Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-31 / 305. szám
Mivolt a legnagyobb élménye 1962-ben? A termelőszövetkezeti tag Wem teljesen jó a cím. Egy egész évben ugyanis nemcsak egy tary élménye lehet az embernek, hanem több, sok, melyek mind :e edhetetlenek maradnak. Ilyeneket kerestünk különböző fogtíkozású embereknél. Megkértük őket, válaszoljanak a kérdéürüare: mi volt a legnagyobb élménye 1962-ben? Váratlan volt kérdés — s váratlan volt néhány válasz is. De talán mégis ki'ejeznek valamit, hiszen spontán, rögtönzött volt a „kérdezz-feíelekT. Ahogy kaptuk a választ, úgy továbbítjuk .a kérdezettek portréival együtt, A Békési Nyomda gépmestere — Nekem? Nem is tudom... De igen: két hetet üdültem családom, nal együtt Siófokon, a SZOT-üdüőben. Nagyszerű volt! Kirándulunk Tihanyba, Badacsonyba. Ízért is emlékezetes, mert utoiitsl öt évvel ezelőtt voltunk a üatonom. És persze azért is, mert agyogó volt az ellátás. Ha akarják elmondok egy epiwdot is, ami az üdülés alatt törüli KÉKEGYI ISTVÄN A békéscsabai Kossuth Terme, lőszövetkezet sertéstelepén kerestük meg kérdésünkkel Kékegyi bácsit. — Idős ember vagyok én már. Kilenc fiút és két lányt neveltem fel. Mi lehetne legnagyobb élményem vagy emlékem egy-egy évben, mint az, hogy kiházasodik* a gyerekem. így hát ebből a 62-es évből is a Gyuri fiam lakodalma marad a legemlékezetesebb. Itt volt az esiküvő a tsz kultúrhelyisógében. Ügy is mondhatnám, hogy tsz-lakodalom volt. De különben, ha mén’ erről van szó, tudják meg azt is, hogy a Pali, a Jancsi, a Mis. ka is mind innen a tsz-ből kerülték él, innen is nősültek. A menyeim is itt dolgoztak vagy itt dolgoznak. Nos, jó lesz ez maguknak, élménynek? Mert hát nékem ez volt. Nagy dolog ám ennyi gyereket kiházasítani, becsülettel útnak indítani! A pincérnő FÉRCSIK GYÖRGY tórrt, a kislányommal. Magdika tud szlovákul beszélni. Amikor az ott üdülő csehszlovák élvtársak meghallották, ölbe kapták és csókolgatták. Ettől kezdve ő lett a kistolmács. Nagyon boldog volt a kislányom é» én is. ^aóval, azt hiszem, 1962-ben ez az üdülés volt a legnagyobb élményem. szó. Aztán megkérte a tisztet, emelje magasabbra a telefont, ő pedig a vállával a füléhez szorította a kagylót. Közben elővette a csavarhúzóját, s fellépett a kétágú létrára, hogy még egyszer fe_ lülvizsgálja a fal mentén futó vezetéket. Ljulko testes, mackókülsejű férfi volt, s — mint az adjutáns megállapította róla — nem variami ügyes kezű ember. Amikor félért a létra tetejére, jobbnabalra ingott, hosszan fészkelődéit, aztán megbillent, s miközben igyekezett visszanyerni az egyensúlyát, leejtette a kagylót. Hangos puffanással esett a padlóra a hallgató. Az adjutáns lehajolt, hogy felvegye. Ljulko éppen ezt akarta elérni. Gyorsan kiemelte a Hitler-kép mögül az odarejtett magnetofont, s a belső zsebébe dugta, amelyet külön er_ re a célra varrtak a kabátja bélésére. Néhány perc múlva elkészült a munkával. Fogta a két légi készüléket, s elment. Egy óra sem telt el, s Aszkerék Valamennyien a magnetofon körül ülték, hogy visszajátsszák a napközben felvett hangokat. Miután véget ért Seifert és Upitz beszélgetése, s a készülékben csak halk, monoton sustorgás hallatszott, Percev őrnagy megszólalt: — Mind a ketten kimentek a kastélyból, északkeleti