Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-02 / 282. szám
1962. december 2, 3 Vasárnap Gondosabb takarmánykezelést és adagolást Hosszt évek után az elsült közé kérőit a Ksröslatfányi Gépállomás A megyei pártértekezlet határozatai is előírják, hogy a szocializmus teljes felépítésén munkálkodva tovább kéll javítani a lakosság hússal, tejjel, tojással és egyéb állati termékekkel való óllá tását. E célkitűzéseket elsősorban a közös állatállomány minőségének javításával — szükséges számszerű ^növekedés mellett —, a termelékenység fokozásával tudjuk elérni. A tenyésztői munka javítása mellett jobbá kell tenni a szakember-ellátást, az állatgondozók képzettségét, s korszerűvé kell tenni a takarmányozásit. Sok mindentől függ az ötéves terv idevonatkozó céljainak megvalósítása, de most főleg a takarmányozással akarok foglalkozni. Mit értünk korszerű nagyüzemi takarmányozás aiatt? Természetesen jól szervezett, üzemszerűen működő, gépesített és automatizált berendezésekkel felszerelt épülete, két és szállítórendszert, a szakszerű előírásoknak megfelelő minőségű és mennyiségű takarmányt, elegendő vizet, jól képzett szákembereket és gondozókat Mindez persze nem valósul meg egycsapásra. De ez nem jelenti azt, hogy ölbe tett kezekkel várjuk ennek kialakulását Nem a legfelsőbb fokon kell kezdenünk a korszerű ta_ karmányozást, hanem azon, amelyikhez lehetőségünk van, s csak annyit lépjünk előre, amennyit az adott körülmények megengednek. Senki sem vitathatja, hogy manapság már nem elégedhetünk meg azzal, hogy a hízó marha két és fél—hároméves, a hízó sertés 14—15 hónapos, a húscsibe pedig négyhónapos korára érje el a minimális átadási súlyt. Ezeket az időket le kell rövidítenünk azzal, hogy a régi kisüzemi takarmányozási módról áttérünk a nagyüzemi takarmányozási módra. Nem mindegy, hogy meddig takarmányozurik egy-egy állatot vagy 'állatcsoportot, s hogy azok mit produkálnak. Nem elég egyenletes és tervszerű a takarmányok felhasználásának módja sem. Azért, mert dolgok a fejében, hogy megértette, a kapa is, meg a „frissenjött’’ is együtt járnak, mint rossz ökrök a járomban, kegyetlenül elöntötte a méreg... — Hogy frissenjött... Azt a nagyon jó keservit a magasságos égnek... Frissenjött vagyok, mi? De a tíz holdam jó volt nektek, mi? Meg a két lovam. Meg a két tehén, disznó, kocsi... Azt mind elvettétek tőlem... Mi? Most meg még a kapámat is... Hát abból nem esztek... Ide azt a kapát, mert magam is megbánom, olyat csinálok, te semmire se jutott — ragadt a kapa nyele után Keceli. — Ebből pedig nem eszel — feszítette meg a lábát is, izmait is Nagy... — Ide a kapámat, a jóistenit, ha mondom... — Még az úristennek sem a magamét, nemhogy neked. — hörrent vissza Nagy. — Szóval, nem adod, ami az enyém? — keskenyedett most össze Keceli szeme is... — Azt nem adom, ami az enyém — próbált most már retirálni Nagy, mert valahol, ott belül érezte, hogy nem okos dolog, amibe itt, öreg szövetkezeti tag létére, belekeveredett. Keceli előreugrott, megmarkolta a kapa nyelét, s nagyot rántott. Nagy megtántorodott, de aztán elöntötte a méreg meg a virtus is, visszarántotta a kapát, most meg nem alkalmazzuk helyesen a tudomány és a gyakorlat által jól bevált szabványokat. Leginkább ötletszerűen takarmányozunk, elő_ fordul olyan eset is, amikor keretutalvány nélkül jut él a takarmány az állatokhoz, s néhol