Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-12 / 290. szám

IB8S. december 15ä. 2 Szerda Tomeg'saerwezet! vezetők a kongreisznsrél < 7 formákat, módszereket igyekszünk találni a vonzó ifjúsági munka kialakításához Baukó Mihály, a KISZ megyei bizottságának titkára: — A pártkongresszus anyagá­nak feldolgozását még ebben a hónapban elkezdik falusi és városi KISZ-szervezeteink. Ben. nünket főként az foglalkoz­tat, hogy milyen feladatokat állí­tott elénk a kongresszus, hogyan ítélte meg eddigi munkánkat, hi­báinkat, tennivalónkat. Arra tö­rekszünk, hogy tovább javítsuk az irányítás színvonalát, új for­mákat, módszereket találjunk az érdekes, vonzó ifjúsági munka kialakításához, a fiatalok szak­mai, politikai neveléséhez. Az a tapasztalatunk, hogy ahol talpra­esett, jól politizáló, közvetlen ter­mészetű titkáraink, vezetőségi tagjaink vannak, nincs probléma a szervezetekben. Különösen a falvakban találkozunk kevés jó példával. Éppen ezért januárban minden alapszervezetben tovább­képzést tartunk a vezetők részé­re, a sportosok, kultúrosok, szer­vezőtitkárok bevonásával. — Ügy érezzük, nevelőmunkánk hatékonysága sok kívánni valót hagy maga után. Különösen a fia­tal házasok, a leszerelt katonák, fiatal értelmiségiek, szakiskolások K&Uoldi híreink Törők pogrom-legények munkában Isztambul (TASZSZ) A török munkáspárt egyik szer­vezetének gyűlését mintegy ötven főből álló huligáncsoport támad­ta meg. A támadók követelték, hogy engedjék be őket a gyűléste­rembe. Miután ezt megtagadták tőlük, kövekkel beverték az abla­kokat, leszaggatták a függönyö­ket, behatoltak a lépcsőházba, majd a terembe és ott verekedést kezdtek. Az összeütközésnek több sebesült áldozata van. (MTI) Ell end ért Szomáliába sem körében kell erőteljesebben tevé­kenykednünk. Hozzájuk elég ne­hezen jut el a KISZ, pedig szük­ségünk van rájuk, sokat tudnak segíteni nekünk. — Mivel azok közé a megyék közé tartozunk, ahol a legtöbb a fiatal, gyorsabb előrehaladásra van szükség a KISZ-építésben. Hetvenötezer KISZ korosztálybeli fiatalból csupán 23 ezren tagjai az ifjúsági szövetségnek. A többiek nagy részét is meg akarjuk nyer­­ni. — Egész munkánkat az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom fog­lalja keretbe. A munka, tanulás, kultúra, sport segítségével harmo­nikusan tudjuk nevelni ifjú­kommunistáinkat. Az a* célunk, hogy minél több lánnyal és fiúval ismertessük meg ennek a mozga­lomnak a jelentőségét, hasznát, szépségét Azt szeretnénk, hogy az asszonyok hathatósabban vegyék ki részüket a nümozgalmi munkából Boros Gáborné, a megyei nőtanács titkára: — Még nem zajlottak le a VIII. kongresszus történelmi határoza­tait népszerűsítő és megvitató gyűlések, de máris megállapítha­tó, hogy a megye asszonyai nagy érdeklődéssel fordulnak és beszél­nek a kongresszus eseményeiről. Egyetértéssel fogadták, hogy ja­vítani fognak a nagy családosok helyzetén, a termelőszövetkezeti asszonyok körében pedig elsősor­ban a termelés körül bontakozik ki a beszélgetés. Dombegyházán, a Petőfi. Tsz-ben Gyulaváriné elé­gedetten állapította meg: eddig is a kongresszus útmutatásainak megfelelően cselekedtek, amikor a tervezett 24 mázsa kukorica he­lyett 50 mázsát, a 180 mázsa cu­korrépa helyett pedig holdanként 250 mázsát