Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-12 / 290. szám

1962. december 12. 5 Szerda Pedagógusok írják A téli szünet felhasználása Uárom és fél hónapi tanulás *1 után, december vége felé elérkezik a várva-várt téli szü­net. Ez minden diákot megörven­deztet. Legyünk őszinték és vall­juk be, hogy az alapos munka er­re az időre egy kissé már kifárasz­totta a diákot és a tanárt egy­aránt. Nem véletlen, hogy az is­kolai munkát időszakonként meg­szakítják a kisebb nagyobb szüne­tek. Ez tervszerű és az indokolja, hogy a szervezetnek szüksége van némi kikapcsolódásra, a megszo­kott munka valamelyes fellazítá­sára. Tapasztalati tény, hogy e fel­lazítások után, a felfrissült diák és tanár megújult erővel végzi to­vábbi iskolai munkáját. E tervszerűen beiktatott iskolai szünet lényegét azonban helyesen kell értelmezni. Vajon érdemes-e erre a szünetre az a diák is, aki nem fáradt el, aiki a szünetig nem kellő buzgalommal végezte a fela­datát? Akadnak bizony olyan ta­nulók, akik az' elmúlt három és fél hónap alatt nem tanultak elég szorgalmasan vagy csak „félgőz­zel” álltak helyt önmagukért Nos, ezek ne részesüljenek a szünet ál­dásaiban? De igen, csakhogy ép­pen ők arra használják fel az okos pihenés eme időszakát, hogy pótolják, amit elmulasztottak. Érdekes tapasztalatokkal szol­gálnak ezek a téli szünetek. Saj­nos, akadnak olyan tanulók, akik a szünet idején visszaesnek. Ami­kor ismét megjelennek az iskolá­ban, kiderül, hogy az‘ addig ta­nult anyag nagy részét elfeledték és az iskola megszokott rendjét terhesnek találják. Ügy látszik, egészen más tanuló jött vissza, mint amilyen távozott. Ugyan, miért? Az ok világos: az ilyen tanuló nem helyesen használta fel a szü­netet. Magyarán szólva egészen hátat fordított valamennyi iskolai problémának. Nem fellazította az eddigi szilárd munkamenetet, ha­nem alapvetően felhagyott vele. Ez pedig helytelen. Azoknak a diákoknak, akiknek volna mit „behozni”, a szünet azt jelenthet­né, hogy könnyedén, mégis ered­ményesen kiiktathatnák lemara­dásukat. De' amint példák bizo­nyítják, rendszerint ezek a diákok panaszkodnak odahaza fáradtság­ról. Elhitetik a szüleikkel, hogy „abszolút” pihenésre van szűk. sógük. Némelyik szülő ezt az „ér­vet” el is fogadja. Tudomásul ve­szi, hogy a gyérek egyáltalán a kezébe se veszi a könyvet, hogy délelőtt 11-ig az ágyban marad, lustálkodik. Más esetben a gyerek az ebédidőig „elsétálgat” valahol. Ebéd után pedig a baráti találko­zások következnek: a jégpálya, a mozi, esetleg a „házibuli” kereté­ben megszervezett tánc — késő es­tig. Némelyik szülő ezeket az ext­ra programokat még azzal is gaz­dagítja, hogy a szükséges mérté­ken felül ellátja zsebpénzzel a té­li szünetet élvező gyermekét. £*soda-e, ha az üdülésre szánt —* téli szünet végén a tanuló szörnyen elfáradt és megválíozot­­tan tér vissza az iskola padjai­ba! A téli szünetnek azonban egy­általán nem ez volta célja. A cél: pihenve szórakozni, szórakozva megtartani a kapcsolatot az isko­lával. Azt kell jól megértem, hogy más dolog lazítani a tempón és más dolog a meddő lustálko­dás, amely jobban fáraszt, mint az okosan megszervezett pihenés. Más dolog reggelenként egy órács­kával tovább aludni — különösen, ha előző nap színházban volt a család — és más dolog délig az ágyban heverészni. Más dolog pi­henni és más dolog minden köny­vet a sarokba hajítani, semmi ko­moly kérdéssel nem foglalkozni. Jó színdarabok, jó filmek, jó tv­­produkciók megtekintése — pi­henés. Üdítő szórakozás egy-egy pompás irodalmi mű élvezete is. Nem tilos, sőt kívánatos a jégpá­lya, egy-egy kirándulás fél napra, némi tánc is. De azért a munkától teljes mértékben elszakadni nem szabad. Az okos pihenés, Okos időbeosz­tás. Jusson valamicske idő a kö­telező olvasmányok elvégzésére, a tartalmi kivonatolásokra és szó­rakozásképpen az addig tanult anyag könnyed, de figyelmes is­métlésére. Az okos pihenés tiszta örömei közé tartozik a múzeum­­látogatás, kiállítások, tárlatok, megtekintése. Az okos pihenés kelléke a kedvvel végzett munka: valamilyen szakköri