Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-01 / 281. szám
IMS. december 1. 3 8»mM Csehszlovák—magyar termelőszövetkezeti együttműködés A Wínai állami gazdaság tagjai a tavasszal Magyarországon járták. A magyar tsz-parasztok cseh barátainknak automata borjúetetesi berendezést ajnádékoztak, amelyet egy emiber tud kezelni. Ludvig Sedlecek, az állami gazdaság elnöke, a tsz gépészével az ajándékba kapott magyar berendezések képeit nézegeti. (MTI Külföldi Képszolgálat) Meggyorsult a cukorrépa beszállítása Az 6sz végi ta nyomai lassan • az egész határból eltűnnek. A hó napok alatt elolvadt, s így ismét ' folytatódhatott azokban a termelő, szövetkezetekben az őszi betakarítás, ahol kisebb-nagyobb lemaradás van. A megye területén az elmúlt napokban különösen a cukorrépa szedése és beszállítása gyorsult meg. A Sarkadi Cukorgyár körzete 265, a mezőhegyesié pedig 300 vagon cukorrépát vett át november 29-én. A gyár szakemberei, a sarkadi körzetben 2000, a mezőhegy esi ben pedig 2600 vagonra becsülik a felszedett, de még be nem szállított répát. Van azonban még szedettem cukorrépa is. A sár. kadi körzetben 600, a mezőhegyesiben pedig 800 hold. 24 gépjármű és 6 lófogat hordja a cukorrépát Méhkerékről A méhkeréki Nicolae Balcescu Tsz rendkívül szorgalmas tagjai már korábban felszedték a cukorrépát, de a sürgős szántás-vetés és szárletakarítás miatt nem volt elegendő a szállítóeszköz a répahordáshoz. Több mint száz vagon cukorrépát talált prizmába rakva határukban a hóesés. A szövetkezet tagjai most huszonnégy gépjárművel és hat lófogattal igyekszenek mielőbb a vasútállomásra szállítani a cukorrépát. de mindenesetre a közelében tartózkodom. Hiszen én a gyárban lakom. ■— A gyárban lakik? Hogyan értelmezzem ezt? — Szó szerint úgy, ahogy mondom, — gesztikulált a kezével Krebs. — így alakult A múlt évben lebombázták a házamat. Még az a szerencse, hogy egyszál egyedül élek és nem kell siratnom a családomat, amely bizonyosan ott pusztult volna. Hogy fedél nélkül maradtam, sokáig keresgéltem lakást. De mindegyik vagy túlságosan drága volt, vagy az isten háta mögött, messze a gyártól. Nekem pedig elég körülményes kilométereken át utazni. — Természetesen, •— felelte Aszker. — Már éppen készülődtem, hogy átmegyek a másik gyárhoz dolgozni, mert ott megígérték, hogy lakáshoz segítenek. De Khü'metz igazgató közben intézkedett, hogy ürítsék ki nekem azt a kis kamrát, amelyik közvetlenül a raktár épülete mellett van. — És most abban lakik? — Mi mást tehetnék? Igaz, kicsi az a szobácska, de hát nem is kell a magamfajta agglegénynek valami díszes nagy kastély. Krebs énekelni kezdett, s utána Aszker is. ■— Gondolom, a különböző szerszámok és anyagok egész ármádiája van abban a maga raktárában, — szólalt meg Aszker, amikor lejárt a wurlitzer. — Képzelem, mi minden lehet ott elraktározva. — Vétkeznék, ha panaszkodnék. — Krebs ravaszkásan elmosolyodott — Takarékos vagyok és zsugori, mint Gobsecfk. Ezért aztán minden van, ami csak kell. — Hohó, maga dicsekszik, barátom! Lefogadom, hogy minden azért nincs. — Ám legyen! Lássuk! Mondjon valamit, és én hármat teszek egy ellen, hogy melléfog. Három korsó sör egy ellen, hogy feltétlenül elveszíti a fogadást. *— Állom! — Aszker gondolkozott egy kis ideig, aztán megszólalt: — Az én Buickomhoz való akkumulátorok valószínűleg nincsenek. Krebs felnevetett. •— Három is van! A jó ég tudja, hogyan is tettem rájuk szert. De ez már más kérdés. Most pedig hozathatja azt a söröesket! — De én még nem akarom abbahagyni. Hiszen a vesztesnek joga van a revansra. •— Még eggyel, — intett Aszker a pincérnek, majd odament a wurlitzerhez és egy pénzdarabot dobott be. A régi tiroli valcer hangjai töltötték be a mulató termét. — Legyen igaza! Jogos a revans. De bármit mond, azt is elveszti. Gyerünk a kérdéssel! •— Meggyőződésem, hogy hegesztőpisztoly nincs a raktárában. Miért kevés megyénkben a „Szakma ifjú mestere"? Sárga, piros, kék, zöld fedelű kis könyvecskéket lapozgatok már napok óta. A