Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)

1962-12-08 / 287. szám

1962. december 8.

3

Szombat

Nem lehet hozsannázni róla

TÖBB MINT EGY HÓNAPPAL ezelőtt, november 6-án jártaim Kunágotán, s a környékbeli hat termelőszövetkezet közös létesítményéről, a 7500 férőhelyre tervezett hizlalda építéséről beszélgettünk Tóth Balázzsal, a telep vezetőjével. Akkor még csak négy épület fala volt kész és kettőre volt ráhúzva a tető. A szövetkezetek úgy tervezték, hogy december 15- én már megkezdik két épületben vagy háromezer süldő hizlalását, de... itt egy sor panasz ömlött ki Tóth Balázsból, a tervdokumentáció és az építkezési anyagok késése miatt. Félbeszakítottam, mondván: a közös vállalkozás nagyszerűségéről szeretnék írni, hogy ösztönzést kapjanak a megye más szövetkezetei is hasonló létesítményekhez. Most is ezzel a céllal mentem ki december 4-én ...

Nagyszerű látvány az egymás mellett sorakozó öt jókora épület. Kettőről ugyan még hiányzik a tető, de dolgoznak rajta a csípős hideg eliteiére is. Az emberek ugyan éppen ebédszünetet tartottak az újonnan épült irodában. Onnan jött elém egy középkorú gazda,- kissé moiózusan kérdezte, hogy honnan és miért jöttem. Talán meg se hallotta a válaszomat, elkezdte mondani: Az emberek szidják az egész létesítményt, a munkát és mindent.

— NO, INNEN NEM LEHET még egyszer hozsannát írni — gondoltam. Az irodában falatozó és cigarettázgató emberekből is nyomban áradni kezdett a panasz. Azzal kezdték, hogy szeptember végén, október elején, valamilyen oknál fogva hádtetős épületre való anyagot szállítottak a telepre az erdőgazdaságból, holott minden épületet cseréptetősre terveztek. Igaz, hogy a cserép alá két sor nádpallót raknak, de csak azért, hogy a hizlaldák télen ne legyenek hidegek, nyáron pedig melegek.

Ezzel kezdődött a nehézségek sorozata, az, hogy az idén üzemelésre tervezett két épület nem készül él határidőre, mert most, már nem mernek betonozni a fagy miatt. A tégla, a cserép, a mész rendesen, folyamatosan érkezett. De akkor meg ember s szállítóeszközhiány támadt, mert az érdekéit hat szövetkezet többségének előbbrevaló volt a betakarítás, a szántás és a vetés. Később, amikor már jobban lett volna szállítóeszköz, befagyott a kavicsbánya, s nem tudtak a betonozáshoz szükséges sódert szállítani.

Az ilyen akadályok viszont nem valami lelkesítőén hatottak a kőműves-, az ács- és az egyéb brigádokra. De az sem hatott lelkesítőén, hogy a tervezett 70 embernek leginkább a fele jelent meg, s jelenik meg most is reggelenként a munkán, főleg csak a Bercsényi Tsz építőbrigádjának tagjai.

— IGAZ, HOGY A KÖZÖS létesítmény 37,6 százalékában a Bercsényi Tsz részesül majd — kezdte magyarázni Fábián István bérelszámoló —, de 25 százalékában a kunágotai Petőfi, 12,5 százalékában a dombiratosa Béke, 12,5 százalékában az almáskamarási Sallai, a még fennmaradó részben pedig a magyardombegyházi Rákóczi és a kisdombegyházi Táncsics részesül. Mondani sem kell, hogy ilyen arányban kellene hozzájárulniuk az építkezésekhez,

emberekkel, szállítóeszközökkel és anyagi erővel.

— Kellene, kellene — mordultak fel többen is —, de egyelőre minden teher a Bercsényi Tsz-re bárul. Ugyannyira, hogy két héttel ezelőtt már nem volt annyi pénz a közös kasszában, hogy kifizessék 160 sertés mázsáiási díját.

— AZ ÉPÍTÉSVEZETŐ, Puskás Zoltán sem kapott még egy fillért sem három hónap óta — toldotta meg ironikusan az egyik gazda.

