Békés Megyei Népújság, 1962. december (17. évfolyam, 281-305. szám)
1962-12-30 / 304. szám
f962. december 39. 4 Vasárnap Tizenhat ipari tanuló segítséget kér! Miért romlik tanulmányi eredményük? — Van-e megoldás? — A Békéscsabai Konzervgyár megyénk egyik legfiatalabb lizeme. Építkezése csak évek múltán fejeződik be véglegesen, de máris folyik üzemrészeiben a termelés. Az idén — hat hónap .alatt — ezer vagon paradicsomot, lecsót, paprikát, babot, uborkát, za_ kuszkát (szovjet előételt) készítettek ei munkásai, jövőre pedig 2230 vagon készáru indul útnak a világ tájai felé. Mint minden új gyárban, itt is elengedhetetlenül fontos a szakmunkások kinevelése, hiszen a korszerű gépek, automata gépsorok kezelése, a termelés irányítása csak avatott kezekkel, hozzáértéssel oldható meg. A gyár vezetői idejében gondoltak erre. Tavalyelőtt érettségizett fiatalokat egy év alatt konzervipari szakmunkássá képezték ki. Egy részük technikumba, illetve élelmiszeripari főiskolára került szeptemberben. Nappali és levelező tagozaton sajátítják el a konzervipar minden csínját-bínját. Az idén nemcsak érettségizett leányokat és fiúkat vettek fel tanulónak, de 14—15 éveseket is. olyanokat, akik elvégezték a VIII. általánost. Közülük huszonkettő békéscsabai, a többiek a megye falvai ból verbuválódtak, ök három éven át sajátítják él a tananyagot, s tesznek szakmunkásvizsgát a gyárban. Helyzetükkel szeretnénk foglalkozni ebben az írásban, de közülük is főként azok gondjával-bajával, akik nem békéscsabaiak. Tesszük ezt azért, hogy a különféle szervek támogatását megnyerve segíteni próbáljunk rajtuk. Aggasztó körülmények között Kardoskút 1945 óta annyi mindent kapott községfejlesztésből, hogy az ritkaság. Így többek közt: iskolát, vágóhidat (szúróhelyet), művelődési házat,' utakat, villanyhálózat bővítést, járdát és mindezt — a pusztaközponti kút kivételével, mely 90 ezer forintos állami létesítmény — községfejlesztési alapból! További tervek: 1963-ban új postát kap a község, 100 ezer forintos községfejlesztési hozzájárulással, ami azért szükséges, mert a posta, az 6 országos tervezésén belül, csak esetleg évek múlva keríthetett volna rá sort. Az orvosi lakás is 1963-ban lesz kész. Még további terv, mely nem is olyan távoli — 1964-ben hidroglóbuszos törpevízmű építése az egész község vízellátására. Étvágyban sem volt hiány — Mennyi kenyeret és péksüteményt fogyasztottak Békéscsaba és környéke lakói az ünnepek alatt? A Békés megyei Tanács 1. számú Sütőipart Vállalat igazgatóságának jelentése szerint, zökkenőmentesen sikerült ellátni az ünnepekre kenyérrel és péksüteménnyel a város és környéke lakosságát. December 22-én és 23- án 11 vagon kenyeret, 35 mázsa vajas kalácsot, 500 darab diós- és mákostekereset, azaz „beiglit”, s az egyéb finom vajas termékből 50 ezer darabot készítettek, sütöttek az ünnepekre. Hogy ez sikerülhessen, a sütőipart dolgozók fáradságot nem ismerve, 14—16 órát dolgoztak naponta, hogy e nagy mennyiségű termék minőségben jó legyen és időben kerülhessen az ünnepi asztalokra. A kereskedelmi hálózattal összefogva olyan feladatot sikerült jól és gyorsan megoldani, amilyenre eddig még csabai viszonylatban nem volt példa a szakmában. Az előző évhez mérten a fogyasztás 10 százalékkal nagyobb volt. A sütőipart dolgozók hasonló buzgalommal és erőkifejtéssel biztosítják a szilveszteri és újévi kenyér, és süteményellátást. Az Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat most is Ígérte, hogy az árunak a fogyasztókhoz való eljuttatását időben biztosítja. 