Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-13 / 291. szám
1962. december 13. 2 Csütörtök Hrascsav eiyfórs bgszámsiéja a Szoy;e?nnló legfelsőbb Tanácsának 8'ésszahán (Folytatás az 1. oldalról.) tunk Kubába rakétákat. Ez természetesen oktalanság. Miért kellett volna megint ehhez Kubába szállítani rakétákat, amikor lehetőségünk volt és van arra, hogy saját területünkről sújtsunk le, amikor a kellő hatósugarú és erejű interkontinentális rakétáink rendelkezésre állanak a kellő mennyiségben. ' Az események gyors iramban bontakoztak ki. Az amerikai parancsnokság teljes harci készenlétbe helyezte összes fegyveres erőit, beleértve az Európában állomásozó csapatokat, valamint a Földközi-tengeren tartózkodó hatodik flottát és a Tajvan térségében állomásozó hetedik flottát. A kubai partraszállást több ezer harci repülőgépnek kellett fedeznie. Az Egyesült Államok stratégiai légierői valamennyi gépének körülbelül 20 százaléka éj jel-nappal a levegőben volt, atom- és hidrogénbombával a fedélzetén. Mit tett a szovjet kormány a háború közelgő lángjának eloltása érdekében? Október 23-án, tüstént azután, hogy az Egyesült Államok a Kuba elleni blokádot bevezette, a szovjet kormány a védelmi jellegű intézkedések elrendelésével egyidejűleg nyilatkozatot adott ki, s ebben határozottan figyelmeztetett arra, hogy az Egyesült Államok kormánya súlyos felelősséget vállal magára a világ sorsáért, és meggondolatlanul játszik a tűzzel. Október 29-én New Yorkban megkezdődtek a tárgyalások U Thant részvételével a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Kuba képviselői között. Ugyanakkor a kubai kormánnyal folytatandó eszmecsere végett Havannába repült Mikoján elvtárs, a szovjet minisztertanács első elnökhelyettese. ’ S az Egyesült Államok kormánya november 21-én megszüntette a Kuba körül} hadjtengerészeti blokádot és visszarendelte hadihajóit ebből a térségből. Egyidejűleg az elnök újból megerősítette az Egyesült Államok azon nyilatkozatát, hogy nem indít -inváziót Kuba éllen. Mindezt figyelembe véve, mi is hatálytalanítottuk azon katonai rendszabályokat, amelyeket a Kuba körüli válság kiélesedésével kapcsolatban meg kellett hoznunk. A Kubai Köztársaság a maga részéről megkezdte a hazájuk vedel, mére behívott személyek leszerelését, akik visszatérnek a békés munkához, családjukhoz. Most kedvező feltételek alakultak ki a Karib-tenger térségében keletkezett veszélyes válság felszámolására. Most be kell fejezni a tárgyalásokat, rögzíteni kell a Szovjetunió és az Egyesült Államok kormánya közti üzenetváltások eredményéként élért megegyezést és azt az Egyesült Nemzetek Szervezetének tekintélyével kell alátámasztani. végső győzelmében. Ezt a győzelmet nem a háború útján, hanem a békés alkotás, a kapitalizmussal folytatott verseny útján keressük. Elutasítjuk nemcsak a termonukleáris világháborút, hanem egyáltalán minden háborút az államok között, kivéve az igazságos, felszabadító háborúkat ét a védelmi háborút, amelyet olyan nép kénytelen viselni, amellyel szemben agressziót követtek el. Megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy ezekben a feszült napokban különös erővel mutatkozott meg a béke és a szocializmus erőinek megbonthatatlan szolidaritása és hatékony együttműködése. A világ népei a legjózanabb békepolitikának nevezték politikánkat, a szovjet kormány politikáját. A világ népei most még nagyobb bizalommal és megbecsüléssel viseltetnek pártunk és kormányunk iránt Győzött a józan ész Melyik fél győzött, ki nyert? Eb. ben az esetben látjuk, hogy győzött a józan