Szakma ifjú mestere mozgalomról van mindegydkiben szó, a fiatalok közötti versengés újszerű formájáról. Még olvasmánynak is izgalmasak ezek a kiadványok. Kérdést kérdés követ a könnyűiparban, vasiparban, vegyiparban, kereskedelemben és vendéglátóiparban, építőiparban, mezőgazdaságban dolgozó fiúk, lányok válaszára várva. Vajon megyénkben mennyi fiatal engedett a „csábításnak” az elmúlt években, hányán forgatták ezeket a kis szakmai „bibliákat” azzal a praktikus céllal, hogy okosodjanak, vizsgára készüljenek, fiatal fejjel tekintélyt szerezzenek, s jelvényt szakmájukban? A kérdés jogos, hiszen versenyről, mozgalomról van szó és nem közömbös, hogy az eredményeik mit hoztak a .konyhára”, fejlődött-e a viharsarki ifjúmunkások szakmai és általános műveltsége, felkészültsége? Az sem érdektelen, hogy e megtisztelő cím elnyerésével mennyien tudták teljesíteni az Ifjúság a szocializmusért mozgalom első és második: a munka és tanulás követelményét. Kezdjük jó példával a választ Mezőberényben és Békésen november 15-én és 16-án rendezték meg az ifjú szakácsok, cukrászok, földművesszövetkezeti bolti kiszolgálóik szakmai „ki mit tud”ját, színvonalas vizsgáját. A 23 vizsgázó többsége dicséretes felkészülésről tett tanúságot, közülük is kiemelkedett a szarvasi Novodomszki Pál, az ínyenc falatok mestere, és a gyomai Oláh Sándor, aki a cukrászmesterség ifjú művelője. Ok ketten a Szakma ifjú mestere mozgalom arany, hárman ezüst, hatan pedig bronz jelvényét kapták, örömük érthető, Krebs abbahagyta a nevetést. Csodálkozva húzta el a száját. — ördöge van! — mormolta. — Eltalálta, barátom. Ami igaz, az igaz. Hegesztőpisztolyom nincs. — Visszanyertem a sört! — kiáltott fel Aszker önfeledten. — De hogyan lehet meg egy raktár hegesztőpisztoly nélkül? — Volt az! Több, mint egy évig hányódott ott kettő is. A kutya se használta őket és én rengeteg időt vesztegettem rá, hogy megóvjam a szennyeződéstől, tisztán tartsam, gondozzam a kauesuk kábelét. — Mi lett velük? Krebs vállat rántott, s a söröskorsóért nyúlt. — Elvitték tőlem, Gube. Ha akarja, még azt is megmondhatom, hogy ki. Valami katonaemberek. Éjszaka jöttek, a főmérnök papírját mutogatták. Még most is nálam van az írás. Odaadtam nekik mind a két hegesztőpisztolyt, az apparátokkal együtt. Elvitték és vissza sa hozták. — A lelke rajta! — nevette el magát Aszker. — Legalább egyszer és mindenkorra megszabadult tőlük. „.Késő este búcsúztak el egymástól. Krebs bement a gyárba, s Aszker is hazafelé indult. Útközben azon godolkodott, mit sikerült megtudnia ezen a délutánon. Amit maga elé tűzött, azt tehát elérte. (Folytatjuk) hiszen rangot, elismerést vívtak ki hivatásuk ranglétráján és az idősebbek szemében, ami nagy szó! Említésre méltó jó példa a Gyulai Fa- és Fémbútor Ktsz fiatal asztalosainak „jégtörése” is. Egy hónappal ezelőtt 29-en nekivágtak a tanulásnak, már két foglalkozás mögöttük van. Igazgatójuk, Kurunczi elvtárs szívügyének tartja, hogy fiai ügyesebbek, képzettebbek legyenek, és segít abban is, hogy minél tetszetősebb, praktikusabb vizsgám unkát készítsenek. Lehetőleg asztalokat, székeket, amiket később az ifjúsági szervezet elhelyezhet saját helyiségében... Ez a helyzet „napos oldala”. Az érem másik fele — enyhén szólva — elszomorító képet mutat. Megyénkben legalább ötezer fiatal szakmunkás nevezhetne be a Szakma ifjú mestere mozgalomba jelenleg is. Ám az idén ötszáz sem nevezett. Kevesebb, mint tavaly. Mi gátolja ezt a nemes versengést, amely utat nyit a tanulásnak, alkotó kezdeményezésnek, a fiatalok leleményessége, ötletessóge, szakmai előrelépése kibontakozásának? Az okokat keressük. Tagadhatalan az, hogy a mozgalomnak nagy szerepe van — a jövő szakmunkásainak nevelésében. Ezt nem vitatja senki. Az elmélet helyes, csupán a gyakorlat, a kivitelezés vész él valahol a meg nem értés, újtól való féüés, közömbösség labirintusában. Az üzemek vezetői — tisztelet a kivételnek — nem ismerik jól ezt a mozgalmat, csupán „hallottak valamit róla”. Az ifjúsági szervektől