1963. évben az eddig termőit 24 féle helyett 30—35 féle különböző dúsított töltélékes terméket készít az 1. számú Sütőipari Vállalat, hogy a dolgozók igényeit még változatosabb, jobb süteményekkel elégíthesse ki. Másfél millió forinttal túlteljesítik a termelési tervet a Békési Kosárüzemben A Béikési Kosárüzem november 30-án teljesítette 1962. évi termelési tervét. A munkások javaslatára a vállalat vezetősége másfél millió forint értékű többletmunkát vállalt. Előreláthatólag a tervet túlteljesítik. Az eredmények ilyen alakulásához hozzájárult az üzemben már évekkel ezelőtt kialakult jó versenyszellem. Az idén a kongresszusi munkaversenyben is élenjártak, jelenleg tizenhárom brigád versenyez a szocialista címért. Öt brigád a szocialista cím tulajdonosa. Iv- és lánghegesztésben jártas szerkezeti lakatosokat felvesz az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat Jelentkezni lehet a vállalat munkaügyi osztályán, Békéscsaba, Kazinczy utca 4. 81051 élnek ezek a gyerekek: tizennégyen lányok és ketten fiúk. Mivel a gyár még nem jutott el oda, hogy munkásszállást tudjon építeni, nem tudott számukra elhelyezést biztosítani szeptemberben. Ezért a szülők albérletet kerestek és találtak a gyerekeknek a város különböző részein. Ezek az albérletek borsos árúak, akad közöttük olyan, ahol nem fűtenek, vagy ketten alszanak egy rozoga sezlonon, s a tanulási lehetőségek meg. lehetősen mostohák. Ennél nagyobb veszélyt jelent az a tény, hogy ily módon megoldhatatlan szabad idejük töltésének ellenőrzése. Sajnos, a szülői felügyelet és nevelői felügyelet hiánya azzal jár, hogy a tanulók egy része céltalanul csavarog esténként, s ki van téve annak, hogy rossz társaságba kerül. Mér példa is van erre. Az albérletben éló tanulók tanulmányi eredménye az utóbbi időben romlott. Ez a csavargásnak, a felügyelet hiányának, az albérletnek tudható be. Érthető tehát, hogy nyugtalankodnak a a szülők, s az iskola vezetői a ren. dezetlen körülmények láttán. Sürgős segítségre van szükség a gyerekek helyzetének megnyugtató rendezésére. A jövő szákmunkásairól van szó, akikért felelősséggel tartozunk. Bűn lenne hagyni, hogy elkallódjanak, lemorzsolódjanak, rossz társaságba keveredjenek. Van-e megoldási lehetőség? Minden bizonnyal. Elsősorban arra gondolunk, hogy a középiskolás kollégiumok tudnának segíteni rajtuk. A leány diákotthonok a tizennégy leány, a fiú diákotthonok pedig a két fiú számára szoríthatnának helyet. De számba jöhetnek az üzemi munkásszállások is. A lényeg az, hogy ezek a gyerekek együtt éljenek és tanuljanak, s kiszabaduljanak az albérlet dzsungeljából. Pallag Róbert r()ér ad ás úti az egészségügyi dolgozók Az ötletet az adta, hogy akik betegeket gyógyítanak, ápolnak, azok tudják a legjobban mit jelent a véradás, hány ember életét mentették meg a vérrel már a Békéscsabai Kórházban is. Ez a gondolat vezette azokat a vöröskeresztes aktívákat is, akik sorra járták a kórház osztályait és beszélgettek az orvosokkal, ápolónőkkel, a kórház dolgozóival, kérték őket, hogy jelentkezzenek véradásra. A beszélgetés nem maradt hatástalanul. December 20-án, a kórház dolgozói közül többen megjelentek a véradáson, hogy saját vérükkel is segítsék a betegek gyógyulását. Az elsők között adott vért dr. Csiki Sándor és és dr. Farsang István, akik példát mutattak cselekedetükkel. A kórház párttitkára; Vörös Lászlóné is az elsők között jelentkezett. A Közegészségügyi és Járványügyi Állomás dolgozói Dr. Farsang István véradás után. közül tizenhatan jelentkeztek