ész, győzött a népek békéjének és biztonságának ügye. Ha érdekelt felek józanul ítélték meg a helyzetet és számításba ttették, hogy ha nem kerül sor olyan lépésekre, amelyek segítenek úrrá lenni az események veszélyes alakulásán, kirobbanhat a harmadik világháború. Kölcsönös engedmények és kompromisszum eredményeként megállapodás jött létre, amely lehetőséget adott a veszedelmes feszültség megszüntetésére, a helyzet rendezésére. Mindkét fél engedett. Mi kivontuk ballisztikus rakétáinkat és hozzájárultunk az II,—23-as repülőgépek elszállításához. Ez elég., tételt adott az amerikaiaknak. De Kuba és a Szovjetunió is kapott elégtételt: elhárult a Kuba-ellenes amerikai invázió, megszűnt a haditengerészeti blokád, a Karibtenger térségében a helyzet rendeződik, a népi Kuba fennáll, erő. södik és fejlődik a maga forradalmi kormányának, s rettenthetetlen vezérének, Fidel Castronak a vezetésével. ■ Hruscsov ezután elmondotta, hogy az Egyesült Államok uralkodó köreiben vannak olyan politikusok, akik most is ragaszkodnak ahhoz, hogy minél előbb kirobbantsák a háborút a Szovjetunió és a szocialista tábor országai ellen. Az igazság kedvéért meg kell jegyezni, hogy az Egyesült Államok vezető köreiben vannak olyan emberek is, akik józanul ítélik meg a helyzetet, és a nemzetközi küzdőtéren fennálló erőviszonyokból kiindulva tisztában vannak azzal, hogy egy háború kirobbantásával az Egyesült Államok nem nyerhet, és nem érheti el céljait. A magunk részéről szilárdan tartjuk magunkat ahhoz a megegyezésbe, amely az Egyesült Államok elnökével váltott üzeneteink eredményeként jött létre. Világosan figyelmeztetni szeretnék arra, hogy a mi kötelezettségeink addig érvényesek, amíg a másik fél is megtartja ezt a megállapodást. Ha azonban a másik fél nem tartja be vállalt kötelezettségeit, kénytelenek leszünik olyan lépéseket tenni, amelyeket megkíván tőlünk a kialakuló helyzet. Mégis meg kell mondanom a „hidegháború kancellárjának”, természetesen nem lehet kezeskedni az eszeveszett militaristák tetteiért, de teljes meggyőződéssel mondhatjuk, hogy azokra az esztelenekre, akik háború kirobbantására vetemednek, kivétel nélkül ugyanaz a dicstelen vég vár, mint a hitierekre, mussolinikra és a többi barbárra, akik a világot a. háború feneketlen szakadékéba taszították. Hruscsov ezután arról beszélt, hogy nem szolgálta volna a szocializmus érdekeit, ha megengedjük, hogy a Kuba körül kitört válság termonukleáris világháborúvá fajuljon. Ilyen háborúra az agresszív imperialista erőknek van szükségük, azoknak az őrülteknek, akik elvesztették a reményt, hogy a kapitalizmus diadalmaskodhat a szocializmussal való békés versenyben. Nincs szükségünk háborúra! A szovjet nép, amely magasra emelte a szocializmusért folytatott harc zászlaját, és amelynek az a megtiszteltetés jutott, hogy küzdhet a kommunizmus felépítéséért, békét akar. Mi bízunk igazságunkban és erőnkben! Negyvenöt év alatt óriási utat jártunk be, ám lépéseink most még hosszabbá váltak: azt az utat, amelyet azelőtt öt év alatt tettünk meg, most megtesszük egy hónap alatt. Van mit megbecsülnünk? Természetesen van! Yib* iömik. bíziu)k fsz'uimk. Az amerikai nép hangulatáról, a Kuba körüli eseményekkel kapcsolatos felfogásáról tanúskodik az a tény is, hogy a választásokon, amelyek már a válság legkiélezettebb fokának megszüntetése után zajlottak le, az amerikai nép — mint mondani szökés — „eltemetett” néhány rendkívül agresszív politikust, mindenekelőtt olyan háborús, gy új tóga tót, mint Nixon. Mi nem siratjuk, hogy megbuktak azok az urak, akik