Az építésvezető, aki nap, mint nap az elég parázs hangulatú emberek között van, nem szólt erről egy szót sem, de amikor felvetődött a dolog, elmondotta, hogy a megyénél még nem nyitották meg a közös létesítmény hitelszámláját a bankban, ezért hárult eddig minden költség a Bercsényi Tszre. Vass Károly, a megyei beruházási iroda műszaki előadója azzal távozott el az építkezésről november 23-án, hogy másnap már megnyitják a hitelszámlát. Azóta türelmetlenül várják.

— Kedvét szegik az ilyesmik az embernek meg az is, hogy csökkenteni akarják azokat a költségvetésben feltüntetett normákat, amelyek alapján hozzáláttunk á munkákhoz.

MIT LEHET mindezekre mondani? Azt, hogy ha egy kissé él is túlozzák a dolgokat az itt dolgozó embereik, gyanakvásból vagy meg nem értésből — mégis igazuk van. A társuló szövetkezetek szavukat adták, hogy a közös vállalkozásból való részesedésük arányában hozzájárulnak az építkezéshez. Furcsa; hogy ennek ellenére, például a magyardombegyházi Rákóczi Tsz-ből csak egy embert küldtek, s az is mindössze csak két köbméter földet planírozott él, aztán „lelépett”, A kisdombegyházi termelőszövetkezetből egy héttagú brigád csak egy épületnek az alapját ásta ki, azóta feléje sem néztek a telepnek.

— HA EZ ÍGY MEGY továbbra is, akkor még márciusban sem lehet megkezdeni a hjzLalást — zsörtölődtek az emberek, véget vetve a panaszáradatnak és az ebédszünetnek is. Néhány pillanat múlva egyesek már megszállták az egyik épület tetejét, s rakták rá a nádpallókat meg a cserépléceket. Mások egy teherautó cserép lerakodásához, megint mások az önitafó csőrendszerének lerakásához láttak. Sok panaszuk, s a hideg ellenére is dolgoznak. Azonban elvesznek harmincvalahányan az öt épület rengeteg munkája között. Nem ígéret kell most már ide, sem a termelőszövetkezetek, sem a beruházási iroda részéről, hanem emberek, s a hitelszámla mielőbbi megnyitása, no meg segítség az ólak tűzkármentes fűtésének megoldásához, hogy legalább két épületben mielőbb befejeződjön a belső betonozás és megkezdődhessen a tervezett hizlalás.

Kukk Imre

Hol vetik meg a

—A gépszerelő szakemberekre fokozott szüksége van a mezőgazdaságnak —

A mezőgazdaság gépesítése érzékelhetően nagy ütemben halad. A termelőszövetkezetek nagy része ma már saját gépparkkal rendelkezik s egyre inkább a modem, univerzális gépek jelentik a gépesítés jövőjét.

A mennyiségi és minőségi előrehaladás pedig törvényszerűen megköveteli, hogy egyre jobb és egyre több gépszerelő szakembert képezzünk. S ha a gépeknél az univerzális gépeké a jövő, akkor úgy is mondhatjuk, hogy ezek mellé

univerzális szakemberekre van szükség

Hogy tudunk megfelelni ezeknek a követelményeknek? Ezzel a kérdéssel fordultunk a Gyulai Mezőgazdasági Gépszerelő Tanintézet igazgatójához, Urbaniczki István élvtárshoz.

— Talán intézetünk fejlődése tükrözi leghívebben a szakemberszükségletet. Néhány évvel ezelőtt —■ mondja Urbaniczäd elvtárs .— még csak traktorvezetőket képeztünk, majd ezt követően traktoros gépészeket. A mezőgazdasági gépesítés gyors üteme gyors szakember képzést követelt. Az volt a cél, legyen alki irányítja, vezeti ezeket a gépeket. Ma már más, magasabb színtű a követelmény.