és adtak vért ezen a napon és példát mutattak a gyermekkórház dolgozói is. Képeink a kórházban megtartott véradó napról készültek. I 82 | Upitz esetlenül, nehézkesen lépdelve ment közelebb Seiferthez. Láthatóan rossz hangulatban volt. Ügy tűnt, hogy apró sö_ tét szeme és bozontos szemöldöke feletti széles homloka gondterheltebb, mint máskor. Alsó állkapcsa is a szokottnál jobban előreugrott, mintha éppen felfalni készült volna valakit a Gruppenführer. „Hamisítatlan gorilla” — gon_ dolta róla Seifert, miközben mosolyt kényszerített magára, s a mellettük lévő fotelre mutatott. Upitz bólintott, s noha 5 legalább olyan ellenszenvesnek tartotta Seifertet, mint az őt, a Gruppenführer is kényszeredett mosolyra húzta vastag húsos ajkát. A közöttük kialakult ellenszenv még a háború előtti időkből származik. Seifert, a maga^ A Vértconzerváló AMomäs kotleJstívája, melynek tagjai a kórház vörüskereszteseivel együtt szervezték az egészségügyi dolgozók véradását fiatalos, élénk mozgású, megnyerő külsejű, jószívű és örök vidám férfi jóval később kezdte pályafutását a katonai felderítő és kémelhárító szervekben, mint Upitz. Kezdetben alárendeltje is volt, de aztán elhagyta Upitzot, és ő lett a főnöke. Upitz a maga részéről a politikai kalandorság és a gondosan kendőzött becstelenség eredményének tartotta Seifert karrierjét. Igaz, ő maga is így haladt élőre, de ha másnál tapasztalta ezt a módszert, nem tudta megvetés és gyűlölet nélkül fogadni. Seifert páratlan érzékkel élőre meg tudta sejteni, mi lesz erről vagy arról a dologról a hatalom birtokosainak nézete és véleménye, s ennek révén mindig időben — és ráadásul rendkívül energikusan — cselekedett, meg. előzve mindenkit és mindenféle konkurrenst. Upitz szerint csupán ez volt Seifert sikereinek titka. Pontosan ez játszódott le a háború elején, amikor a Führer környezetének az volt a legnagyobb gondja, hogy bármi áron megszerezze az amerikaiak által felfedezett új bombairányító berendezésének tervrajzait Sei_ fertnék sikerült kiszimatolnia, hogy Hitter személyesen érdeklő, dik a berendezések iránt. Hallatlan energia bevezetésével, jó néhány ügynök tönkretételével, fantasztikus pénzmennyiséggel ugyan, de Seifertnek mégis sikerült megszereznie a hét lakat alatt őrzött tervrajzok fénykén peit. S méghozzá Upitz és a többi főnök megkerülésével szerezte meg. Seifert természetesen nem keveset kockáztatott. Alaposan meggyűlt volna a baja, ha Upitz idejében tudomást szerez erről az egész „különakcióról”. De Upitz, aki maga is minden idejét és teljes energiáját az új katonai műszer dokumentumainak megszerzésére fordította, nem sejtett semmit. S Seifert az Abwehr birodalmi vezetőjének asztalára tette a bombairányító berendezés tervrajzait. Ügy intézte a dolgot, hogy Göring és Himmler, s rajtuk keresztül Hitler is minél előbb tudomást szerezzen a tervrajzokról, s arról, hogy ki szerezte meg. Másnap reggelre megjött a döntés: Upitznak szolgálati szobát kellett cserélni Seiferttel. Seifert nemcsak magasabb beosztást, hanem tábornoki rangot is kapott, s hozzá a lovagkereszttél tüntették ki. Ez volt Sepp Seifert. Upitznak nem tetszett, hogy ellenlábasa Karlslusteba érkezett. Ügy érezte: vajmi kevés jóval kecsegtet a vele való eszmecsere ebben a városban. Éppen ezért szándékosan halogatta a találkozást, abban reménykedve, hogy végül valami majd csak közbejön, s akkor nem kerül sor erre az egész kényszerű és kellemetlen randevúra. De hiába volt minden: Seifert kitartóan Mit kapott Kardoskűt a községfejlesztésből