gyűlölik a békét és a népek szabadságát. A szovjet kormány egész külpolitikai tevékenységével aktívan törekszilT arra, hogy megszabadítsa a nemzetközi kapcsolatokat a vitás, megoldatlan kérdésektől. Ismételten ünnepélyesen kijelent, jük, minden külpolitikai tevékenységünk arra irányul, hogy elérjük az általános és teljes leszerelésről szóló egyezményt. Felhívjuk a nyugati 'hatalmakat, távolítsák el az utolsó akadályokat is az összes nukleáris kísérleteik végérvényes megszüntetéséről szóló egyezmény útjából. Felhívjuk őket, írják alá a nemzetközileg szigorúan ellenőrzött, általános" éS teljes leszerelésről szóló szerződést. A jelen körülmények között még Világosabbá vált, hogy haladéktalanul meg kell kötni a német békeszerződést és ennék alapján rendezni kell a nyugat-berlini helyze. tét. Amikor a Karib-tenger térségében kiéleződött a válság, az európaiak milliói nem ók nélkül gon. doltak aggódva arra, hogy a német kérdés rendezetlensége még szörnyűbb mepróbáltatásokat hozhat az emberiségre. Az emberek világosabban látták, hogy nem szabad kitérni a német kérdés megoldása elől, mert különben az egyik nemzetközi válságot könnyen követheti egy másik, még veszélyesebb válság. Ügy véljük, hogy a vitás, konfliktusokkal terhes kérdések bélkés és igazságos megoldása mindig megtalálható, ha megvan erre az óhaj és a jó szándék. Csupán az szükséges, hogy a konfliktusok bé. kés rendezésének óhaja ne csak az egyik fél, hanem valamennyi érdekelt állam részéről megnyilvánuljon, amiként a laoszi válság rendezésekor valamennyi állam jóakaratáról tesz bizonyságot. Az indiai—kínai határkonfliktussal foglalkozva hangsúlyozta: A Szovjetunió mélységes sajnálkozását fejezte ki az incidens miatt. őszintén reméltük, hogy mindkét ország kormánya gyorsan meg. találja a vita békés rendezéséhez vezető utat Most is sajnáljuk hogy a felek idejében nem használtak ki minden lehetőséget arra, hogy a kezdet kezdetén elsimítsák a közöttük támadt határkonfliktust. Ezért mi ésszerűnek tartjuk a Kínai Népköztársaság kormányának lépését, amikor bejelentette, hogy egyoldalúan beszünteti a tüzet és december elsejével elkezdi csapatainak visszavonásét. Nagyon örülünk ennek, és üdvözöljük kínai elvtársainknak ezt a cselekedetét A továbbiakban Hruscsov elvtárs arról beszélt, hogyan alakulnak a Szovjetuniónak a szomszédos államokhoz fűződő kapcsolatai. Már beszéltem a szocialista tábor országaihoz fűződő baráti, testvéri viszonyról — mondotta. Magától értetődik, hogy a Szovjetunió jó viszonyban akar élni a többi szomszédos állammal is. „ Részletesebben foglalkozott a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kölcsönös kapcsolatainak kérdésével. Ismertette a két nép barátságának múltját, majd így folytatta: Ismét beigazolódott: sok nemzetközi problémát, az államközi és gazdasági kapcsolatok kérdéseit illetően azonos a felfogásunk, azonosak a nézeteink. A jugoszláv vezetőknek és nekünk mély meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és Ju goszlávi a kapcsolatainak továbbfejlesztése nemcsak a két ország érdekeinek felel meg, hanem szol. gálja a békéért,a demokráciáért, a szocializmusért és kommunizmusért küzdő minden tényező megerősödésének érdekeit is. A múltban a jugoszlávok szidtak bennünket, mi pedig nem maradtunk adósaik. Ma mi is, a jugoszláv kommunisták is kapcsola. taink megjavításának útján haladunk. Meggyőződésünk, hogy a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége valamennyi testvérpárttal való egységének helyreállítása és megszilárdítása ideológiai kérdésekben, a