megfelélő szakember hiányában a gondozó tetszése szerint történik az adagolás, mint például az egyik körösladányi termelőszövetkezetben is tapasztalható volt. A rendszertelen etetési mód sok kárt okozott már eddig is az állattenyésztésben. A takarmányok előkészítésére sem fordítunk még mindenütt megfelelő gondot, nem használjuk a többé-kevésbé ismert, s jól bevált takarmányelőkészítési módszereket: a páckészí. test, füllesztést, párolást, áztatást, pépesítést, élesztősítést, pasztőrözést, stb. Pedig ezek alkalmazása nem kíván különösebb befektetést. Szövetkezeteinkben sokszor előfordul, hogy szakirányítás, ellenőrzés, továbbá meghajtó-erő vagy valamilyen jelentéktelen alkatrész, avagy nyersanyaghiány miatt elmarad a takarmányelőkészítés folyamatának valamelyike. Az így bekövetkezett rendszertelenség már egymaga is lerontja a takarmányok értékesülésének fo. kát, pedig napjainkban, az aszály okozta szűkös takarmányhelyzetben kénytelenek vagyunk sokféle rostos mellékterméket etetni az állatokkal, s ezért nagy jelentőséggel bir a takarmányelőkészítés. Például a kukoricaszár szálas etetésekor csak nagy fizikai erő kifejtésével, hosszabb idő alatt jut az állat a nehezebben feltárható tápanyagokhoz, mintha szecskázva répakoronával, nedves szelettel, borsótörekkel vagy lucerna-1 szecskával pácoljuk be. De pél- ( dául az élesztősítés hatására a 72 kilogramm keményítő értékű árpa : tápláló értéke hat egységgel növekszik, s emellett jelentős menynyiségű A, B és D pró-vit^mmt is szolgáltat az állatnak. A keverőüzemek által készített takarmánykeverékek előnyét nem kell különösen bizonygatni az állatgondozók által kevert, rosszabbik esetben válasz-Keceli vesztette el az egyensúlyát, hogy nekiütődött a szerszámos falának... — Megütöttél, engem ütöttél meg?! — ordította el magát Keceli, s már ugrott is, már ütött is ... Mire szétválasztották a két embert, úgy néztek ki, mint régen, ha összeverekedett az alvég, meg a felvég.:. — A nagyon jó úristenit maguknak! — tépte a haját a brigádvezető ... — Hát megbolondultak vagy mi? Lisztes fejűek és úgy verik itt egymást, mint valami két suhanc ... Hát mi volt a baj? Keceli bedagadt szeme alól rápislogott Nagyra, mondje-e vagy sem, hogy mi volt a baj... De az hallgatott... Megszólalt hát lassan, most már kegyetlenül szégyellve, bánva is a dolgot, kicsit tagolva a szót... — Azon vitáztunk egy kicsit... Mondon azon... Hogy hát balról jobbra, vagy jobbról balra kanyarodik-e a paszuly a karón... Igaz-e komám? — Ühüm... ilyen agrotechnikai vita volt... Na — bólintott Nagy és elfordította a fejét... A kiköpött fog szépen elfeküdt a porban, éppen a két kapa mellett... Olyan egyforma volt az a két kapa, hogyha lehetne anyjuk, hát az sem tudott volna különbséget tenni közöttük. Gyurkó Géza j ték híján keveretlen és egyoldalú ■ takarmányokkal szemben. Sok gazdaságban meggyőződtek már a takarmánytápok előnyéről. De gazdaságosságát még mindig vitatják. Vitatkozni azonban csak azon lehet, hogy miért nincs még mindig a szakemberek által nagyon hiányolt granulált (szemcsézett) baromfitáp. Igen rövid idő alatt megtérülne az ezzel járó beruházási költség, mert jóval kevesebb takarmánytáp szóródna,, pocsékolódna eL Sok vHa van még a szakemberek között is az etetési módokat illetően azon, hogy vályúból vagy önetetőből egyenek-e az állatok. A végső cél az etetés maximális