terv realizá­lása, stb. Végül is, arra kell töre­kedni, hogy az iskolai tevékenység teljes egészében ne szakadjon meg. ^z sem árt, ha a téli szünet idején a tanuló segít az otthoni munkában. A családi kö­zösség érdekében végzett bármi­féle munka nem fáraszt, sőt üdít, és egyúttal a jellemeket is alakít­ja. A folyamatos munka, a folya­matos tanulás egyáltalán nem ellenkezik a téli szünet céljával. Csak éppen az ütem más... Dr. D. P. tm * no « m * » • *■ * * * *■ * * « #-« « * * Monte Christo grófja Dumas világhírű regényének immár IS. filmváltozatát készítet­ték el újra a franciák. Az új vál­tozatot Claude Autant-Lara ren­dezte, főszereplői Louis Jourdan, Yvonne Furneaux és Pierre Mon­djI. Az új rendezés elsősorban a romantikus történet emberi vo­násait hangsúlyozza mélyebben, és mindenképpen a legjobb új francia filmek közé tartozik. A Monte Christo grófját egyszer­re mutatja be december 13-től 17- ig a békéscsabai Szabadság és a Brigád mozi. Hamletnek nincs igaza — tájon A Békés megyei Jókai Színház Gáspár Margit: Hamletnek nincs igaza című színművének békés­csabai előadásai után, a darab most a megye községeiben mutatja be. Legutóbb, 1962. december 8- án Orosházán játszották *és ae előadás után ankéten vitatták meg a szereplő művészek és a közönség a darab mondanivalóját, az egyes alakításokat. A következőkben december 13- án Dévaványán, pénteken Kar­dostól ton, szombaton Gyulán, va­sárnap Sarkadon, december 18-ár Kaszaperen, 19-én Mezőkovácshá­­zán, 20-án Felsőmyomáson, 21-én Hunyán és 22-én Békésen kerül színre a Békéscsabán nagy sikert aratott darab. Jelenet a színműből: Szendrey Ilona és Győri Emil, mint özv. Tár­nok Istvánná és fia, Gabi. Énekkar alakult Füzesgyarmaton SPORT SPORT Van-e kiút Békéscsaba labdarúgó dzsungeljébői (Tudósítónktól) A szeghalmi járási művelődési otthonban Csongor József igazga­tó, aki egyébként karnagy is, vál­lalta egy énekkar megszervezését és betanítását. Az énekkart no­vember első napjaiban alakították meg húsz részvevővel, azóta már 35 tagra gyarapodott a létszám. Legfiatalabb tagja 17 éves, de van­nak 60 éves részvevők is. Az ének­kar rendszeresen tartja a próbá­kat és februárban tervezik egy teljes önálló est megrendezését. Ekkor mutatkoznak be először a közönségnek. Allathórházban teleld gólyák A költözésből visszamaradt há­rom fiatal gólyát vittek be a gye­rekek a békéscsabai kisállatkert­be, az ősz elején. Az árván maradt madarak kö­zül még a hideg idő előtt kettőt a Békéscsabai Állatkórházba ad­tak be, egyet pedig a gyulavári általános iskolások vállaltak el te­­leltetésre. A gólyákat a nekik megfelelő hőmérsékletű helyen gondozzák, az állatkórházban a vágóhídról kikerült hulladékhús­­sal etetik őket, s ha netán meg­betegednének, még orvosi keze­lést is kapnak. A madarak ta­vasszal visszakerülnek a kisállat­kertbe. Már most hozza be motorkerékpárját javítás céljából hogy a téli idény alatt azt kellő időre elkészíthessük. BÉKÉSCSABAI LAKATOS és gépjavító ktsz motorkerékpárjavító részlege, Békéscsaba II., Álmos u. 5. Telefon: 13—17, szemben a vas­útállomással. KERESSE FEL BIZALOMMAL SZÖVETKEZETÜNKET! 644 Lassan lecsitulnak a kedélyek, s aki egy kicsit is szívén viseli Békéscsa­ba, megyénk székhelyének sportját, az nyugodtan, reálisan értékel. Érté­keli elsősorban a labdarúgást. Ennek kettős oka is van most: egyik, hogy a legnépszerűbb sportág, a másik az őszi gyenge szereplés. Tévedés ne es­sék, nem csupán az Építőkről van szó. Külön hangsúlyozzuk, hogy a labda­rúgás hanyatlásán a város és nem az Építők labdarúgását értjük. Erre majd később térünk ki. Most azonban néz­zünk csak szét házunk táján, keressük, kutassuk az okokaf és adjunk képet arról, hogy merre, hová tart Békés­csaba labdarúgóspertja. Mi a baj? Kevés a csapat? * Ez az állítás legalább annyira nélkü­lözi a realitást, mint az, hogy a minő­séggel jól állunk. Csapat van elég. Tíz olyan csapatot sorolhatunk fel kapás­ból, amelyekben tehetséges fiatal já­tékosok kergetik a labdát. Ez az, szét­forgácsoltak az erők, — mondják egye­sek, s