marxizmus—ieninizmus elvei alapján, megfelelne mindkét párt, az egész nemzetközi kommunista mozgalom érdekeinek. Az albán szektások és szakadárok azonban készek lennének széttépni a jugoszláv kommunistákat hibáikért, bár ők maguk ma már sokkal inkább eltávolodnak a marxizmus—-leninizmustól, mint árok, akiket vádolnak. Tőlünk, kommunistáktól, teljesen idegen az ilyen erkölcs. Mi az emberiség jobb jövőjéért, a kommunizmusért harcolunk, amelyben megvalósul az egész Föld népeinek igazi testvérisége. Mélységes meggyőződésünk, hogy a kommunizmus teljes győzelme' után, mint V. I. Lenin tanította, nem lesznek többé államhatárok, amelyek ma elválasztják egymástól a népeket, teljesen elhal a nemzeti sajátosság és a népek, testvérekként, egy családot alkotnák. Meg kell mondanunk, hogy azok a lépéseik, amelyeket a jugoszláv kommunistáik és vezetőik az utóbbi időben mind belpolitikai, mind külpolitikai téren tettek, sókat megszüntettek abból, amit mi hibásnak és a szocializmus Jugoszláviában történő felépítése szempontjából károsnak tartottunk. Az albán szektások és dogmatikusok minden erővel igyekeznék megakadályozni a szocialista országok és Jugoszlávia viszonyának javulását. Különösen nagy ricsajt csaptak most, amikor Tito, Rankovics, Veszelinov elvtársak és más jugoszláv államférfiak a Szovjetunióba érkeztek. Az albán szakadároknak nyilván nem tetszik, hogy mi testvérként fogadfuk a jugoszláv elvtársakat Azt magyarázgatják nekünk, hogy elítélendő dolog jó kapcsolatokat tartani Jugoszláviával állami vonalon, s gazdasági téren mindaddig, amíg véglegesen nem küszöböltük ki a Jugoszláv Kommunisták Szövetségével fennálló egyes ideológiai nézeteltéréseinket. Ezt olyan emberek mondják, akik marxistáknak-leninistáknak tartják magukat. Ám ez merő ostobaság. Hiszen még az imperialisták is igyekeznek leküzdeni és elsimítani ellentéteiket, hogy állni tudják a harcot a kommunista, a munkás- és a nemzeti felszabadítQ mozgalom támadó erőivel szemben. Az imperialisták most lázasan erősítik és bővítik a Közös Piachoz tartozó országok egyesülését, annak ellenére, hogy a Közös Piac tagállamai között ellentétek vannak. Nálunk meg, a mi táborunkban akadnak olyan emberek, akik meg akarják osztani erőinket. Ez nem a mi politikánk, ez nem marxista-leninista politika. Egyesek azt állítják, hogy Jugoszlávia nem szocialista ország. Szabad legyen megkérdeznem, hát akkor miféle ország? E kérdésre válaszolva a marxista-leninista ta-I nításból, az ország társadalmi rendszerének objektív elemzéséből, az ország társadalmi-politikai rendszerének jellegéből keli kiindulni. Itt tűrhetetlen a szubjektivizmus — állapította meg Hruscsov elvtárs, s kijelentette: Ismeretes, hogy Jugoszláviában már régóta nincsenek nagybirtokosok és kapitalisták, nincs magántőke, nincsenek magánvállalatok, vagy nagybirtokok és magánbankok. Azt is látjuk, hogy a jugoszláv kommunisták és vezetőik a gazdaság fejlesztése, a szocializmus vívmányainak megszilárdítása érdekében vetik latba erőfeszítéseiket. Ennélfogva ha az objektív törvényekből, a marxizmus-leninizmus tanításából indulunk ki, akkor lehetetlen letagadni, hogy Jugoszlávia szocialista ország. Mi éppen ebből indulunk ki politikánkban, s kapcsolatainkat Jugoszláviával, mint szocialista országgal építjük ki. Most megvan az alap a két ország közti kapcsolatok további fejlesztésére. Majd így fejezte be beszédét: A Szovjetunió — valamennyi nép iránti barátság politikájához híven — mindent megtesz és meg fog tenni, hogy erősítse a békéért és a társadalmi haladásért küzdő erők egységét.