irányba. Arrafelé csak egy út vezet. Egé-Szol gálát közben ültettük asztalhoz Magdikát, a Csaba Cukrász, da felszolgálóját. Nem Is jött olyan könnyen az emlék. De aztán mégis: — Talán a múlt évi szilveszter. Hat éve dolgozom a vendéglátói szakmában, itt a Csaba Étteremben Eledig három év óta. A múlt év szilveszterén szolgálatban voltam, s képzeljék él: hatezer farín, tos forgalmat csináltam! Magasan a legnagyobb eredményem volt, amióta pincér vagyok. Gyorsan egy kis osztás-szorzás is: ha a hatezer forint értéket mind kávéból fogyasztották volna el a vendégek, akkor ez kétezer darab duplát jelentene. De természetesen volt a hatezer forintért töményszesz és sütemény is. — De tessék elképzelni azt, hogy szén az Elbáig visz, és szinte majdhogy nem a parton kettéágazik. A jobb oldali ág a hídra visz fél, a bal oldali ág északnyugatra kanyarodik, Hamburg felé. Az elágazás környékén egy nem nagy, de igen sűrű erdő van, amely kiér egészén a folyópartig. A partnak ez a része meredek, szakadókos. Ott valahol kell lennie a rejtekhelynek. — Nem vagyunk túlságosan magabiztosak? Bizonyos, hogy ott van az a rejtekhely? — szólt közbe Aszker. — Azon a környéken, s általában ezen a tájon más alkalmas helyet nem lehet találni. Ezenkívül éppen most hallottuk, hogy Seifert kérdésére azt válaszolta Upitz: nincs nagyon messze a rejtekhely. Ez a „nincs nagyon messze” feltehetően a kastély és az Elba-E>arti erdő közötti tíz kilométert jelenti. — Ez még nem bizonyíték. ' A magnetofon — finoman kattanva —ismét működni kezdett, Aszker Ljulkohoz fordult: — Nem lehetné gyorsabban forgatni azt a részt, amelyen nincs hang? Ljulko valamit átkapcsolt a készüléken, s a magnetofon liliputi motorja maximális fordulatszámmal kezdett dolgozni. Néhány perc télt el. Az apró hangszóróban hirtelen valami cincogásszerű, éles, magas hangok hallatszottak. Deformált ero-RACZ lajosné hányszor kellett a vendég asztalához menni a hatezer forintért. Tét. szenek tudni, hogy a pincér először is odamegy a vendéghez a megrendelésért, azután kiviszi az italt, majd harmadszor is oda kell állni: mert „fizetek főúri...” Az óvónő — Nagyon szeretem a gyerekeket. Ezért is vagyok óvónő. Hát hogyne szeretném, s hogyne lenne legnagyobb élményem az én fiam megszületése! 1961 júniusában mentem férjhez, s rá egy évre, 1962 júniusában egy gyönyörű szép fiam született. Meg talán azért is élményem marad ez, mert azt mondják: az asszonyoknak mindig az első gyermek a legemlékezetesebb. Én is nagyon boldog voltam. BALÄZSIMRÉKÉ — S az első gyerekhez illően jó kisfiú az Imike? — Nagyon jó. Nem mondom, hogy nem sir, mint minden gyermek, de nagyon jó kisfiú. Apukája is nagyon szereti. A katolikus esperes — Hirtelen nem is tudom... Sok dolog történt az elmúlt évben, amire szívesen gondolok vissza. Ezek közé tartozik az önök VIII. kongresszusa is. Higgyék el, a kongresszusról szóló * újságbeszámolók minden sorát elolvastam. Nekem megnyugtató volt a kongresszus egész hangulata. Ügy érzem, Kádár János beszámolója va. lóságosan ábrázolta az ország béri hangok voltak. Ljulko ismét megnyomott egy gombot, s a tárcsák visszafelé forogtak. Egy pil. lanat múlva megállította és most már a rendes fordulatszámra kap. j csőit. Seifert tábornok baritonja hallatszott: „Üljenek le — mondta — foglaljanak helyet, uraim.’