kapott tájékoztatókat, kis könyvecskéket — amiről az írás legelején szóltam — felületesen átfutották, aztán vagy kiadták „albérletbe” a KlSZ-titkárofcnak, vagy csendesen a fiók mélyére rakták, akár a ráérő ügydarábot. Aztán, ha nógatták őket, hogy tettek-e valamit, légy intve válaszoltak: „Nálunk nincsenek meg a feltételek”, „nálunk nincsenek szakmunkás fiatalok.” Persze ez az. „ügyszeretet” a legegyszerűbb megoldás, nincs „plusz-gond”, fejtörés, utánjárás! Nem értették meg, hogy a fiatal szakmunkások mozgalmának szerepe van a tervteljesítésben, takarékosságban, selejtcsökkentésben. minőségjavításban, újításokban. De ezen túl: a fiatalok nevelésében, a törzsgárdák szervezésében. A MÉSZÖV vezetői megértették, hogy csak jó születheták abból, ha a kereskedelemben dolgozó szakképzett fiatalok jobban ismerik az árúkat, azok tulajdonságait, hasznos tanácsokat adnak a vásárlóknak, lelkes támogatót ^7. új kereskedelmi formák elterjesztésének, elihintői új kiszolgálási módszereknek. A megértés mellé odaötvözték segítségüket is... És most örülhetnek — a fiatalokkal együtt — annak, hogy gyorsabb, zavartalanabb boltjaikban a kiszolgálás. Ördöngős dolog megérteni a fiatalok nevelésének szükségességét? Egy szikrát sem. Csak bele kell gondolni helyzetükbe, meg kell érteni őket. Mint ahogy a MESZÖV-nél, a MÁV- nál, a Békés megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalatnál, a gyulai bú torkészi tőknél segítették és segítenek^ éppúgy megtehetik ezt még 40—50 üzemünkben, vállalatunknál, a Gyulai Kötőipari Vállalatnál, vendéglátónál, harisnyagyárban, a Békéscsabai Kötöttárugyárban, építőipari vállalatoknál, a forgácsolóban és másutt. A mezőgazdaságban még elszomorítóbb a helyzet. Itt csaknem feledésbe merült a mozgalom. Tizenegy megkérdezett vezető közül csupán három tudott választ adni arra, hogy: valóban, falun is meg lehet szerezni a Szakma Ifjú Mestere címet! Ahelyett, hogy megrökönyödnénk, gyorsan mondjuk meg: ebben a KlSZ-bizofctságok a ludasak. Pedig a falvakban, a gépállomásokon a lehetőséggel nincs bej. Hiszen majdnem mindenütt vannak traktorosgépészek gépkocsivezetők, vontatósok, géplakatosok, esztergályosok, kovácsok, asztalosok, bognárok! A vállalatok egy részénél azért is húzódoznak ettől a mozgalomtól, mert szakirodalmat kell lehetőleg biztosítani, a tapasztaltabb műszaki dolgozókat kell néha felkérni konzultációra, s ha jól vizsgáztak a fiatalok, jutalmat szokás adni, a munkakörükbe előírt bértétel számtani átlaga főié keil őket besorolni... Itt ütközik össze a kicsinyesség, szűk látókörűség a hivatástudatra, egészséges törekvésekre való neveléssel. A fától nem látják az erdőt vagy nem akarják látni. A kényelemszeretet eluralkodik a jövő jó szakemberedért való tett. rekészségen és ez nagyon káros dolog. Később érezteti hatását. Hibát követnek el KlSZ-szervezeteink is, mert ötöd-, hatodrangú kérdésként kezelik a Szakma Ifjú Mestere mozgalmat, nem értik meg jól célját, de főképpen hasznát. Csak a jelvényszerzés lehetőségét láttatják sokszor benne, pedig sokkal több ennél. A jelvény csak dísze a mozgalomnak. A tartalom a lényeges, az, hogy minél több jó szakmunkás legyen, ahhoz, hogy valóra váltsuk az ötéves terv célkitűzéseit. Ha így fogják ezt fel mindenütt, akikor a Szakma Ifjú Mestere mozgalom felkarolása megéri a fáradságot. Pallag Róbert Porcelán futószalagon Évezredes a parceflánkészítés múltja. De egyre újabb eljárásokkal fokozzák a termelést. Legutóbb Prágában rendeztek nemzetközi kerámiai kiállítást. Itt újfajta porcelánokat is bemutattak. Feltűnést keltett az a legújabb technikájú kemence, timely futószalagon viszi a feldolgozóba. Ott megkapja a szükséges formát, továbbsiklik a festékszóróhoz. Percekkel később a szárítóba kerülnek a tárgyak. Infravörös sugarak végzik a szárítást, s ezután kerül sor a 850 fokon történő égetésre. Az egész folyamat 20 perc alatt zajlik le. E berendezés segítségével naponta ezrével állítják elő a művészi igényeknek is megfelelő porcelánokat.