termelt a szövetkezet. A 'tél folyamán szocialista brigá­engedték be duk tagjai tovább növelik szak­­képzettségüket, hogy az új eszten­dőben tovább gyarapíthassák a közöst, még eredményesebben se­gítsék a VIII. kongresszus célki­tűzéseinek megvalósítását — az életszínvonal emelését. — Ügy gondolom, hogy Gyula­váriné szavai rávilágítanak nő­mozgalmi teendőinkre is, melyeket a, pártkongresszus szabott meg. Mindenekelőtt azt tartjuk felada­tunknak, hogy megyei, járási, vá­rosi szinten tudatosítsuk a nő­­mozgalcm testületi ülésein a kongresszus anyagát. Januárban valamennyi járás székhelyén há­romnapos tanfolyamot tartunk, amelyeken a községi nőtitkárok és a tsz-nőbizottságok vezetői vesznek részt. Szeretnénk elérni, hogy olyan asszonyok kapcsolódjanak be a nőmozgalmi munkába, akik eddig távol tartották magukat. Különösen fontos a közelgő ta­nácsválasztások előtt, hogy tere­­bélyesítsük a mozgalmi munkát. Van kikkel, az elmúlt évek bebi­zonyították megyénkben is, hogy az élet minden területén helytáll­nak a nők. E tanfolyamok másik célja, hogy felkészüljenek a ter­melőszövetkezeti asszonyok a ta­vaszi munkákra, s hogy még na­gyobb számban vegyenek abban részt, mint bármikor ezelőtt. Ugyancsak a járási székhelye­ken kétnapos tanfolyamot szerve­zünk a szülői. munkaközösségek elnökei részére, amikor is a gyer­mekek szocialista nevelésével kap­csolatos szülői teendőket beszél­jük meg. Kihasználunk minden oktatási formát a kongresszus ha­tározatainak realizálására; a gaz­­dasszonyköröket, amelyeken ese­tenként 40—50 asszony gyűlik egy­be, a bérletes szülők akadémiáját, valamint a szülők iskolai megbe­széléseit, hogy az új esztendőben a megye nőtársadalma még hat­hatósabban vegye ki részét a szo­cializmus építéséből. Megoldás Az amerikaiak külföldi támaszpontjait általában nem sze­retik a külföldiek, akik számára — belföldi területen állnak ezek a támaszpontok. A Néw York Times egyik legutóbbi tu­dósítása azonban kitűnő megoldást ajánl az ellenszenv leküzdé­sére. Nem is légből kapott, hanem az élettől ellesett megoldást. Történt ugyanis, hogy az amerikaiak gyorsforgalmi útvo­nalat építettek Tripoli és Wheelus között Líbiában. Tripolit nem kell bemutatnunk az olvasónak, ezért csupán Wheelusról közöljük, hogy nevezetessége egy 1400 kataszteri holdas ameri­­rtkai légitámaszpont. De mi köze ennek a témánkhoz. Meg­mondja a NewYork Times: „Gyakorlatilag ez az út arra szolgál, hogy több száz ame­rikai tiszt és a legénységi állomány a városból eljuthasson mun­kahelyére, illetve onnan vissza a városba. Jelképesen azonban a barátság kifejezése ez az út, mert a barátság áldása hull most erre az arab közösségre, amely a történelem parancsára tovább­ra is nagyszámú külföldit kénytelen hazájában látni.” Hagyjuk most el, hogy a New York Times itt könnyedén a .