.’ A magnetofon körül ülők felkaptak a fejüket. A többesszám, az „uraim” azt jelentette, hogy Seifert nem egyedül Upitz Gruppenführer társaságában tért vissza. Seifert hangja cigarettát kínált Egy rekedtes basszus azt felelte rá, hogy nem bírja a könynyű francia cigarettát, többre becsüli a bolgárt, amely összehasonlíthatatlanul erősebb. De ha nincs bolgár cigarettája, akkor inkább pii>ára gyújt. — Upitz? — kérdezte Percev. Aszker bólintott. A hangszóróban ekkor megszólalt egy harmadik hang is, amely szintén bariton colt, de nem olyan érces, mint Seiférté. — „Kóstolja mag az.enyémet — ajánlotta az új hang. — Kezeskedem, hogy ez ízieni fog. Chesterfield”. — Thedder — mondta Percev. Aszker intésére.Stireva •Jyorsírásba jegyezni kezeit a a Hangszóróból jövő hangokat. Ezeket irta le: (Folytatjuk) FÜLÖP KAROLY kaptam ipari tanulót magam mellé. Júniusban volt. Fiatal segéd vagyok, tanulóidőmmel együtt 4 éve vagyok a szakmában. Hogyne örültem volna, amikor egy hétre mellém adták Ladnyik Miskát. Mikor elmentünk a házakhoz kéményt seperni, az egyik lakó esst mondta nekem: — Mi az, mester úr, már tanulóval dolgozik? Tudják, milyen boldog voltam? Majd kiugrottam a bőrömből. Ekkor éreztem, hogy most már a vezetőim felnőtt embernek néznek a szakmámban is. A K'-SZ-bizoftsóg titkára Ne higgye senki, hogy nekem nincs élményem a magánéletemből is. Van elég sok. De azért az embert elsősorban a munkája köti le, az foglalkoztatja hétköznapjait BORBÁS PÁL helyzetét. Aztán nagyon tetszett nekem Fehér Lajos beszéde is. Ér. dekes dolgokat mondott. Valóban, ha vannak gyenge termelőszövetkezetek, azok a gyengébb vezetés miatt vannak. összességében engem talán az fogott meg legjobban, hogy az önök kongresszusán nagyon öszin. te volt minden beszéd. Mondom, volt sok minden az elmúlt évben, de hirtelen a kongresszus jutott eszembe... A kéményseprő A 21 éves fiatalember rögtön vá_ laszolt a kérdésre: — 1962-ből az marad a legnagyobb élményem, hogy először BAUKÓ MIHÁLY is meg nagyon sokszor a vasárnapjait is. Ezért a legnagyobb élményem a munkámmal kapcsolatos: Amikor megterveztük Békéscsabán az ifjúsági kombinátot, még nekem is szinte elérhetetlen álomnak tűnt. Pedig az egész megye területén nagyon lelkesen fogtak a munkához a kiszist&k. A kötegyáni lányok már a díszpárnákat is elkészítették a klubba. Ebben az évben aztán sikerült megteremteni az ifjúsági park megépítésének alapjait: különböző szervek vezetőiből bizottság alakult, akiknek külön-külön megvan a feladatuk a munkában. Éppen azért ,mert álomnak tűnt, ez a legnagyobb élményem az 1932-es évből... Es az újságíró? Azért válaszolok, mert a nyilatkozatok összeszedése közben többen tréfásan megkérdezték1 és mi volt az ön legnagyobb élménye? Mint a megkérdezetteknek, nekem is rengeteg emlékem van. Valahogy mégis ehhez a riporthoz kötöm a legnagyobbat. Nos: az újságírói munkám ideje alatt nagyon sok egyházi emberrel beszélgettem már, nyilatkozatot kértem vagy csak úgy spontánul társalogtunk. Az első eset, hogy katolikus egyház esperesének a mi kongresszusunk jut először az eszébe, amikor egy év emlékezésére kérjük. Meglepett engem is, de aztán azt gondoltam: nem is lehet véletlen... Varga Tibor Fotó: Kocziszky László 5 HKS. december 31.