Intézetünk mezőgazdasági gépszerelő szakembereket képez hároméves következetes munkával. Ezek a fiatalok a mezőgazdaságban alkalmazott összes erő- és munkagépek kezelését, szerelését és javítását elsajátítják. Emellett még lakatos szakmát is tanulnak. Vagyis elmondhatjuk, hogy intézetünk valóban univerzális szakembereket képez.

Évenként mintegy

120 fiatalt adunk a mezőgazdaságnak

és ezeknek csaknem mindegyike mezőgazdasági üzemeinkben marad. A néhány évvel ezelőtt képzett traiktorosgépészeknek csak néhány százaléka maradt a mezőgazdaságban, ma már ezek a fiatalok szerződéssel jönnek hozzánk és mennek vissza az őket küldő

A Zója-brlgád teljesítette vállalását

A Felsőnyomási Állami Gazdaság dolgozóiból az idén több brigád indult el a Szocialista cím

letérői, s így december elsejéig 230 ezer 718 tojást szedtek össze. A pecsenyecsibe-nevelésben

megszerzéséért. Ezek között van eredetileg 91 mázsa 81 kiló élő álaz í. kerület Zója-brigádja is, amely a baromfitenyésztés eddigi eredményeinek továbbfejlesztésére tett vállalást. Vállalták többek között, hogy a gondjaikra bízott tyúkoktól 183 ezer 172 darab tojás helyett 201 ezer 489 tojást szednek össze. Megjavították a gondozást, a takarmányt szakszerűen adagolták, gondoskodtak az ivóvíz legmegfelelőbb hőmérsék-110 százalékos eredmény a Békéscsabai Lakatos Ktsz-néi

A Békéscsabai Lakatos Ktsz-ben a félév végén hét százalékos lemaradás mutatkozott a készáru-termelésben. A szövetkezet tagjai kongresszusi hónapot szerveztek és vállalták, hogy ez idő alatt pótolják félévi lemaradásukat. Vállalásukat teljesítették és nagy erőfeszítéseket tesznek megnövekedett feladataik végrehajtására is. Két műszakban kell termelni a füstcsöveket, mert a kereskedelem nagy mennyiséget rendelt a szövetkezettől.

Eddig minden negyedévben túlteljesítették a javító-szolgáltató tervüket. A kongresszusi hónapban 110 százalékos eredményt értek el.

lat felnevelését tervezték. A brigád 15 százalékos tervtúlteljesítést vállalt. November 30-án 144 mázsa 40 kiló csirkét adtak át, ezzel tervüket 157 százalékra teljesítették.

Az önköltségcsökkentésben elért eredményük igen számottevő. A tervezett 1,30 forintos tojást, november 30-i értékelés alapján, 97 fillérért állították elő, a baromfihús kilóját pedig a tervezett 29,16 forint helyett 19,10 forintra csökkentették.

üzembe, a gépállomásokra, az állami gazdaságokba vagy a termelőszövetkezetekbe. Alig találkozunk olyan példával, hogy az intézet által felnevelt mezőgazdasági szakember más területre ment volna.

Intézetünk nem tudja kielégíteni a mezőgazdasági gépszerelő szükségletnek csak elenyésző százalékát, azonban ezek a fiatalok friss vért, új erőt visznek a mezőgazdasági kollektívákba.

Nagyon sok fiatalra büszke lehet intézetünk, hisz a versenymozgalom, az ifjúsági és a sportmunka területén nagyon szépen dolgoznak. Az Orosházi Gépállomáson Illés László és Erdei János együtt irányítják az ifjúsági munkát, Biharkeresztesen Csókási Gyula szocialista brigádvezető. A nádudvari Vörös Csillagban Nagyfejeő József néhány hónap alatt bebizonyította szakképzettségét, míg a kábái termelőszövetkezetben egyik tanulónk főgépészi beosztást nyert és a KlSZ-szervezet életét is ő irányítja. Az egyik gépállomásigazgató a fiatal mezőgazdasági gépszerelőkről azt mondotta: „Nem tudjuk nélkülük elképzelni az ifjúsági, a sport- és a kultúrmunkát.”