^történelem” szóval cseréli fel az Egyesült Államokat, s inkább nézzük azt, hogy miért „a barátság kifejezése” az a bizonyos gyorsforgalmi út, amelyet az amerikaiak — saját maguknak épí­tettek? Idézzük a New York-i lapot: Amióta májusban megin­dult az új úton a forgalom, a balesetek 56 százalékkal csök­kentek. Ez azt jelenti, hogy kevesebb líbiai sérült meg, keve­sebb olyan incidens történt, amely megzavarja az egyetértést, s a különböző nemzetiségű emberek között felszítja a szenvedé­lyeket Magyarul: az amerikaiak építettek maguknak egy kü­lön gyorsforgalmi utat, és a líbiaiak legyenek nekik hálásak, hogy ezentúl nem gázolják él őket a fel-alá száguldozó dzsip­­pek. Ugyan, kedves New York Times, csak nem gondolja komo­lyan, hogy ilyen „líbiai” eszközökkel Okinawától Holy Lcchig megoldhatja a támaszpont-kérdést, lecsillapíthatja a tiltakozó „bennszülötteket”?... (sp) Nagy-Britannia folyamatosan küldi a katonai megerősítést Bruneibe Singapore (AFP, AP) A helyzet továbbra is zavaros Bruneiben. Ellentétben a hétfő es­ti meg nem erősített hírekkel, Se­­ria város még mindig a felkelők kezén van. A Singapore! brit pa­rancsnokság szóvivője bejelentet­te, hogy a város elfoglalására in­dított katonai műveletek kedden reggel kezdődtek meg. Ezeket a műveleteket mintegy 600—800 brit katona hajtja végre, akiket Seria két oldalán tettek partra hétfőn. A brit katonák harapófo­gó módjára fogják közre a vá­rost, s legutóbbi értesülések sze­rint ellenállás nélkül kezdtek be­hatolni Seriába. A felkelők a vá­ros középpontjában lévő üzleti ne­gyedben vonták össze erőiket. Se­ria repülőtere hétfő óta a brit csapatok kezén van. Az angolok katonai megerősí­tésed folyamatosan érkeznek légi úton és tengeren. A Brunei folyó torkolatánál horgonyoz a „Vava­­lier” torpedó-romboló, amely egy skót ezred egységeit szállította a szigetre. Egy másik hajót ejtőer­nyősökkel szerdára várnak. A harcok kitörése óta elszenve­dett veszteségekről pontos adatok még nem állnak rendelkezésre, becslések szerint a halottak szá­ma több mint negyven, ezek kö­zül huszonhat felkelő. Mogadisu (TASZSZ) A Szomáliái kormány nem enge­délyezte, hogy Eilender amerikai szenátor az ország területére lép­jen. E döntésre azután került sor, miután több afrikai kormány ha­sonlóan megtagadta Ellendertől a beutazást, annak Afrika-ellenes magatartása miatt. (MTI) Munkások és rendőrök harca egy teattltetvényen Nairobi (Reuter) Kerichonbam a teaü 1 tét vények sztrájkoló munkásai és a rend; őrség között hétfőn összetűzésre került sor. A rendőrök könnyfa­kasztó gázt használtak a sztrájko­lok ellen, a munkások kőzáporral válaszoltak és a rendőröket meg­hátrálásra kényszerítették. (MTI) Megállapodás Bonnban Bonn (MTI) A nyugatnémet keresztényde­mokraták és szabad demokraták hatórás megbeszélés után bejelen­tették, hogy „teljes megállapodás­ra” jutottak az új kormány meg­alakításának „valamennyi alapve­tő kérdésében”. A megbeszélésről kiadott közlemény szerint a sze­mélyi kérdésék végleges eldöntése céljából kedden folytatják a tár­gyalásokat. Erich Mende, az FDPÖ elnöke újságíróknak kijelentette, bízik benne, hogy szerdára megalakul az új kormány. 68 Stalecker és Aszker elindult, hogy körülnézzen a környéken. — Mi ez? — szólt halkan Sta­lecker, aki valami nagyobb moz, dulatlan tárgyat vett észre a sö­tét mellékutcában. — Gépkocsi — felelte Aszker. — Menjünk, nézzük meg köze­lebbről. — Horch típusú — szólalt meg Stalecker, amint mellé értek. Aszker bólintott, jelt adott Ot­tónak, s még közelebb férkőztök a kocsihoz. Stalecker megrántot­ta Aszker kezét. — Az Abwehr kocsija! — Biztos? — Egészen bizonyos! Két szí­nűre festett Horch egész Ost­­burgban csak egy van. — Minden világos — mondta