gépesítése és automatizálása. Egyelőre azonban törekedjünk az egyszerű megoldásokra és arra, hogy az élő munka minél kevesebb legyen az etetésnél. Lényeges azonban, hogy az állatok jól előkészített takarmányt kapjanak, s úgy, hogy egyformán hozzáférjenek, ne történjen emiatt az állatok között taposás, a fejlődésben való visszamaradás és éhbetegség. Figyelnünk kell arra is, hogy lehetőleg minél kevesebbszer változtassuk a takarmányok összetételét és minőségét, mert ez az állatok étvágyának és termelésének csökkenésével jár. Az elkerülhetetlen változást a fokozatosság elvének szigorú betartásával eszközöljük. S természetesen az állatokat korúiknak és fajtájuknak megfelelő mennyiségű és minőségű takarmányt adagoljunk. Sok tenyészetben a gyomor- és bélbetegségek éppen a szakszerűtlen, rendszertelen és gondatlan etetés következményei. Előfordul az is, hogy nem adagolják rendszeresen és pontosan az ásványi anyagot, vitamin és antibiotikum-készítményeket vagy pedig sablonszerűén adagolják, tekintet nélkül arra, hogy milyen takarmányt etetnek. Éppen ezért helyes volna megoldani a takarmányok béltartalmának rendszeres vizsgálatát járási vagy megyei szinten, hogy az állattenyésztők tudják: milyen tápértékkel rendel, keznek az általuk adagolt takarmányok. Hosszan Tehetne még foglalkozni a takarmányozás eredményeivel és hibáival. De végezetül csak ennyit: fogadjuk el a megyei pártértekezlet jelszavát, s tegyünk többet mindnyájan a közös ügy: az állatállomány mennyiségének és minőségének, a hús, a tej és egyéb állati termék ellátásának növelésére. Benedek József főállattenyésztő füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz A Körösladányi Gépállomás a megye legkisebb gépállomásai közé tartozik. A kampány és az éves tervteljesítésben leginkább az utolsók között volt a gépállomások sorrendjében már évek óta. Hiába volt a dolgozók minden igyekezete, akarata, alig tudtak az ötről a hatra vergődni. Pedig mindig megfogták a „munka végét”, ahogyan jellemzik magukat. A terv nagy volt, a körzet azonban kicsinek bi. zonyult. S vagy munkalehetőség, vagy ember nem volt, és fordítva. — Bizony sokat küzdöttünk, amíg oda jutottunk, ahol jelenleg tartunk — meséli Dobsa elvtárs, a gépállomás igazgatója. — A legna. gyobb baj az volt, hogy állandóan munkaerő-problémával küszködtünk. A törzsgárdából alig 10—12 dolgozónk van. Szinte minden idő. ben hirdettünk a lapokban traktoros- és szakember-felvételt. • Voltak is jelentkezők, de amikor a mi körzetünkbe tartozó nehéz kötött talajt megismerték, két-három hétnél nemigen maradtak tovább. Akadt, aki csak 3—4 napot töltött itt. I műszaki gárda is gyakran váltotta egymást Két év alatt három mérnök hagyott itt bennünket. Ez a bizonytalan légkörből is adódott. 1956 óta ez év tavaszáig nem volt olyan értekezlet, beszélgetés, ahol ne vetette volna fel valaki: úgy hallotta, megszűnik a gépállomás, mi lesz vele, hol fog dolgozni? Ma már megértették a traktorosok, hogy gépekre, szakemberekre mindig szükség volt és lesz is, mert a földet meg kell munkálni. A tavaszi tervteljesítés is élég gyengén indult a gépállomáson. Alig haladta túl valamivel az 50 százalékot. Amikor az egyik értekezleten arról beszélgettek, hogy siralmasan néz ki a tervteljesítés, akkor olyan javaslat született, hogy a szűk körzetből ki kell lépni, s ott vállalni munkát, ahol van. S