsovot, s továbbította az utasítást. Néhány pillanat múlva már oda is tolatott az aknanyíláshoz az első teherautó. A szállítókas újabb és újabb ládákat hozott a mélyből a felszínre. A gépkocsivezetők és az SS-ek gyors mozdula okkal emelték ki a kasból valameny- nyit, s rakták a teherautókra. Upitz minden ládára rávilágított a zseblámpájával, s jegyzet- füzetébe írta a tetejükre festett számot. Amikor az egyik kocsi megtelt, félreállt a tisztás szélére, s a következő teherautó to- 1 a‘ott az aknanyíláshoz. Gyorsan haladt a berakodás. Hamarosan arra a kocsira is sor került, amelyben Aszker ült. Ekkor azonban ő már nem volt abban a teherautóban. A szovjet felderítők néhány megrakott kocsival teljesen elálltak az utat elégedettek legyünk. Sok bosszú, ság éri a vásárlót az üzletekben még ma is, amikor drágább a zöldség mint tavaly, amikor nem kap a hentesnél búst, amikor gyermeke gyorsan elkoptatott cipőjének pótlása sem kerül kevesebbe, mint két esztendővel ezelőtt. Mindennek okára a statisztikai hivatal jelentése elemzően válaszol. Az eredmények mellett ugyanis tény az, hogy a termelés emel. kedése általában nem járt a kívánt önköltségcsökkentéssel, magyarán, a termelékenység kétharmados arányú növekedésével. Sőt, mezőgazdaságunkban az öntözéses gazdálkodás lehetőségeinek elhanyagolása, az állattenyésztésben pedig az egy helyben topogás megakadályozta a jelzett áruk árcsökkentését. Igaz, hogy 1962-ben 380 ezer ka- tasztrális holdat öntöztek az országban, s ez 65 százalékkal több volt, mint azelőtt. Ez a növekedés azonban még nem pótolta a szeszélyes időjárás okozta kieséseket. És az is igaz, hogy a szarvasmarha-állomány ugyan, ezen idő alatt nem nőtt, sőt a tehénállomány 5,6 százalékkal még csökkent is. Tehát, amikor arról olvasunk a jelentésben, hogy a cipőtem-clés csak 98,5, a vajtermelés pedig csupán 94,3 százalékát érte el a tervnek, emögött meg kell látnunk a valóságos okokat is. A statisztikai hivatal jelentése ilyen módon nemcsak az eredményekről tájékoztat valamennyiünket. Megmutatja egyúttal, hogy hol „szorít a cipó”, hogyan kell tovább menni a harmadik tervévben. Ezt pedig összefoglal, va, így határozhatnánk meg: a termelékenység növelésében. Ipari és mezőgazdasági üzemeinkben egyaránt most ez a fő feladat. V. D. egy másik, szintén ládákkal telt diesel körül. Ebben a körülbástyázott kocsiban ült Aszker. Per- cev is állandóan mellette volt, egy pillanatig sem hagyta magára társát. Korzsov és két másik felderítő pedig Torpot tartotta szemmel. Az örökké szaglászó, karrierről álmodozó kopó nem is sejtette, hogy az az ember, áld annyi nyugtalan percet okozott neki, akire olyan hosszú ideje vadászik, ott van a közvetlen közelében. Torp kezdetben éberen figyelte a felszínre kerülő ládákat, nem vizsgál gat ja-e őket valaki a kellejénél hosszabb ideig, de később — miután meggyőződött róla, hogy minden rendben halad — beült a terepjáróba és szundított egyet. Éjjel kettőre járt az idő, amikor befejezték a rakodást. Az utolsó ládák után a szállí'ókas felszínre hozta azt a húsz főnyi SS-legénységet is, akik lent a mélyben dolgoztak, a súlyos ládákat cipelték a tárolóhelytől a szállítókasig. Valamennyien egy- egy teherautóba ültek — a gépkocsivezetőik mellé. Valaki megérintette Torp vállát. A Sturmführer — álomból ébredve — ijedten kapta fel a fejét, s á'mosan nézett az élőt. te álló férfire. Upitz Gruppen-