A Gyulai Mezőgazdasági Gépszerelő Tanintézet valóban nemcsak egyszerű szakembereket küld a mezőgazdaságnak. Gyermekeket kapnak és embereket,

megalapozott

szakmai tudással

és világnézettel rendelkező embereket indítanak útnak. Az intézetben megismerik a közösségi életet, a társadalomért való tevékenykedés nagyszerű érzését. Munkaszeretettel és ügyszeretettel a tarsolyukban indulnak útnak, hogy élethivatásul választott munkájukat szocialista nagyüzemeinkben megkezdjék. A gyulai tanintézet nemcsak szakembereket képez, hanem politikai , bázisa is a •mezőgazdasági kollektíváknak.

(K-k)

A = 20—35 = kérdezi

Túlteljesítette baromfi-felvásárlás! tervét a Kétegyházi Fold m ií vessző vet kezet

December 4-ón délben sok baromfit pillantottunk meg Kétegyházán, a föidművesszövetkezet félvásári óhelyén. Marosán János, aki már 1955 óta felvásárlója a földművesszövetkezetnek, elmondta, hogy aznap délig száz pulykát, hetvén libát, száz csirkét, negyven tyúkot, 32 kacsát és 40 gyöngyös't vásárolt fel a helyi lakosságtól.. A földművesszövetkezetnek erre az

évre csirkéből 33 mázsa, libából 3800 darab, kacsából 1400, pulykából 2700 darab a felvásárlási terve. Ezzel szemben december 1-ig 61 mázsa csirkét, 4326 libát, 1955 kacsát és 2595 pulykát vásároltak fel, jórészt szerződésre. Tojásból eddig 314 431 db volt a felvásárlás, s ennek több mint felére, 165 250 darabra még a tavasszal szerződést kötöttek a kétegyháziak.

így is lehet?

Köztudomású, hogy papírhiánnyal küzdő ország vagyunk. Évről évre súlyos összeget kell kiadnunk népgazdaságunk kaszszájából baráti és tőkés államoknak, hogy biztosítani tudjuk a hazai szükségletet. Éppen ezért, ahol csak tudunk, takarékoskodnunk kell, vigyáznunk kell készleteinkre.

Ennék tudatában nagyon furcsának tartjuk azt a helyzetet, amit Békéscsabán láttunk csütörtökön délelőtt a Délmagyarországi Papír, és írószer Értéke, sítő Vállalat 1-es számú lerakatánál.

Szarvas László elvtárs, a lerakat vezetője arra kért bennünket, hogy látogassuk meg telepüket, nem mindennapi látványban lesz részünk. Nos, a meghívásnak eleget tettünk és meggyőződtünk arról, hogy hanyagságból, felelőtlenségből milyen kárt lehet okozni á népgazdaságnak.

Papírszállítmányt küldtek a lerakathaz a Fűzfői Papírgyárból. A küldeményt november 29_ én adták fel, s mire — december 5-én reggel — a címzetthez megérkezett, a 28 bála famentes (!)

papírból 11 bála megsérült, széthullott, tartalmának egy része használhatatlanná vált. A csomagolás miatt? Korántsem, hiszen a szállítmány másik fele épségben maradt. A nem először előforduló esetért a felelősség a vasútat terheli, sa vasútnál is azokat a rakodómunkásokat, akik — .mert teljesítménybért is kapnak fizetésük mellett — rohammunkával rakodnak ki és be, nem törődve a küldemények épségével. Nem illeti dicséret az 1-es számú és a 8-as számú AKÖV illetékes dolgozóit sem, mert olykor meg nem engedett módon,szállítják, rakják a reájuk bízott szállítmányt. Ök is hozzájárultak ahhoz — a vasúttal együtt — a közelmúltban, hogy a papírértékesítő vállalat megrendelésére érkezett 50 bála kalapcsomagoló papírból 49 bála (!) szétment, mire a koesikról lerakták.

Néhány ember hanyag és nemtörődöm munkájának eredménye a jelentős kár. Nemcsak a saját vállalatukat károsítják meg „jó cselekedetükkel”, de az egész népgazdaságot. Gondolkozz zanak el ezen, de főleg rakodjanak gondosabban a jövőben.

(pallag)