elindultak a gépek a szélrózsa minden irányába. A Körösladányi Gépállomás gépeiből lehetett találni Szolnok, Kecskemét és Debrecen határában is. Míg volt munka, dolgoztak. Arra azonban vigyáztak, hogy a körzetükhöz tartozó négy termelőszövetkezetben a szerződésben vállalt kötelezettségüknek eleget tegyenek. Panasz nem is volt. Sőt a nyáron azon voltak, hogy a termelőszövetkezeti kombájnosok, aratógépkezelők dolgozzanak a gépállomás gépeivel. Ez eredményezte azt, hogy a vállalt mennyiségnél többet arattak, csépeltek, amely a gépállomás és a tsz-ek hasznát is eredményezte. A kis gépparkkal rendelkező gépállomás az őszi munkákban kitett magáért. Az elsők közé küzdötte fel magát. Nem volt könnyű feladat. Más évektől eltérően az idén előtérbe került az anyagi érdekeltség. Az idényekre, dekádokra célprémiumot tűzött ki a gépállomás igazgatósága, s ezt minden esetben, a teljesítmény szerint meg is kapták a dolgozók. Az őszi munka beindulásánál már lehetett látni, hogy ha az éves tervet a gépállomás teljesíti, akkor 1959 óta először nyereséggel zárja az évet, s ez nyereségrészesedést is eredményezhet. Azóta dekádról dekádra javul az eredmény, s ma már ott tartanak, hogy az éves tervet az elmúlt hét végéig 97,5 százalékra teljesítették. Adósak még a termelőszövetkezeteknek mintegy 1300 hold mélyszántással. Ez azonban napról napra csökken. A lánctalpasok most is dolgoznak, igaz, hogy a teljesítményük jóval kevesebb, mint olyan időben, amikor akadálytalanul dolgozhatnak. De december 10-ig — ha az idő engedi —, minden talpalatnyi földet mélysiántanak A két brigád közül Balogh László brigádja az őszi tervét már 123 százalékra, éves tervét pedig 110 százalékra teljesítette. A brigád tagjai között vannak olyan traktorosok is, mint Faragó Gyula, aki 15S és Bíró János, aki 159 százalékra teljesítette őszi tervét. A legjobbak között van Mundrucz József, aki 179 százalékos őszi tervteljesítést ért él. Mundrucz elvtárs a gépállomás egyik legjobb traktorosa. Legtöbbet a Magyar—Vietnami Barátság Tsz-ben dolgozik, a községtől 11 kilométerre lévő Bikeri határrészen. A tsz-tagok, s a vezetőség annyira megbízik már Mundrucz élvtárs munkájában, hogy csak akkor ellenőrzik munkáját, amikor vetni vagy növényt ápolni kell. Nemegyszer jutalmazta is ezért a tsz. Mundrucz elvtárs a törzsgárdához tartozik. Eddig még minden évben teljesítette tervét. Az élmúlt napokban értékelték ötéves munkáját, s öt év alatt átlag 135 százalék teljesítményt ért él. Volt olyan hónap az utóbbi időben, amikor a havi keresete meghaladta az 5300 forintot. Mundrucz élvtárs élőtt nincs akadály, ha a szükség úgy hozza, hajnaltól késő estig dolgozik. Szeretik, megbecsülik a gépállomáson és a termelőszövetkezetekben is. A gépállomáson mostani eredményeinek az a titka, hogy a vezetőség bízik az emberekben, jutalmazza és segíti őket, ha megérdemlik. S a gépállomás dolgozói erre mind jobb munkával válaszolnak. Csepkó EU A lovas körzeti nővér Befköszöntött az esős, sáros idő Kaimuton is, ahol a szövetkezeti családok többsége a széjjelszórt tanyákban laikik. S mint mindenhova, bizony a tanyáikba is beköszönt valamilyen megbetegedés. Az orvos segítője a körzeti nővér, feladata, hogy a betegeknek különböző gyógyszert vigyen. Amikor sáros az út, akkor Gyuricza Lászlóné körzeti nővér lóval cseréli fel a kerékpárt, s úgy keresi fel a betegeket.