Aszker elgondolkozva és kisvár­tatva hozzátette: — Az a ház konspirativ lakás! — Igen — felélte Stalecker. — Mos! mit teszünk? — Mindenekelőtt ártalmatlan­ná kell tenni a gépkocsivezetőt. Utána én majd bemegyek a ház­ba. — Menjen — intett Stalecker. — Menjen és küldje ide Schu­bertét. Mi... majd ketten. Aszker visszament a villa elé. ott váltott néhány szót Schubert­tól, aki utána nyomban Stalec­ker segítségére sietett. Zuhogni kezdett. A nagy kö­vér esőcseppek hangosan kopog­tak a fák lombjain, a háztetőn, a földön. Az eső monoton sus­torgásával telt meg a környék. Aszker felmászott az épület egyik ablakához. Be volt függö­­nyözve, csak a redőny egy kes­keny nyílásán lehetett valame­lyest belátni. Aszker megkapasz. kodott a falban, s több helyen is megpróbált benézni, mi történik odabent. De semmit sem látott. Visszajött Schubert és Stalec­ker. Fejbólintással jelezték Asz­­kemek: minden rendben van. Kerimov előkészítette a piszto­lyát, felment a tornác lépcsőjén, kinyitotta az ajtót, s eltűnt a házban. Ostburgot valósággal felkavar­ta az esemény. Kéziről-kézre járt az újság, amelynek első oldalán közölték a hírt az Abwehrstelle két tiszt­jének és egy gépkocsivezetőjé­nek tragikus haláláról. Az éjszaka folyamán — írta a cikk — szolgálati út közben hirtelen elromlott a gépkocsi kormányszerkezete, s az autó, amelyben hárman ültek, a me­redek folyópartról belerohant az Elbába. „Ügy haltak meg, mint a hő­sök: „őrhelyükön” — írta az Os>t­­burger Zeitung, s gyászfkeretben közölte a kémelhárítók fényké­peit. Az Abwehr emberei természe­tesen jól tudták, hogy a valóság­ban mi okozta a kémelhárítók halálát. Upitz egy percig sem hitte, hogy autószerencsétlenség­ről lenne szó. S amikor kiemelték a folyóból a holttesteket, mindenről megbi­zonyosodhattak. Az orvosi bon­colás megállapította, hogy Bec­ker Sturmführeméi és a gép­kocsivezetőnél a halál már jóval a vízbezuhan ás előtt beállt. Be­cker hasfalán friss lövés nyomát észlelték. Upitz tábornok filozofikusan fogta fél az Abwehr munkatár­sainak halálhírét: háború van, a háború pedig áldozatokat köve­tel. Más nyugtalanította őt Az a rejtély, hogy vajon ki lehetett ennek a mesteri pontossággal és vakmerőséggel végrehajtott ak­ciónak a szervezője. S hosszú töprengés után Upitz arra a kö­vetkeztetésre jutott, Irtgy azok­nak az orosz felderítőkneik a ke­ze van a dologban, akiket ő vé­gül is átjátszott, s arra késztetett, hogy Karlslustéból Ostburgba tegyék át működésük központ­ját. Ezt a feltevését végérvényesen igazolva látta, amikor nem sok­kal később jött a jelentés: el­tűnt a „Zöld”. Hol lehet Wies­­bach? — kérdezte magában Upitz, s azonnal megtalálta a választ is: az orosz felderítők kezére került. Világos: az Ost­­buirgba érkező oroszok első dol­ga, hogy felkutassák a hegesz­tőt, akinek az információjára alapozta egész vallomását Georg Homann. Ezt a feladatukat te­hát elvégezték, s ráadásul mi­lyen gyorsan és milyen ügyesen! Most szakadatlan faggatásnak keresztkérdéseknek vetik alá Wiesbachot, mert hiszen csak annyit tudnak róla, amit Ho­mann elmondott. Természetes, hogy alaposan megnézik, mi­előtt hinnének a szavának. Most, az első napokban Wiesbach fel­tehetően hallgat. De nem kell őt félteni! Talál

Next

/
Oldalképek
Tartalom