ezzel, mint akik mindent meg­magyaráztak, a nagy fenoménhez ha­sonlóan várják, hogy majd lesz egy fúzió. Igen, igen, sokan ebben látják a fejlődést. Egy-egy új évad kezdése­kor mindig előhozakodnak ezzel az ér­veléssel. Ezeknek az embereknek pe­dig nincs igazuk, csak abban, hogy keresni kell á kivezető utat. Csak­hogy nem mindenáron akarunk NB Il-őt, nem a szocialista sport tiszta­sága árán. Hiába is integetnek, s mondogatják, hogy ezek csak szavak, hiába akarják békéscsabai példával bizonyítani, hogy a szocialista sport hová juttatja a labdarúgást, mert or­szág-világ szeme láttára vívták ki el­sőségüket a szovjet sportolók, lettünk harmadikok a helsinki olimpián, Es ezt mind az új rendszerünk évei­ben. Igenis, életképes a szocialista sport, csak tudni kell alkalmazni a normáit, tudni, hogy mi a sporter­­fcólcs, tudni irányítani, vezetni, hogy a sport vidám, hasznos mozgalommá legyen, tudni és szeretni kell a spor­tot. Vannak, akik azzal magyarázzák a visszaesést, hogy sok labdarúgó elment a városból Vasas, Palotai, Vékony, Kriskó, O0 gyán és még néhány, valóban tehet­séges játékos búcsút mondott, de ez önmagában nem okozta a tartós ha­nyatlást. Sőt, a szétforgácsoltság sem, amelyen egyesek szerint a fúzió se­gítene, hiszen éppen az Építők ese­te bizonyítja ezt. A megoldást nem ezekben keli keresni. Hát akkor miben? Azt bizonygatni felesleges, hogy megyénk sporttalaja televény, s így Békéscsabáé is. Születtek itt is tehetsé­ges sportolók eddig is és fognak is. Ha egy-kgt játékos mégis más vi­dékről jött, a csapatok zömét békés­csabai labdarúgók alkották. Ezt esu­­pán azért kell megemlíteni, mert ügye azoknak sincs igazuk, akik a felfrissítést úgynevezett „idegen ma­darakkal” látják megoldani. Bár igaz, hogy például Popol sem békéscsabai, sőt több más ismert labdarúgónk is más városból került ide, de már évek óta itt játsszanak és nem is rosszul. Nem lehet és mi sem vagyunk az ellen, hogy olykor „idegen tolak­­kal” dicsekedjünk, de az semmi eset­re sem helyes, Iiu ezt nevezzük -ki­vezető, követendő útnak. Ez egyéb­ként is nenéz, elsősorban az érvény­ben lévő átigazolási szabály miatt, másrészt pedig az egyre ritkuló „ván­dormadarak” miatt. Az az igazság, hogy a csapatok többsége saját nevelésre tért át Lehet, hogy Békéscsabán is beválwa ez? Ez persze a nehezebb út. Könnyebb egy kész labdarúgót kapni, mint ne­velni. Azonban mégiscsak az utóbbi utat kell választani, mint az úszók, vagy a eselgáncsozók tették. Igaz, az idén már volt mezítlábas bajnokság, az Építőknél labdarugó­­iskolát létesítettek. De vajon hogyan állt az ifjúsági labdarúgók névelése eddig? Alig volt csapat, ahol az ifik­nek edzőjük lett volna. Azokat a gye­rekeket, akik 14—15 éves korban, sőt még előbb is, a labdarúgás szeretete odacsábított a pályára, éppen hogy megtűrték, de nem foglalkoztak be­llik. Azokat az ifiket pedig, akik külö­nösebb foglalkozás nélkül ki tudtak emelkedni, rosszul nevelték Rosszul nevelték a játékostársai, asz edzők, de elsősorban a szurkolók. Addig duruzsoltak a fülükbe, hogy el­bízták magukat, menők lettek, s ha netán kimaradtak a csapatból, meg­sértődtek, nem jártak edzésre. S ha ezek a fiatalok később nem találták meg a helyes utat, elkallódtak. íme tehát a helyes út sok kerék­vágásaiból egy, a legszélesebb, a leg­fontosabb: az ifjúság nevelése. Az úton elindultunk a mezítlábas baj­noksággal, az ifjúsági labdarúgó-is­kolával, de jövőre tovább kell lép­ni. A célig hosszú az út. Éppen ezért sosem szabad elfelejteni, hogy az if­júság nevelése lassú, fáradságos munka. Gyors siker ritkán érhető el. Ahhoz külön tehetségek kellenek, akikből kevés van, de sok az átlagos, akiknek fejlődésük üteme az edzőn, az idősebb játékosokon, a sportkör vezetőin, a szurkolókon múlik. Ez az út, amelyen elindult Békéscsaba, el­ső és igen fontos követelménye a bá­tyúból való kilábalásnak. E módszer azonban önmagában nem elegendő. Sok más is kell ahhoz, hogy Békés­csaba visszaszerezze régi hírnevét, fényét. De erről majd legközelebb. Majnái- Józse!

Next

/
Oldalképek
Tartalom